A.O. Esther: Frigg rokkája I.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Valaki ​vár valahol, akivel összetartozol, és akiért a halálon is átkelnél, csak hogy megtaláld.

A húszéves Sonja és hét évvel idősebb bátyja, Alex Sommerland rockzenészek. Norvégiában, a Stjerne-tó partján élnek, és ötfős bandájukkal teltházas koncertekkel szórakoztatják az egyre gyarapodó rajongótáborukat. Nem is sejtik, hogy hamarosan mindannyiuk élete megváltozik, ugyanis egy különös varázslat folytán az égen ragyogó csillagkép, Frigg rokkája működésbe lép, és összeköti a jelent a múlttal…

Sonja szerény, magának való lány, akinek gyermekkora óta karmikus álmai vannak az előző életéről, amikor is a vikingek közt élt. Az emlékképek ködösek, de mindig ugyanarról a világról szólnak, és rendre sötéten végződnek.

A Szent Iván napjára meghirdetett jelmezbálon Sonja megismerkedik egy viking ruhába öltözött férfival, Einarr Sigurdssonnal, akiről idővel kiderül, hogy nem is jelmezt visel, és nem is a mi világunkból érkezett… Noha a férfi tudja, hogy soha többé nem láthatják egymást, képtelen szabadulni Sonja vonzerejétől. Elhatározza hát, hogy így vagy úgy, de magával viszi őt a múltba…

Alex a White Nights énekese. Zord figurának tűnik, pedig aranyból van a szíve. A húgával való kapcsolata különleges. Nem csak azért, mert korán elveszítették a szüleiket, hanem egy családi titok miatt, ami örökre összeköti őket. Tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett, és ha az egyikük élete veszélybe kerül, a másik gondolkodás nélkül utána megy, akár a pokol fenekére is…

Frigg rokkája azonban könyörtelen… Hőseink 2024-ből hirtelen 924-ben találják magukat. A helyszín ugyanaz, a világ azonban merőben más. De vajon a mai fiatalok boldogulnak-e a vikingek rideg, komor, véres háborúkkal teli világában? Létezik-e síron túli szerelem? És egymásra találnak-e azok, akiknek a lelke nem képes a másik nélkül élni?

Mostanában egyre több tehetséges magyar íróval találkozom az olvasásaim során és állíthatom A.O. Esther az egyike a legtehetségesebb történetmesélőknek. 

Ezzel a regénnyel megkezdtem egy újabb sorozatot, aminek, mint kiderült lesz miért várni a folytatásait, de ne szaladjunk ennyire előre. 

Nem szeretnék túl sokat elárulni a történetből, szerintem már a fülszöveg így is túl sokat mond. Egyszerűen ezt a történetet muszáj elolvasni ahhoz, hogy beszippanthasson mást is ugyanúgy a hely és maga a mese, ahogy tette azt velem. 

Tehát a történet tényleg csak nagy vonalakban:

Norvégiában kezdődik minden, a 21. században, ahol a 20 éves Sonja és hét évvel idősebb bátyja Alex Sommerland élnek. Fiatal koruk ellenére családi tragédiák sora után mégis magukra maradnak, ezáltal csak egymásra számíthatnak, de szerencsére erős kötelék van a testvérek között, amit nagyon nehéz eltépni. Mindketten egy bandában, a White Nights-ban zenélnek,így a zene már az elején a történet szerves részévé válik, ami mindvégig megmarad. Az egyik bulit követően, Szent Iván napján az égen fényesen ragyog Frigg rokkája és ezzel megváltozik Sonja, Alex és a banda tagjainak élete, ők maguk sem sejtik mennyire....

Sonja megismerkedik Einar Sigurdssonnal, akivel valamilyen furcsa és megmagyarázhatatlan módon vonzzák egymást, de Einarr tudja, hogy soha többé nem találkozhatnak. A sors - vagy valaki - azonban másképp akarja, ezáltal Sonja és a fiúk 924-ben találják magukat, a vad vikingek között. Az is nehezíti a helyzetet, hogy Sonja-nak egyedül kell megbirkóznia az új élethelyzettel, még a fiúk közösen próbálják átvészelni és túlélni ezt, a számukra is idegen korszakot és közben Sonja nyomára bukkanni. 

A történet már az elején magába szippantott. Mágia, ármány, harc és szerelem mind része a történetnek, ami garantálja, hogy egy percig sem fogunk unatkozni olvasás közben. Ezt mutatja az is, hogy nagyon gyorsan a végére értem a történetnek, annak ellenére, hogy 442 oldalról beszélünk és már nyúltam is a második részért, mert nem bírtam várni, muszáj volt megtudnom hogyan folytatódik a szereplők sorsa, egyszerűen nem tudtam elengedni a kezüket. Valamit tud ez a regény, ezt el kell ismernem. 

Imádtam ahogy az írónő a két világot átszelve felépített egy vad és kiismerhetetlen  viking világot, 924-ben. Ebbe a világba egyesíti a modern karaktereket és a vikingeket, amiből egy igazán izgalmas, színes és érzelmekkel illetve vadsággal teli világ bontakozott ki. Azt nem mondom, hogy a korrajz hibátlan volt, de teljes mértékben élvezetes leírásokkal, helyszínekkel találkozhattam és az atmoszféra pedig mesterien került kialakításra, szinte láttam magam előtt a vikingek világát, ahol a mágia az úr, mindent és mindenkit a fennmaradás ősi ösztöne irányít. 

A karakterek közül Sonja, Alex, Einarr és Brenna azok, akiket ki szeretnék emelni. Úgy érzem, hogy ők négyen a történet mozgatórugói, amellett, hogy a többi karakter is izgalmas mégis valamilyen módon ők kerültek hozzám közelebb, vagy éppen keltették fel az érdeklődésemet. Sonja gyönyörű, fiatal, élettel teli és az álmai által egyre titokzatosabb. Alex, ő pont az akibe minden nő egy picit belezúg, stílusos, jóképű és a helyén van a szíve, sőt még bátor is. Csajok, ki ne szeretne egy ilyen pasit? Nekem bevallom ő volt a kedvencem. Einarr a jóképű viking pedig fontos kulcskarakter ugyan, de számomra még egy picit kevés volt, úgy éreztem egy kicsit megrekedt a karakter a jóképűség szintjén. A következő részben tőle várom a legnagyobb jellemfejlődést, remélem megkapom, mert ott van benne az ígéret egy érdekes személyiség kibontakozásához. Végül, de nem utolsó sorban a mágikus képességekkel rendelkező Brenna. Ő a tipikus szarkavaró és a leginkább összetett személyiség a történetben. Bevallom nagyon szerettem, ahogy a lapokat keveri és az erős jelleme átsütött a lapokon. Annak ellenére, hogy a történet negatív figurája én nagyon bírtam, ahogy uralja a mágiát. 

Kiforrot stílus, karakteres írásmód jellemzi a sorozat első részét. Szeretem amikor egy történetet ennyire a magaménak tudok érezni csak azért, mert az író gyönyörűen tud történetet mesélni és ezáltal élvezetes olvasmányt kínálni az olvasónak. 

Külön örültem, hogy egy misztikus, mágikus szál is belekerült a történetbe, mert ez adott neki egy olyan pluszt, amitől még inkább vártam, hogy vajon mi fog történni a szereplőkkel. Ott lebegett a kérdés, hogy a gonosz győzedelmeskedik-e az egyszerű halandók felett, vagy ők is fel tudják venni a kesztyűt Brennával szemben, aki a kószák, azaz a 21. századból érkezők életére tör. 

A romantikus szál és a misztikum nagyon szépen összefonódott és egy nagyon érzelmes, nem mindennapi szerelmi történet bontakozhatott ki. 

Mindig is foglalkoztatott a gondolat, hogy milyen lehet visszarepülni az időben és egy másik életet kezdeni máshol, máshogy, egy addig ismeretlen világban. A. O. Esther most megadta erre a lehetőséget és alkalmam nyílt egy kicsit kalandozni időben és térben. Köszönöm ezt az élményt! Várom a folytatást!

Összességében pedig egy remek fantasy, időutazós, misztikus regény, amit ajánlok mindenkinek, aki szeretne kicsit visszarepülni az időben és egy izgalmas időutazás részesévé válni, ráadásul egy remekül megírt szerelmi történet közepén. A karakterek izgalmasak, az atmoszféra briliáns, igazi csemege a műfaj kedvelőinek.

Hamarosan érkezik az értékelésem a II. részről! 

A könyvet köszönöm A.O. Esther írónőnek és a Kildarának

Jasper Fforde: Egy regény rabjai

Jasper ​Fforde kitűnő második regényében folytatódik a Jane Eyre esetben elkezdődött ötletgazdag, fordulatos és elképesztően eredeti irodalmi kaland – ismét a találékony és rettenthetetlen irodalmi zsaru, Thursday Next főszereplésével. Mivel élete szerelmét, Tedet nemlétezővé teszi a korrupt Góliát Konszern, Thursday kénytelen beállni a regényeken belül működő rendőrség, a Juriszfikció kötelékébe, ahol is kiképzőt és társat kap Dickens Szép remények című regényének szereplője, a férfigyűlölő Miss Havisham személyében. Miután elsajátítja új szakmájának csínját-bínját, Thursday vakmerő kirándulást tesz Poe A holló című versében, fejest ugrik Kafka és Austen műveibe, de még Beatrix Potter egyik mesekönyvében is akad dolga. Fergeteges kalandjai során életveszélyes véletlen egybeesések célpontjává válik, hitelesítenie kell egy gyanús körülmények között felbukkant új Shakespeare-darabot, és ha ez nem volna elég, meg kell akadályoznia, hogy a föld összes élőlénye egyik napról a másikra ragacsos, rózsaszínű zselévé váljon…

El szeretném mondani, hogy nagyon ritkán olvasok sorozatot, folytatni pedig csak akkor vagyok hajlandó, ha az író az első részben meggyőzött arról, hogy igenis van stílusa és a következő részek is rejthetnek még számomra érdekes tartalmat. 

Jasper Fforde pontosan egy olyan író, akitől nem tudhatja az olvasó, hogy legközelebb mire számíthat, de azt biztosan tudjuk, hogy jó az, amit csinál. A regény világa fantasztikusan részletes és kidolgozott, számomra az egyik legkedvesebb kitalált világba kalandozhattam ismét Thursday Next-tel. Valljuk be, hogy mindannyian szívesen belépnénk kedvenc regényünkbe és meglesnénk, vagy éppen kedvünk szerint alakítanánk a történetet, elárulom kedves olvasó, hogy itt és most erre mindenkinek lehetőséget nyújt az író. Élvezetes volt Thursday-jel be- és kiugrani a regényekből, ahol mindig történt valami izgalmas. Egy pillanatra sem lankadhatott a figyelmünk, mert folyamatosan fenntartotta az érdeklődést a cselekmény alakulása.

A történet középpontjában továbbra is az irodalom áll. Egy olyan világba kalandozhatunk, ahol Shakespeare, Brontë, Dickens, Austen, Poe és az angol irodalmat meghatározó írok mind-mind olyan népszerűségnek örvendenek, hogy szükség van egy különítményre, akik a műveiket védik az ártó erőktől. Az Irodet tagjai, - melynek Thursday Next veterán háborús hős is ügynöke - nem csak az íróasztal mögül harcolnak, hanem terepen, vagy akár bent a művekben is felveszik a harcot a gonosszal. Thursday-nek most azonban nagyon is személyes ügyévé válik, hogy a gonoszt megállítsa és ezáltal visszakapja régi, bár unalmasnak nem mondható életét. Versenyfutásba kezd az idővel és a gonosszal, hiszen a saját élete a tét.

Nagyon szerettem Thursday karakterét, mivel vicces, nőies, de ugyanakkor erős és határozott is. A bizarr világban is érezni lehet rajta, hogy mennyire emberséges és küzdő szellem, még akkor is, ha önmagát veszélybe sodorja. Számomra az ilyen női karakterek jelentik a regények fénypontját, fontos számomra, hogy ne legyenek mesterkéltek. 

Maga a történet most egy picit, de tényleg csak egy picit kuszának tűnt elsőre, de ahogy egyre jobban belemerültem ebbe a furcsa világba elkezdtem azt érezni, hogy minden okkal történik és valóban lehetséges a regények által megváltoztatni a világot is.  

Engem Fforde ismét magával ragadott és lebilincselt, szerettem a karaktereket, a történetvezetést, a stílust és az irodalmi utalásokat minden mennyiségben.

Összességében ismét kaptunk egy csipet sci-fi-t, egy kevés krimit, és sok-sok irodalmi utalást. A keverék most is annyira jól sikerült, hogy az író megteremtett egy különleges világot, amibe az angol szépirodalmat kedvelők ugyanúgy el tudnak merülni, mint a sience fiction rajongói, de ígérhetem, hogy a krimi kedvelői sem fognak unatkozni. Nekem a romantikus szál továbbra is egy picit lehetett volna erősebb, de azt kell mondanom, hogy e téren is volt azért miért izgulni és nem nem maradt hiányérzetem, amikor az utolsó laphoz értem.

Számomra ez a regény csodás keveréke a modern és a régmúlt koroknak.

Mielőtt elfelejtem! Szeretnék egy, nem is egy, hanem legalább két Dodót! Kedvenc karakter!

Eredeti cím: Lost in a Good Book

Kiadó: Cor Leonis

Oldalszám: 402

Kiadás éve: 2013

Műfaj: humoros alternatív történelem

Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Jasper Fforde: A Jane Eyre eset

Jasper Fforde regénye egy másik lehetséges és meglehetősen bizarr 20. század végi Angliába vezet el – olyan világba, ahol mindennapos az időutazás, kihalt állatfajok házilag klónozott példányai sétálgatnak a kertekben, virágzó feketepiacuk van a hamisított verseknek, és a művészeti irányzatok harcias hívei utcai csatákat vívnak egymással.Ebben a világban él Thursday Next, a rettenthetetlen irodalmi mesterdetektívnő, aki élete legnagyobb kihívásával szembesül, mikor a zseniális bűnöző, Acheron Hades a hírnév és a busás váltságdíj reményében elrabolja Charlotte Brontë nagyszerű regényének hősnőjét, Jane Eyre-t… Jasper Fforde nemzetközi sikerű könyvsorozatának e darabját a Harry Potter-sorozat fordítója, Tóth Tamás Boldizsár magyarításában ajánljuk a Kedves Olvasónak.

Igaz, hogy a könyv 2008-ban jelent meg magyarul, de hiába találtam már korábban is érdekesnek a témát csak most jutottam el addig, hogy elmerüljek egy alternatív világban, ahol az irodalmi alakok ünnepelt hősökké lépnek elő és szinte minden körülöttük forog.

kép forrása

A történetről nehéz bármit is írni spoiler nélkül, ezért csak nagy vonalakban vázolnám. Tehát, javában zajlik a krími háború, akik éppen nem a háborúban vesznek részt azok a szabadidejüket az irodalommal töltik ki. Szinte minden az irodalom körül forog, Shakespeare, Brontë, Dickens, Poe és az angol irodalmat meghatározó írok mind-mind olyan népszerűségnek örvendenek, hogy szükség van egy különítményre, akik a műveiket védik az ártó erőktől. Az Irodet tagjai, - melynek Thursday Next veterán háborús hős is ügynöke - nem csak az íróasztal mögül harcolnak, hanem terepen, vagy akár bent a művekben is felveszik a harcot a gonosszal. Hades, aki a történet rosszfiúja célja elérése érdekében nem riad vissza attól sem, hogy irodalmi alakokat raboljon, vagy éppen az emberek akaratát manipulálja. Hadse-t eddig még senkinek sem sikerült megállítania, most Thursday-en a sor, hogy megmentse az angol irodalom rajongott szereplőit és ezáltal a klasszikus műveket, de Hadse erejével még ő sem számol. Izgalmas csata bontakozik ki, mely átível téren és időn. 

A történet számomra egy picit döcögősen indult, nem tudom azt mondani, hogy rögtön magába szippantott, de hamar ráéreztem és Thursday-jel együtt elmerültem egy kitalált világban, ahol az XIX. századi angol irodalom fő műveit meg lehet változtatni, ha nem vigyáznak rájuk eléggé. Abba a világba, ahol régen kihalt állatokat lehet otthon klónozni, mert miért is ne tarthatnának háziállatként saját dodót? Sőt az sem lehetetlen, hogy léghajóval utazzanak a szereplők, ami nekem kimondottan tetszett. Emellett még számos szokatlan, vagy éppen bizarr dologgal találkozhatunk, néha pedig annyira valóságos és emberi érzések bukkannak a felszínre, hogy magunk is meglepődünk, értem itt ezalatt a romantikus érzületet.

"Egy kis, hússzemélyes léghajóval repültem Swindonba. A járat félig üresen szállt fel, s az élénk hátszélben hamar megtettük az utat. Vonattal utazni olcsóbb lett volna, de mint olyan sokan, éni is szeretem a gázzsákokat. "

A fordítás remekül sikerült, olyan bravúros szójátékok vannak benne, amik elkápráztatják az olvasót, szerintem attól függetlenül, hogy ez egy remekül kitalált és aprólékosan kidolgozott világ, zseniális történetvezetéssel, jelen esetben a magyar fordítás sokat tett hozzá. 

Kedvenc szereplőm Thursday és Pickwick, a dodó volt, igaz, hogy a dodóról nagyon keveset tudunk meg, de valami zseniális egy ilyen klonózott háziállatot bevinni a történetbe, remélem a későbbi részekben még előkerül az állatka. Thursday pedig igazi belevaló csaj, aki nem riad vissza semmitől, képes önálló döntéseket hozni, igazából az ő karaktere viszi előre a történetet, mert az író teljes mértékben rá épít, annak ellenére, hogy rengeteg mellékszereplőt vonultat fel mégsem ismerjük meg egyikőjüket sem annyira, hogy komolyabb érzelmi kötődés alakulna ki bennünk. Emellett egy mellékszereplőt emelnék ki, Mycroft-ot, a kicsit kelekótya feltalálót, aki mindenféle furcsa találmánnyal borzolja a rokonság idegeit és nem riad vissza attól sem, hogy őket használja kísérleti alanyként, melyből nem kis bonyodalmak agdódnak. 

Összegezve

Egy csipet sci-fi, egy pici krimi, egy hangyányi irodalommal. A keverék most annyira jól sikerült, hogy az író megteremtett egy különleges világot, amibe az angol szépirodalmat kedvelők ugyanúgy el tudnak merülni, mint a sience fiction rajongói, de a krimi kedvelői sem fognak unatkozni. Nekem a romantikus szál egy picit lehetett volna erősebb, de azt kell mondanom, hogy e téren is volt miért izgulni. 

Élvezetes kikapcsolódás egy képzelt világban.  Szerintem sokunkban ott motoszkál, hogy mi lenne ha be tudnánk lépni a könyvekbe és megleshetnénk a szereplőket, Fforde erre az emberi kíváncsiságra építette a könyvét, miközben zseniálisan átszőtte izgalommal és egy lenyűgöző képzelt világ darabkájával. 

Véleményem szerint azok számára is érdekes lehet a történet, akik nincsenek otthon a XIX. századi angol irodalomban csak kikapcsolódásra vágynak, az viszont garantálható, hogy az irodalom rajongóinak igazi csemege lesz ez a történet.  

Csodás keveréke a modern és a régmúlt koroknak. 

A sorozat második kötete is elérhető Egy regény rabjai címmel és már csak reménykedni tudok abban, hogy valamelyik kiadó felvállalja a magyarul még meg nem jelent részek kiadását.

Extra

Külföldi borítók:

A dodós borítók a kedvenceim. 



Hangoskönyv: 



Kiadó: Láva (2008) Cor Leonis (2013)
Isbn: 9789638790705 és 9789638957238
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Oldal: 374
Honnan: saját példány