A.O. Esther - Frigg rokkája II.

Azt ​mondják, a szerelem az égben köttetik… De mi van azokkal, akik nem a dönthetnek a sorsukról? Vajon képes az ember ép lélekkel megúszni egy ráerőltetett házasságot?

Az idegenek érkezésével Syn lakóinak élete felbolydul, de csak Einarr családjának egy része tudja vendégeik kilétéről a teljes igazságot. Sonja szervezetét rejtélyes betegség támadja meg, ami – tekintve, hogy a többiekkel ellentétben ő még nem halhatatlan –, a középkorban számára akár végzetes is lehet.

Einarr arra gyanakszik, ugyanaz akar ártani Sonjának, aki előző életében megölte a lányt, ezért fáradhatatlanul kutat az egykori gyilkos kiléte után. Egy öreg látó segítségét kéri, hogy mágikus varázslatával felszínre hozza Sonja emlékeiből a legsötétebb titkok titkát, ám nem számít arra, hogy végül legközelebbi rokonai egyikével találja magát szemben, akit – hogy teljesítse vérbosszúját, meg kell ölnie.

Mindeközben a Sigurdsson család két esküvőt is meg akar ülni a nyári hónapi hónapok folyamán: Einarr mellett ugyanis húga, Asa is házasodni készül. Választottja a király legjobb harcosa, Ralf Knutsen, aki bár a helybéliek szerint igencsak vonzó férfi, könyörtelen, vérszomjas, szadista ember hírében áll.

A vendégségbe hívott násznép elárasztja a várost, ám nem mindenkinek tetszik Sonja és Einarr boldogsága. A férfi egykori szeretője, a király rokonságába tartozó Corina személyes sértésnek érzi Sonja puszta létezését, és úgy dönt, egyszer s mindenkorra elsöpri a zenészlányt az útjából…

Alex, James és Leif merőben új környezetben találják magukat, ahol, bár zenészként sikerül beilleszkedniük és megtalálják az elveszettnek hitt Sonját, szembe kell nézniük a viking kor minden nehézségével, és azzal, hogy az öröklét ára bizony nagy áldozatot követel mindannyiuktól.

Frigg rokkája tovább ragyog, s mágiájának erejével örök életet ad a Brennához hűséges alattvalóknak. Az életért azonban tetszik vagy sem, életekkel kell fizetni… De vajon meg lehet-e bocsátani a gyilkosságot? Feledni lehet-e az éveken át tartó hazugságot? Túlélhetik-e a szerelmesek, ha mással kell összekötni az életüket, miközben a szívük az igaziért dobog?

A történet ott folytatódik, ahol az első rész befejeződött. Syn városa felbolydul Alex és a fiúk érkezésével, a testvérek pedig újra egymásra találnak. Tovább tekerednek a szálak és természetesen ismét szembe kell nézniük a viking élet nehézségeivel is, valamint a szűnni nem akaró ármánykodással. Szerelmek szövődnek, konganak az esküvői harangok, a kérdés az, hogy milyen ára van a szerelemnek. Frigg rokkája pedig minden eddiginél fényesebben ragyog.

Ahogy az első részben már megtapasztalhattam az atmoszféra és a világfelépítés továbbra is mesteri, ezen nincs is mit tovább ragozni.

Szerettem, hogy a szereplők tudtak tovább fejlődni, erősödni és még pozitívabban tudott alakulni a jellemábrázolásuk az előző részhez képest. Nagy örömömre leginkább - ahogy korábban vártam - Einarr volt az, aki hatalmas jellemfejlődésen ment keresztül, pozitív értelemben. Most sokkal inkább A pasinak éreztem, - így nagybetűvel -, mint korábban. Alex ezzel ellentétben egy picit visszaesett, de tényleg csak egy keveset és ezt az érzést leginkább a regény elejére tenném. 

Asa volt az, aki most több térhez jutott, aminek szintén örültem, mert ismét egy kedvenc karakterrel bővült a listám. Leginkább egy kis madárkához tudnám hasonlítani, aki szárnyalni próbál, viszont az erősebbek nem hagyják, de ő továbbra sem fogja feladni, legalábbis reményeim szerint. 

Sonja karaktere ugyanúgy hozta azt a színvonalat, amit elvárok egy központi karaktertől. Továbbra is szerethető, bájos és életteli női karaktere volt a regénynek és most végre éreztem, hogy Einarral egy az egyben kiegészítik egymást, jó volt olvasni ahogy egyre jobban egymásba habarodnak.

A testvéri szeretet megjelenése továbbra is nagyon erős szál tudott maradni, amit ismét a regény nagy erősségének érzek. 

Amit még nagyon fontosnak tartok kiemelni, mivel a korábbi értékelésemből méltatlanul hagytam ki, az a reinkarnáció témaköre, ami egy érdekes pontja a történetnek. Akár hiszünk benne, akár nem most érezni fogjuk, hogy ha két léleknek egymásra kell találni, akkor nem létezik idő és tér, amin ne tudnának átmenni, hogy beteljesítsék a sorsukat. 

Emellett sokkal több ármány és vadság kapott szerepet ebben a részben, ami szintén előre vitte a történetet, így egy percig sem hagyott unatkozni. Pont az ilyen eseménydús és körömrágós regényeket szeretem, itt pedig még egy csipet misztikum is megjelenik, már amennyiben a viking birodalom és korszak nem lenne elég titokzatos számunkra. 

Itt említeném meg, hogy egyedül némi negatívum volt számomra, hogy nem minden apró részlet volt teljesen korhű, de ettől függetlenül szerettem ahogy a 21. század összemosódott a vikingek korával. Ennek ellenére biztosítok mindenkit, hogy mindez nem vont le az olvasás élvezeti értékéből.

Ha már a két század találkozását említettem akkor elmondom, hogy személy szerint engem mindig is foglalkoztatott, hogy mi lenne akkor, ha valóban vissza lehetne vinni egy-egy modern vívmányt a régi időkbe, vajon az ott élők mennyire tudnának ehhez alkalmazkodni? Az olvasás során ismét alkalmam nyílt ezen is egy picit eltöprengeni, ahogy a vikingek például megtanultak szlengben beszélni. Ezt az aspektusát is élveztem a regénynek és örülök, amikor alkalmam adódik olyan regény olvasni, ami amellett, hogy szórakoztat, még töprengésre is késztet. 

Zárásként szeretném megosztani veletek a kedvenc leírásomat, ami nem más, mint amikor Asa a tó fölé millió pillangót varázsol a hajnali derengésben Alexnek, majd esőcseppekként hullanak vissza rájuk. Ezt a jelenetet szinte mozivásznon megjelenő képként láttam, annyira hangulatosra sikerült. 

"Szivárványszínű, víztestű  pillangók, amik úgy ragyogtak a horizonton felbukkanó napsugarak fényében, akárcsak a gyémántok. Könnyedén repkedtek körülöttük, megcsillantva a szárnyukon a szivárvány minden egyes árnyalatát, s a testükön csillogó fényektől úgy tűn, mintha aranyszínűvé vált volna körülöttük a világ..."

Apropó, a sorozat megérdemelne egy megfilmesítést, mert van benne lehetőség, tudom, hogy itthon erre kevés az esély, de hátha, én drukkolok. 

Összességében ismét elmondhatom, hogy nagyon nehezen tudtam elengedni a szereplőket, szinte hiányérzetem támadt, ahogy becsuktam a könyvet. A befejezés pedig, te jóóó ég! Hol van a 3. rész?  A történet pedig továbbra is briliáns volt a történetszövéssel együtt, a karakterek pedig izgalmasak tudtak maradni, emellett folyamatosan volt miért izgulni és együtt örülni, vagy rettegni a szereplőkkel. 

Érzelmes, vad és misztikus, ez Frigg rokkája.

A könyvet köszönöm A.O. Esther írónőnek és a Kildarának