Könyvlelő

2017. augusztus 29., kedd

Izolde Johannsen: Gránátok a becsületért - A Birodalom tengeri bástyái 2.

1940 tavasza…
Az Admiral Graf Spee páncéloshajó tisztjei titkos szervezetek és segítőkész németbarát argentin családok közreműködésével egymás után hazaszöknek és újra szolgálatba állnak. Az elpusztult zászlóshajó megüresedett helyét egy alvó óriás veszi át.

A Bismarck, a Nagynémet Birodalom új büszkesége. Az épülő csatahajó az olvasó szeme láttára elevenedik meg hogy az istenek játékszereként egy eposzi küzdelem részese legyen. Günther Lütjens tengernagy, a flottaparancsnok, Ernst Lindemann sorhajókapitány, Paul Ascher fregattkapitány és báró Burkard von Müllenheim-Rechberg sorhajóhadnagy sorsa fonódik egybe, amikor a nagyszerű hadihajó elindul első útjára…

A birodalmi zászlóshajó tündöklése és bukása

Kezdeném azzal, hogy pontosan ez az a stílus, háttérmunka és odaadás, amit egy történelmi regénytől elvárok.

Izolde Johannsen ezúttal is teljesen hitelesen tudta megírni ezt a történetet is. Olvasás közben láttam magam előtt a birodalmi zászlóshajót, a szereplőket és a mozifilmként pergő eseményeket. Ilyen az amikor a női érzelmek bekerülnek a férfiasan kemény világba, bravúros.

Valós történelmi eseményeket kevesen tudnak ilyen szépen megírni és ez most itt nem a hízelgés helye, hanem muszáj elolvasni a történetet ahhoz, hogy megértsétek miről is beszélek, vagy éppen áradozok itt már másodízben a blogon. Az előzményeket itt el lehet olvasni, mely után már nagyon vártam, hogy újra olvashassak az írónőtől.

Amellett, hogy történelmileg hű olvasmányos tudott maradni, egészen a végéig. Szerettem, hogy a tanulás mellett egy percig sem lankadt a figyelmem és nem volt zavaró tényező, hogy bizony kő keményen a történelem egy szegmensét szedték ízekre.

A regény stílusa, felépítése és a hitelessége ismét lehengerlő, szerintem nagyon kevés író tesz a regényeibe ennyi kutatómunkát. Nem éreztem azt, hogy valami nincs a helyén, mert bizony minden egyes apró részletre figyeltek a megírás során, nem találkoztam olyan résszel, aminél megkérdőjelezhettem volna, hogy történelmileg nem hiteles, vagy éppen torzított információ.

Így lassan 20 év távlatából el merem mondani, hogy a középiskolában nem jutottunk el a II. világháborúig. Most érzem azt, hogy milyen kár, hogy ezzel a korral nem fiatalabb időszakomban ismerkedtem meg részletesen, mert egy nagyon fontos része a világtörténelemnek. Ennek tükrében örülök, hogy vannak még írók, akik ezt a történelmi időszakot felelevenítik és akár a laikusok számára is olvasmányos formába öntik.

Ki merem jelenteni, hogy még a téma rajongói közül is többen nem ismerik a háború tengerre történő kivetülését, ezért nem csak az avatatlan olvasónak, de mindamellett a szakma nagyjainak is lebilincselő olvasmányt fog nyújtani a kötet.

A regény ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt, azaz az Admiral Graf Spee pusztulását követő időszakban.

Paul Ascher

Ekkor kerül igazán előtérbe a háború emberi oldala, Paul Ascher-t hálátlan feladat elé állítja a sors, közölnie kell egy ifjú matróz családjával annak tényét, hogy fiúk többé nem jön haza. Belegondolni is szörnyű, hogy hány ilyen borzasztó látogatás esett meg abban az időszakban. Nagyon érzelmes pillanatokat is tudott ábrázolni ezáltal a regény, nagyon szerettem olvasni a borzalom ellenére is. Emellett ott vannak a megindító találkozások is, amikor egy család újraegyesül, nehéz ilyenkor könnyek nélkül megállni, főleg, amikor tudatosul, hogy ez nagyszüleink, dédszüleink életéhez szervesen hozzátartozott.

Az Admiral Graf Spee után egy még híresebb hadihajóval, a Nagynémet Birodalom büszkeségével, a Bismarck-kal nézhetünk farkasszemet. Az "F" csatahajón (csak így emlegették) teljesít szolgálatot Günther Lütjens tengernagy, Ernst Lindemann sorhajókapitány, Paul Ascher fregattkapitány és báró Burkard von Müllenheim-Rechberg sorhajóhadnagy, akikért most izgulhatunk.

Nagyon örültem, hogy a korábbi rész számomra egyik kedvenc karaktere Paul Ascher ismét szerepet kapott.

A karakterábrázolást kiemelném, mert sokrétű és izgalmas tudott maradni ebben a történetben is.

Egy hadihajó sorsa is megelevenedik az emberi történetek mellett, szinte érezni lehetett, hogy ez a monstrum él és lélegzik a legénységgel együtt.

Átélhetjük a szereplőkkel együtt a küzdelmet, a hazájuk iránti hűséget, a bizonytalanságot, a barátságot és elmúlást

Izolde Johannsen tagadhatatlanul az egyik legjobb történetmesélő, mindig nagyon élvezem az írásait és bátran merem ajánlani kortól, nemtől függetlenül bárkinek, hiszen sorsok és technika fonódik össze remekül megírt formában.

Továbbra is fenntartom, hogy ilyen kötelező olvasmányok kellenének az iskolákba.

Gránátként robbant a történet! Hiteles, olvasmányos és nagyon emberi.

Az írónőről, a regényekről és a történelmi háttérről részletesen itt olvashattok.

Korábbi interjúm az írónővel itt érhető el.

Ha felkeltette a történet az érdeklődéseteket itt tudjátok megrendelni.

Kiadó: Underground

Megjelenés: 2017

Oldal: 450

ISBN: 9789631284737

2016. szeptember 26., hétfő

Interjú Izolde Johannsennel - A Birodalom tengeri bástyái sorozat fantasztikusan író szerzőjével

Izolde Johannsennel Michael T. Marble-vel közösen jegyzett, szeptember 2-án megjelent második világháborús témájú regényük, a Birodalmi kalóz kapcsán készíthettem interjút.

Az írónő korábban megjelent sorozatai A kárhozat éjjele és a Kobzos éneke mellett széleskörű érdeklődésre tarthat számot a most induló Birodalom tengeri bástyái sorozat is.

Jelen sorozat a 2. világháború tengeri vonatkozásait dolgozza fel nagyon részletesen és olvasmányos formában. Az írónő hangvételének köszönhetően a női olvasók számára is érdekes és tartalmas olvasmány lesz, ezt ígérem.

A sorozat első része az Admiral Graf Spee birodalmi páncéloshajó portyázását, pusztulását és az Altmark történetét állítja középpontba, a sorozat következő része pedig már a híres csatahajó, a Bismarck történetét fogja megeleveníteni.

INTERJÚ

Kérlek, mesélj írói munkásságodról az olvasóknak, illetve arról, hogy mit lehet tudni rólad, mint magánemberről!

- Nappal, egy szakrendelőben dolgozom asszisztensként. Nagyon jó a munkaidő beosztásom, mert a délutáni műszak napján egész délelőtt a kutatásoknak és a fordításoknak szentelhetem az időt – amiből soha nincs elég. Kutatási területem ugyanis a II. világháborús német birodalmi haditengerészet és erről a témáról nagyon kevés a magyar vonatkozású anyag, ezért német és angol szakanyagból dolgozom. A lefordított anyag birtokában aztán éjjelente dolgozom az épp soros kézirat fejezetein.

Bemutatnád az olvasóknak szerzőtársadat, Michael T. Marble-ét?

- Michael T. Marble az 1939-1945 című hadászati-hadtörténetiblog szerkesztője. 2015-ben kértem fel mint hadászati szakértőt, a közreműködésre, így a kéziratban szerzőtársként dolgozott mellettem. A regény honlapját is ő állította össze valamint a honlapon feltüntetett térképek is a közös munka eredményeként készültek el.

Mikor és milyen hatásoknak köszönhetően döntötted el, hogy könyvet írsz a második világháborúról és azon belül is annak tengeri vonatkozásairól?

- Már középiskolás koromban is kiemelten foglalkoztam a német történelemmel, de akkor még a szárazföldi hadszínterekre és az adott év politikai aspektusaira koncentráltam. Később, amikor az egyik kalózregényemhez korhű leírásra és némi kézzel fogható tapasztalásra volt szükségem, elmentem a TIT hajózástörténeti Klub előadásaira és egy teljesen új világot ismerhettem meg ezáltal. Megismerkedtem a tengereken zajló csatákkal és kiderült számomra, hogy a vitorláshajókon túl van egy izgalmas, általam addig még fel nem fedezett világ. 2004-ben kezdtem komolyabban foglalkozni a tengereken zajló ütközetekkel. Mivel az iskolai tananyagokból a nagy vízi ütközetek rendre kimaradtak, élvezettel vetettem magam ennek az új történelmi anyagnak a fellelhető magyar vonatkozású anyagába. Az érdeklődésem elsősorban a hadihajók kapitányainak életrajza felé irányult, később azonban rájöttem, hogy a kép nem lehet teljes a parancsnokságuk alá tartozó hadihajók története nélkül. Mivel azonban teljes összefoglaló képet még csak dokumentumanyag formájában sem találtam, ezért neki láttam egy saját sorozat elkészítésének. A sorozat terve szerint az Erich Raeder nagyadmirális által felvázolt Z-terv alapján szeretném bemutatni a németek felszíni hadiflottáját.

Kérlek, mesélj pár szóban a könyvről és arról, hogy most éppen min dolgozol!

