A bejegyzésben kettő olyan, pszichológiával és tanácsadással foglalkozó könyvet szeretnék ajánlani, amelyeket az elmúlt félévben, főiskolai óra keretében dolgoztam fel. A könyvek az orvosképzésben, a pedagógusképzésben, de véleményem szerint bármely szakon megállják a helyüket és remek rálátást nyújtanak a tanácsadás témakörére. Annak ellenére, hogy egyik sem friss megjelenés, mégis úgy gondolom, hogy nem veszítettek aktualitásukból és remek bevezető olvasmányai lehetnek a témának. Mindkét könyvet bátran ajánlom, mert olvasmányosak és igazán lényegi információkat adnak át, gyorsan lehet velük haladni, amennyiben kicsit is érdekes számunkra a terápiák története, háttere és módszerei.
Kicsit rendhagyó módon, nem konkrétan ajánlom a könyveket, hanem összefoglalom őket, kiemelem azokat a fontos gondolatokat, amelyek bennem megfogalmazódtak olvasás során, annak érdekében, hogy mindenki el tudja dönteni, hogy belevágjon-e az olvasásukba.
Amennyiben nem érdekel a téma, akkor várak a legközelebbi bejegyzésemben, ahol továbbra is a megszokott könyvajánlókat, újdonságokat hozom!
Allen
E. Ivey – Lynn S. Downing
Tanácsadás
és pszichoterápia
A
bevezetés rámutat arra, hogy a sérült, pszichikus zavarokkal küszködő ember
segítségre szorulhat. A segítségnek szintjei és többféle formája van. Sokszor
elég az, ha az ember a környezetében talál valakit, aki meghallgatja és
megérti.
Figyelembe kell venni,
hogy van az a szint, amikor már csak a szakszerű segítség lehet a megoldás. Itt
lép be a pszichoterápia, ami a pszichikus zavarokat pszichológiai módszerekkel
gyógyítja.
A lelki panasz mindig a
teljes személyiséget érinti. A pszichikus tevékenységgel foglalkozók
tevékenységi körét nem lehet olyan egyértelműen behatárolni, mint egy orvosi
szakvizsgával rendelkező személyét. Ez egy olyan területként jelenik meg,
amihez „mindenki ért”. Szakdiplomás szakemberek végezhetnének gyógyító jellegű
munkát, azonban ez ebben az szakmában még nem mindig jelenik meg. Pszichológiai
ismeretek szakemberének a pszichológust és a pszichiátert tekinthetjük.
A pszichoterápiás képzést
nagyon nehéz volt integrálni a szakirányú képzettségekben. Leginkább a
gyakorlati lehetőség hiánya okozza a problémát. A tanuló ebben az esetben a
gyógyító tevékenység megzavarása nélkül nem tud jelen lenni, ezáltal
megszerezni a gyakorlati tudást sem. Önköltséges képzést eredményez.
A pszichoterápiát még mindin nem kezelik
önálló tudományként, hanem a pszichiátria, klinikai pszichológia részeként pszichoterapeuta sem
létezhetne.
Ördögi
kört eredményezett a képzés anomáliája, mert a képzett szakemberek nem
rendelkeztek megfelelő pszichoterápiás tudással, a pszichoterápiában jártas
szakemberek pedig nem rendelkeztek szakvizsgával. Cél a módszerspecifikus továbbképzés a
szakvizsgával rendelkezők számára.
A könyv hangsúlyozza a
már meglévő szaktudásra épülő pszichoterápiás végzettség fontosságát. A
problémákon egyes esetekben laikusként is lehet segíteni. Vegyük például az
ilyen esetekben fontos attitűdként megjelenő empátiát, de gyógyító
tevékenységet ettől még senki nem folytathat, akinek nincs meg a képesítése.
A kötet először arra
kíván rávilágítani, hogy milyen kezelés, milyen körülmények között és kinek
szól. Megállapítható, hogy minden ember egyedi, ezért egyre inkább egyedi
megoldásra lesz szüksége.
Fontos kiemelni, hogy a
szakember minden esetben alakítsa ki a saját elméletét, tudja a miértekre és a
hogyanokra a válaszokat. Meg kell továbbá tanulnia, hogy nincs jó válasz, nincs
olyan séma, amit egy adott helyzetben elő lehetne „kapni” a tanácsadás során.
Fontos, hogy a terapeuta új cselekvési lehetőségeket is meg tudjon teremteni.
Úgy gondolom, hogy nem kizárólag szakemberek számára hasznos, hanem mindenkinek, aki a mindennapi életben odafigyeléssel fordul a környezetében élők felé.
TARTALOM
Tartalom Előszó (Dr. Szakács Ferenc) Bevezetés: Az általános elmélet felé vezető lépések a tanácsadásban és a pszichoterápiában 1 A tanácsadás és a pszichoterápia döntő kellék Ön 3 Konceptuális keretek és elmélet a tanácsadásban és terápiában 6 A tanácsadás végső célja 9 Etika és felelősség 14 A segítés fogalma és közege 16 A fejezet célkitűzései 19 Ábrák, irodalomjegyzék 22 A célzott (intencionális) tanácsadás és pszichoterápia alapdimenziói 26 Az interjú, mint döntéshozatali folyamat 28 Egyéni vagy környezeti intervenció? A segítőfolyamat átfogó szemléletének szükségessége 43 A döntéshozatali folyamattal kapcsolatos egyéb nézetek 48 A fejezet céljai 54 Ábrák, irodalomjegyzék 55 A szakszerű tanácsadáshoz szükséges alapkészségek: odafigyelés és befolyásolás 67 A figyelem és a befolyásolás alapvető microskilljei 68 A szelektív figyelem 69 A befolyásoló figyelem 69 Egy interjú bemutatása 72 Hangsúly és szelektív figyelem 88 Figyelési fogások, közlések 91 Befolyásolási fogások 99 Microskillek az interjú közegében 106 A fejezet tárgypontjai 108 Ábrák, irodalomjegyzék 110 Az intencionális tanácsadás minőségi feltételei 120 Az empátia 121 Pozitív figyelmesség 125 Tisztelet és melegség 126 Konkrétság 129 Közvetlenség 130 Konfrontáció 133 Kongruencia, őszinteség, hitelesség 135 A kliens és az empatikus attitűd 137 A fejezet tárgypontjai 141 Ábrák, irodalomjegyzék 142 A tanácsadás verbális és nonverbális nyelve, s azok inkongruitásai 147 Az interjú néma nyelve 148 Szemkontaktus 149 Testbeszéd 150 Hangszín és beszédsebesség 151 Fizikai térköz és idő 151 A nonverbális üzenetek megértése 151 A szavak és a nyelv 153 A mondatok szerkezete 153 Gondolat és nyelv - a szövegezés megértése 155 Inkongruitások és diszkrepanciák 164 A fejezet tárgypontjai 167 Ábrák, irodalomjegyzék 169 A személy és környezet: a kliens felmérése 176 A személyi konstrukciók 177 Probléma-megfogalmazás 177 Világkép 187 Környezet 192 A tanácsadó elméleti és konstrukciói 199 Mi a teendő? 203 Melyik módszert, mikor és milyen körülmények között? 206 A fejezet célpontjai 207 Ábrák, irodalomjegyzék 209 Összefoglaló áttekintés: út a tanácsadási és pszichoterápiai gyakorlat általános elmélete felé 225 Fő posztulátumok és korolláriumok 227 A fejezet tárgypontjai 245 Irodalomjegyzék
Összegezve
Fontosnak tartom, hogy
hangsúlyosan jelenik meg, hogy a tanácsadás egy olyan szakma, amit nem lehet
laikusként végezni, de a fogások megismerése által, empátiával fordulva a másik
ember felé esetleg egy lökést adhatunk számára, hogy merjen segítséget kérni,
de az is előfordulhat, hogy az is sokat segít, hogy meghallgatunk valakit.
Fontosnak tartom, hogy nagyon sokoldalúan szemléltette az írás a terapeuták
számára fontos képességeket, attitűdöket, hangsúlyozta a kommunikáció
fontosságát is. Tetszett, hogy a könyv nyelvezet érthető volt, a fejezetek felépítése
pedig logikus. Néhol találkoztam ismétlésekkel, de ezek nem voltak zavarók,
mert nyomatékosították az ismeretátadást. Fontos elemként jelent meg- aminek
személy szerint nagyon örültem -, hogy hangsúlyozta azt, hogy minden ember
egyedi és egyedi bánásmódot, hozzáállást igényel, úgy, hogy a környezeti
háttere is figyelembevételre kerül. Ez utóbbi úgy gondolom, hogy szinte minden
élethelyzetben nagyon jól alkalmazható gondolat, akár a nevelő és
szülő kommunikációja során is. Örülök, hogy elolvastam a könyvet és biztos
vagyok benne, hogy egy-egy szituációhoz, akár munkahelyi, akár magánéleti
másként fogok hozzáállni, mert tudom, hogy mennyire fontos a másik félre
történő odafigyelés, amit akár tudatosan is lehet irányítani az olvasottak
alapján.
Rudas
János: Delfi örökösei
Önismereti
csoportok: elmélet, módszer, gyakorlatok
Rudas János: Delfi örökösei – Önismereti csoportok – elmélet, módszer, gyakorlat című kötetét is feldolgoztam. Fő szempontok, amelyek meghazározzák a kötetet: a csoport fogalma, valamint az önismeret témája köré szerveződő csoportmunka. Célunk lehet, hogy olyan támpontokat találjunk a könyv által, amelyekre később, akár a szülőcsoportos foglalkozások, akár a jelenlegi munkánk során visszacsatolásként hozzá tudunk majd nyúlni, azokból ötleteket tudunk meríteni. Igaz, hogy a könyv leginkább a csoportfoglalkozásokat vezető személyeket célozza meg, de úgy gondolom, hogy ez a tudás mindenki számára nyújthat olyan plusz forrást, ami közelebb viszi az önismerethez, a csoportban történő gondolkodáshoz és a csoportkultúra fogalmának megértéséhez.
A téma
bevezetéséhez vissza kell nyúlnunk egészen az Ókori görög kultúráig, ahol elsőként
ki kell emelni ikonikus helyszínét, a Delfi jóshelyet. A neveléstörténetben is
igen élesen megjelenik a szóbeli tanítás fontossága, leginkább a mítoszok és
legendák által, Püthia tanácsain keresztül. A görög társadalom minden tagja
felkereste a jósdát, mivel már akkor is tudni szerették volna az emberek, hogy
mit tartogat számukra a jövő. Véleményem szerint ez az elmúlt évszázadok során
semmit sem változott, talán csak finomodott, ehhez köthető, hogy egyre
népszerűbbek lettek az önismeret köré szerveződő csoportok, írások, stb.
A
jósda felirata, miszerint „Ismerd meg
önmagadat!” már egy utalást tartalmazott arra, hogy csak magunkra
hagyatkozhatunk sorsunk irányítása szempontjából, önmagunk beható megismerésére
kiemelt hangsúlyt fektetve. A jósda és a jelmondata között némi ellentmondás is
megfigyelhető, de Delfi hatása ma is érződik az önismereti csoportok
működésében, létezésében. Az ember mindig törekszik a megismerésre, ami a mai
kultúrában már egyre inkább teret enged az érzések kifejezésének, a gondolatok
és viselkedés együttes beható vizsgálatának.
A könyvhöz visszatérve a gyógyító és
személyiségfejlesztő csoportok az 1950-es években jelentek meg Magyarországon,
de csak az 1970-es években terjedtek el valójában. Úgy gondolom, hogy korábban
nem is volt meg a lehetőség az ezirányú kibontakozásra, tekintve a szociális
helyzetet és a világot sújtó háborúkat, de a törekvést ekkor az ember csak
elfojtotta, de nem adta fel, a folyamat csak lassult és formálódott az
1950-70-es évek között, míg el nem érkezett a gyorsabb fejlődési szakaszba.
A kezdeti bizonytalansághoz képest ma már
nincs olyan munkavállaló, tanuló, aki viszonylag korán ne találkozott volna a
csoport fogalmával, legalább egynek ne lett volna tagja. A legkorábban már akár
a bölcsődében is találkozik az ember a csoportba integrálással, a
csoportkultúrával, a csoportot vezető személlyel, igaz, hogy akkor még egy
teljesen más formában, de a megismerési folyamat elindul.
A képzési feltételek viszont nehezen indultak fejlődésnek, talán csak a coach képzések megjelenése javította a szakemberek számára nyitva álló lehetőségek sorát, de erre a 2000-es évekig kellett várni. Várni kellett annak ellenére is, hogy az igény már jóval korábban megfogalmazódott.
Az önismereti csoportokat szükségszerűen
el kell választani az emberközpontú szervezetfejlesztéstől és a klinikai
pszichoterápiás csoportoktól.
Összegezve
Rudas János írása, a Delfi örökösei egy olyan kézikönyv, amely praktikus szempontok szerint került megírásra egy hiánypótló témáját tekintve. A könyv leginkább a csoportvezetők számára nyújt hasznos ismereteket, de mivel érdekes a téma, így a laikusok számára is tartogat olyan információkat, amelyeket a mindennapi életben is hasznosítani lehet. Ez utóbbi leginkább a technikák vonatkozásában nyilvánul meg, olyan apró praktikák, amelyek akár a munkahelyünkön is nagy segítséget tudnak nyújtani egy-egy érdekesebb, korábban nehezebben kezelhető szituáció vonatkozásában. A könyv felépítése is igazán érdekes, mivel az első rész inkább az elméletre, a téma történeti és szakmai szempontok szerinti ismertetésére szolgál, ezzel szemben a második rész már elmegy a technikai irányba, mivel strukturált gyakorlatokat (77 db) tartalmaz, konkrét útmutatást nyújtva ezáltal a csoportvezetők számára.
Úgy gondolom, hogy tényleg egy átfogó,
összeszedett gondolatsort tudott átadni a könyv a csoportdinamikát,
csoportvezetést és a (önismereti)csoport egészét is figyelembevéve. Nem volt
szükség mélyebb, elméleti előtudásra ahhoz, hogy a könyv érthető, szerethető
legyen és a kellő konzekvenciák levonhatóvá váljanak. A szerző egészen az
alapoktól építette fel és adta át az ismereteket, tette mindezt olvasmányos,
közérthető formában. Néhol találkozhattunk ugyan ismétlésekkel, de azok nem
voltak zavarók az olvasás során, inkább nyomatékosító jelleggel jelentek meg. A
történeti rész is érdekes volt, de leginkább maga a csoportműködés volt az, ami
számomra igazán érdekessé tette a könyvet. A szerző jó nyelvi érzékkel, az
olvasókat is megszólítva vezette le a témát, több olyan helyzettel egészítette
ki az elméletet, amelyet a saját munkavégzése során önmaga is megtapasztalt.
Egyértelműsíthető volt, hogy a témában olyan szakmai háttérrel rendelkezik,
amely létjogosultságot adott a kötet megírására, ami eléggé hiánypótló a
szakterület tekintetében. Amellett, hogy a csoportok vonatkozásában széleskörű
ismereteket ad át, még önismeretre is tanított, érdemes volt elgondolkodnom
azon, hogy én miként vagyok része egy-egy csoportnak, mert azt a könyv
elolvasása után egyértelműen ki tudom jelenteni, hogy a tudatos létem alatt már
nagyon sok csoportnak akarva, akaratlanul a tagjává váltam. Az írás megismerése
után lehetőség van arra is, hogy akár a laikus olvasó is átgondolja a saját és
a csoportjai dinamikáját, működését, esetleg még irányt is mutat számára annak tekintetében,
hogy miként válhatna hasznára a saját csoportjai életében a megszerzett tudása.
Úgy gondolom, hogy nagyon jó kedvcsináló a csoportvezetéshez, a csoportokban
tagként történő bekapcsolódáshoz. A könyv ismeretanyaga által és magam is
nyitottabban fogok hozzáállni a csoportban történő munkához, akár csoportot
vezetve, akár annak részeseként.
A kiadvány szakemberek, képzésben részt vevők, művelt érdeklődők és rokon szakmabeliek számára írt összefoglaló kézikönyv, melynek szerkezetét is praktikus szempotnok határozzák meg: az első rész az elvek, módszerek, eszközök, szemléletek, irányzatok és kutatási eredmények leírása, míg a könyv második felében 72 gyakorlat és játék részletes, praktikusan felhasználható ismeretése szerepel. Rudas János könyve kimerítő információval látja el a jelenlegi vagy a majdani csoportvezetőket, trénereket és mindazokat, akik csoportban, csoporttal élnek és dolgoznak. Mindenkinek szól tehát a Delfi örökösei, akiket legalább főbb vonásaiban érdekel a csoport és a csoportvezetés problematikája.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése