Talán kevesen tudják, hogy a Szerzői könyvkiadás blog egyik írója vagyok, így ott is jelennek meg cikkeim. Az ott megjelent írásaimat nem szoktam a könyves blogomra áthozni, de ezúttal kivételt teszek, mert egy nagyon értékes íróval, Valcsicsák Zoltánnal volt alkalmam interjút készíteni.
Úgy érzem, hogy ez az interjú érdemes arra, hogy minél szélesebb körben elérhető legyen és még több, az utazásra és egzotikus tájakra fogékony olvasóhoz jusson el.
Valcsicsák Zoltán könyve inspiráló, színes és tartalmas. Megmutatja, hogy be lehet mutatni egy egészen kicsi, de ugyanakkor egzotikus országot olyan részletesen és szeretettel, hogy az olvasó úgy érezze, hogy muszáj a saját szemével is meggyőződni arról, hogy hogyan lehet valami ennyire szép és harmonikus, mint Bhután.
Mikor és milyen hatásoknak köszönhetően döntötte el, hogy könyvet ír az utazásairól és Bhutánról?
A 2000-es évek közepén, amikor egy nemzetközi alapítvány regionális igazgatójaként dolgoztam, több olyan boldogság-listával találkoztam, amelyeken Bhután előkelő helyet foglalt el, többen dicsérték egyensúlyra és a természettel összhangra törekvő, példaértékű fejlődési modelljét. Ekkor hallottam először az országról, majd az általuk bevezetett Bruttó Nemzeti Boldogságról. Mindez, illetve buddhista életszemléletük kíváncsivá tett, szerettem volna eljutni oda. Hamar kiderült azonban, hogy ez nem könnyű, nagyjából le is tettem róla, majd egy szerencsés londoni találkozás megnyitotta számomra az elzárt ország kapuit, és 2011 januárjában leszálltam a világ egyik legveszélyesebb repterén. Akkor csupán néhány hónapra mentem önkéntesnek, de életem megváltozott és „bhutanizálódtam” és azóta minden évben több hetet, hónapot töltök az országban. Már első utam során indítottam egy angol nyelvű blogot és később, amikor kiderült, hogy még senki, soha nem írt magyar könyvet Bhutánról, az is megfogalmazódott bennem, hogy ez az én feladatom lesz. Ezt viszont könnyebb volt elhatározni, mint megtenni...
Kérem, meséljen pár szóban a könyvről! Jelenleg dolgozik új köteten?
Az „Álmomban Bhutánban ébredtem” 376 oldalas kötet, amely személyes napló, részletes útikönyv és portrékötet egyben egy távoli, elzárt himalájai buddhista királyságról. 32 oldalnyi színes képpel, sok hasznos információval és lélekemelő történettel. Az olvasó mindent megtalál benne Bhutánról: az ország földrajza, régiói, nemzeti parkjai, történelmi alakjai és a királyok élete, az ottani tantrikus buddhizmus, a világon egyedülálló építészet, a modernizálódás és a gyors változások, ünnepek, receptek, utazási információk. Ráadásul mindez hiteles források alapján, szórakoztató tálalásban, személyes utazásokon keresztül. És ami talán a legizgalmasabb: a világon először bhutániakkal készült interjúkon alapuló személyes portrék is bekerültek a könyvbe. Főleg ez utóbbi miatt a könyv nemzetközi érdeklődésre is számíthat, és jövőre szeretném megjelentetni angolul. Ez nem a magyar kötet fordítása lesz, hanem egy átszerkesztett, új könyv, még több interjúval, az angol nyelven olvasók igényeihez alakítva. Hosszú távú tervem emellett az, hogy magyarra fordítsak néhány bhutáni könyvet, hogy a magyar olvasók még közvetlenebbül találkozhassanak a bhutáni kultúrával.
Mit jelent az Ön számára az írás?
Én nem vagyok hivatásos író, ez az első könyvem, és több éven keresztül írtam. Idő kellett mire rájöttem, hogy a könyveket nem a fejével, hanem egy másik, kevésbé nemes testrészével írja az ember. Igen, bizony, seggelni kell, méghozzá rendszeresen, különben a könyv csak álom marad. Amikor nem vártam az ihletre, hanem édesapám tanácsára elkezdtem rendszeresen, minden nap valamennyit írni, akkor lettem igazából termékeny. A másik dolog, hogy a könyvírás első ránézésre magányos sport, de számomra, az utazásaimmal összekapcsolódva, izgalmas csoportélménnyé vált és számos új ajtót nyitott meg, új embereket ismertem meg. Egyikük Szegedi Mónika, tibetológus, aki a könyv buddhizmusról szóló fejezetét lektorálta. Mások tanácsaikkal, javaslataikkal, és a könyvbe is bekerült lelkes ajánlásaikkal járultak hozzá a könyv sikeréhez: Karma Phuntsho, Francoise Pommaret, Zsolnai László, Jaksity György és természetesen Szabó István, aki a szép borítótervért, az elegáns tipográfiáért felelt. Emellett a családom is sokat segített, főleg a szerkesztésben.
Hogyan jutott el a könyvkiadásig? Milyen nehézségekkel találkozott a folyamatok során, addig míg a könyv nyomtatott formában is elérhetővé vált?
Számos könyvkiadó szívesen kiadta volna a hiánypótló könyvet, de az általuk - az eladott könyvek után - ajánlott 5-8%-os részesedés szánalmasan alacsony, és az alkotói folyamat teljes leértékelését mutatja. Képzeljük el, hogy ha sikerülne 500 példányt eladni a könyvemből – ami komoly eredmény lenne - és ezt egy kiadón keresztül tenném, a végén kb. 120-190 ezer forint ütné a markom. Több évi munkáért, az alkotói tehetségéért, az utánajárásért, az interjúkért, a fotókért kb. egyhavi bér. Ezért inkább mi adtuk ki és alapvetően mi is terjesztjük az interneten a www.bhutankonyv.hu oldalon, illetve nyilvános rendezvények segítségével. Nemrég néhány könyvesboltba is bevittük, hogy az olvasók még szélesebb rétegeihez jusson el. A legnagyobb nehézség a terjesztésen túl számomra az volt, hogy kitartó kutatómunkával hozzáférjek a lehető leghitelesebb információkhoz. Ehhez elengedhetetlenek voltak az évenkénti bhutáni utazásaim és a kapcsolatépítés, amelynek nyomán hiteles emberekhez jutottam el. Minden tiszteletem azoké, akik néhány hetes bhutáni turistaút után írnak az országról, de sajnos az ilyen beszámolók inkább futó benyomásokon és az idegenvezető szubjektív történetein alapulnak, mint magán a valódi Bhutáni Királyságon. Az én célom az volt, hogy a magyar olvasók egy átfogó, részletes, de olvasmányos könyvhöz jussanak, amely elrepíti őket Bhutánba vagy segít felkészülni a nagy utazásra. Remélem ez sikerült!
Az íráson kívül, magánemberként mit tudhatnak Önről az olvasók?
Engem először a buddhizmus, a fenntartható fejlődés és a kalandvágy vitt Bhutánba, ahol az életem megváltozott és azóta a legtöbb időmet ennek az országnak és a vele kapcsolatos témáknak szentelem. A Magyar-Bhutáni Baráti Társaság elnökeként önkénteseinkkel számos rendezvényt szervezünk, többek között mi hoztuk tető alá a világ első bhutáni filmfesztiválját is! Sok előadást tartok az egész országban, meghívásra szívesen megyek mindenhová, sok történetet és fotót osztok meg. Emellett csoportokat és delegációkat vezetek Bhutánba, legutóbb hagyományos magyar íjászokkal mentünk, fantasztikus élmény volt, mindkét fél számára. Helyismeretemet kihasználva, a velem utazóknak lehetőséget teremtek arra, hogy Magyarországon egyedülállóan, olyan bhutániakkal találkozzanak, akikkel az egyszerű turista soha nem tudna.
Jelenleg az egyik legizgalmasabb projektem egy olyan társadalmi vállalkozás, amelynek a célja tehetséges bhutániak támogatása és termékeik piacra juttatása. Ez több évre le fogja kötni az energiáimat. Legjobban mégis azt szeretem, amikor gondolatlan, éber derűvel sétálok a bhutáni hegyekben vagy leülök egy buddhista templom több száz éves fadeszkáira és beszívom a füstölők tudattágító illatát...
Az interjú folytatásáért kattints a Szerzői könyvkiadás blogra, ahol további színes tartalommal várnak a szerkesztők!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése