A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kiskapu. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kiskapu. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 21., kedd

Richard Powers: Orfeo - Utazás a tudomány és a művészet világába

Milyen trükkel hiteti el a zene a testtel, hogy lélek rejtőzik benne? A nyugdíjas zeneszerző, Peter Els, szokatlan hobbinak hódol: házi laboratóriumában baktériumok genetikai módosításával kísérletezik. Tevékenysége magára vonja a nemzetbiztonságiak figyelmét. Amikor a hatóságok átkutatják a házát, pánikba esik, és elmenekül. Az állandó terrorfenyegetettségben élő országban kitör a hisztéria, és Peter Els, akire a média ráragasztja a Bioterrorista Bach nevet, körözött bűnöző lesz.
Az Orfeo az ő alvilági utazásának története. Ahogy Els egyre mélyebbre merül a pokol bugyraiba, visszaemlékezéseiből kirajzolódik a múltja: hogyan szeretett bele a zenébe, kik voltak a múzsái, és hogyan kutatta egész életében a felforgató újítások izgalma és az egyszerű, megható szépség között őrlődve az élet és a művészet értelmét. A zene dolga nem az, hogy meghassa a hallgatókat, hanem az, hogy felébressze őket. Hogy összetörje minden meggyökeresedett szokásunkat.
Amint a művészet megszűnik veszélyesnek lenni, elveszíti a vonzerejét. Csak a sterilizált művek ártalmatlanok, és csak a halott közönség van biztonságban.
Az 1957-ben született amerikai Richard Powers The Echo Maker című regényével 2006-ban elnyerte a National Book Awardot. Legújabb regényét, az Orfeót, 2014 legjobb alkotásai közé válogatta többek között a Washington Post, a The Economist, a Chicago Tribune és a Booklist; a könyv felkerült a NewYork Times bestseller-listájára, és több rangos díjra is jelölték (Man Booker Prize, National Book Award, Folio Prize, Carnegie Medal).
„Az Orfeo a bizonyíték rá, hogy a regény műfaja nagyon is él.” (The Los Angeles Times)
„Powers tehetségével csak kevesen veszik fel a versenyt a kortárs írók közül. Az Orfeo pedig az eddigi legjobb regénye.” (The San Francisco Chronicle)


Peter Els számára a zene és a kutatás elválaszthatatlan fogalmak. Annak ellenére, hogy a biológiai kutatások vonzották mégis inkább zeneszerző lett belőle Clara hatására, de továbbra is folytatja furcsa kutatásait a baktériumok és a zene kapcsolódásának feltárása céljából, melyhez a kutyája Fidelio is segítségére volt. A szerelem ereje is érezhető, ami egy másik pályára, egy teljesen új élet irányába képes terelni az adott embert, jelen esetben Petert. 
Peter idősebb korában mégis megpróbálja elérni a célját,  mégpedig azt, hogy a zenével tudja kódolni, vagy módosítani a géneket, nem törődve a következményekkel, ezáltal az izgalom kedvéért a kormány emberei is felfigyelnek rá, így menekülnie kell.
Az elbeszélés során egy furcsa utazáson vesz részt Peter, megjelenik az egész múltja és megértjük a mozgatórugóit, amelyek erre a furcsa kutatásra ösztönözték és a belső énjét mindvégig mozgatták.

"Az üvegcsékből további folyadékok kerülnek a babaházi koktélba: oligoprimerek a varázslat elindításához; hőstabilizált katalizátor polimerázok; percenként ezer kötést alkotó nukleotidok, amelyek olyan példásan állnak sorba, mint a katonák a hajnali öt órás ébresztőnél. A férfi úgy követi a nyomtatott receptet, mint egy amatőr szakács." (1. oldal)


Nekem szükségem volt úgy száz oldal elolvasására a regényből ahhoz, hogy meg tudjam élni a stílust és magát az egész történést, valamint a regény szellemiségét, de miután mindez sikerült egy igazán izgalmas világba merülhettem el Peter Els-szel, Powers zsenialitása által. Azt kell mondanom, hogy az utóbbi időben ennyire karakteres íróval, mint Richard Powers nem találkoztam, bevallom szokni kellett, de ettől lett újszerű és igazán egyedi az olvasási élmény.

Kapcsolódó kép
http://majoringinmusic.com/music-cognition-career-path/
Egy nagyon érdekes utazást kínál az író a tudomány és a zene világába, ami áthatja az egész regényt. Nem mondom, hogy a könnyű olvasmányok közé tartozna ez a regény, de mindenképpen megéri elolvasni, hiszen igazán intellektuális és egyedi, de ettől függetlenül az átlagos olvasó számára is érthető, hiszen pontosan és világosan fogalmazza meg a tudomány legbonyolultabb téziseit is. Számomra ez utóbbi nagyon fontos volt, hiszen a természettudományok már a suliban sem tartoztak a kedvenc tanulmányaim közé, de itt és most a regény által, talán picit közelebb is kerültem hozzájuk. A mondatok szerkesztése sem átlagos, volt, hogy többször is vissza kellett olvasnom, hogy megértsem azt, amit az író az olvasó irányába közvetíteni szeretett volna. Valljuk be ez is elmond valamit, hiszen egy olvasó ember számára nem jelent gondot értelmezni egy egyszerű cselekményt a regényen belül, de itt néha még nekem is résen kellett lennem, ahhoz, hogy ne vesszen el a lényeg és ott tudjak maradni a történések középpontjában. 
Emellett nagyon mély gondolatokat fogalmaz meg maga a regény és örültem, hogy mindvégig nagyon igényes és egyedi tudott maradni. Az utóbbi időben nem találkoztam még csak hozzá hasonló regénnyel sem, amiben ennyire el lehetett volna mélyülni és veszni egyszerre. 

Nagyon érdekes megközelítése volt az avantgard zene és a molekuláris genetika oly távol álló és mégis összeegyeztethető kettősének. Egy nagyon érdekes és olvasmányos formába sikerült egy kicsit sem hagyományosnak mondható témát bemutatnia, ráadásul tette ezt megszakítás nélkül. Talán a tagolás hiánya is elég egyedi megjelenést kölcsönzött a regénynek, mert a látszat ellenére, - amit az idézetek biztosítanak - valójában nem tagolódik fejezetekre, ezáltal nem hagy egy lélegzetvételnyi időt sem az olvasónak, hogy elterelődjenek a gondolatai, folyamatos figyelemre és gondolkodásra ösztönözi.

Amellett, hogy Peter karaktere nagyon jól kidolgozott és érdekes is volt, mégis úgy gondolom, hogy most nem ő adta meg a lendületet, hanem kizárólag az író, mert igazából mindvégig éreztem, hogy ő irányítja a szálakat, nem pedig az általa létrehozott karakter. Nagyon furcsa érzés volt így olvasni a regényt, más volt, mint ahogy már írtam is, mint egy hagyományos regény, de a szó jó értelmében.
Biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz az utolsó olvasmányom Powers-től, a regény műfajának egyik kiemelkedő alkotójától.

Richard Powers egy izgalmas, de ugyanakkor furcsa utazásra hívja az olvasót a művészet és a tudomány világában. Az egyedi látásmód és intelligencia teszi teljessé és stílusossá ezt, a remekül megírt regényt. Bátran ajánlom elolvasásra mindenkinek, aki valami egyedire vágyik és szeretne kicsit a megszokott regényektől tovább lépni, illetve nyitott a lélek és a tudomány összefonódásának rejtelmeinek megismerésére. 

