2016. szeptember 10., szombat

Dolores Redondo: A láthatatlan őrző, avagy a baszk pszicho-thriller

A legjobb spanyol regény 2013 Ezüsttol Díj 2014 "Dolores Redondo a legutóbbi időszak egyik legnagyobb irodalmi meglepetése és üstököse. Megteremtette a detektívregény új típusát, amely ötvözi a pszichológiai thriller, a bűnügyi történet és a legenda elemeit." A spanyol krimi-trilógia első kötete a baszk Pireneusokban fekvő Baztan-völgy falvainak sajátos világát mutatja be, melyben keveredik az ősi baszk mitológia, a kereszténység és a mágia. A thriller műfaj klasszikus elemein túl olyan természeti leírásokkal, pszichológiai elemekkel ötvözve, mellyel a műfaj kereteit feszegeti. Megjelenése után hazájában azonnal sikerkönyv lett, azóta 25 országban adták ki. A megfilmesítés jogait Peter Nadermann (A tetovált lány) és a Constantin Film (A parfüm; Pompeii) vette meg. Egy kis navarrai településen kamaszlány meztelen holttestére bukkannak. A nyomok bonyolult indíttatású, misztikus elemekkel fűszerezett rituális gyilkosságra vallanak. Kiderül, a környéken sorozatgyilkos szedi áldozatát. Salazar felügyelőnő vállalkozik arra, hogy fényt derítsen az igazságra, ám közben harcba kell szállnia saját gyermekkori tragédiájában gyökerező félelmeivel. Ráadásul kollégái és nővére féltékenységével, és saját médiumi képességeivel is szembesülnie kell. Ahogy a történetbe újabb és újabb szálak fonódnak, Amaia nemcsak hivatását teljesíti, de önnön problémáinak megoldásához is közelebb kerül. A thriller, mitológia és családtörténet e keveréke teszi eredetivé a könyvet, és a végkifejletig fenntartja az olvasó érdeklődését.

Bátran vágtam bele a Navarra trilógia I. részébe, a Láthatatlan őrzőbe, mert nem sokat tudtam a sorozatról, vagy az íróról és ezáltal felkészülni sem tudtam arra, hogy sokkal többet fogok kapni, mint egy egyszerű krimi. Spanyol krimit még nem igazán olvastam, ezért ebből a szempontból is az újdonság erejével hatott, mind a helyszín, mind pedig a spanyol hitvilággal történő találkozás. 

Dolores Redondo számomra az igazi meglepetés erejével hatott, nem véletlen, hogy több díjat is nyert a regényével, valamint a megfilmesítés jogát pedig nem kisebb személyiség, mint Peter Nadermann (A tetovált lány) és a Constantin Film (A parfüm, Pompeii) jegyzi. 

Először a borítójával találkozik az olvasó, ami szerintem nagyon figyelemfelkeltő és illik a történethez, tehát már ráhangolódva nyithatjuk ki a könyvet és érkezhetünk meg Elizondoba.

Képtalálat a következőre: „elizondo”
Elizondo
Mivel a cselekményt az írónő a valóságban is misztikus légkörrel bíró Baztan-völgybe helyezte, így nem csoda, hogy a regény alaphangulatát is megadja a miszticizmus, az erdő szellemének jelenléte, valamint a boszorkányok és a régmúlt hagyományok beépülése a regény folyamába. Ezeket a misztikus elemeket a regény fő karaktere Amaia Salazar felügyelőnő is erősíti, talán ezáltal nem meglepő, hogy a családja régóta kártyavetéssel is foglalkozik, valamint nem áll tőlük messze a misztikummal való érintkezés sem. 
A miszticizmus számomra adott egy pluszt a történetnek, amitől túlmutatott egy egyszerű krimin, sőt a helyszín pedig egyenest telitalálatnak bizonyult. 
Újszerű volt a regény hatása, kimozdult a hagyományos keretek közül és egy erdős, völgyes, régimódi kisvárosi légkörbe helyezte az erőszakos és igazi pszichopataként működő gyilkost. Engem ezzel már meg is nyert magának a regény, a gyilkosságok módja és dinamikája lenyűgöző leírások által tárul elénk, a gyilkos modus operandiját is nagyon szépen levezeti, és itt jön be az, hogy személy szerint rajongok a kriminalisztikáért és érdekel az egyes személyiségek lelkülete és mozgatórugója, ezáltal számomra a könyv igazi csemegévé vált. Meg tudott maradni a regény keretei között, de emellett némi tudományos jelleget is kölcsönzött az írónő a művének, így elérte, hogy a krimi és a pszicho-thriller rajongók is elégedettek legyenek.

Ahogy a baszk Pireneusokban megbújó Elizondo a szemünk elé tárul kifejezetten megkedvelteti magát az olvasóval, mindvégig imádtam a leírásokat és azt a légkört, amit az írónő a helyszínválasztással meg tudott teremteni. 
Mindvégig érezehető volt, hogy a sorozatgyilkos garázdálkodásán túlmenően még sokkal, de sokkal több van a felszín alatt, amit az olvasó vagy észre tud venni, vagy mindvégig rejtve marad előtte. Azok, akik el tudnak vonatkoztatni a gyilkosságoktól egy igazi családi drámának is tanúi lehetnek, valamint kifinomult jellemábrázolásokat is megfigyelhetnek.

Nagyon szemléletes leírását kapjuk meg a gyilkossági helyszíneknek és a kriminalisztika egy kisebb szegmensébe is részletes betekintést nyerhetünk. Az írónő nem fél attól sem, hogy kamaszok meggyilkolását tárja az olvasó elé, ezáltal boncolgatva a gyermeki ártatlanság és a gonosz találkozását. Ez jórészt azok számára lehet érdekes, akik maguk is fogékonyak a bűnügyekre és azok felderítésére tett kísérletezésekbe szeretnek ők maguk is belemélyedni, boncolgatni az ok-okozati összefüggéseket. A regény alkalmat teremt az olvasónak arra, hogy bevonja saját gondolatait, megérzését is a regénybe. Bevallom régen találkoztam ilyen megoldásokkal, mint amit ez a regény nyújt. Legtöbbször az olvasó kívül reked a cselekményen és az író nem is próbálja meg bevonni a történetbe az olvasóit, jelen esetben, amennyiben kedvünk támadt mi magunk is nyomozóvá avanzsálhattunk egy picit, ez nagyon nagy pozitívuma a regénynek, legalábbis nálam mindenképpen és ezt talán nem is győzöm elégszer hangsúlyozni.

"Amaiát az erdő mindig az odatartozás büszkeségével töltötte el, holott nagysága szédítette és ijesztette: egyfajta tiszteletteljes hódolattal szerette, s a csend és távolság felerősítették ezt az érzést."

Képtalálat a következőre: „el guardian invisible”
A misztikus helyszín
Igazából meglepett a végén a csavar, mert majdnem mindvégig téves úton jártam. A regény felénél biztos voltam benne, hogy tudom ki a gyilkos, hiszen az írónő "elszólta" magát, de rá kellett jönnöm, hogy ez is csak egy játék volt az olvasók számára, mert akkor és ott még közel sem jártunk a gyilkos kilétéhez. Nem azt mondom, hogy csak a legvégén jöttem rá a gyilkos kilétére, de maga a levezetés igazán meglepett és csavarosnak bizonyult.

Nagyon örültem annak, hogy mindvégig élvezetes tudott maradni a történet, mert nem állt be üresjáratba, hanem ahogy a gyilkossági szál picit lelassult egyenes arányban nőtt a felügyelőnő lelkében dúló vihar, mely egy másik lélektani szálat volt hivatott az olvasó elé tárni. 

Nagyon szerettem ezt a pszichológiai nézőponttal kevert thrillert, legfőképpen azért, mert teret engedett az olvasónak, azaz nekem is azáltal, hogy minden apró részletbe betekintést nyertem és megpróbálhattam összerakni a mozaik darabkákat. 

Képtalálat a következőre: „amaia salazar”
Jelenet a filmből
A Salazar család nőtagjai pedig megérnének egy külön esettanulmányt, hiszen mindannyiuknak van a lelke mélyén egy sötét űr, ami érdekes személyiségjegyeket takar. Igazi kihívás felfedezni a szereplőket, legfőképpen, mint említettem a női karaktereket, mivel a regény is mindvégig a nőket szerepelteti kulcsfiguraként, a férfiak kevesebb szerepet kapnak, ezáltal a karakterük is kevésbé érdekes és életteli, de ezt most egyáltalán nem bántam, hiszen a Salazar nők bőven okoztak fejtörést olvasás közben. 

Egyetlen kis negatívumot is muszáj megemlítenem, hiszen nem lennék hiteles, ha ezt nem tenném meg, mégpedig a magyar fordítás nyelvi hiányosságai, a helyesírási szabályok felülírása, de ettől függetlenül ez nem tudott számomra levonni a könyv élvezeti értékéből. 


Összegezve

Izgalmas pszicho-thriller keverve a spanyol miszticizmussal, mindez lenyűgöző leírásokkal és helyszínekkel kiegészítve. 

Bátran ajánlom mindazoknak, akik maguk is szeretnek együtt nyomozni a karakterekkel és nem bánják, ha nem mindig a legkíméletesebb leírásokkal találkoznak. Izgalmas volt a múlt és a jelen szörnyűségeinek megjelenítése és a csavaros végkifejlet. A műfaj rajongói minden bizonnyal igazi újszerű csemegével fognak találkozni, így pedig nem fogják megbánni azt sem, hogy belevágtak a NAVARRA trilógiába és ismeretséget kötöttek a Salazar családdal. 

Felkavaró, lenyűgöző és misztikus, emiatt nagyon várom, hogy elkezdhessem a második részt. 

A könyvért köszönet a Trivium Kiadónak

Nincsenek megjegyzések:

Kövess e-mailben is