Carla Valentine: Gyilkolni nem könnyű

Agatha ​Christie minden könyvében van legalább egy, de inkább több hulla. És amit ezekről és a Agatha ​Christie minden könyvében van legalább egy, de inkább több hulla. És amit ezekről és a tetthelyekről leír, az helytálló a kor tudományos ismeretei szerint. Természetesen a regényekben és novellákban nem a mai tudásunknak megfelelő igazságügyi vizsgálatok szerepelnek, de Poirot-nál például megelőlegezte a helyszínelőkészletet: A titokzatos stylesi eset lapjain fiolákba és kis borítékokba gyűjti a nyomokat (kesztyűben, csipesszel!) évekkel azelőtt, hogy a rendőrségnél ezt bevezették volna. Történeteibe beemelte az akkor egészen új helyszínelői módszereket, mint a luminol használatát, mellyel a látens vér jelenlétét lehet kimutatni, és bemutatta az ujjlenyomat rögzítésének ügyes módszereit. Christie lépést tartott a tudomány fejlődésével: olvasta a tudományos lapokat és a bulvárlapokat is, és mindkettőből kimazsolázta, amire szüksége volt.

Carla Valentine pedig nagy élvezettel vezet végig minket az életművön egy tudós és gyakorlati szakember nézőpontjából.

Teljesen véletlenül Agathának van egy pontosan olyan szereplője, mint én voltam gyerekkoromban: a tizenkét éves Pippa a Pókhálóban. Amikor a darabban a Clarissa Hailsham-Brownnál vendégeskedő Jeremy Warrender felteszi a kérdést Clarissa nevelt lányának, Pippának, hogy mi a kedvenc tantárgya az iskolában, a lány lelkesen és azonnal rávágja: „A biológia. Az a legklasszabb. Tegnap egy békalábat boncoltunk.”

„Ha Agatha Christie a krimi királynője, akkor Carla Valentine az igazságügyi patológia királynője. Könyve kötelező olvasmány minden Christie-rajongónak.”

Deanna Raybourn

 A Helikon Kiadó gondozásában megjelent Gyilkolni nem könnyű egyaránt megszólítja a tudomány és a krimi iránt elkötelezett olvasókat. Érdeklődéssel vártam ezt a gyönyörű borítóval megjelenő kötetet.

Félelemmel vegyes izgatottsággal kezdtem el az olvasást, mivel Agatha Christiért és a törvényszéki tudományágakért egyaránt odáig vagyok. Nehéz jól és jót írni a témában. Felcsigázott tehát ez a megjelenés rendesen, miért is tagadjam?!

Elmondható, hogy Carla Valentine egy tejlesen szokatlan szemszögből, a patológusasszisztens szemüvegén át kalauzolja végig az olvasót Agatha Christie életén és munkásságán.

Teszi mindezt igazán BRAVÚROSAN!

Voltak kétségeim azzal kapcsolatban, hogy egy jól ismert, már többek által megírt életrajzot fogok olvasni, ahogy korábban oly sokszor. Valójában azonban az igazság az, hogy egy érdekfeszítő 340 oldalt kaptam a gyilkolás művészetéből. Furcsa szóösszetétel, de ez a kötet a gyilkolás fogalmát és Agatha szemléletét is mesterien ötvözte és jelenítette meg a modern tudományok szempontjai szerint a régmúlt kriminológiai fogásaival eszközeivel kiegészítve.

Nagyon terjedelmes kötet, de egy pillanatig sem unalmas, kellemes írói stílus és maximális szakértelem jellemzi.

A krimi és az írónő rajongói biztosan nem fognak csalódni. Szeretettel ajánlom elmélyedésre Agatha Christie és a nyomozás tudományát.