A január szép számmal hozott romantikus olvasmányokat, melyek közül az alábbi háromról hozok most egy-egy mini értékelést. Úgy gondolom, hogy könyvenként egy külön bejegyzés túlzás lenne, ezért egy rövidebb és tömörebb verziót készítettem. Ez a három regény jó alapot képezhet, ha valami rózsaszínre és romantikusra vágyunk, akár így a hideg időben is.
Amikor Imogen és Anna váratlanul megörökli Vivien nagyi fagylaltozóját, fenekestől felfordul az életük. A brightoni boltocska lent van ugyan a tengerparton, de minden bája ellenére kétségbeejtően kevés a vendég. Ha a testvérpár nem változtat gyorsan a dolgok állásán, örökre elveszíthetik nagyanyjuk örökségét.
A nyár közeledtével Imogen és Anna azt tervezi, hogy visszaállítják Vivien néhai dicsfényét. Ahelyett, hogy eladnák a boltot, inkább kitanulják a szakmát, hogy a fagylaltbolt a déli part ínyenceinek legújabb kedvencévé válhasson.
Amíg Imogen vigyáz a boltra, nővére Olaszországba utazik, egy ínyenc fagylaltkészítő tanfolyamra. Ám ahogy Anna vállvetve dolgozik együtt a szakma legjobb cukrászaival, rájön, hogy a szerelem még a legváratlanabb helyen is rátalálhat…
Véleményem: A várólistámon csücsült már egy ideje ez a babarózsaszín könyvecske, így a januári hidegben elérkezettnek láttam az időt egy kis lélekmelengető nyári, fagyizós, romantikus történetre. Olyan volt a könyv, mint egy édes, olasz fagylalt, könnyen csúszott és gyorsan fogyott. Szerelem, csalódás, egy csipet ármány és fagyi, fagyi minden mennyiségben. Annak ellenére jól felépített a történet, hogy mi, olvasók is ki tudtuk számítani a végkifejletet, mégis minden lapra jutott valami kis rózsaszín melegség. A szereplők aranyosak, kedvelhetőek voltak, szerettem olvasni a kis csetlés-botlásaikról is. Kellemes melegséget nyújtott a könyv, így a januári havazásban. Egy kis extra is került a könyvbe, mégpedig receptek formájában. Egy könnyed nyári, de akár téli kikapcsolódáshoz is ajánlom a könyvet.
A Moly-on 4 csillagot adtam a regénynek.
A tízéves Florianát rabul ejti a kis faluja mellett álló pompás toszkánai villa szépsége, és arról álmodozik, hogy egy napon majd ott lakik. Amikor Dante, a villa tulajdonosának fia behívja a lánykát, már tudja, hogy a sorsa ide köti, ehhez a fiúhoz. Ám miközben felnőnek, átlépnek egy láthatatlan vonalat, és veszélybe sodorják azt, amit a legfontosabbnak tartanak az életben… Több évtizeddel később, és több száz kilométernyire onnan, az angliai Devonban, egy festői, régi kis kastélyszállóra nehéz idők járnak. A tulajdonos, Marina, felfogad a nyári szezonra egy bentlakó művészt, aki festegetni tanítja a vendégeket. A festő, akit Marina talál erre a célra, vonzó, okos férfi, és nemcsak a családi békétlenségeket kezdi elsimítani, hanem sikerül megfordítania a szálló szerencséjét is. Hamarosan kiderül azonban, hogy a művész nem az, akinek látszik… A tengerparti ház megindító és varázslatos mese szerelemről, megbocsátásról, és újra felfedezett múltról.
Véleményem: Nekem az volt az első benyomásom, hogy egy Elizabeth Adler utánzatot kaparintottam meg, annak ellenére, hogy a történet alapjában véve teljesen rendben volt. Kaptunk egy csipet rejtélyt és romantikát, gyönyörű tájakkal ötvözve és a kedvenc megoldásomat is feltálalták, azaz a múlt és jelen megjelenítését, mely később egy szállá futott össze. Korábban ezért a kettős idősíkon játszódó regényekért kedveltem meg Adlert is és mi tagadás most is nagyon bejött ez a felépítése a regények. A nagy titkot elég hamar összeraktam és nem feltétlen azért, mert remek nyomozó vagyok, hanem, mert nem lehetett máshogy alakítani a szálakat és ez elég hamar ki is derült. A múlt és a jelen remekül harmonizáltak, pont egy-egy érdekesebb résznél szakadtak meg, ezzel is fokozandó a feszültséget. Egyedül némi hiányosságot a karakterek kidolgozásánál fedeztem fel, de ezt az író stílusa elég jól elfedte.
A Molyon 4,5 csillagra értékeltem, mert annak ellenére, hogy nem életem legjobb olvasmánya, de vitathatatlanul van benne egyfajta romantikus báj.
Nina Elliot sosem gondolta volna, hogy ennyire bátor lesz. Elhagyja a férfit, aki nem érdemelte meg a szerelmét, és beolvas a főnökének, majd hangosan becsapja maga mögött az ajtót, és kilép a bizonytalanságba.
Maga sem sejti, hogy erre a régóta halogatott döntésre van szüksége ahhoz, hogy egyszer csak szembejöjjön vele a nagy lehetőség.
Egy váratlan találkozásnak köszönhetően visszatérhet korábbi munkahelyére, a festői Milton-birtokra, ahol az író családfőnek segíthet könyve előkészületi munkálataiban. Egy nyárra szól a megállapodás, addig lakik újra a családdal az egykori bébiszitter, és így a lány időt nyerhet, amíg kitalálja, hogyan tovább.
Dehogy számít rá, hogy a Milton fiúk, akik időközben felnőttek, csapni kezdik neki a szelet… Ráadásul közvetlenül egy nagy csalódás után nem is szeretne új kapcsolatba kezdeni. Csakhogy a forró nyár a romantika időszaka is, a lány pedig egyre jobban belejön a döntéshozatalba…
Véleményem: Egy kellemes, andalító romantikus történet, nem kell nagy fordulatokra és mélyen szántó gondolatokra számítani, mert ez a regény pontosan az, aminek látszik egy chick-lit.
A chick-lit műfajnak is vannak mély bugyrai, de itt ettől azért nem kell tartanunk. Van benne némi évődés, de a történet alapjaiban véve egy kis semmiség, viszont a malomház, a birtok és a három jóképű pasi ad neki némi színt. Bevallom a leírást sokkal többre tartottam itt és most, mint a karaktereket és a történetet. A táj, a festészet, a nyugalom és az, hogy nem kellett különösebb figyelem a szálak követéséhez, valahogy megnyugtatott. Azt sajnáltam, hogy a karakterek közül senki nem érintett meg, sőt Nina, a női karakter inkább idegesített is, de próbáltam elvonatkoztatni. Mély nyomokat nem hagyott bennem a regény.
A Molyon 3,5 csillagot kapott tőlem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése