2018. június 30., szombat

Hogyan éli mindennapjait egy könyves blogger? Elmondom! - Témázás

Minden alkalommal érdeklődve figyelem a lányok témázgatását, mert időről időre nagyon izgalmas témákat dobnak fel, amiről véleményüket az olvasóik elé tárják. Nagyon szuper, hogy több szempontból olvashatunk egyazon témáról.   

Bevallom ezeket a témázásokat nagyon várom és gyorsan körbe is látogatom a témázó blogokat, egy csésze kávéval a kezemben. Eddig nem volt merszem csatlakozni, de úgy gondoltam, hogy a mostani téma annyira érdekes, hogy talán ehhez én is érdemben hozzá tudok szólni. 


A téma pedig - szóltam előre, hogy izgalmas! - "Egy könyvesblogger élete - antikvározástól a posztírásig"

A könyvek/olvasás iránti szeretetem kb. 30 évvel korábbra datálható, amikor az Öreg néne őzikéjét a kiságyban állva, az éjszaka közepén elszavaltam, többször is, persze a család "örömére". Tehát talán nem árulok el nagy titkot, ha azt írom, hogy a könyvek szeretetét még pelenkás koromban, cumisüvegből szippantottam, amikor nagymamámat elkísértem az antikváriumi túráira
Az antikvározás szeretete azóta is töretlen kedvtelésem, nagyon szeretem azt a hangulatot, ami egy-egy ilyen üzletet körbeölel. Ahogy belép az ember máris elveszik a könyvek illatába, és az már csak hab a tortán, hogy a legtöbb ilyen kis boltban olyan ember ül a pult mögött, aki tényleg szereti a munkáját, a könyveket. 
Könyvesboltba ritkábban térek be, sőt nagyon ritkán, mert vagy antikvárium, annak hiányában pedig marad a netes rendelés. Ez utóbbi főleg azóta szerelem, mióta tudom, hogy elég a kártyaszám meg a kis kód és már mehet is a menet, a férjem pedig csak a csippanó sms-t látja, hogy bizony, megint könyv érkezik a házhoz. A netes rendelést még azért is részesítem előnyben, mert elég jó akciók vannak, illetve eleve itt tájékozódom az újdonságokról, ezért csak egy kattintás és már ott is vagyok a kiszemelt könyv adatlapján, sőt össze is tudom hasonlítani az árakat, így tudom éppen honnan érdemes rendelni. 

Számomra, a divatos szóval hívott "bloggerlife" 2010-ben kezdődött, amikor megnyitottam a gasztro blogomat, amely az évek során több változáson és ráncfelvarráson is átesett, de jelenleg is üzemel, igaz már inkább életmód/anyukalét áll a középpontban. 

Aztán megszületett ez a blog 2011-ben, az én kis könyves játszóterem, nem voltak kötöttségek, csak az olvasás és a véleményezés szabadsága. Imádtam, és imádom a mai napig is, hogy könyves blogger lehetek, ahol nincsenek muszájok, csak a magam  és az olvasóim kedvéért olvasok, írok és szépítgetem az oldalt. Az olvasók azok, akik miatt mindig csinosítgatom az oldalt és próbálok megújulni, mert számomra is fontosak a visszacsatolások, szeretem olvasgatni az üzeneteket, kommenteket, ha nem is naponta, de heti egyszer biztos sort kerítek rá.

Rájöttem, hogy nagyon szeretek akár napokig is elbíbelődni egy-egy bejegyzéssel, és örömmel tölt el amikor látom, hogy több százan, sőt egy-egy bejegyzést több ezren is olvasnak. Ilyenkor titkon remélem, hogy sikerült valakinek olyan olvasmányt ajánlanom, ami számára is meghatározó lesz, de legalább jól fog szórakozni az olvasás során. Ami pedig titkolt vágyam, hogy minél több ember szeresse meg az olvasást, ennek érdekében igyekszem időnként elővenni a gyermekkorban történő meseolvasás fontosságának témakörét, valamint a korai olvasóvá nevelés fontosságát. 

Jöjjön a munka része, mert egy picit ilyen is jut a bloggerinának. 

Itt jön tehát a recenziók, gyakran ambivalens érzéseket kiváltó témája. Szerintem nagyon jó lehetőség, hogy a kiadók manapság elég nyitottá váltak ahhoz, hogy felvegyék a kapcsolatot a bloggerekkel és kiaknázzák a blogokban rejlő lehetőségeket. Amely a kiadók számára reklám, a bloggernek meg valahol jól is esik, hogy egy-egy recenzió kiadása által elismerik a munkáját, legalábbis én nagyon tudok örülni az irányomba tanúsított bizalomnak. 

Személy szerint tartom magam a recenziók vonatkozásában pár szabályhoz, amit szigorúan betartok. Úgy gondolom, hogy ez egy bizalmi dolog, így először is nem adom tovább - ez alap - , a második, hogy nem is értékesítem a könyveket, a harmadik pedig, hogy 1 hónapot adok magamnak, hogy elolvassam és értékeljem a könyvet. 

Ennyit a recenziókról, sokan, sokszor lerágták már ezt a csontot, többet nagyon én sem tudok hozzátenni. 

Néha az elmúlt évtizedekben engem is elért az olvasási válság, olyankor egyszerűen picit pihentem, nem olvastam párhuzamosan 5-6 könyvet, ahogy a mai napig is teszem, hanem kiválasztottam egy tutit és azon nyammogtam. Általában ez segített. Természetesen ilyenkor a megkereséseknek is megálljt parancsolok, valamint én sem kérek ki könyvet, hiába a sok csábítás. Könnyen el lehet úszni, de figyelek rá, hogy a kiadóktól sose hörcsögöljek könyveket, mert utána nem szórakozás, hanem kő kemény munka lenne, amit nem szeretnék. Elárulom, hogy a bloglásnál is estem már válságba, legtöbbször az időhiány miatti frusztráltság miatt, kevés volt mindenre a 24 óra. Ma már tudom, hogy pontosan mennyi időt kell fordítanom egy kb. 400 oldalas könyvre, illetve ugyanerről a könyvről mennyi időt vesz igénybe megírni egy korrekt, az általam kialakított képzeletbeli sémát követő bejegyzést. Emellett plusz mennyi időt vesz el a blog/bejegyzés menedzselése. 

Aztán már itt is van az egyetlen árnyoldala  a bloggeréletnek, mégpedig, az önmenedzselés. Nálam ez egy "nem szeretem" csatolmánya a bloggerkedésnek (régen mennyivel egyszerűbb volt....). Talán nem titok, hogy nem lesznek annak a bloggernek olvasói, aki nincs jelen a közösségi oldalakon. Értem ez alatt a facebookot, instagramot, twittert, stb. Ahhoz pedig, hogy jelen legyen a blogger idő kell, ügyesség és némi hozzáértés. 

A facebookot, instagramot én magam is rendszeresen használom. Az instagramra igyekszem olyan tartalmat gyártani, ami érdekelheti a görgető követőket. Ugyebár az instán csak görgetnek a követőink, tehát egy jó fotó fogja megfogni őket, illetve arra ösztönözni, hogy akár tovább is lépjenek a blogunkra. Ez nem egyszerű, nagyon sok időt elvesz egy minőségi fotó elkészítése a blogger életéből, és akkor az csak egy fotó! Hol van még a facebook?, ahol a jó eléréshez fontos tényezőkre is oda kell figyelni. Érdemes több csoportban megosztani, de nem túl sokban, hogy nehogy letiltson a face, ezzel parkolópályára állítva minket. Idő, idő és megint csak idő.... amit az olvasástól veszünk el. A megfelelő keresőszavakról még szót sem ejtettem, tehát ez a melósabbik része a bloggerek mindennapjainak, amelybe rengeteg időt és energiát fektetek én is, ami már nem annyira a hobby, mint inkább az olvasói elvárások miatt van. 

Ismét térjünk vissza a bloggerlét pozitív hozadékához. Tehát, amit még nagyon szeretek a blogolásban, hogy sok, hasonló érdeklődéssel rendelkező bloggert és bloggerinát lehet megismerni, akikkel valószínűleg soha nem ismerkedtem volna meg, ha nincs a blog. Emellett ott vannak a kiadók munkatársai, az írók,  akikkel szintén nagyon jó viszonyt alakít ki az ember az évek során. 

A nagy blogger vitákból, konfliktusokból szerencsére mindig kimaradtam, és ezt nem is bánom, általában nem is követtem, ha ilyen "botrányon" csámcsogtak az oldalak. Egyetlen ilyen témához szóltam hozzá, ami pedig egy plagizálási történet volt. Az elmúlt 8 évben tehát szerencsésen a háttérben csináltam a kis dolgomat, és csendben örültem a többiek sikereinek, mert voltak bőven, hiszen sok blogger "kolléga" nagyon ügyesen építget akár karriert is a blogjának köszönhetően. 

Végül amivel kelek és fekszem az a Moly és a Goodreads. Ezen oldalak böngészése is elengedhetetlen része a mindennapjaimnak. Általában naponta 2-3 alkalommal végigpörgetem a Moly történéseket, megnézem az újdonságokat, rápillantok az általam figyeltek karcaira, csillagozok és zónázok is. Emellett itt vezetem az olvasásaimat, a várólistámat, a kívánságlistámat is. Év végén pedig segítségemre van az összefoglaló megírásában is.  Néha pedig csak görgetek és szörfölgetek, vagy a többiek bejegyzéseit olvasgatom a blogokon, a youtube-nak köszönhetően pedig már videókat is nézhetek, akár könyves témában is. A youtuberól tudom, hogy a jövő, bele is kóstoltam, de szerintem nem az én utam, továbbra is előnyben részesítem a klaviatúrán pötyögést, a kis füzetekbe való jegyzetelést.  Mostanában ismét szeretek kommentelni is a többieknél, ami szintén mindig egy kellemes része a napjaimnak. 

Picit csapongtam a bejegyzésben, de jó volt ezeket a dolgokat leírni.

Összességében úgy gondolom, hogy szeretek blogger lenni. Vannak lehetőségek a blogolásban, ha az ember ügyesen, szeretettel csinálja és nem munkaként tekint rá. 



A többiek:

Hátvég: Anaria

5 megjegyzés:

zakkant írta...

Tök jól összefoglaltad a bloggerság lényegét, és nagyon jó hogy csatlakoztál a témázók közé. Az hiszem az Öreg néne őzikéjét én is imádtam gyerekkoromban, de én főként diavetítőn láttam, és azt olvasta fel anyukám, de én is fejből tudtam szerintem néhány évesen. Én nem is írtam a bejegyzésemben a könyves beszerzési helyeimről, pedig tök jó ezekről is olvasni (azt hiszem érik egy újabb bejegyzés). Amúgy azt hiszem az újdonságok nyomon követése, és a közösségi média és az onnan tájékozódás veszi el az időt a bloggerektől, én is ezeken tudok órákat függeni. Pedig valószínű semmiről sem maradnék le, de hát nah, tartani kell a lépést, ha már az a feladatunk, hogy jó (és azért viszonylag új) könyveket ajánljunk :)

Kritta írta...

Az öreg néne őzikéje a '80-as években születetteknek alapmű volt, tényleg a diavetítő, azon is mennyi-mennyi klasszikust néztem. :)
Sajnos közösségi média fun vagyok, nagyon hosszú ideig tudom cél nélkül is görgetni a hírfolyamot, storykat, akár éjszaka is, ahelyett, hogy az olvasásokkal haladnék. A modern kor csodája és átka is egyben.

PuPilla írta...

Köszii, örülünk ha izgalmasnak találod a témákat, meg a sok-szemszöget, én is mindig nagyon élvezem, hogy mennyire másként közelítünk bizonyos dolgokhoz, és sokszínűek lesznek a posztok. :)

De jók lehettek ezek az antikváriumi túrák a nagymamával. :) Az ilyesmik tényleg már nagyon korán nyomot hagynak és segítenek olvasóvá nevelni. :)

A "nincsenek muszájok" nagyon fontos kulcsmondat. :) Én is mindig ezt hangoztatom. Nem szabad magunkat felesleges szabályok közé szorítani, pont a saját kis könyves játszóterünkön. Az élet minden területén kell annyi minden másnak megfelelni, itt ne kelljen.

Szerintem az önmenedzselés is olyan, hogy ha teher, akkor hagyd... annyit számít tényleg, hogy mondjuk 60-nal több kattintás legyen egy megosztás miatt? Nekem nem igazán. Elég kevés platformon nyomom a blogot, mert nekem az nem szórakozás. Igazából ahova felrakom, ott is csak inkább a szokásos olvasók számára teszem ki, hogy lássák, hogy van új. :) Sokszor mondtam korábban is, hogy én akkor is írnám a blogot, ha nem olvasná senki, mert egyszerűen jólesik. :) Innentől kezdve meg, mivel kereseti forrásként nem szerepel számomra, nem olyan fontos számomra a reklámozása.

A vloggerség kicsit előtérbe került, és a fb is nagyon ajánlgatja mindig, hogy dobjam fel az oldalam videóval is... de szerintem a könyves témánál mindig inkább az írott szó fog hódítani, még ha néha a trendek a vlogok felé tolódnak is el. Én egyébként baromira unom a vlogokat, mindig csak beletekerek, a bejegyzéseket viszont 80%-ban végigolvasom.

Tara Nima írta...

teljesen jó, hogy csatlakoztál, eddig is kellett volna.:)
nálam úgy emlékszem, egy ősrégi grimm mesékkel kezdődött az olvasás szeretete, meg egy görög regékkel. betéve tudtam, azokkal szórakoztattam apámékat a hosszú séták alatt (akkor még nem volt divat kocsival menni mindenhova).
nálunk is az van, hogy emberem közli, láttam, rendeltél.:D de ilyenkor mindig bevédem magam, hogy naggyon olcsó volt, nem szabadott halogatni, mert lemaradok róla.

érdekes, amit az önmenedzselésről írsz. nekem döbbenetes, hogy valaki ilyesmivel tölti az idejét.:D megértem, csak értelmetlennek találom. (ez is megérne egy külön témázást.:D)

Kritta írta...

Pupilla, Nima!

Köszönöm a pozitív fogadtatást, ha nem baj máskor is csatlakozni fogok a témázgatáshoz. :)
Az önmenedzselés sajnos nekem sem megy, nem tudom megosztani annyi csoportban, oldalon, hogy sok látogatót hozzon. Viszont van egy stabil réteg, akik látom, hogy mindig olvasnak, plusz 1-2 új olvasó, aki a kevés helyen történő megosztásom után jön. Számomra is döbbenet, hogy valaki órákat tölt a megosztásokkal, én inkább csak görgető vagyok, plusz néhány insta fotó, mert szeretek fotózni és az tényleg pár mp. még felrakom. :)
A könyves blog számomra sajnos vagy sem sosem lesz megélhetési forrás, biztos, hogy hobby fog maradni. Viszont az így alakuló baráti(kapcsolatoknak) szívből tudok örülni.

 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon