Jasper Fforde: Egy regény rabjai

Jasper ​Fforde kitűnő második regényében folytatódik a Jane Eyre esetben elkezdődött ötletgazdag, fordulatos és elképesztően eredeti irodalmi kaland – ismét a találékony és rettenthetetlen irodalmi zsaru, Thursday Next főszereplésével. Mivel élete szerelmét, Tedet nemlétezővé teszi a korrupt Góliát Konszern, Thursday kénytelen beállni a regényeken belül működő rendőrség, a Juriszfikció kötelékébe, ahol is kiképzőt és társat kap Dickens Szép remények című regényének szereplője, a férfigyűlölő Miss Havisham személyében. Miután elsajátítja új szakmájának csínját-bínját, Thursday vakmerő kirándulást tesz Poe A holló című versében, fejest ugrik Kafka és Austen műveibe, de még Beatrix Potter egyik mesekönyvében is akad dolga. Fergeteges kalandjai során életveszélyes véletlen egybeesések célpontjává válik, hitelesítenie kell egy gyanús körülmények között felbukkant új Shakespeare-darabot, és ha ez nem volna elég, meg kell akadályoznia, hogy a föld összes élőlénye egyik napról a másikra ragacsos, rózsaszínű zselévé váljon…

El szeretném mondani, hogy nagyon ritkán olvasok sorozatot, folytatni pedig csak akkor vagyok hajlandó, ha az író az első részben meggyőzött arról, hogy igenis van stílusa és a következő részek is rejthetnek még számomra érdekes tartalmat. 

Jasper Fforde pontosan egy olyan író, akitől nem tudhatja az olvasó, hogy legközelebb mire számíthat, de azt biztosan tudjuk, hogy jó az, amit csinál. A regény világa fantasztikusan részletes és kidolgozott, számomra az egyik legkedvesebb kitalált világba kalandozhattam ismét Thursday Next-tel. Valljuk be, hogy mindannyian szívesen belépnénk kedvenc regényünkbe és meglesnénk, vagy éppen kedvünk szerint alakítanánk a történetet, elárulom kedves olvasó, hogy itt és most erre mindenkinek lehetőséget nyújt az író. Élvezetes volt Thursday-jel be- és kiugrani a regényekből, ahol mindig történt valami izgalmas. Egy pillanatra sem lankadhatott a figyelmünk, mert folyamatosan fenntartotta az érdeklődést a cselekmény alakulása.

A történet középpontjában továbbra is az irodalom áll. Egy olyan világba kalandozhatunk, ahol Shakespeare, Brontë, Dickens, Austen, Poe és az angol irodalmat meghatározó írok mind-mind olyan népszerűségnek örvendenek, hogy szükség van egy különítményre, akik a műveiket védik az ártó erőktől. Az Irodet tagjai, - melynek Thursday Next veterán háborús hős is ügynöke - nem csak az íróasztal mögül harcolnak, hanem terepen, vagy akár bent a művekben is felveszik a harcot a gonosszal. Thursday-nek most azonban nagyon is személyes ügyévé válik, hogy a gonoszt megállítsa és ezáltal visszakapja régi, bár unalmasnak nem mondható életét. Versenyfutásba kezd az idővel és a gonosszal, hiszen a saját élete a tét.

Nagyon szerettem Thursday karakterét, mivel vicces, nőies, de ugyanakkor erős és határozott is. A bizarr világban is érezni lehet rajta, hogy mennyire emberséges és küzdő szellem, még akkor is, ha önmagát veszélybe sodorja. Számomra az ilyen női karakterek jelentik a regények fénypontját, fontos számomra, hogy ne legyenek mesterkéltek. 

Maga a történet most egy picit, de tényleg csak egy picit kuszának tűnt elsőre, de ahogy egyre jobban belemerültem ebbe a furcsa világba elkezdtem azt érezni, hogy minden okkal történik és valóban lehetséges a regények által megváltoztatni a világot is.  

Engem Fforde ismét magával ragadott és lebilincselt, szerettem a karaktereket, a történetvezetést, a stílust és az irodalmi utalásokat minden mennyiségben.

Összességében ismét kaptunk egy csipet sci-fi-t, egy kevés krimit, és sok-sok irodalmi utalást. A keverék most is annyira jól sikerült, hogy az író megteremtett egy különleges világot, amibe az angol szépirodalmat kedvelők ugyanúgy el tudnak merülni, mint a sience fiction rajongói, de ígérhetem, hogy a krimi kedvelői sem fognak unatkozni. Nekem a romantikus szál továbbra is egy picit lehetett volna erősebb, de azt kell mondanom, hogy e téren is volt azért miért izgulni és nem nem maradt hiányérzetem, amikor az utolsó laphoz értem.

Számomra ez a regény csodás keveréke a modern és a régmúlt koroknak.

Mielőtt elfelejtem! Szeretnék egy, nem is egy, hanem legalább két Dodót! Kedvenc karakter!

Eredeti cím: Lost in a Good Book

Kiadó: Cor Leonis

Oldalszám: 402

Kiadás éve: 2013

Műfaj: humoros alternatív történelem

Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Jasper Fforde: A Jane Eyre eset

Jasper Fforde regénye egy másik lehetséges és meglehetősen bizarr 20. század végi Angliába vezet el – olyan világba, ahol mindennapos az időutazás, kihalt állatfajok házilag klónozott példányai sétálgatnak a kertekben, virágzó feketepiacuk van a hamisított verseknek, és a művészeti irányzatok harcias hívei utcai csatákat vívnak egymással.Ebben a világban él Thursday Next, a rettenthetetlen irodalmi mesterdetektívnő, aki élete legnagyobb kihívásával szembesül, mikor a zseniális bűnöző, Acheron Hades a hírnév és a busás váltságdíj reményében elrabolja Charlotte Brontë nagyszerű regényének hősnőjét, Jane Eyre-t… Jasper Fforde nemzetközi sikerű könyvsorozatának e darabját a Harry Potter-sorozat fordítója, Tóth Tamás Boldizsár magyarításában ajánljuk a Kedves Olvasónak.

Igaz, hogy a könyv 2008-ban jelent meg magyarul, de hiába találtam már korábban is érdekesnek a témát csak most jutottam el addig, hogy elmerüljek egy alternatív világban, ahol az irodalmi alakok ünnepelt hősökké lépnek elő és szinte minden körülöttük forog.

kép forrása

A történetről nehéz bármit is írni spoiler nélkül, ezért csak nagy vonalakban vázolnám. Tehát, javában zajlik a krími háború, akik éppen nem a háborúban vesznek részt azok a szabadidejüket az irodalommal töltik ki. Szinte minden az irodalom körül forog, Shakespeare, Brontë, Dickens, Poe és az angol irodalmat meghatározó írok mind-mind olyan népszerűségnek örvendenek, hogy szükség van egy különítményre, akik a műveiket védik az ártó erőktől. Az Irodet tagjai, - melynek Thursday Next veterán háborús hős is ügynöke - nem csak az íróasztal mögül harcolnak, hanem terepen, vagy akár bent a művekben is felveszik a harcot a gonosszal. Hades, aki a történet rosszfiúja célja elérése érdekében nem riad vissza attól sem, hogy irodalmi alakokat raboljon, vagy éppen az emberek akaratát manipulálja. Hadse-t eddig még senkinek sem sikerült megállítania, most Thursday-en a sor, hogy megmentse az angol irodalom rajongott szereplőit és ezáltal a klasszikus műveket, de Hadse erejével még ő sem számol. Izgalmas csata bontakozik ki, mely átível téren és időn. 

A történet számomra egy picit döcögősen indult, nem tudom azt mondani, hogy rögtön magába szippantott, de hamar ráéreztem és Thursday-jel együtt elmerültem egy kitalált világban, ahol az XIX. századi angol irodalom fő műveit meg lehet változtatni, ha nem vigyáznak rájuk eléggé. Abba a világba, ahol régen kihalt állatokat lehet otthon klónozni, mert miért is ne tarthatnának háziállatként saját dodót? Sőt az sem lehetetlen, hogy léghajóval utazzanak a szereplők, ami nekem kimondottan tetszett. Emellett még számos szokatlan, vagy éppen bizarr dologgal találkozhatunk, néha pedig annyira valóságos és emberi érzések bukkannak a felszínre, hogy magunk is meglepődünk, értem itt ezalatt a romantikus érzületet.

"Egy kis, hússzemélyes léghajóval repültem Swindonba. A járat félig üresen szállt fel, s az élénk hátszélben hamar megtettük az utat. Vonattal utazni olcsóbb lett volna, de mint olyan sokan, éni is szeretem a gázzsákokat. "

A fordítás remekül sikerült, olyan bravúros szójátékok vannak benne, amik elkápráztatják az olvasót, szerintem attól függetlenül, hogy ez egy remekül kitalált és aprólékosan kidolgozott világ, zseniális történetvezetéssel, jelen esetben a magyar fordítás sokat tett hozzá. 

Kedvenc szereplőm Thursday és Pickwick, a dodó volt, igaz, hogy a dodóról nagyon keveset tudunk meg, de valami zseniális egy ilyen klonózott háziállatot bevinni a történetbe, remélem a későbbi részekben még előkerül az állatka. Thursday pedig igazi belevaló csaj, aki nem riad vissza semmitől, képes önálló döntéseket hozni, igazából az ő karaktere viszi előre a történetet, mert az író teljes mértékben rá épít, annak ellenére, hogy rengeteg mellékszereplőt vonultat fel mégsem ismerjük meg egyikőjüket sem annyira, hogy komolyabb érzelmi kötődés alakulna ki bennünk. Emellett egy mellékszereplőt emelnék ki, Mycroft-ot, a kicsit kelekótya feltalálót, aki mindenféle furcsa találmánnyal borzolja a rokonság idegeit és nem riad vissza attól sem, hogy őket használja kísérleti alanyként, melyből nem kis bonyodalmak agdódnak. 

Összegezve

Egy csipet sci-fi, egy pici krimi, egy hangyányi irodalommal. A keverék most annyira jól sikerült, hogy az író megteremtett egy különleges világot, amibe az angol szépirodalmat kedvelők ugyanúgy el tudnak merülni, mint a sience fiction rajongói, de a krimi kedvelői sem fognak unatkozni. Nekem a romantikus szál egy picit lehetett volna erősebb, de azt kell mondanom, hogy e téren is volt miért izgulni. 

Élvezetes kikapcsolódás egy képzelt világban.  Szerintem sokunkban ott motoszkál, hogy mi lenne ha be tudnánk lépni a könyvekbe és megleshetnénk a szereplőket, Fforde erre az emberi kíváncsiságra építette a könyvét, miközben zseniálisan átszőtte izgalommal és egy lenyűgöző képzelt világ darabkájával. 

Véleményem szerint azok számára is érdekes lehet a történet, akik nincsenek otthon a XIX. századi angol irodalomban csak kikapcsolódásra vágynak, az viszont garantálható, hogy az irodalom rajongóinak igazi csemege lesz ez a történet.  

Csodás keveréke a modern és a régmúlt koroknak. 

A sorozat második kötete is elérhető Egy regény rabjai címmel és már csak reménykedni tudok abban, hogy valamelyik kiadó felvállalja a magyarul még meg nem jelent részek kiadását.

Extra

Külföldi borítók:

A dodós borítók a kedvenceim. 



Hangoskönyv: 



Kiadó: Láva (2008) Cor Leonis (2013)
Isbn: 9789638790705 és 9789638957238
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Oldal: 374
Honnan: saját példány