Plagizálás, másolás? Jöjjön az én véleményem, mert erről muszáj írnom!

Először nem szerettem volna egy külön bejegyzést szentelni a témának, de végül olyan hosszúra sikeredett, hogy nem fért bele a szeptemberi összegzésbe. 

Tehát egy szomorú témával jöttem, amiről beszélni kell! 

Nevesíteni nem szeretnék, mert nem szeretnék sárdobálásba kezdeni, bár én magam is nagyon mérges vagyok, de nem ez a lényeg. 

Volt egy elég nagy port kavart blogger botrány így a hónap elején, ami mélyen érintett, elgondolkodtatott, kérdéseket vetett fel bennem.

Mondom is, hogy milyen kérdések jutottak hirtelen eszembe:

- Miért indít valaki könyves blogot, ha nincsenek saját gondolatai?

- Létezik, hogy valakinek csak az ingyen könyvek lebegnek a szeme előtt?

- Mit ér az ingyen könyvekkel, mert, akinek nincsenek gondolatai vajon olvasni szeret, vagy csak el szeretné adni?

- A kiadók felé ilyen átvett értékelések után meri vállalni az adatait(amit megadott a postázás miatt), hülyének nézte a kiadókat és olvasókat egyaránt? T

Még sorolhatnám a kérdéseimet, de nem teszem, mert választ nem fogok kapni rá, legalábbis úgy sejtem.

A botrány lényegében a plagizálásról, átvett tartalomról szólt. Számomra döbbenet volt, főleg, hogy az illető egy régi bloggernek számított, virtuálisan ismertem is, sőt közös oldalon is írtunk, igaz egymástól teljesen függetlenül. 

Ahogy tudomásomra jutott a hír percekig döbbentem ültem és nem akartam elhinni, hogy egy blogger, ráadásul egy könyves blogger arra vetemedett, hogy másoktól vett át tartalmat és ezzel a kiadókat megkárosítva könyvekhez, recenziós példányokhoz jutott, az olvasókat pedig becsapta. Az sem mentesít, ha valaki forrást megjelöl, de közben megköszöni az ingyen kapott könyvet. Legalábbis én így gondolom.

  

Én magam csak az írás szeretetéért és az olvasás megszerettetéséért jártam a Könyvfalók oldalra tartalmat feltölteni, jegyzem meg teljesen saját szellemi termékeimet, huha, fellengzősen hangzik, de talán így hívják, amikor valaki az általa megfogalmazott gondolatokat átadja, leírja. Amikor a tudomásomra jutott, hogy az egyik tag más tollával ékeskedik, melyeket bizonyítékokkal is alátámasztottak, fájó szívvel, de megváltam a Könyvfalók oldaltól, hiszen én magam elhatárolódom bármely olyan tevékenységtől, melyet az egyik tag megengedett magának. Tettem ezt annak tükrében, hogy az oldal többi szerkesztője sem tudott semmit a problémáról, hiszen mindenki a szabadidejét áldozta az oldalra, jóhiszeműen. 

Az oldal azóta természetesen közleményben elhatárolódott a tag cselekedetétől, hiszen senki nem ellenőrizte a másik munkáját, így történhetett meg az ominózus eset, mellyel a többi tag hitelét is rontotta az illető. 

Személyesen szólítottam föl az illetőt, hogy adjon magyarázatot, mert ennyit minden érintett megérdemel, azonban ez a mai napig nem történt meg, bár ezen nem igazán lepődtem meg.

Továbbra is a döbbenet az, amit érzek és értetlenül állok a történtek előtt. 

Egy ilyen eset nagymértékben megnehezíti a korrekt bloggerek munkáját, a kiadók bizalmatlanná válnak és egy remek kapcsolati háló is darabjaira hullhat egy felelőtlen magatartás miatt. Ez utóbbit én szívből sajnálnám, mert hiszek abban, hogy jelen korban a kiadók és a bloggerek nagyon jól és gyümölcsözően együtt tudnak működni, melyből az olvasók is profitálnak. 

Elmondhatom, hogy én magam nem tudok azonosulni a másolt tartalmakkal és azzal, hogy valakinek nincsen önálló gondolata, így mélyen elítélem az ilyen jellegű cselekedeteket és átérzem azok felháborodását, akik érintve voltak. 

Remélem a jövőben nem kell egy ilyen bejegyzésnek megszületnie, de most úgy éreztem muszáj volt kiírnom magamból a bennem ragadt érzéseket, legalábbis egy részüket. 

A blogomon pedig innentől szerepel egy jogi nyilatkozat, mely tiltja a fenti tevékenységek gyakorlását a blogom vonatkozásában. Eddig erre nem gondoltam! Naiv voltam? Igen!