Anders De La Motte - Måns Nilsson, A halál színre lép

 A Google bugyrain szörfözve (használják még ezt a kifejezést vagy már kiment a divatból?!) írtam be keresőszóként a skandináv, regény és humor szavakat, arra várva, hogy valamilyen nagymamis-  nagypapis (Alkonypagony) vagy valamilyen jó kis Backman könyvet dobjon ki a kereső. Ehelyett valahogy eljutottam Anders De La Motte és Måns Nilsson, A halál színre lép című regényéhez. Először nem is értettem, mert egyértelműen krimi zsánernek tűnt a címe alapján, de a Moly oldalán gyorsan rákeresve kiderült, hogy ez bizony tényleg krimi, de humoros zöngével. Nem is kellett több, lecsaptam a regényre és október elején egy nap alatt elolvastam. 

A történet Svédországban, Österlen kisvárosában veszi kezdetét, ahol az ájulásos betegsége miatt szabadságolt nyomozó, Peter Vinston meglátogatja a lányát és volt feleségét, akik jelenleg mostohapával karöltve az idilli kisvárosban élnek, nem is rossz körülmények között. Peter csak egy egyszerű látogatásra készül, hogy megünnepeljék a lánya 16. születésnapját, de ő maga sem gondolja, hogy egy gyilkosság történik a környezetében és Őt, mint amolyan sztárnyomozót felkérik, hogy legyen a helyi erők, nevezetesen a zöldfülű rendőrnő, Tove Esping segítségére. A tét pedig nem kisebb, mint a szövevényes kisvárosi kapcsolatok mentén kinyomozni azt, hogy ki ölte meg a sztáringatlanost, Jessie Anderson-t, ráadásul elég csúful. Jessie építési projektje, sokakban ellenszenvet váltott ki, így szinte mindenkinek érdeke fűződött valamilyen módon a gyilkossághoz, de az csak a regény végére derül ki, hogy ki volt hozzá elég bátor.  

Azt tudom mondani, hogy egy klasszikus hangulatú krimiről van szó, amiben a szereplők egyedi módon értelmezik a körülöttük zajló eseményeket és mennek a saját fejük után, legyen az egy használható ötlet vagy éppen teljes bambaság. A szerzőpáros nagyon jól ki tudta használni azt a lehetőséget, hogy a kisvárosban mindenki ismer mindenkit, így néhol tévútra is tudták vinni a kisvárosi idill és Plútó  macska uraság rakoncátlankodásai között el-elkalandozó olvasót. 

Teljesen hiteles a kissé kiégett, elvált nyomozó és a kisvárosban élő különc lakók karaktereinek szempontjából a történet. A két rendőr felfogása merőben ellentétes, nagyon érdekes az, ahogy az írók a párost terelgetik, hol közelítenek, hol pedig távolodnak egymástól a nyomozás során, de egy idő után mindenképpen kénytelenek csapatban dolgozni. Peter kicsit különc, mint Monk, de emellett kellemes megjelenésű, mint Murdoch nyomozó, olyan intelligens, de kicsit fura figura, akit általában kedvelek, mint most is. Nagyon szerethető karakter, persze neki is vannak olyan dolgai, amitől mi nők fogjuk a fejünket, de mégis szerettem vele nyomozni. Talán Tove volt az a szereplő, akivel kevésbé tudtam szimpatizálni, igazából a regény végéig a semleges érzelmi vonalon maradtam vele kapcsolatban, sőt, bevallom, inkább bosszantott.

Az építkezés központi szerepet játszik ebben a történetben, ami igazi kisvárosi ellenállási mozgalmat váltott ki az ott élők körében. A mozgalom által megismerjük az idősödő meleg házaspárt, Jan-Eric Sjöholmot, egy nyugdíjas színészt, aki szeret a középpontban lenni, mint Lear király és férjét, Alfredo Sjöholm, aki inkább a háttérben tevékenykedik. Szerintem a különc Peter mellett ők is kellemes színfoltjai voltak a történetnek. De nem hiányozhat a túlbuzgó idősebb falusi hölgy, az ingatlanos és asszisztense, a szerelő,  a lótenyésztő, a volt feleség és új párja sem a képből, akik akarva akaratlanul, de mindannyian a történet részeseivé válnak és segítik vagy éppen gátolják a nyomozást, természetesen a saját érdekeiket szem előtt tartva. 

Szeretném kiemelni Plútót a macskát, bár nem vagyok cicás gazdi, de egyszerűen imádtam a kis "dögöt", szívesen olvastam volna több humoros részt a cica szereplésével. 

Igazából megkedveltem ezt a színes társaságot, azt, ahogy felvállalták a szerzők az LMBTQ szálat és a családon belüli erőszakot is, illetve picit görbe tükröt tartottak az olvasó elé, amihez remek keretet biztosított az idilli kisváros.

A történet folyamatosan pörgött, a szereplők nagyon élesen kirajzolódtak a környezetükben és a furcsa humor is egészen jól működött, de a krimi szál nem vetekedett egy hagyományos skandináv krimivel, viszont azt kell mondanom, hogy a lezárás nagyon is kedvemre való volt.

Összességében tetszett a koncepció, a karakterek, a leírások és a cselekmény levezetés is. A svéd és az angol krimikre jellemző mintázatot nagyon jól hozta a regény.

A sorozat első részéhez egészen helyes borítók születtek, de a magyar verzió a cicával nálam igazán betalált. 

Fülszöveg: Österlen kisvárosában gyilkos garázdálkodik. A helyi sztáringatlanost, Jessie Andersont holtan találják az egyik bemutatandó házban. Peter Vinston, a kissé bogaras felügyelő veszi kézbe a nyomozást, noha csak a kényszerszabadságát tölti az idilli svéd városkában. Tove Esping, a kissé zöldfülű, de rendkívül ambiciózus helyi rendőrgyakornok siet a segítségére. E sajátos kettősnek még azelőtt kell rájönnie, kinek a képében lépett színre a halál, mielőtt túl késő lenne.

Az Österleni gyilkosságok című sorozat első kötetében népszerű szerzőnk, Anders de la Motte ezúttal írótársával, Mans Nilssonnal alkot maradandót. Skandináv krimi sok humorral fűszerezve, gyönyörű környezetben, különc karakterekkel.

Abbi Waxman: Egy könyvmoly élete

Nina Hill igazi könyvmoly. A fiatal nő elképesztően magabiztos – a könyvek között. Az élete viszont pont olyan, amilyennek akarta: egy könyvesboltban dolgozik, emellett minden kvízkérdésre csípőből tudja a választ, tökéletesen szervezi a mindennapjait, és van egy Phil nevű macskája. Amikor a sosem látott apja meghal, Nina rádöbben, hogy a férfi hagyatéka nem más, mint számtalan nővér, fivér és unokatestvér – akik ráadásul mind a közelben laknak! És szívesen találkoznának vele! Neki pedig ezzel a rengeteg vadidegennel mind beszélnie kell. És ha mindez nem lenne elég: kiderül, hogy Tom, aki a kvízjátékokban Nina mindentudó ősellensége, a valóságban kedves, vicces srác, és szívesen randizna Ninával. Hát nem tudja, milyen szörnyű ötlet ez? És vajon lehet az élet olyan szép, mint a könyvlapokon?

 

Mennyire imádom azokat a regényeket, amelyekben hemzsegnek az irodalmi utalások, márpedig Abbi Waxman nagyon a kedvemre tudott tenni e tekintetben (is). 

Nina Los Angelesben, egy kis eldugott, de annál bájosabb könyvesboltban dolgozik, ahol az imádott könyveinek élhet, megélheti az olvasás élményét a nyugodt, kissé szorongó életében. A könyvklub és a könyvek számára a világ elől elrejtőzés és egyben a kiteljesedés eszközei is. Nem vágyik másra, mint a nyugodt, olvasással töltött napokra. Azonban a sors természetesen közbeszól és hirtelen egy nem várt családot pottyant elé és persze a romantika is ekkor bekopogtat be hozzá, hogy fenekestül felfordítsa az introvertáltság felé hajló életét. 

Nagyon kis szeleburdi regény ez, igazi szeretetbomba. A könyvek és a való élet közti egyensúly megtalálásáról szól, meg persze arról, hogy hősnőnk, Nina ki mer-e lépni a csigaházából, ahol a könyvei jelentik számára a világot, vagy továbbra is bezárkózik, ezzel esetleg elszalasztva élete nagy lehetőségét, ami a szerelmet és a családot illeti. 

Az olvasás során végig remekül szórakoztam. Imádtam, hogy Nina mennyire okos - a kvízek királynője -, eközben milyen érzelmes, de mégis érdekes személyiség, sőt nagyon módszeres is, amiben picit hasonlít rám, aki szintén imádja a tervezést, időgazdálkodást. Az pedig külön tetszett, hogy mennyire szerteágazó a karakter érdeklődési  köre, szinte minden olvasó fog találni valamilyen aspektust, amely által azonosulni tud a karakterrel. Nagyon megszerettem Nina-t, olyan Rachel és Mónika keveréke, tudjátok a Jóbarátokból. Szerintem sikerült az írónőnek egy igazán szerethető, vicces és nagyon modern karaktert megalkotnia, akiben sok-sok nő, fiatal lány félelme, reményei, mindennapjai megfogalmazódnak, ettől tud olyan univerzális lenni.

Tom, hát igen, ő egy picit megfoghatatlan számomra, talán egy kicsit túlzottan szimpatikusnak beállított karakter volt, de Ninát azt kell mondanom, hogy remekül kiegészítette, persze olvasás közben kicsit irigykedve figyeljük is a kettőjük macska egér játékát. Nem ő volt a kedvenc karakterem, de azt kell mondanom, hogy ebbe a regénybe jól működött, mert Nina karakteres, érdekes személyisége annyira erős volt, hogy pont egy ilyen fickó kellett mellé a regénybe. 

A többi karakter is igazán habókos és kedvelhető volt. Ez a regény valójában egy kis hógömb, ahol a hátteret egy bájos könyvesbolt adja, ha megrázzuk, akkor pedig egy-egy mókás vagy szerethető jelenet elevenedik meg, ahol a könyvek elmaradhatatlan kísérők.

Az olvasás során szinte éreztem azt, ahogy melengeti a lelkem a történet. Bűbájos karakterek, remek helyszín, sok-sok irodalmi utalással megfűszerezve. A könyvmoly lelkemnek ennyi pont elég is volt ahhoz, hogy nagyon megszeressem és bátran tudjam ajánlani ezt a történetet, nem csak kizárólag könyvmolyoknak. 

Stephen King: Emelkedés - King új oldalát ismerhetjük meg

Fülszöveg: Castle ​Rock kisvárosában, Stephen King számos ikonikus történetének helyszínén él Scott Carey, az elvált belsőépítész. Monoton mindennapjait leginkább a beérkező munkák mellett a szomszédjába költözött fiatal nőkkel folytatott sikertelen küzdelem töri meg, akiknek a kutyái rendszerint az ő gyepén végzik el a dolgukat. Scott látszólag nem különbözik másoktól, mégis különös dolgok történnek vele. Napról napra egyenletesen veszít a súlyából, és teljesen mindegy, hogy ruhában vagy ruha nélkül, székkel vagy súlyzókkal áll rá a mérlegre, annak nyelve mindig az adott állapotnak megfelelő súlyt mutatja. Scott értetlenül áll a helyzet előtt, de mivel nem akar kísérleti nyúl lenni egy kórházi műtőasztalon, ezért titkáról egyedül barátjának, dr. Bob Ellisnek mesél. Mindeközben a gyepért folytatott harc során kiderül, hogy a szomszédai által működtetett új étterem gondba kerül. Amikor Scott felismeri a nők felé irányuló előítéletet, beleértve a sajátját is, úgy dönt, mindenáron segíteni fog. Scottnak azonban nem marad sok ideje, súlyvesztése felgyorsul, így szembe kell néznie az elkerülhetetlennel: hamarosan nem marad olyan fizikai erő, amely a földön tartsa. A valószínűtlen szövetségek, az éves futóverseny és Scott rejtélyes szenvedése végül közel hozza egymáshoz a feleket, és a legjobbat hozza ki azokból az emberekből, akik eddig csak a rosszat látták egymásban és saját magukban egyaránt.

Az Emelkedés különleges mese a megértésről, az elfogadásról és a segítésről. És persze a jelenkor amerikai mindennapjairól. Stephen King mindig meg tudja lepni az olvasóit és képes új oldaláról megmutatkozni. Garantáltan felemeli olvasóját.

E M E L K E D É S 

Időnként elhatalmasodik rajtam a késztetés, hogy egy borzongató King regényt olvassak. Nem mondom, hogy most is halaszthatatlan vágyat éreztem, de az Emelkedés fülszövege alapján, illetve a terjedelme miatt úgy tűnt, hogy ez valami egészen más lesz, mint amit eddig olvastam az írótól, így muszáj volt pár órát kerítenem arra, hogy egy kicsit más oldalról is megismerjem az író munkásságát. Ebben az esetben tényleg pár óra elegendő, hogy a végére érjünk a történetnek, így ez a könyv remek kikapcsolódást kínál egy délutáni kertben, puha fotelben történő olvasgatáshoz. 

Mindenki tisztában van azzal, hogy Stephen King a horror műfaj királya, de véleményem szerinte egy olvasó megengedő is kell, hogy legyen, nem kell, hogy skatulyába szorítsunk egy írót. Úgy gondolom, hogy egy ekkora névnek joga van azt írni, amit szeretne, kiléphet a komfortzónájából, mert miért is ne? Mi pedig el tudjuk dönteni, hogy egy lazább, rövidebb utazásra is az íróval tartunk-e vagy megmaradunk a keményebb vonalnál. Egyszerűen javaslom, hogy lazán álljunk az íráshoz, akkor biztos nem fog senki csalódni.

Én úgy döntöttem, hogy bevállalom ezt az utazást. 

Bevallom, hogy pont azért is akadt meg a szemem ezen a kisregényen, mert minden jel arra mutatott, hogy nélkülözi a hátborzongató jeleneteket, most nem kell rettegni, de ettől függetlenül abban reménykedtem, hogy az író zsenialitása ezúttal is át fog jönni a lapokon. 

Azt kell, hogy mondjam, kíváncsi lettem erre a rövid King történetre. 

Figyelmeztetek mindenkit, hogy most ne is keresse a regények tökéletességét, elmélyültségét, bonyolultságát és klasszikus vonalait, zsánereit. Itt most nagyon rövid terjedelemben írja meg az író a lényegében átlagosnak mondható, de annál tágabb térben szárnyaló történetét (ez utóbbi a végén fog igazán értelmet nyerni). Nem történik semmi eget rengető, nem jönnek az UFO-k, természet feletti lények, nincsenek nagy belső erők, félelmetes karakterek, egyszerűen csak történnek az események, laza láncolati sorrendben, egy-egy kisebb kitérővel.

Ez a regény véleményem szerint pont az átlagosságától tud mégis jó lenni. Amennyiben ki tudjuk kapcsolni az elvárásainkat biztos vagyok abban, hogy jól fog mindenki szórakozni az olvasás során.  

A történet középpontjában Scott Carey elvált informatikus áll, akinek a testében megmagyarázhatatlan folyamat megy végbe, ami valójában semmihez sem köthető, csak megtörténik vele, emiatt pedig hol érdeklődve, hol némi félelemmel szemléli önmagát.  A történetet egy csendes, kisvárosba, Castle Rock-ba helyezte az író, ahol bár az emberek ismerik egymást, közülük azonban csak kevesen állnak igazán közel egymáshoz. A folyamat, pedig egyre előrehaladottabb, azt a rövid időt öleli fel a történet, ahogy Scott és szűkebb környezete megéli a változásokat. A végén pedig kiderül, hogy a maroknyi szomszéd felül tud e kerekedni a racionalitáson, ezzel segítve Scottnak.

"Aznap este Scott korán vacsorázott, carbonara spagettit és desszertnek egy szelet csokis sajttortát, majd felállt az Ozeri mérlegre, abban a reményben, mint mostanság mindennap, hogy a dolog végre jó irányba fordul. Nem fordult."

Ami először feltűnt, hogy ez a novella is Castle Rock városkájában játszódik, ami már az író több regényének is a helyszíne volt. Ehhez a rövidebb íráshoz is a jól bevált helyszínt választotta tehát, vélhetően azért, hogy a rendszeres olvasói egyből egy asszociációs folyamatot élhessenek át.

Véleményem szerint ez egy felemelő írás, ahogy a cím is sejteti. A történet bármelyik kisvárosban játszódhatnak, hiszen az emberek mentalitása, a mássághoz való hozzáállása vagy éppen a szomszédok egymáshoz való viszonya, mind-mind tipikus ebben a regényben. Szinte látjuk magunk előtt a város lakóit, elevenen jelennek meg az olvasás során, pont amiatt, hogy bármely közösségben, közvetlen környezetünkben élhetnének a szereplők, hiszen nincs bennük semmi kirívó.

Ezen kívül a politika az, amit megemlítenék, ami talán a legjobban eltér az eddigi regényeitől, furcsa volt, hogy teret engedett az ilyen jellegű véleményének is, de nem volt zavaró, illett ehhez a történethez. Ettől is kicsit más arcát mutattam meg az író. A másság, ami a történet egyik központi kérdése nem volt zavaró, inkább figyelemfelhívó, könnyeden a regénybe illeszkedve.

A karakterek a regény terjedelme ellenére is jól kidolgozottak voltak, nem a túl sok szereplő jellemezi a történetet, de azok, akik mindvégig jelen voltak nagyon jól illetek ebbe a furcsa mesébe. Érdekes megfigyelni, hogy még ebben a kisregény terjedelemben is milyen jól fel tud épülni egy baráti kapcsolat emberek között, ez volt az egyik aspektusa a történetnek, ami engem megragadott. 

Összességében a novella vége az, ami tényleg megragadja az ember fantáziáját, olyan igazi mélabús, szép befejezést kapott a történet. Számomra ez volt az a befejezés, amitől az egész regény lényegében értékelhetővé, szerethetővé vált. Nagyon furcsa ez, mert általában könnyen eldöntöm, hogy tetszik vagy nem tetszik egy történet, de itt a legvégén jött el az az érzés, hogy ezt az írást megérte elolvasni.

Egy egyszerű, elgondolkodtató történet, remek befejezéssel, szerintem nem is kell ennél több. 

Mindenkit arra bátorítok, hogy olvassa el King kisregényét, az Emelkedést, közben engedje el azt a zsánert és műfajt, amit eddig megszokott az írótól. Úgy vélem, hogy ebben a kisregényben is tudott értéket közvetíteni, úgy is, hogy az apró részletek nem kerültek kibontásra, a képzelet nagyobb teret kapott. A könyv terjedelme pedig pont alkalmas arra, hogy egy kellemes délutánon elővegyük és megismerkedjünk King egy másik oldalával. 

A könyv végén kedvcsinálót olvashatunk az Intézet című regényből

Kiadó: Európa
Megjelenés: 2020.
Oldalszám: 264
Isbn: 9789635040926
Fordította: Pék Zoltán