- A sorozat első regénye idén szeptember elején jelent meg. Az Admiral Graf Spee páncéloshajó, ismertebb nevén „zsebcsatahajó” és ellátóhajója az Altmark történetéről szól – kiemelten bemutatva Hans Langsdorff sorhajókapitány, a hajó parancsnoka életútját és a hajóhoz fűződő tevékenységét. A regény különlegességét az adja, hogy sem a hazai, sem a világirodalomban eddig nem jelent meg összefoglaló történelmi nagyregény ebben a témában. Külön érdekesség a könyv végén található teljes Hans Langsdorff életrajz és a kiegészítő szakmai anyagok, melyek 10 év kutatását zárják le. Azaz 1939-2015-ig a történettel kapcsolatosan, minden fellelhető benne. Úgy szoktam emlegetni, ha a besorolását kérdezik, hogy ez egy hajózási-hadászati-életrajzi-történelmi regény.

Jelenleg a sorozat második részén dolgozom, ami a Bismarck csatahajó küldetését és bukását mutatja be, annak parancsnoka Ernst Lindemann életrajzán keresztül. A koncepció ugyanaz marad, tehát egy olyan átfogó képet kapunk, ami egyedülálló a hazai hadászati irodalomban. Történelmileg ekkor már 1940-41-es háborús Németország mindennapjai következnek ez is nagyon érdekes adaléka lesz a regénynek – pl. a katonatisztek családjainak bemutatása, mit éltek át mialatt a férfiak a tengeren teljesítettek szolgálatot.

A legfontosabb dologról azonban még nem beszéltem: a csapatomról. Összeállítottam egy szakértői csapatot, akikkel együtt dolgozom. Rajtunk írókon kívül még hat tagot számlál a „Kriegsmarine-csoport” szakmai lektorokat, bloggert, szerkesztő-lektort és a téma ma élő legnagyobb külföldi szakértőjét, aki levelezés útján segítette értékes tanácsaival a kézirat alakulását.

Mit jelent számodra az írás?

- Számomra az írás már rég túlnőtt a hobby keretein. Munkásságommal egy új még feltáratlan terület bemutatásán fáradozom, szeretném még árnyaltabbá, részletesebbé tenni a II. világháborús éveket, melynek pillanatai alól senki nem vonhatja ki magát.

Elmesélnéd, hogy hogyan jutottál el a könyvkiadásig, milyen út vezetett az első regényed megjelenéséhez?

- Szerzői kiadásban jelennek meg sorozataim, mert én kifejezetten rétegkönyveket írok. „A kobzos éneke” sorozat kalandregényekből áll, „A kárhozat éjjele” egy történelmi misztikus fantasy sorozat és most „A birodalom tengeri bástyái” című hadtörténeti sorozat sem éppen az a nagy tömegeket megmozgató trendi téma. Így aztán egyetlen hazai nagy kiadó sem vállalta fel a könyvek kiadását. A visszajelzések azonban arra engednek következtetni, hogy igenis van igény a réteg-irodalomra, szakirodalomra és ezek a könyvek is megtalálják a célközönségüket. Az Underground Kiadó épp ezt az utat célozta meg és én nagyon örülök annak, hogy immáron három éve dolgozom együtt velük és mindhárom sorozatomat ők gondozzák.

Van olyan író, aki inspirál?

- Mindhárom sorozatomat más és más író inspirálta. Most, a háborús könyv kapcsán kiemelném Erich Maria Remarque munkásságát, mert az ő regényein nőttem fel. Női íróként nagyobb elismerést azt hiszem nem is kaphattam volna, mint amikor Cselenyák Imre írótársam az alábbi szavakkal nyilatkozott a történethez kapcsolódó „Háborús idők” című novellámról: olyan eleganciával írták meg mintha írója egy angol lord lenne. Ezen felül gratulált a férfias empátiához, ami a történetet végigkísérte. Háborús pillanatokról, csatákról, sikert és kudarcot megélő férfiakról írok, hadászati témában. Nem könnyű vállalkozás – de a jelek szerint jól sikerült.

Megmutatnád az olvasóknak, hogy hol és hogyan alkotsz?

- Éjjelente amikor a család nyugovóra tér, akkor a nappali egy vihar dúlt könyvtárrá változik, szótárakkal, jegyzetekkel, térképekkel. Mind a két számítógép bekapcsolva villog és én hatfelé figyelek, egyszerre levelezek és vitatkozok a csapatom tagjaival, kutatok és írok és közben rettentően élvezem ezt az új életfeladatot. A Kriegsmarine-csoport minden tagja rendkívül lelkes, alig várják a készülő fejezeteket, amit aztán ízekre szednek és mikor felbukkan a kezeik közül, sokkal jobb lesz mint volt, nekem nincs más dolgom csak a rengeteg piros javítást, áthúzást és betoldást letisztázni, hogy a legvégén a lektorunk szigorú rostáján is átmenjen a történet.

Köszönöm szépen az interjút!