Michael Gibney: Sous Chef - 24 óra a konyha frontvonalán

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Görnyedő ​hátak lakatják jól a gyomrot… Ebben a lenyűgöző és egyedi könyvben Michael Gibney mindössze huszonnégy óra történetébe sűrítve eleveníti fel mindazt a sokrétű bajtársi viszonyt és kulináris koreográfiát, amely egy elit New York-i étterem mindennapjait jellemzi. Az olvasó igazi információ-záporban tudja meg, hogyan is készül el egy-egy pazar fogás – avagy a kiválóság útja fáradtsággal van kikövezve…
Az egyes szám második személyben megszólaló Sous Chef története egy magával ragadó, adrenalin fűtötte futam, ahol az olvasó a kibic szemszögéből leshet be az étkeztető-ipar kulisszái mögé, és rövid időre maga is belakhatja a konyha ajtaja mögötti titkos világot. A rendszeres étteremlátogatók és az ínyencek számára mulatságos, részletes, bizalmas beszámoló a kezdő szakácsok előtt is őszintén feltárja, mivel jár szakmai jövőjük, miközben tisztelettel adózik a séfek karrierjét megalapozó nehéz és komoly elhivatottságot követelő munka előtt.
Egy olyan konyhában, ahol a legmagasabb követelményeknek kell megfelelni, és a legkisebb baklövés is katasztrófához vezethet, a Sous Chef a kifinomult ötletekre helyezi a hangsúlyt, amelyek mind az emlékezetes és ínycsiklandozó végeredményt szolgálják. A karcos humorral megírt, szellemes prózában Michael Gibney kendőzetlenül nyers, de mégis csodás jellemzést ad erről az emberpróbáló, néha mégis alábecsült szakmáról, árnyalt képet festve az ételkészítés és felszolgálás műhelytitkairól.

Mindig is vonzott a konyha titokzatos világa, aztán valahogy az élet másfelé terelt a pályaválasztás során, de elszakadni sosem tudtam teljesen a gasztronómiától. Évekig írtam egy gasztroblogot, olvasgattam szaklapokat, keresgéltem a neten és követtem a nagy séfek munkásságát. Nem is volt kérdés, hogy amikor lehetőségem adódott a Twister Media kínálatából válogatni az egyik kiválasztottam ez a kötet lesz. Izgalmas utazásnak ígérkezett Michael Gibney-vel a nagy konyhák rejtett világába.

Michael egy new york-i étterem étteremvezető-helyettes főszakácsa, ami egy sok séf által áhított pozíció, számomra pedig New York vegyítve a gasztronómiával maga volt a kíváncsiság fellegvára. Alig vártam, hogy elmerülhessek egy new york-i konyha bugyraiba. 

Azt már így az elején leszögezhetjük, hogy ember legyen a talpán, aki ezt a munkát a séfek után csinálja. Kegyetlen és áldozatokat kívánó hivatás ez, talán ezért is izgalmas egy kívülálló számára. 

Szerettem, hogy Michael-nek sikerült olyan emészthető - csak, hogy stílusosak legyünk - formába tálalni ezt a hivatást, hogy nem volt száraz falat olvasás közben, hanem egy szemléltető elbeszélés sült ki belőle, némi humorral fűszerezve. A stílus letisztult és intelligens, látszik, hogy egy tanult ember írta a könyvet, ami ehhez a műfajhoz elengedhetetlen kritérium. 

Úgy gondolom, hogy a séfek előnyére válik, ha jól bánnak a szavakkal is, hiszen irányító pozícióban vannak és ezt máshogy nem is lehet - na jó, Ramsey-nak talán, de őt ne vegyük ide, ő inkább show-t csinál - így Micahel Gibney-ről is elmondható, hogy amellett, hogy a konyha az otthona még írni is tud. 

Ismét megbizonyosodtam arról, hogy nem egy 8 órás állás a séfeké, kő kemény küzdelem,  munka és ledolgozott óraszám áll minden nagy séf mögött, amellett, hogy néha 1 kanál vízben is megfojtanák a másikat, mindezekbe bele sem gondolunk, amikor leülünk egy éttermi asztalhoz, mert csak a jó esetben szépen megkomponált ételt látjuk a tányérunkon. 

A séfek munkássága mellett azért meglepő volt olvasni arról, hogy mennyi képzett ember van még a konyha eldugott szegmenseibe, akik csak a faji hovatartozásuk miatt maradnak egyszerű fekete mosogatók, vagy egyéb alacsony pozíciót betöltő dolgozók.

Örültem annak is, hogy lerántotta a piszkos kis trükkökről is a leplet, mert ki gondolná, hogy ezekben az éttermekben is megtévesztik a vendégeket és az ételekkel trükköznek a könnyebb eladhatóság és a profit érdekében, gondolom ez a világ többi pontján is így van, de azért döbbenet, hogy miket tesznek elénk, gyanútlan vendégek elé. A poént ez ügyben nem lövöm le, mert tessék elolvasni és a saját szemükkel meggyőződni arról, hogy miről is van szó pontosan.

A könyv szemléletesen köntörfalazás nélkül tárja fel előttünk a valóságot, ami néha izzasztó, de megéri Michael-lel tartani a konyhába erre a 24 órára, mert a könyv letétele után be kell majd látnunk, hogy amellett, hogy jól szórakoztunk még tanultunk is egy picit. Megismerkedhetünk szakkifejezésekkel, szakszavakkal, vagy éppen arról is lesz némi fogalmunk, hogy miképpen épül fel egy valóban nagy éttermi konyha hierarchiája, mivel ez utóbbi azért nem éppen egy egyszerű kis ábrácskával szemléltethető két emberes dolog. 

A borító stílusos és egyszerű. Tetszett, hogy figyelemfelkeltő a szín, a késes megoldás pedig jól illik a tartalomhoz és az egész  nincs túlgondolva. Egy kicsi negatívum, hogy a borító hátsó kihajtható részén található fülszövegben is van elírás, pedig a könyvnek ezen része kerül először a legtöbb olvasó kezébe. 

Összességében kellemesen csalódtam, nem gondoltam, hogy 24 óra a konyhában lehet ennyire pörgős, illetve, hogy a séfek híres maximalizmusa pedig olvasás közben is vissza fog köszönni. Örültem volna, ha fotókkal is szemlélteti a leírást, de ez sajnos kimaradt, de az is lehet, hogy nem akarta fotókkal elterelni az olvasók figyelmét, vagy hamis képet kialakítani általuk, ez rejtély marad, legalábbis addig amíg személyesen össze nem futok Gibney-vel. 

Ajánlom minden gasztronómia iránt picit is fogékony olvasónak, és mindenkinek, akit érdekel, hogy mi van a konyhai lengőajtók mögött.

A könyvet köszönöm a Twister Miedianak és a Kildarának