2017. január 14., szombat

David Duchovny Szent tehene

Nevetésre ​​ingerlő, groteszk kaland a világ körül a főszerepben egy négylábú hősnővel, akit az Olvasó nem fog egyhamar elfelejteni!
Bikavári Riska, a tehén, boldogan éli eseménytelen életét egy farmon. Naphosszat nincs más dolga, mint kérődzni, lustálkodni és cseverészni legjobb barátnőjével, Bimbóval. Egyik este Riska és Bimbó kiszöknek a kerítésen a bikákhoz, de míg Bimbót a flörtölés izgatja, Riska kíváncsiságát a gazda háza kelti fel igazán. Bekukucskál az ablakon, és meglátja a villódzó fényű Dobozisten előtt hódoló családot – és a Dobozisten felfedi előtte a húsfarmok szörnyű titkát, ami alapjaiban rengeti meg Riska világnézetét.
Nincs más kiút, csak a szökés egy jobb, biztonságosabb világba. Összeáll hát egy bizarr, szedett-vedett csapat: Riska, Coci (akarom mondani, Shalom egy izgága, Tórát lapozgató disznó, aki nemrég tért át a zsidó hitre) és Turbék, a magát kellemes modorúnak tartó pulyka, aki repülni nem tud ugyan, de a csőrével képes működtetni egy okostelefont. Lopott útlevelekkel, hevenyészett álruhában, a csapat olajra lép, és a legközelebbi reptér felé veszi az irányt.
Történetüket az elmés megjegyzésekben és tömegkulturális utalásokban nem szűkölködő Riska szellemes tolmácsolásában ismerhetjük meg. Turbék – aki végül egyébként (többé-kevésbé) megtanul repülni – csapnivaló német akcentussal pszichiátriai tanácsokat osztogat; Shalom pedig, akit választott népe kiűz Jeruzsálemből, váratlan fordulattal egyesíti az izraelieket és a palesztinokat. David Duchovny elragadó figurái arra mutatnak rá, hogy milyen égető szükség lenne a világban egymás kölcsönös megértésére és elfogadására.

Már korábban szemet vetettem David Duchovny által írt Szent tehén című írásra, de múlt decemberben végre sikerült is elolvasnom ezt a felnőtteknek szóló, mesébe burkolt szatírát. Bátran hívhatjuk szatírának, hiszen korunk fontos problémáira, hiányosságaira hívja fel a figyelmet komikus, de legfőképpen ironikus formában.

Riska: Irak?Turbék: Dehogy Irak. Pulykaország!!!Riska: Pulykaország? Á, már látom: "Turkey". Ez angolul tényleg pulykát jelent. 


Gyermekkorom egyik kedvenc sorozatának sztárja volt Mulder ügynök, azaz David Duchovny, mivel akkoriban nem nagyon volt olyan műsor a tv-ben, amely az X-akták népszerűségével és minőségével vetekedhetett volna, ezért gyakran vonzott a Dobozisten - ahogy ő maga nevezi - elé a kíváncsiság, még szülő tiltás ellenére is. Valljuk be Duchovny elvarázsolta a magyar nézőket is a kicsit visszafogott, enyhén furcsa, de ugyanakkor charme-os karakterével. Ezért nem is volt kérdés, hogy ennyivel a sorozat után, immár felnőtt fejjel is érdekeljen annyira a személye és munkássága, hogy elolvassam első írói szárnypróbálgatásának eredményét. Kíváncsi voltam arra, hogy íróként mit tud nyújtani az olvasóknak, főleg annak tekintetében, hogy angol irodalomból diplomázott egy neves egyetemen, így úgy gondoltam, hogy csak nem lehet olyan rossza stílusa, hogy egyből elhajítsam a könyvet. 

A történet igazából egy olyan ötleten alapszik, amely bármelyikünk fejéből kipattanhatott volna, már amennyiben olvastuk a brémai muzsikusokat és egyéb állatokról szóló történetetket, de az, hogy egy, már lerágott történetet modern formába és aktuális témákkal vegyítve tudjon az olvasó elé tárni az író, azzal bizony már nem boldogultunk volna olyan egyszerűen, mint David. Neki valahogy ez zsigerből jött, jól ráérzett arra, hogy egy abszurd mese milyen hatást képes elérni, még akkor is, ha néhol kicsit kusza és hihetetlen elemekkel tarkított is. Megmutatta, hogy mindentől el lehet vonatkoztatni és kilépni a hagyományos szerepekből és olyat véghez vinni, amire senki nem gondolt volna, hogy képesek vagyunk rá, egyszóval bebizonyította, hogy nincs túl nagy álom, csak gyáva ember. 
Szerettem érezni, hogy kicsit minden egyes ember ott van ebben a történetben, ki így, ki úgy, de ott. Szerintem ez nagy dolog, ha egy író ezt el tudja érni az olvasóinál. 

A történet kezdetén Bikavári Riska  a dobozisten hatására a konvenciókat félre dobva mer egy merészet álmodni és nekivágni a pulykával, Turbékkal és a disznóval, Shalommal a világnak csak azért, hogy megkeressék azt a helyet, ahol ők maguk békében élhetnek. Elvágyódtak oda, ahol nem veszélyezteti őket a rájuk kényszerített szerepkör, konkrétan a vágóhíd réme. Hőseink számos kaland után vonják le a végső következtetéseiket, velük együtt pedig mi olvasók is levonjuk a magunk konzekvenciáit. 

A történet mindvégig Riska szemszögéből olvasható, akit David Duchovny szólaltat meg. Néha kissé bizarrá válik ez a kettősség, mert bizony érezni lehet, hogy itt-ott kilép a tehén szerepéből maga az író, de egyébként mindvégig élvezetes marad maga az elbeszélés, igaz az elején kell egy kicsi ráhangolódás, de utána már át tudjuk élni a kalandokat és legfőképpen folyamatos gondolkodásra és a dolgok átértékelésére ösztönöz minket a történet. 

Nem egy egyszerű mese, ezt ne is várjuk el tőle, nem egy olyan történet amit a gyerekeinknek olvasnánk elalvás előtt, ez sokkal inkább nekünk felnőtteknek szól, egy elbeszélés, amely megértésre, valamint mások elfogadására ösztönöz. 

Szerettem olvasni erről a három furcsa háziállatról, néha nevettem, néha pedig elszomorodtam, hogy valóban ilyenek vagyunk mi emberek? Ez a mese sok tényre rávilágított, amiről általában igyekszünk tudomást sem venni. Igazi tükröt tartott a társadalom elé, még akkor is ha tette mindezt egy nem éppen hagyományos formába, de én pont egy ilyen fanyar humorú könyvet vártam David Duchovny-tól és egyáltalán nem bánom, hogy a történet megmaradt a könyv keretei között, vagyis nem került a nagy filmgyártók karmai közé, mert azáltal elveszett volna a mondanivalója. 

Soha nem értetem, hogy tud ennyire fájni, ha szeretünk valakit, de azt hiszem, ez nem olyan fájdalom , mint a többi. Semmihez sem hasonlítható. Nem olyan, mint amikor eltörik a patád; inkább olyan, mint egy szívből jövő, hatalmas medveölelés. 

Mindenképpen érdemes elolvasni ezt a könyvet, mert szerettem, hogy pörög a történet, emellett nagyon átjött az író fanyar humora és a látásmódja, ami a történet végére egy picit a saját világhoz való hozzáállásunkat is befolyásolta.  

Kiadó: Kiskapu
Oldalszám: 256
Kiadás éve: 2015
ISBN: 9786158013550
Szerző: David Duchovny

A könyvért köszönet a Kiskapu Kiadónak
Aki pedig el szeretné olvasni a webshopban megvásárolható

2017. január 4., szerda

Benedek Elek: Szélike királykisasszony - Gyermekirodalom

„Volt ​​Tündérország királyának egy gyönyörűséges szép leánya, akinél szebbet a világ nem látott, s aki olyan sebesen tudott szaladni, mint a szél. Nem is volt más az ő neve: Szélike királykisasszony.
Egyszer kihirdetteti a király az országban, még azon is túl, hogy annak adja leányát, aki a futásban elhagyja: de úgy próbáljon szerencsét akárki, hogy ha leányát el nem tudja hagyni, karóba kerül a feje.
Hiszen próbáltak szerencsét királyfik, hercegek, grófok, bárók s válogatott cigánylegények, de karóba is került a feje valamennyinek…"
A mese további részéből megtudhatjuk, hogy János királyúrfi hetedhét országon át vándorol azért, hogy megkaphassa Szélike királykisasszony kezét. Útja során öt barátra tesz szert, akik különleges képességekkel rendelkeznek, melyekre szükségük is lesz a feladat megoldásához, Szélike legyőzéséhez.
„A nagy mesemondó”, Benedek Elek generációkon át öröklődő meséiből készült válogatás összesen harminchat mesét tartalmaz, mely híven tükrözi a nép ügyességét, jó kedélyét, s mindezt Benedek Elek a maga eleven és tréfás elbeszélő modorában közvetíti a gyermekolvasók számára.

Mindig elgondolkodom azon, hogy miért is nem veszek többször kézbe gyermekirodalmat, írom ezt annak ellenére, hogy a kisfiammal rendszeresen olvasok mesekönyveket és ifjúsági regényeket. Mégis elég sokszor érzem azt, hogy lehetne ez a mennyiség még több és több, hiszen szebbnél szebb meséket lehet felfedezni és átélni. Sokat oly jól ismerünk gyermekkorunkból, szinte ismerősként köszönnek vissza a mese szereplői a lapokról, de még többször találkozunk számunkra új kalandokkal. Csodás átélni ezeket a találkozásokat, ezért is vallom azt, hogy a felnőtteknek is kellene mesét olvasniuk, ha nem másért csak az élményért, hogy újra gyerekek lehetnek, még ha csak rövid időre is, hiszen a mesék egy remek tulajdonsága, hogy bárkiből gyermeket varázsolnak.

Mindig is úgy gondoltam, hogy Benedek Elek a mesélők egyik legnagyobbika, és neki is nagymértékben köszönhetjük, hogy a csodás magyar népmesék ilyen szép számban képviselhetnek értéket napjainkban is. 

Mint már írtam is úgy gondolom, hogy a mese nem kizárólag a gyermekeknek érték, hanem a felnőtteknek is, a gyermekkel együtt olvasva pedig maga a megélt csoda. 

Nálunk sokszor úgy zajlik az esti meseolvasás, hogy a rövidebb meséket a kisfiam olvassa fel, a hosszabbakat pedig elalvás előtt én olvasom fel. Ilyenkor mindketten el tudunk merülni a varázslatos mesevilágban és az együtt töltött idő - bár giccsesen hangzik- felbecsülhetetlen és emellett igazán hasznos a gyermekek későbbi fejlődésére nézve is. A mesélést nem lehet elég korán elkezdeni. 

Ez a kis kötet remek alkalmat nyújt a közös olvasásokhoz, hiszen hosszabb és rövidebb mesék egyaránt megtalálhatóak benne, szám szerint 42 mesét olvashatunk, köztük a címadó Szélike királykisasszony történetét, vagy éppen A csillagszemű juhászt, a Házasodik a darut és még hosszan sorolhatnám a híres és gyermekkorunkból oly jól ismert örök klasszikusokat. Nem kell minden mesét túlgondolni, egyszerűen elég csak élvezni és megélni, ez a kötet erre is remek lehetőséget nyújt a változatos meséivel. Mi nagyon szerettük estéről estére elővenni ezt a gyűjteményt és elmerülni a megjelenő mesevilágban. 


Az aranyvessző című mese kedves nyitó mondatai: 
Hamar ide, gyerekek, telepedjetek le köröttem: ki a padra, ki a pad alá, ki ahol helyet talál; aki nem talál álljon, ha nem áll szaladjon, de úgy, hogy mégis itt maradjon. Így, most fül legyen minden gyerek, hadd mesélek az aranyvesszőről. 

Bátran ajánlom mindenkinek ezt a remek kis gyűjteményt!

kép forrása: http://www.helikon.hu/szerzok/Benedek-Elek/27/





Benedek Elek 1859.09.30. napon született. Bölcsésztanulmányokat folytatott, már diákkorában néprajzi gyűjtőútra ment. Később újságíró, szerkesztő, majd  a nagyajtai kerület országgyűlési képviselője lett. Képviselőházi beszédeiben nagy hangsúlyt fektetett az ifjúsági irodalomra és a népköltészetre is. 
Részt vett az Én Újságom, a Jó Pajtás című gyermeklapok szerkesztésében is. Emellett ifjúsági könyvsorozatot is szerkesztett. 
Benedek Elek neve összeforrt a legszebb mese-átdolgozásokat tartalmazó Ezüst Mesekönyvvel és Arany Mesekönyvvel, mely kötetek által ismerhettük meg az Ezeregyéjszaka, valamint Grimm fivérek meséinek átdolgozását. 
Méltán nevezhetjük Benedek Eleket a magyar gyermekirodalom atyjának. 

A könyvért szeretnék köszönetet mondani a Kiskapu Kiadónak

Ha kedvet kaptatok az olvasáshoz a webshopban megrendelhetitek a kötetet, ráadásul most akciós a gyűjtemény.



 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon