Tasmina Perry: Ház a Naplemente-tónál

Senki ​nem felejthet el egy olyan nyarat, amelyet a Casa D'Orban töltött…

A Casa D'Or, a titokzatos ültetvényes ház a Naplemente-tó partján, több mint ötven éve a Wyatt család tulajdonában van. Jennifer Wyatt ide tér vissza az egyetem elvégzése után reményekkel telve, várja a tóparti nyár. Ám mire eljön az ősz, szíve összetörik, családja szétesik, álmai semmibe vesznek.

Húsz évvel később a Casa D'Or, tragikus események áldozataként, elhanyagoltan áll. Jennifer rácsapta az ajtót a múltjára. Aztán Jim, a férfi, akit megismert, és akibe beleszeretett azon a varázslatos nyáron, újra megjelenik az életében. Azt tervezi, hogy visszaszerzi a Casa D'Or egykori dicsőségét. Találkozásuk felzavarja mindkettejük régi kísérteteit, és felfedi a sötét titkokat, amelyeket a ház még mindig rejteget.

„Elvesztett szerelem és rég eltemetett titkok… Tökéletes vasárnapi olvasmány.” (Marie Claire)

„Ezzel a csábító és titokzatos regénnyel kitűnően elmúlathatunk egy nyári délutánt.” (Daily Express)

„Megragadó… Szurkolni fognak Jimnek és Jennifernek. Az elbeszélés nagy sebességgel száguld előre, és briliáns a stílusa. Én imádtam.” (Daily Mail)

„Románc izgalommal fűszerezve.” (Glamour)

„Titokzatosság, cselszövés és románc találkozik egyetlen varázslatos olvasmányban.” (Fabulous Magazine)

„Hangulatot teremt és leköti a figyelmet.” (Sunday Mirror)

Egy fülledt nyár, gyönyörű tóparti ház, két fiatal, reményekkel, álmokkal teli szívvel és még 20 év után is kísértő emlékekkel. Titkok, melyektől többen nem bírnak szabadulni, titkok, melyek hatással vannak az egész életükre. Talán legegyszerűbben így lehetne összefoglalni nagyon tömören a regényt. Azonban ennél sokkal intenzívebb olvasmányra kell számítanunk. 

Tasmina Perrytől korábban már több regényt is olvastam, például az Örökösnőket, a Divatdiktátorokat, vagy éppen Apuci lányait. Már akkor megszerettem az írónő stílusát, de mindig kicsit hosszúnak találtam  a 700 oldalt is meghaladó terjedelmet. Így örültem, hogy most mindössze 366 oldal a regény elejétől a végéig, mert valljuk be ennyi általában elég is szokott lenni, ha több akkor már felmerül a gyanú, hogy csak játszik velünk az író, húzza az időt a végkifejletig és felesleges körök kerülnek a regénybe. 

Kezdeném a borítóval, ami szerintem nagyon szép és harmonizál már a címmel is, az pedig csak később derült ki számomra, hogy bizony a tartalomhoz is nagyon illik ez a festményszerű kép. 

Ami nagyon megragadott az nem más, mint a könyv atmoszférája, ami meleg és rideg egyszerre. Gyönyörű környezet, öreg villák, napsütés, tópart. A gyönyörű környezet ellenére az emberek szívében hidegség, bánat és megbánás van, ami ad egyfajta ellenpólust a környezet mellé.

A regény két korszakot idéz fel, az egyik amikor Jim Johnson és Jennifer Wyatt még a húszas éveiket tapossák, szomszédok a csodás savannah-i tóparton, a Casa D'Or pedig éppen fénykorát éli. A tavat körüllengte az ültetvényesek gazdagságot árasztó miliője, izzott a levegő a nyári partykon és a szerelem ígérete borzolta a kedélyeket.

Emellett megismerjük a szereplők napjainkban zajló életét is, mely olyan utakra sodorta őket, amit nem vágytak, de a nyár, amely mindent megváltoztatott már a múlté. Jim sikeres üzletember lett, még Jen éli a gazdag feleségek mindennapjait. Azonban elkerülhetetlen, hogy ismét egymáshoz közel sodorja őket a sors, de a titok ott lappang, ami mérgezi a jelent is. 

"A Casa D'Or csak egy ház volt, fa, tégla és pala halmaza, de olyan erővel hatott az életében, hogy szinte nem e világi dimenziót nyert."

A karakterábrázolás jól sikerült, bár most valahogy nehéz volt azonosulni bármelyikükkel is, talán azért, mert egy karrierista, a kamaszkori szerelmet üldöző férfi került a középpontba és mellette a női karaktereknek nem sikerült teljese mértékben kibontakozni. Ennek ellenére jól felépített karakterek voltak, de most egyszerűbb volt külső szemlélőnek maradni.

Számomra mindenképpen pozitív, hogy érzékletes leírásokon keresztül kapnak helyet a fiatalkori remények, melyek átalakultak pusztító vágyakozássá. Később pedig megjelenik az idősebb karakterek kicsit sem gondtalan, titkokkal teli élete, amit szintén olvasmányos elbeszélésen keresztül ismerhetünk meg. Még mindig a stílusos írásmódot tartom az írónő nagy erősségének. A történet a leírásokon keresztül ragadott magával és ezáltal tudott színessé válni. A végén pedig ott a csavar, amire igazából nem számítunk, tudjuk, hogy ott lappang a titok, de én erre a megoldásra nem gondoltam. Meglepett és örültem, hogy a végére tartogatott még valamilyen érzelmi pluszt is a történet.

A regény olvasása során  az olvasó a környezetbe tud abszolút  belehelyezkedni, ahogy szinte érezni a perzselő savannah-i levegőt, a new york-i rohanást, a trópusi napfényt, vagy éppen a tó  és az ódon ház illatát.

Andalítóan szép történet szerelemről, reményekről és csalódásokról. 

A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak!
Megjelenés éve: 2017
Oldal: 366
Fordította: Sillár Emőke