Plagizálás, másolás? Jöjjön az én véleményem, mert erről muszáj írnom!

Először nem szerettem volna egy külön bejegyzést szentelni a témának, de végül olyan hosszúra sikeredett, hogy nem fért bele a szeptemberi összegzésbe. 

Tehát egy szomorú témával jöttem, amiről beszélni kell! 

Nevesíteni nem szeretnék, mert nem szeretnék sárdobálásba kezdeni, bár én magam is nagyon mérges vagyok, de nem ez a lényeg. 

Volt egy elég nagy port kavart blogger botrány így a hónap elején, ami mélyen érintett, elgondolkodtatott, kérdéseket vetett fel bennem.

Mondom is, hogy milyen kérdések jutottak hirtelen eszembe:

- Miért indít valaki könyves blogot, ha nincsenek saját gondolatai?

- Létezik, hogy valakinek csak az ingyen könyvek lebegnek a szeme előtt?

- Mit ér az ingyen könyvekkel, mert, akinek nincsenek gondolatai vajon olvasni szeret, vagy csak el szeretné adni?

- A kiadók felé ilyen átvett értékelések után meri vállalni az adatait(amit megadott a postázás miatt), hülyének nézte a kiadókat és olvasókat egyaránt? T

Még sorolhatnám a kérdéseimet, de nem teszem, mert választ nem fogok kapni rá, legalábbis úgy sejtem.

A botrány lényegében a plagizálásról, átvett tartalomról szólt. Számomra döbbenet volt, főleg, hogy az illető egy régi bloggernek számított, virtuálisan ismertem is, sőt közös oldalon is írtunk, igaz egymástól teljesen függetlenül. 

Ahogy tudomásomra jutott a hír percekig döbbentem ültem és nem akartam elhinni, hogy egy blogger, ráadásul egy könyves blogger arra vetemedett, hogy másoktól vett át tartalmat és ezzel a kiadókat megkárosítva könyvekhez, recenziós példányokhoz jutott, az olvasókat pedig becsapta. Az sem mentesít, ha valaki forrást megjelöl, de közben megköszöni az ingyen kapott könyvet. Legalábbis én így gondolom.

  

Én magam csak az írás szeretetéért és az olvasás megszerettetéséért jártam a Könyvfalók oldalra tartalmat feltölteni, jegyzem meg teljesen saját szellemi termékeimet, huha, fellengzősen hangzik, de talán így hívják, amikor valaki az általa megfogalmazott gondolatokat átadja, leírja. Amikor a tudomásomra jutott, hogy az egyik tag más tollával ékeskedik, melyeket bizonyítékokkal is alátámasztottak, fájó szívvel, de megváltam a Könyvfalók oldaltól, hiszen én magam elhatárolódom bármely olyan tevékenységtől, melyet az egyik tag megengedett magának. Tettem ezt annak tükrében, hogy az oldal többi szerkesztője sem tudott semmit a problémáról, hiszen mindenki a szabadidejét áldozta az oldalra, jóhiszeműen. 

Az oldal azóta természetesen közleményben elhatárolódott a tag cselekedetétől, hiszen senki nem ellenőrizte a másik munkáját, így történhetett meg az ominózus eset, mellyel a többi tag hitelét is rontotta az illető. 

Személyesen szólítottam föl az illetőt, hogy adjon magyarázatot, mert ennyit minden érintett megérdemel, azonban ez a mai napig nem történt meg, bár ezen nem igazán lepődtem meg.

Továbbra is a döbbenet az, amit érzek és értetlenül állok a történtek előtt. 

Egy ilyen eset nagymértékben megnehezíti a korrekt bloggerek munkáját, a kiadók bizalmatlanná válnak és egy remek kapcsolati háló is darabjaira hullhat egy felelőtlen magatartás miatt. Ez utóbbit én szívből sajnálnám, mert hiszek abban, hogy jelen korban a kiadók és a bloggerek nagyon jól és gyümölcsözően együtt tudnak működni, melyből az olvasók is profitálnak. 

Elmondhatom, hogy én magam nem tudok azonosulni a másolt tartalmakkal és azzal, hogy valakinek nincsen önálló gondolata, így mélyen elítélem az ilyen jellegű cselekedeteket és átérzem azok felháborodását, akik érintve voltak. 

Remélem a jövőben nem kell egy ilyen bejegyzésnek megszületnie, de most úgy éreztem muszáj volt kiírnom magamból a bennem ragadt érzéseket, legalábbis egy részüket. 

A blogomon pedig innentől szerepel egy jogi nyilatkozat, mely tiltja a fenti tevékenységek gyakorlását a blogom vonatkozásában. Eddig erre nem gondoltam! Naiv voltam? Igen!

Tasmina Perry: Ház a Naplemente-tónál

Senki ​nem felejthet el egy olyan nyarat, amelyet a Casa D'Orban töltött…

A Casa D'Or, a titokzatos ültetvényes ház a Naplemente-tó partján, több mint ötven éve a Wyatt család tulajdonában van. Jennifer Wyatt ide tér vissza az egyetem elvégzése után reményekkel telve, várja a tóparti nyár. Ám mire eljön az ősz, szíve összetörik, családja szétesik, álmai semmibe vesznek.

Húsz évvel később a Casa D'Or, tragikus események áldozataként, elhanyagoltan áll. Jennifer rácsapta az ajtót a múltjára. Aztán Jim, a férfi, akit megismert, és akibe beleszeretett azon a varázslatos nyáron, újra megjelenik az életében. Azt tervezi, hogy visszaszerzi a Casa D'Or egykori dicsőségét. Találkozásuk felzavarja mindkettejük régi kísérteteit, és felfedi a sötét titkokat, amelyeket a ház még mindig rejteget.

„Elvesztett szerelem és rég eltemetett titkok… Tökéletes vasárnapi olvasmány.” (Marie Claire)

„Ezzel a csábító és titokzatos regénnyel kitűnően elmúlathatunk egy nyári délutánt.” (Daily Express)

„Megragadó… Szurkolni fognak Jimnek és Jennifernek. Az elbeszélés nagy sebességgel száguld előre, és briliáns a stílusa. Én imádtam.” (Daily Mail)

„Románc izgalommal fűszerezve.” (Glamour)

„Titokzatosság, cselszövés és románc találkozik egyetlen varázslatos olvasmányban.” (Fabulous Magazine)

„Hangulatot teremt és leköti a figyelmet.” (Sunday Mirror)

Egy fülledt nyár, gyönyörű tóparti ház, két fiatal, reményekkel, álmokkal teli szívvel és még 20 év után is kísértő emlékekkel. Titkok, melyektől többen nem bírnak szabadulni, titkok, melyek hatással vannak az egész életükre. Talán legegyszerűbben így lehetne összefoglalni nagyon tömören a regényt. Azonban ennél sokkal intenzívebb olvasmányra kell számítanunk. 

Tasmina Perrytől korábban már több regényt is olvastam, például az Örökösnőket, a Divatdiktátorokat, vagy éppen Apuci lányait. Már akkor megszerettem az írónő stílusát, de mindig kicsit hosszúnak találtam  a 700 oldalt is meghaladó terjedelmet. Így örültem, hogy most mindössze 366 oldal a regény elejétől a végéig, mert valljuk be ennyi általában elég is szokott lenni, ha több akkor már felmerül a gyanú, hogy csak játszik velünk az író, húzza az időt a végkifejletig és felesleges körök kerülnek a regénybe. 

Kezdeném a borítóval, ami szerintem nagyon szép és harmonizál már a címmel is, az pedig csak később derült ki számomra, hogy bizony a tartalomhoz is nagyon illik ez a festményszerű kép. 

Ami nagyon megragadott az nem más, mint a könyv atmoszférája, ami meleg és rideg egyszerre. Gyönyörű környezet, öreg villák, napsütés, tópart. A gyönyörű környezet ellenére az emberek szívében hidegség, bánat és megbánás van, ami ad egyfajta ellenpólust a környezet mellé.

A regény két korszakot idéz fel, az egyik amikor Jim Johnson és Jennifer Wyatt még a húszas éveiket tapossák, szomszédok a csodás savannah-i tóparton, a Casa D'Or pedig éppen fénykorát éli. A tavat körüllengte az ültetvényesek gazdagságot árasztó miliője, izzott a levegő a nyári partykon és a szerelem ígérete borzolta a kedélyeket.

Emellett megismerjük a szereplők napjainkban zajló életét is, mely olyan utakra sodorta őket, amit nem vágytak, de a nyár, amely mindent megváltoztatott már a múlté. Jim sikeres üzletember lett, még Jen éli a gazdag feleségek mindennapjait. Azonban elkerülhetetlen, hogy ismét egymáshoz közel sodorja őket a sors, de a titok ott lappang, ami mérgezi a jelent is. 

"A Casa D'Or csak egy ház volt, fa, tégla és pala halmaza, de olyan erővel hatott az életében, hogy szinte nem e világi dimenziót nyert."

A karakterábrázolás jól sikerült, bár most valahogy nehéz volt azonosulni bármelyikükkel is, talán azért, mert egy karrierista, a kamaszkori szerelmet üldöző férfi került a középpontba és mellette a női karaktereknek nem sikerült teljese mértékben kibontakozni. Ennek ellenére jól felépített karakterek voltak, de most egyszerűbb volt külső szemlélőnek maradni.

Számomra mindenképpen pozitív, hogy érzékletes leírásokon keresztül kapnak helyet a fiatalkori remények, melyek átalakultak pusztító vágyakozássá. Később pedig megjelenik az idősebb karakterek kicsit sem gondtalan, titkokkal teli élete, amit szintén olvasmányos elbeszélésen keresztül ismerhetünk meg. Még mindig a stílusos írásmódot tartom az írónő nagy erősségének. A történet a leírásokon keresztül ragadott magával és ezáltal tudott színessé válni. A végén pedig ott a csavar, amire igazából nem számítunk, tudjuk, hogy ott lappang a titok, de én erre a megoldásra nem gondoltam. Meglepett és örültem, hogy a végére tartogatott még valamilyen érzelmi pluszt is a történet.

A regény olvasása során  az olvasó a környezetbe tud abszolút  belehelyezkedni, ahogy szinte érezni a perzselő savannah-i levegőt, a new york-i rohanást, a trópusi napfényt, vagy éppen a tó  és az ódon ház illatát.

Andalítóan szép történet szerelemről, reményekről és csalódásokról. 

A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak!
Megjelenés éve: 2017
Oldal: 366
Fordította: Sillár Emőke

A.O. Esther - Frigg rokkája II.

Azt ​mondják, a szerelem az égben köttetik… De mi van azokkal, akik nem a dönthetnek a sorsukról? Vajon képes az ember ép lélekkel megúszni egy ráerőltetett házasságot?

Az idegenek érkezésével Syn lakóinak élete felbolydul, de csak Einarr családjának egy része tudja vendégeik kilétéről a teljes igazságot. Sonja szervezetét rejtélyes betegség támadja meg, ami – tekintve, hogy a többiekkel ellentétben ő még nem halhatatlan –, a középkorban számára akár végzetes is lehet.

Einarr arra gyanakszik, ugyanaz akar ártani Sonjának, aki előző életében megölte a lányt, ezért fáradhatatlanul kutat az egykori gyilkos kiléte után. Egy öreg látó segítségét kéri, hogy mágikus varázslatával felszínre hozza Sonja emlékeiből a legsötétebb titkok titkát, ám nem számít arra, hogy végül legközelebbi rokonai egyikével találja magát szemben, akit – hogy teljesítse vérbosszúját, meg kell ölnie.

Mindeközben a Sigurdsson család két esküvőt is meg akar ülni a nyári hónapi hónapok folyamán: Einarr mellett ugyanis húga, Asa is házasodni készül. Választottja a király legjobb harcosa, Ralf Knutsen, aki bár a helybéliek szerint igencsak vonzó férfi, könyörtelen, vérszomjas, szadista ember hírében áll.

A vendégségbe hívott násznép elárasztja a várost, ám nem mindenkinek tetszik Sonja és Einarr boldogsága. A férfi egykori szeretője, a király rokonságába tartozó Corina személyes sértésnek érzi Sonja puszta létezését, és úgy dönt, egyszer s mindenkorra elsöpri a zenészlányt az útjából…

Alex, James és Leif merőben új környezetben találják magukat, ahol, bár zenészként sikerül beilleszkedniük és megtalálják az elveszettnek hitt Sonját, szembe kell nézniük a viking kor minden nehézségével, és azzal, hogy az öröklét ára bizony nagy áldozatot követel mindannyiuktól.

Frigg rokkája tovább ragyog, s mágiájának erejével örök életet ad a Brennához hűséges alattvalóknak. Az életért azonban tetszik vagy sem, életekkel kell fizetni… De vajon meg lehet-e bocsátani a gyilkosságot? Feledni lehet-e az éveken át tartó hazugságot? Túlélhetik-e a szerelmesek, ha mással kell összekötni az életüket, miközben a szívük az igaziért dobog?

A történet ott folytatódik, ahol az első rész befejeződött. Syn városa felbolydul Alex és a fiúk érkezésével, a testvérek pedig újra egymásra találnak. Tovább tekerednek a szálak és természetesen ismét szembe kell nézniük a viking élet nehézségeivel is, valamint a szűnni nem akaró ármánykodással. Szerelmek szövődnek, konganak az esküvői harangok, a kérdés az, hogy milyen ára van a szerelemnek. Frigg rokkája pedig minden eddiginél fényesebben ragyog.

Ahogy az első részben már megtapasztalhattam az atmoszféra és a világfelépítés továbbra is mesteri, ezen nincs is mit tovább ragozni.

Szerettem, hogy a szereplők tudtak tovább fejlődni, erősödni és még pozitívabban tudott alakulni a jellemábrázolásuk az előző részhez képest. Nagy örömömre leginkább - ahogy korábban vártam - Einarr volt az, aki hatalmas jellemfejlődésen ment keresztül, pozitív értelemben. Most sokkal inkább A pasinak éreztem, - így nagybetűvel -, mint korábban. Alex ezzel ellentétben egy picit visszaesett, de tényleg csak egy keveset és ezt az érzést leginkább a regény elejére tenném. 

Asa volt az, aki most több térhez jutott, aminek szintén örültem, mert ismét egy kedvenc karakterrel bővült a listám. Leginkább egy kis madárkához tudnám hasonlítani, aki szárnyalni próbál, viszont az erősebbek nem hagyják, de ő továbbra sem fogja feladni, legalábbis reményeim szerint. 

Sonja karaktere ugyanúgy hozta azt a színvonalat, amit elvárok egy központi karaktertől. Továbbra is szerethető, bájos és életteli női karaktere volt a regénynek és most végre éreztem, hogy Einarral egy az egyben kiegészítik egymást, jó volt olvasni ahogy egyre jobban egymásba habarodnak.

A testvéri szeretet megjelenése továbbra is nagyon erős szál tudott maradni, amit ismét a regény nagy erősségének érzek. 

Amit még nagyon fontosnak tartok kiemelni, mivel a korábbi értékelésemből méltatlanul hagytam ki, az a reinkarnáció témaköre, ami egy érdekes pontja a történetnek. Akár hiszünk benne, akár nem most érezni fogjuk, hogy ha két léleknek egymásra kell találni, akkor nem létezik idő és tér, amin ne tudnának átmenni, hogy beteljesítsék a sorsukat. 

Emellett sokkal több ármány és vadság kapott szerepet ebben a részben, ami szintén előre vitte a történetet, így egy percig sem hagyott unatkozni. Pont az ilyen eseménydús és körömrágós regényeket szeretem, itt pedig még egy csipet misztikum is megjelenik, már amennyiben a viking birodalom és korszak nem lenne elég titokzatos számunkra. 

Itt említeném meg, hogy egyedül némi negatívum volt számomra, hogy nem minden apró részlet volt teljesen korhű, de ettől függetlenül szerettem ahogy a 21. század összemosódott a vikingek korával. Ennek ellenére biztosítok mindenkit, hogy mindez nem vont le az olvasás élvezeti értékéből.

Ha már a két század találkozását említettem akkor elmondom, hogy személy szerint engem mindig is foglalkoztatott, hogy mi lenne akkor, ha valóban vissza lehetne vinni egy-egy modern vívmányt a régi időkbe, vajon az ott élők mennyire tudnának ehhez alkalmazkodni? Az olvasás során ismét alkalmam nyílt ezen is egy picit eltöprengeni, ahogy a vikingek például megtanultak szlengben beszélni. Ezt az aspektusát is élveztem a regénynek és örülök, amikor alkalmam adódik olyan regény olvasni, ami amellett, hogy szórakoztat, még töprengésre is késztet. 

Zárásként szeretném megosztani veletek a kedvenc leírásomat, ami nem más, mint amikor Asa a tó fölé millió pillangót varázsol a hajnali derengésben Alexnek, majd esőcseppekként hullanak vissza rájuk. Ezt a jelenetet szinte mozivásznon megjelenő képként láttam, annyira hangulatosra sikerült. 

"Szivárványszínű, víztestű  pillangók, amik úgy ragyogtak a horizonton felbukkanó napsugarak fényében, akárcsak a gyémántok. Könnyedén repkedtek körülöttük, megcsillantva a szárnyukon a szivárvány minden egyes árnyalatát, s a testükön csillogó fényektől úgy tűn, mintha aranyszínűvé vált volna körülöttük a világ..."

Apropó, a sorozat megérdemelne egy megfilmesítést, mert van benne lehetőség, tudom, hogy itthon erre kevés az esély, de hátha, én drukkolok. 

Összességében ismét elmondhatom, hogy nagyon nehezen tudtam elengedni a szereplőket, szinte hiányérzetem támadt, ahogy becsuktam a könyvet. A befejezés pedig, te jóóó ég! Hol van a 3. rész?  A történet pedig továbbra is briliáns volt a történetszövéssel együtt, a karakterek pedig izgalmasak tudtak maradni, emellett folyamatosan volt miért izgulni és együtt örülni, vagy rettegni a szereplőkkel. 

Érzelmes, vad és misztikus, ez Frigg rokkája.

A könyvet köszönöm A.O. Esther írónőnek és a Kildarának

Menjünk fürödni! - A maci, avagy az első babakönyv

A pancsolóskönyvek a legkisebbek kedvencei, hiszen ezeket a puha, lemosható kiadványokat bárhova magukkal vihetik, nem baj, ha leesik vagy piszkos lesz, hiszen a lapjai lemoshatók, és a színes, nagy ábrákat a kicsik is meg tudják figyelni, így akár fürdés közben is örömmel nézegethetik a kedves állatokat.

Nagyon fontos, hogy korán, akár már csecsemő korban elkezdjük megszerettetni az olvasást,  könyveket és a mese élményét gyermekünkkel. Persze ekkor ez még közel sem arról szól, hogy Aesopus, vagy éppen Andersen meséket olvassunk neki és elvárjuk, hogy megértse az erkölcsi tanulságokat. Sokkal inkább a meghittségről és a képességek fejlesztéséről beszélhetünk egyszerűbb mesék, és ehhez segítséget nyújtó könyvecskék által. Emellett persze fontos, hogy a környezetében történő dolgokat is mesélő jelleggel folyamatosan átadjuk számára. Az első időkben nem az a fontos, hogy tartalommal, vagy tanulságokkal töltsük meg a meséket kisbabánk számára, hanem, hogy hallja a hangunkat, figyeljen a szavak, a mondatok hangsúlyozására. Igen egyszerűen lehet például ezt megtenni: Ugat a kutyus, megyünk adunk neki enni. Már az is nagyon sokat képes hozzátenni a fejlesztéshez, ha rendszeresen és sokszor beszélünk hozzá.

Viszont picit továbblépve ma már nagyon sok, kimondottan pici babáknak tervezett kiadvány érhető el a piacon, amelyből érdemes szemezgetni.

A saját tapasztalatom az, hogy nagyon szeretik a babák, ha kezdetben felolvasunk nekik rövidebb történeteket, mondókákat, vagy verseket. Úgy vettem észre, hogy kb. 2 hónapos korban kezdenek el jobban felfigyelni a színekre és ekkor érdemes pihe-puha, vagy éppen mosható, higiénikus anyagból készült könyvecskéket a kezükbe adni, vagy eléjük tenni. 

Amennyiben korán elkezdjük a babának a meseolvasást kutatásokkal alátámasztottan fejlődik a beszédértése, gyarapszik a szókincse és az értelmi fejlődésének is kimondottan jót tesz. 

Néha fürdetés közben is elővehetünk egy-egy ilyen könyvecskét, hiszen ezeket kimondottan olyan anyagból tervezték, melynek nem árt a víz sem és pancsi közben együtt nézegethetjük, sőt meg is tudja tapogatni a baba és az élénk színek a látást is tovább fejlesztik. 

Már a kisfiamnál is nagyon szerettük ezeket a fürdőkompatibilis könyvecskéket, így nem is volt kérdés, hogy a kislányommal is folytatjuk ezt a remek mókát. Ő viszont a fürdőn kívül is szereti nézegetni a színes könyvecskéjét, én pedig szeretem, hogy csak 1-2 mondat szerepel egy-egy oldalon, ami könnyen felolvasható, sőt gyorsan memorizálható is, így a színes képekre tudjuk helyezni a hangsúlyt és akár új történeteket is ki tudunk találni egy-egy képhez, amikor már picit nagyobbacska. 

Elmondható, hogy sokáig tudja a baba használni a pancsikönyveket, ezért mindenképpen érdemes legalább egyet beszereznünk. 

Napi 10-15 perc meseolvasás és képnézegetés szerintem jót tesz babának és mamának egyaránt. Meghitt pillanatok mellett játszva fejlesztjük kisbabánkat. Próbáljátok ki Ti is! 

A könyvet köszönjük a Napraforgó Kiadónak!

Oldalszám: 8

Kötés: műanyag oldalak

jelleg: pancsolókönyv

David Walliams: A nagy szölés - Bevetésre felkészülni!

2017. ​április közepén jelenik meg David Walliams újabb, sziporkázóan vicces regénye, A nagy szökés.

Bunting repülőalezredes papucsban jár, mégis egyenruhát visel.
Sodóval eszi a konzervsonkát.
És néha azt is elfelejti, hogy az unokáját Jacknek hívják.
Jack nagyapja fiatalkorában vadászpilótaként harcolt a II. világháborúban, és most, majd negyven évvel később is csak arra vágyik, hogy imádott gépével a magasba emelkedhessen.
Sőt, tulajdonképpen azt hiszi, még véget sem ért a háború.
Ezt körülötte mindenki rosszul viseli, kivéve Jacket, aki a világon mindenkinél jobban szereti őt. Így hát, amikor az öreg úr idősek otthonába, a hátborzongató Alkonyi Hajlékba kerül, Jack mindent elkövet, hogy kimentse őt a gonosz Emse főnővér és a szörnyeteg ápolók fogságából. S ezzel kezdetét veszi a zuhanó repülés életük legnagyobb kalandjába…"Már majdnem éjfélre járt, mire megérkeztek az állomásra. Hamarosan a nagyapa lakásához vezető úton gyalogoltak. Úgy tervezték, egy ideig meghúzzák magukat az öreg lakásán. Mindazok után, ami a Hadtörténeti Múzeumban és a Scotland Yardon történt, a fiú úgy döntött, jobban teszik, ha nem hozzájuk mennek.

Jack meglepetésére Rádzs boltjában égett a villany. Az újságárus még fenn volt, épp behordta a másnapi újságokat, amiket kötegekben pakoltak le a bolt elé. A fiú tudta, hogy Rádzsban megbízhatnak. Ami fontos volt, hiszen őt és a nagypapáját épp üldözte a rendőrség."

2017. áprilisában jelent meg A nagy szökés David Walliams-tól. Tudtam, hogy hamarosan sort fogunk keríteni az elolvasására, hiszen pont a fiam a célközönsége a történetnek. Emellett nagyon kíváncsivá tett, hogy mennyire tud a gyerekek nyelvén David Walliams, akit a 21. század Roald Dahl-jaként aposztrofálnak.

A kötet elsőre elég vaskosnak tetszhet, de a betűméret miatt azért mégsem annyira problémás, hogy ne merjük a gyerekek kezébe adni. Amikor a 12 éves fiam meglátta, az volt az első hozzászólása, hogy "Ez egy féltégla? Most komolyan?" Nos valóban úgy néz ki, de gyorsan lehet olvasni, mivel a betűméret a gyermeki szemnek és az idősebbeknek is kellemes méretben jelenik meg, szembarát tipográfiai megoldásokkal. Emellett nagyon hamar magával sodor a 12 éves Jack és nagypapája története, így egy pillanatig nem bántuk, hogy pörgethettük a lapokat. Végül a fiam is beismerte az utolsó lap után, hogy ez szuper volt. Egy ilyen befejezés után mi más is lehetett volna? 

A kötetet számtalan egyszerű, de mégis stílusos és vicces illusztráció egészíti ki, melyek Tony Ross keze alól kerültek ki. A rajzok a fiam kedvenceivé váltak, néhol még ki is színezgette őket, mert szerinte úgy még viccesebbek lettek és feltöltődtek élettel. Tudom, hogy nem volna szabad engedni, hogy a könyvbe írjon, vagy színezzen, de itt valóban én is kedvet kaptam hozzá, mert szinte kiáltottak a színekért. Néha talán ez is belefér, főleg egy ilyen remek mese vonatkozásában.

Térjünk is át az egyik fő témára, ami előkerül a regényben, azaz az öregkorra. Nagyon fontos minden család életében az idő múlásával foglalkozni és azt elfogadtatni a gyerekekkel, hiszen a dédszülők, nagyszülők egyszer megöregszenek és az unokák egy nagyon érzékeny időszakban fognak találkozni ezzel, a számukra ismeretlen jelenséggel. Nálunk az öregkor és a szellemi hanyatlás a dédi révén az elmúlt évben vált sajnos aktuálissá és nagyon örültem volna, ha már akkor a kezembe lett volna ez a könyv, úgy talán könnyebb lett volna elmagyarázni és megértetni a gyerekekkel is, hogy valójában mivel is állunk szemben. Egy mesén keresztül valahogy mindig könnyebb az elfogadás. 

A 12 éves Jack őszinte áhítattal ragaszkodik a II. világháborúban szolgált és sok kalandot megélt nagyapjához, felnéz rá, gyermeki szemével még nem veszi észre, hogy a nagyapja bizony segítségre szorul, még ő sem szállhat szembe az idő múlásával. Bunting repülőalezredes ugyanis még mindig az 1940-es években éli a mindennapjait és már képtelen önmagáért felelősséget vállalni, ezért az idegileg kicsit megtépázott családja egy idősek otthonába költözteti, az Alkonyi Hajlékba. A kaland pedig innen veszi kezdetét, hiszen nagyapát és a többi "rabot" ki kell menteni a fogságból!

"-Föl, föl, és messze el!"

Az író vitathatatlanul ért a gyerekek nyelvén és szereti az idősebb korosztályt is bevonni a történeteibe, ezzel is egy éles kontrasztot teremtve. A nagyszülő és unoka kapcsolata mindig egy különleges és meghitt viszony, ezáltal érdemes ezt a gyermekkönyvekbe is átültetni, ahogy tette ezt ez a mese is. 

Megindító volt, hogy a nagyapa karaktere egy valós személyről, nem  másról, mint az író saját nagyapjáról lett mintázva. Ezzel is mintegy emléket állítva az összes nagyszülőnek, dédszülőnek szerte a világon. 

Jack pedig éppen fogékony korban van a nagyapja által felelevenített második világháborús történetek iránt, mely történetek a kis olvasóval is megismertetik a történelem e korszakát mesés elbeszélés formájában. A korra jellemző technikai vívmányokkal, jelentős személyekkel és történésekkel. A kötet végén pedig mindehhez magyarázatot is találhatunk szójegyzék formájában. Nagyon örültem, hogy a repülőgépnevekhez még kiejtési segédletet is találtunk a kötet végén, mert valljuk be a fiúkat nagyon érdeklik ezek a régi gépcsodák, de olvasás közben még meggyűlhet a bajuk a kiejtéssel, de most ezt is ki tudtuk küszöbölni és nem kellett mindig az én segítségem sem, mert ezáltal tudott ő is haladni az olvasással, nem akasztották meg az idegen szavak.

Szép mozzanata a történetnek, ahogy a két generáció megtalálja a közös hangot átívelve évtizedeket, és ezáltal egy nagyszabású történet részesévé válhat a fiatalabb és idősebb olvasó egyaránt.

Ezek a megélt sokszor nehéz, de felemelő pillanatok mind-mind izgalmas útravalóul szolgálhatnak a fiatalabb korosztálynak. Ez a mese egy útravaló, szívvel-lélekkel megírt történet, amit bátran ajánlok fiatalabbaknak és idősebbeknek egyaránt, mert mit számít a kor, ha szeretet van? Ebben a történetben pedig ott van mindvégig a szeretet és az elfogadás. 

A történet amellett, hogy szórakoztatott és megindított még abszolút tanító jellegűvé is tudott válni. 

A könyvet köszönöm a Kolibri Kiadónak!
Cím: David Walliams: A nagy szökés
Kiadás éve: 2017
Illusztrálta: Tony Ross
Fordította: Vereckei Andrea
Oldalszám: 472

Michelle Frances: A barátnő - Egy regény, ami az orrunknál fogva vezet

Egy lány. Egy fiú. És egy hazugság, ami mindent megváltoztat.

Laurának mindene megvan. Sikeres karrier, hosszú, boldog házasság egy gazdag férfival, és huszonéves fia, a kedves, jóképű és tehetséges Daniel.
Ámde Daniel találkozik Cherryvel.
A lány fiatal, gyönyörű és okos, de lehetőségei közel sem érnek fel azzal, amit barátjának tud adni a családja. Így aztán mindennél jobban vágyik arra, hogy új családja befogadja. De Laura gyanút fog – úgy érzi, Cherry nem az, akinek látszik.
És milyen igaza van…

Michelle Frances bemutatkozó thrillere napok alatt az Amazon No1 bestsellere lett, a kritikák pedig, mint a thriller műfaj jövőbeli klasszikusáról beszélnek az írónőről.

A jó könyv egyik ismérve, hogy miután becsukod veszel egy mély lélegzetet és azt mondod, na, ez volt A történet. Sőt tovább megyek még napokig veled marad és szeretnéd másokkal is megosztani. 

Nekem Michelle Frances bemutatkozó thrillere ilyen volt. 

A történet lassú mederben indul, látszólag minden csupa rózsaszín cukormáz, hiszen ott van két gyönyörű fiatal, Cherry és Daniel, akik első látásra egymásba habarodnak, emellett Danielnek csodás szülei vannak, akik minden tőlük telhetőt megtesznek a fiúk boldogságáért. A fiatalok Saint-Tropez-ba mennek nyaralni, természetesen a családi házikóba, ahova Daniel anyja, Laura is elkíséri őket. Itt jön az a pont, ahol kezd kibontakozni a történet. Eleinte  minden tökéletesnek tűnik, de a Laurával való találkozás felborítja Cherry álomvilágát és ezáltal az elképzelt jövőjét.

A kicsit lassú kezdéstől ne ijedjünk meg, mert csupán azt a célt szolgálja, hogy a szereplőkről kialakítsunk egy képet, egy hamis képet. 

Innen szép nyerni, ahogy azt az írónő be is fogja bizonyítani. 

Elkezdődhet az igazi pszichológiai hadviselés, ahogy két eltökélt, erős nő kerül szembe egymással, akik más-más okból, de foggal és körömmel ragaszkodnak Danielhez. 

"Megesküdtem rá, Howard, megesküdtem, hogy vigyázni fogok Danielre, mindig ott leszek neki, felteszem helyette azokat a kérdéseket, amelyeket ő nem tud feltenni. Daniel az én második esélyem."

Laura sikeres a szakmájában, a házassága már elég régóta romokban hever, talán ez is közrejátszott abban, hogy borostyán szülővé vált az évek során. Azonban ennek tényét ő maga nem ismeri el és nem is veszi észre, sőt az sem tűnik fel neki, hogy mennyi kárt okoz. A borostyán szülő az a személy, aki túlfélti és nem hagyja kiteljesedni a gyermekét, azáltal, hogy a legtöbbet és a legjobbat szeretné adni a szó átvitt értelmében megfojtja a gyermekét. 

Emellett ott van Cherry, aki egy szegényebb környezetben nőtt fel és felnőttként egy kudarcba fulladt kapcsolat után eldönti, hogy övé lesz a csillogás bármi áron, amit egyre durvább eszközökkel próbál elérni és megtartani. 

Eleinte csak Laura kis ártalmatlan akcióiról van szó, amitk Cherry ellen irányulnak, de arra ő maga sem számít, hogy emberére talál.

Ahogy ez a két ellentét egymásnak feszül kiéleződik a helyzet és igazi harc indul a két manipulatív nő között, aminek mi olvasók csendes szemlélői vagyunk és óhatatlanul elhelyezkedünk a számunkra elfogadhatóbb karakter oldalán, sőt talán sajnálatot is érzünk néha irántuk. 

"Cherry elnézte, ahogy a kocsi kikanyarodik a felhajtóról. Elment végre. Micsoda megkönnyebbülés. Laura tud ezt-azt, ebben biztos volt. "

Érezhetően a két női karakterre került a hangsúly. Danielt kicsit középszerűnek éreztem, furcsán helyezkedett el a nők között, néha nem értettem a cselekedeteit, meg picit bárgyúnak is találtam. Vele kapcsolatban azt éreztem, hogy jobb lett volna őt is egy erősebben felépített karakterként ábrázolni, mert elbírta volna a történet. Howard, Laura férje sajnos semleges maradt mindvégig, nem kapott teret, amit szintén sajnáltam. 

Az egész regény hat a pszichénkre és azt láttatja velünk, amit az írónő látni enged, ezáltal meglepetésekben lesz részünk. Számomra a vége igazi arculcsapás volt, mert nem gondoltam, hogy ennyire félre lehet vezetni, de az írónőnek sikerült. Megdöbbentem és gondolatban megtapsoltam ezt a briliáns befejezést. Ritkán van olyan alkalom, hogy valamikor olvasás közben nem fejtem meg a végkifejletet, de most annyira elvonták a figyelmemet az erős karakterek és a néhol elringató, néhol pedig pezsgő történet, hogy sokként ért a vége. 

Az írónő a pszichológiai thrillerek műfajában egy egészen új utat kezdett el kitaposni, azáltal, hogy egy teljesen új megközelítésbe helyzete a történetvezetést. Amit eleinte időben csapongónak érezhetünk, az végül egy teljes egésszé áll össze és megkedvelteti velünk ezt a szerkesztésmódot és  stílust. Bevallom, eleinte furcsának éreztem a történetvezetést, de ahogy haladtam előre egyre inkább megértettem és megszerettem, pedig ritkán jönnek be az olyan történetek, amelyekben napokra vannak lebontva a történések. Most állítom, hogy erre volt szükség. 

Az külön öröm volt számomra, hogy mindkét nő gondolatait megismerhettük a fontosabb történések vonatkozásában. Jó volt olvasni a belső vívódásaikat, amelyeket vagy követett tett, vagy sem, ezáltal sosem tudhattuk, hogy a következő lapon mire lehet számítani. 

A feszültség pedig mindvégig felemelkedő ágon tudott maradni, ezáltal nem hagyta, hogy az olvasó ki tudja vonni magát a történésekből. 

A regény elmés, addiktív és az orrunknál fogva vezet a csattanóig. Dinamikus és erős karakterábrázolás jellemzi. A történet nem tocsogott a vérben, mégis vérbeli thriller tudott lenni. Bravó!

Extra

Külföldi borítók:

A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak!

Cím: Michelle Frances - A barátnő

Kiadó: 21. Század Kiadó

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 400

Fordította: Borbély Judit Bernadett

Beleolvasó

A.O. Esther: Frigg rokkája I.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Valaki ​vár valahol, akivel összetartozol, és akiért a halálon is átkelnél, csak hogy megtaláld.

A húszéves Sonja és hét évvel idősebb bátyja, Alex Sommerland rockzenészek. Norvégiában, a Stjerne-tó partján élnek, és ötfős bandájukkal teltházas koncertekkel szórakoztatják az egyre gyarapodó rajongótáborukat. Nem is sejtik, hogy hamarosan mindannyiuk élete megváltozik, ugyanis egy különös varázslat folytán az égen ragyogó csillagkép, Frigg rokkája működésbe lép, és összeköti a jelent a múlttal…

Sonja szerény, magának való lány, akinek gyermekkora óta karmikus álmai vannak az előző életéről, amikor is a vikingek közt élt. Az emlékképek ködösek, de mindig ugyanarról a világról szólnak, és rendre sötéten végződnek.

A Szent Iván napjára meghirdetett jelmezbálon Sonja megismerkedik egy viking ruhába öltözött férfival, Einarr Sigurdssonnal, akiről idővel kiderül, hogy nem is jelmezt visel, és nem is a mi világunkból érkezett… Noha a férfi tudja, hogy soha többé nem láthatják egymást, képtelen szabadulni Sonja vonzerejétől. Elhatározza hát, hogy így vagy úgy, de magával viszi őt a múltba…

Alex a White Nights énekese. Zord figurának tűnik, pedig aranyból van a szíve. A húgával való kapcsolata különleges. Nem csak azért, mert korán elveszítették a szüleiket, hanem egy családi titok miatt, ami örökre összeköti őket. Tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett, és ha az egyikük élete veszélybe kerül, a másik gondolkodás nélkül utána megy, akár a pokol fenekére is…

Frigg rokkája azonban könyörtelen… Hőseink 2024-ből hirtelen 924-ben találják magukat. A helyszín ugyanaz, a világ azonban merőben más. De vajon a mai fiatalok boldogulnak-e a vikingek rideg, komor, véres háborúkkal teli világában? Létezik-e síron túli szerelem? És egymásra találnak-e azok, akiknek a lelke nem képes a másik nélkül élni?

Mostanában egyre több tehetséges magyar íróval találkozom az olvasásaim során és állíthatom A.O. Esther az egyike a legtehetségesebb történetmesélőknek. 

Ezzel a regénnyel megkezdtem egy újabb sorozatot, aminek, mint kiderült lesz miért várni a folytatásait, de ne szaladjunk ennyire előre. 

Nem szeretnék túl sokat elárulni a történetből, szerintem már a fülszöveg így is túl sokat mond. Egyszerűen ezt a történetet muszáj elolvasni ahhoz, hogy beszippanthasson mást is ugyanúgy a hely és maga a mese, ahogy tette azt velem. 

Tehát a történet tényleg csak nagy vonalakban:

Norvégiában kezdődik minden, a 21. században, ahol a 20 éves Sonja és hét évvel idősebb bátyja Alex Sommerland élnek. Fiatal koruk ellenére családi tragédiák sora után mégis magukra maradnak, ezáltal csak egymásra számíthatnak, de szerencsére erős kötelék van a testvérek között, amit nagyon nehéz eltépni. Mindketten egy bandában, a White Nights-ban zenélnek,így a zene már az elején a történet szerves részévé válik, ami mindvégig megmarad. Az egyik bulit követően, Szent Iván napján az égen fényesen ragyog Frigg rokkája és ezzel megváltozik Sonja, Alex és a banda tagjainak élete, ők maguk sem sejtik mennyire....

Sonja megismerkedik Einar Sigurdssonnal, akivel valamilyen furcsa és megmagyarázhatatlan módon vonzzák egymást, de Einarr tudja, hogy soha többé nem találkozhatnak. A sors - vagy valaki - azonban másképp akarja, ezáltal Sonja és a fiúk 924-ben találják magukat, a vad vikingek között. Az is nehezíti a helyzetet, hogy Sonja-nak egyedül kell megbirkóznia az új élethelyzettel, még a fiúk közösen próbálják átvészelni és túlélni ezt, a számukra is idegen korszakot és közben Sonja nyomára bukkanni. 

A történet már az elején magába szippantott. Mágia, ármány, harc és szerelem mind része a történetnek, ami garantálja, hogy egy percig sem fogunk unatkozni olvasás közben. Ezt mutatja az is, hogy nagyon gyorsan a végére értem a történetnek, annak ellenére, hogy 442 oldalról beszélünk és már nyúltam is a második részért, mert nem bírtam várni, muszáj volt megtudnom hogyan folytatódik a szereplők sorsa, egyszerűen nem tudtam elengedni a kezüket. Valamit tud ez a regény, ezt el kell ismernem. 

Imádtam ahogy az írónő a két világot átszelve felépített egy vad és kiismerhetetlen  viking világot, 924-ben. Ebbe a világba egyesíti a modern karaktereket és a vikingeket, amiből egy igazán izgalmas, színes és érzelmekkel illetve vadsággal teli világ bontakozott ki. Azt nem mondom, hogy a korrajz hibátlan volt, de teljes mértékben élvezetes leírásokkal, helyszínekkel találkozhattam és az atmoszféra pedig mesterien került kialakításra, szinte láttam magam előtt a vikingek világát, ahol a mágia az úr, mindent és mindenkit a fennmaradás ősi ösztöne irányít. 

A karakterek közül Sonja, Alex, Einarr és Brenna azok, akiket ki szeretnék emelni. Úgy érzem, hogy ők négyen a történet mozgatórugói, amellett, hogy a többi karakter is izgalmas mégis valamilyen módon ők kerültek hozzám közelebb, vagy éppen keltették fel az érdeklődésemet. Sonja gyönyörű, fiatal, élettel teli és az álmai által egyre titokzatosabb. Alex, ő pont az akibe minden nő egy picit belezúg, stílusos, jóképű és a helyén van a szíve, sőt még bátor is. Csajok, ki ne szeretne egy ilyen pasit? Nekem bevallom ő volt a kedvencem. Einarr a jóképű viking pedig fontos kulcskarakter ugyan, de számomra még egy picit kevés volt, úgy éreztem egy kicsit megrekedt a karakter a jóképűség szintjén. A következő részben tőle várom a legnagyobb jellemfejlődést, remélem megkapom, mert ott van benne az ígéret egy érdekes személyiség kibontakozásához. Végül, de nem utolsó sorban a mágikus képességekkel rendelkező Brenna. Ő a tipikus szarkavaró és a leginkább összetett személyiség a történetben. Bevallom nagyon szerettem, ahogy a lapokat keveri és az erős jelleme átsütött a lapokon. Annak ellenére, hogy a történet negatív figurája én nagyon bírtam, ahogy uralja a mágiát. 

Kiforrot stílus, karakteres írásmód jellemzi a sorozat első részét. Szeretem amikor egy történetet ennyire a magaménak tudok érezni csak azért, mert az író gyönyörűen tud történetet mesélni és ezáltal élvezetes olvasmányt kínálni az olvasónak. 

Külön örültem, hogy egy misztikus, mágikus szál is belekerült a történetbe, mert ez adott neki egy olyan pluszt, amitől még inkább vártam, hogy vajon mi fog történni a szereplőkkel. Ott lebegett a kérdés, hogy a gonosz győzedelmeskedik-e az egyszerű halandók felett, vagy ők is fel tudják venni a kesztyűt Brennával szemben, aki a kószák, azaz a 21. századból érkezők életére tör. 

A romantikus szál és a misztikum nagyon szépen összefonódott és egy nagyon érzelmes, nem mindennapi szerelmi történet bontakozhatott ki. 

Mindig is foglalkoztatott a gondolat, hogy milyen lehet visszarepülni az időben és egy másik életet kezdeni máshol, máshogy, egy addig ismeretlen világban. A. O. Esther most megadta erre a lehetőséget és alkalmam nyílt egy kicsit kalandozni időben és térben. Köszönöm ezt az élményt! Várom a folytatást!

Összességében pedig egy remek fantasy, időutazós, misztikus regény, amit ajánlok mindenkinek, aki szeretne kicsit visszarepülni az időben és egy izgalmas időutazás részesévé válni, ráadásul egy remekül megírt szerelmi történet közepén. A karakterek izgalmasak, az atmoszféra briliáns, igazi csemege a műfaj kedvelőinek.

Hamarosan érkezik az értékelésem a II. részről! 

A könyvet köszönöm A.O. Esther írónőnek és a Kildarának

Augusztusi összefoglaló

Augusztusi összegzés

A nyár utolsó hónapja jött és ment, szinte észre sem vettem, kivételt képeztek talán a forróbbnál is forróbb napok.

A hőség szinte elviselhetetlen volt, ezért legtöbbször éjszaka olvastam, de legalább olvastam.

Végre beállt a napirendünk és újra jut időm a blogolásra is. Aztán nyakunkon a sulikezdés is a szokásos rohangálással, bár én már vártam egy kicsit, mert egy kiskamaszt elég nehéz lekötni egész nyáron, főleg egy újszülött mellett. Olvasni olvasott a fiam is, de mégsem telhetett az egész nyár ezzel, menőbb volt a strand és a játszóház, mert most ezzel kellett beérnie, nekem meg a szobában hűsöléssel és szerencsére jobbnál jobb könyvekkel.

Amit a legjobban élveztem, hogy több magyar íróval is megismerkedhettem idén nyáron a regényeik által. Pozitívumként értékelem, hogy a magyar írok egyre jobban teret nyernek az olvasásaim során és ráadásul legtöbbször élvezem is a történeteket.

Mutatom, hogy mely könyveket olvastam  augusztusban:

Augusztusban érkeztek

Ne felejtsétek el, hogy továbbra is tart a nyereményjáték, ahol most a fiatalabb korosztálynak szeretnék kedvezni. A játékért kattints IDE

Budai Lotti: A kegyencnő hálószobájában - A borostyánszemű 1.

1645-ben ​Henrietta Mária angol királyné Franciaországon utazik keresztül, mikor menetét megtámadják, s elrabolják egyik legbecsesebb ékszerét. Ez az értékes nyakék évtizedekig mozgatja majd a háttérből a Combray család sorsának szálait: szerelmeseket segít révbe, bosszúvágyat ébreszt, s lesz, kinek vesztét okozza… S akinek sorsát végzetesen befolyásolja, az Louise de Morainville, a Borostyánszemű, akit a szerelem és a történelem hullámai éppen a kor legfelkavaróbb bűnügye, a mérgezési botrány idején sodornak a Napkirály udvarába.
A magyar irodalmi élet új tehetsége első regényével egy letehetetlenül izgalmas, korhű történetet ad a romantika, a kalandregények és a történelem kedvelőinek kezébe. A könyv ráadásul újdonsággal is szolgál: az olvasó színes, képeslap-szerű betétek segítségével ismerkedhet meg közelebbről a korabeli divattal, szokásokkal és egyéb érdekességekkel.
szerző fotója
Budai Lotti az ELTE jogi karán végzett, a jogtudományok mellett művészettörténetet is tanult. A kezdeti útkeresést követően végül megadta magát a történelem iránti olthatatlan rajongásának: ennek a szenvedélynek az első termése ez a kétkötetes regény, illetve a nagy népszerűségnek örvendő Rizsporos Hétköznapok című blog.

Már egy ideje aktív látogatója voltam a Rizsporos hétköznapok elnevezésű történelmi érdekességeket az olvasó elé táró blognak. Ennek ellenére csak most volt lehetőségem elolvasni a blog írónőjének, Budai Lottinak a Kegyencnő hálószobája címen megjelent első regényét. 
A regény egyébként egy sorozat első kötete és A magányos trónörökösnővel folytatódik.
A maga nemében a blog hiánypótló volt, mivel olyan történelmi érdekességekkel foglalkozik, mint a budoár titkai, a parfüm, a paróka, a rizspor, a kor asszonyai és még számtalan , a 17. századra jellemző, a történelemkönyvekből kimaradt titkos, vagy éppen titkolt részletével. A blog népszerűségét mutatja, hogy a facebookon tizenegyezer fölötti rajongószámmal rendelkezik.

Budai Lotti jogászként végzett, azonban mindig is a művészet és a történelem vonzotta, mely szenvedélye áthat a regényen is. Az olvasottsága pedig a regény nyelvezetének egyértelműen  hasznára vált, választékos fogalmazással és üdítő stílussal találkozhat az olvasó. 

Minden új bejegyzés alkalmával örültem, hogy a blog által apránként kiegészíthettem a történelmi ismereteimet a korszakra vonatkozóan. Így nem volt kétséges, hogy lecsapok a regényre is, mivel bíztam benne, hogy nem egy egyszerű lányregény lesz, hanem kiegészül valami plusszal. E tekintetben nem is kellett csalódnom, hiszen ahogy olvastam egyre jobban éreztem, hogy bizony egy erős történelmi hátteret is kapott a regény és oldalról oldalra jobban belemerülhettem a 17. század titkos világába. Mindez alátámasztja, hogy nagyon sok munka fekszik a regényben. 
Jelen esetben nem csak légből kapott leírásokat, illetve történelmi utalásokat olvashatunk, hanem ténylegesen  komoly kutatómunkával ötvözve megírt korhű, részleteiben gazdag, valós személyeket felvonultató olvasói élményt kapunk. Az atmoszféra megteremtése nagyon jól sikerült az írónő részéről, ezáltal elmondható, hogy remekül ábrázolja a korabeli Franciaországot, illetve annak társadalmi felépítését egyaránt. 

"A kegyencnő kedvenc kékjének színeiben pompázó hálószoba ilyenkor leginkább egy háremhölgy budoárjára emlékeztetett: a márkiné selyemlepedőkkel borított hatalmas ágyában illatos olajokkal masszíroztatta magát, ezt követően kényeztető fürdőt vett, s míg az egyik hölgye a márkiné ragyogó szőke haját méz és szőlőmagolaj keverékével fényesítette, addig kezeit virágmintás porcelánedényben áztatta, melybe egy másik asszony mandulatejet öntött...."

A történet Henrietta Mária angol királyné kirablásával kezdődik, amely történés részesévé válik - akaratán kívül - a Combray család is. A koronaékszerek eltűntek, a részesek félelme és titkai a levegőben lappanganak. 
A rejtélyes éjszaka generációkon keresztül elkíséri és kísérti a családtagokat, szinte rájuk telepszik, ezáltal megváltoztatva a sorsukat. Mindehhez a Sauvage családnak is van némi köze, hiszen a lapok az ő kezükben vannak és bizony meg is keverik őket rendesen.
 A történet középpontjába Louise de Morainville áll, aki kicsit sem hétköznapi úton a mérgezési botrány idején kerül a Napkirály udvarába. Azonban a sors még csak itt csavar egyet, vagy éppen többet Louise addig sem éppen unalmas életén, ezáltal mi is a történet részesévé válunk, hiszen magába szippantja az olvasót is az események pergő sorozata. Lavardin és Illiers lakói egymásnak feszülnek és a létük lesz a tét. 

Először is szeretnék kitérni a regény erősségére, mégpedig a karakterábrázolásra. Ez nekem mindig vesszőparipám, főleg az első könyves írók vonatkozásában, mivel talán nekik a legnehezebb megtalálni azt az egyensúlyt, amivel az olvasó elégedett lesz és a szívére is tudnak hatni a szereplők, felülve egy érzelmi hullámvasútra. Most szerencsére egy pillanatig sem éreztem azt, hogy a szereplők kibillentek volna abból a korból ahova tartoztak, mindvégig hitelesek tudtak maradni számomra. Erős férfi, de még sokkal erősebb női karakterek színesítik az elbeszélést. 

Véleményem szerint mindig nagyon merész dolog egy olyan történelmi korszakhoz nyúlni egy írónak, ami a saját kultúrájától viszonylag távol áll. Budai Lotti merész volt és egészen 1645. évbe repíti az olvasót a Napkirály birodalmába. Azonban megijedni nem kell, mert egy pazar nagyívű történetet fogunk olvasni, ahol az ármány, a szerelem, az erőszak és a kaland egyensúlyba tud kerülni és egyik sem húzza magával a történetet. 

Nem tudtam kívülálló szemlélő maradni, mert annyira gyorsan peregtek az események és olyan kellemesen volt megírva a történet, hogy folyton azt éreztem, hogy én magam is valahogy a történetbe csöppentem és olvasás közben megszűnt a külvilág. Nagyon gyorsan tudtam haladni az olvasással, mert rettentő kíváncsi voltam, hogy alakul Louise sorsa, milyen módon tud kimászni abból a helyzetből, amibe belesodorta önmagát, vagy éppen mások belevezették. 

Egy remekül megírt első regény volt ez, ici-pici hibákkal, de ezek egyáltalán nem voltak zavaróak, mert a stílus és a felkészültség, illetve maga a cselekményszövés  példaértékű volt. 

Budai Lotti regénye új és üde színfolt a történelmi regények palettáján. Sikerült elérnie, hogy epedve várjam a következő részt is. 

Végezetül pedig nézzétek meg milyen gyönyörűen passzol a két kötet borítója. Nagyon szeretem azokat a sorozatokat, amelyek valamilyen szinten egymást kiegészítik.

A könyvet köszönöm az Álomgyár Kiadónak!