Anna Banks: Triton

Emma éppen most jött rá, hogy édesanyja egy réges régen eltűnt Poszeidón hercegnő, és az a tény megrengeti identitását. Félvérként az emberi világban különcnek és bogarasnak tartják, a Szirének között pedig utálat tárgya, ugyanis törvényeik szerint a félvérek által megérdemelt sors a halál.
Ha még ez nem lenne elég gond, édesanyja feltűnése a Szirének világában egymás ellen fordítja a két királyságot, Poszeidónt és Tritont. Vajon Emmának most mit kellene tennie? Teljesítse Galen kérését, azaz legyen biztonságban és reménykedjen a legjobbakban? Avagy érdemes lenne felvállalnia önmaga felfedésének kockázatát- és az ajándékáét-, olyan emberek életét mentve meg így, akiket sosem ismert?

Ismét belevetettem magam a szirének titokzatos világába. A sorozat első része, a Poszeidón után már nagyon vártam, hogy ismét találkozhassak Emmával, Galénnal, Tóraffal és Rainával, hiszen az előző részben ők voltak a kedvenceim és most is teljesen elvarázsoltak. Magas elvárásokat támasztottam velük szemben és elárulom nem kellett csalódnom, szerencsére. Oly sokszor megesik velem, hogy egy sorozat első részét szerettem, de a többi már nem tud valamiért lázba hozni, kihuny a fény és ezáltal elveszik a varázs, de a Szirénia öröksége sorozattal ez nem fordult elő. 

A Triton teljesen más volt, mint az első rész, a Poszeidon, egy kicsit úgy éreztem, hogy igyekszik több akciót belevinni az író szárazföldön és vízen egyaránt, ami nem feltétlen tett jót a történetnek. Túlnyomó többségben a víz alatti világban történtek az események, de a szárazföldön is zajlottak nagy találkozások, mellyel szép kavarodást idézett elő az írónő a szirének világában. 

Ami számomra továbbra is üdítően hatott az az elbeszélés mikéntje, az ahogy Emma E/1 elbeszélése kiegészül és váltakozik Galén E/3-as mondandójával. Nem egy szokványos séma, de ez is kifejezetten jót tett a cselekménynek, felpezsdítette. 

Talán az volt az egyetlen negatívum, amit a regény vonatkozásában fel tudok hozni, hogy kicsit túl sok volt benne az akció, ami  Emma és Galén romantikus kapcsolatát picit háttérbe tolta. 

A szirének világa azonban továbbra is elvarázsolt, minden olyan meseszerű, de mégis valóságos volt. Betekintést nyertünk a lenti világ igencsak bonyolult működési rendszerébe és sok-sok titkot is megtudhattunk, mindamellett, hogy az is kiderült, hogy némiképpen fajgyűlölők a szirének, nehezen fogadják el a másságot, ami talán félelemből, talán a történelmükből gyökeredzik. A szirének meglepő módon jelen esetben igen sok gyarló emberi tulajdonsággal vannak felruházva, amely számos ütközőpontot biztosított a történet során. 

A karakterek továbbra is izgalmasak és szerethetőek voltak, bár most sokkal több indulatot is sikerült kiváltaniuk belőlem, ami állítom, hogy sokat lendített a történeten, hiszen nem volt egyhangú és folyamatosan hatott az érzelmeimre, hol a magasba emelt, hol pedig úgy éreztem, hogy ennél már nem lehet lejjebb süllyedni a víz alatti világban sem.  

Végre az is kiderült, hogy Galén, Raina és Emma milyen csodálatos képességekkel rendelkezik, én Raina képességét nagyon szerettem, igazán szemléletesen írta le az írónő ahogy kibontakozik a képessége, amit először még ő maga sem ismer fel és félelemmel tölti el. 

Emma és Galén között továbbra is megvan a vibrálás, amit én személy szerint nagyon szeretek ebben a sorozatban. Két kiváló karaktert sikerült összepárosítani, akik erősítik egymást és akiket a mellékszereplők, úgy, mint a továbbra is lenyűgöző és vicces Tóraf, valamint Raina tökéletesen kiegészítenek.

Egyedül Emma anyukája maradt meg semleges mellékszereplőként nála nem éreztem fejlődést, ezért kíváncsi vagyok, hogy a trilógia 3. részében milyen szerep jut számára, mert nehezen tudom elképzelni, hogy az írónő meghagyja a halak szintjén ezt a karaktert, ideje lenne szirénné emelnie. 

Írom ezt annak ellenére, hogy a feszültséget jelen esetben Nália, azaz Emma anyukája váltja ki, de mégsem ő viszi a vezérszálat. 

Miután az utolsó oldalt is elolvastam rá kellett jönnöm, hogy mennyire vonzó ez a titokzatos világ és már csak egy rész van hátra, amit egy kis szünet után ki szeretnék élvezni. Úgy gondolom, hogy a sorozat egyes részei között beiktatott kis szünetek igencsak jó tesznek és úgy tél környékén szeretném belevetni magamat az újabb történetbe, ami reményeim szerint legalább ilyen élvezetes lesz, mint ez a rész volt.

Összegezve

A víz alatti világ leírása még mindig csodálatos, kedvet kap az olvasó elmerülni a nagy kékségben és meglesni ezt a mesevilágot, valamint kiegészíteni/felfrissíteni a mitológiai tudását.

A borító pedig ismét zseniális, a kék csodás árnyalataival elkapja a lényeget és szinte tapintani lehet a lüktetést, ami végig kulcsmotívuma a történésnek. 

A függővég most elmaradt, de egyáltalán nem bánom, mert úgy érzem, hogy ebbe a világba bármikor szívesen betekintek legyenek bármilyen életfázisban a szereplők, kíváncsi vagyok, hogy milyen meglepetéseket tartogat a sorozat következő kötetet, a Neptun.

A könyvet bátran ajánlom fiataloknak és idősebbeknek egyaránt, hiszen egy csodás rejtett világ bontakozik ki a szemünk előtt, a jó és a rossz  harcával és jó adag romantikával ötvözve.  

Anna Banks: Posszeidón

Mit tennénk, ha hirtelen kiderülne, hogy képesek vagyunk cápákkal és egyéb tengeri herkentyűkkel társalogni, vagy éppen a víz alatt beszélni?  

Nehéz kérdés, de pont ettől is jó a könyv, hogy ezt a kérdést feszegeti nagyon üde, fiatalos és olvasmányos formában. 

Anna Banks Poszeidón kötete, mint a Szirénia öröksége trilógia első része múlt év októberében jelent meg a Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is. Én azóta vadászok rá és most nemrégiben egy könyvtári példány elérhetővé vált. Nem is halogattam sokáig elsiettem érte, majd ez lett a soron következő olvasmányom. A sellőkkel eddig kizárólag Ariel a kis hableány mesén keresztül kerültem kapcsolatba, ezért nem volt túl sok előképzettségem a témában. Így szinte tiszta lappal indítottam a könyv olvasását.

Ennek ellenére mire a történet végére értem rengeteg érdekességet megtudtam a lenti világról, a rostáláson (párválasztási szokások) át a múltőrzőkön keresztül a két uralkodóház  ( Triton-Poszeidón) titkain át a szirének testfelépítéséig. Egyszóval igen átfogó információ halmazt kapunk, ami szerencsére egyáltalán nem volt tömör, vagy éppen zavaró a történet szempontjából.

A könyv egy vicces jelenettel és egy tragédiával indul, ami már megadja az alap feszültséget, ami sajnos nem  fokozódik a történet folyamán, de végig ott motoszkál, hiszen Emma szirénsége (bizony nem sellő!) innen datálódik. A lendületes, humoros rész viszont végig megmarad, mosolyt csal az arcunkra és közben azt vesszük észre, hogy a szereplők Emma, Galén, Galén testvére, Raína, aki eleinte egy útálatos dög, és a kicsit pipogya Tóraf a szívünkhöz nő. Egyedül Emma anyukájával nem tudtam mit kezdeni, igaz végig tudtam, hogy miért, de kíváncsi voltam, hogy mit fog kihozni belőle a szerző és sajnos mivel függővég, -miért is ne lenne az egy trilógia első része esetében-a megoldás még várat magára, van miért izgulnunk a továbbiakban is. 

A Floridai tengerpart ugyanúgy megjelenik, mint a víz alatti Titanic roncs, kicsit azt a részt én jobban kifejtettem volna, nekem ott lehetett volna egy picit több élmény az említés szintjén túl, mert érdekes egy ilyen történelmi szálat is beleszőni, ami a víz alatti élethez köthető,de imádtam a tenger alatti barlangokat, az aknamezőket, nagyon érdekes volt alámerülni és belesni a víz alá, főleg, hogy egy tengeri Adonisz  Galén volt a kalauz, vele bármikor alámerülnék én is. 

Galén a tengeri fenség Emma nyomába szegődik, követi New Jersy-be, hogy kiderítse valójában milyen módon tartozik a szirének közé a szép, szinte áttetsző bőrű, ibolyaszín szemű, szőke lány, aki bár nem hordozza a szirének tipikus jegyeit mégis egyértelműen rendelkezik a szirének között is ritka kivételes tehetséggel, irányítani tudja a tenger élőlényeit, ami egyszer a fennmardásukhoz nélkülözhetetlen lehet. 

Kedvencem: Emma, aki nagyon jól kezeli a váratlan és akár kínos szituációkat is, emellett erős és gyenge is tud lenni.

Érdekes: Raína, aki először egy utálatos dög, akit később mégsem lehet nem szeretni

Semleges: Tóraf, valahogy ő volt az, aki nem hiányozhatott a történetből, de semmi extra

Szívdöglesztő: Galén, aki kék szemű, napbarnított, izmos, jófej és kitartó, pont olyan amilyennek egy tengeri fenségnek lennie kell.

Fura: Először nekem nagyon furcsának tűnt, hogy az összes szirén rajong a tengeri halakért, azt eszik szinte minden étkezésnél, bár végül már értettem, hogy miért is esznek halat, megvilágosodás volt a köbön.

A borító magával ragadó, akárhányszor ránéztem úgy éreztem, hogy a víz alatt vagyok és a sima, néma tenger vesz körül, nagyon szép színek és a lány a borítón szintén gyönyörű, olyan Emmás, szinte el is hittem, hogy Ő van a borítón. A történet és a borító teljes összhangban van és ez elég ritka. Új kedvenc borítom van, kár, hogy könyvtári, mert ez az a könyv, amit szívesen látnék a polcomon is. 

Az írásmód egészen újszerű az E/1 és az E/3 személyben történő mesélés váltakozik Emma és Galén szemszögéből, nekem nagyon tetszett ez a fajta megoldás, követhető és nem sablonos. 

Fiatalok, szimpatikusak, szerelmesek, bíznak, vívódnak és élnek, mindez nem mindennapi formába öntve, igazi könnyed YA regény. Egy délutáni limonádé mellé kiváló olvasmány, némi fantasy érzéssel, de akár igaz is lehetne, mert könnyeden, a kellő részletességgel van elmesélve. Egy-egy zavaró momentumon átlépve új kedvenc YA regényem lett Rainbow Rowell Eleanor és Parkja mellett 

Tűkön ülve várom a folytatást, ami remélem idén már kapható is lesz.

Fülszöveg:

Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nem képes egykönnyen túltenni magát a traumán. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen. Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére bármilyen kockázattal jár is.
Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?