Fülszöveg: Egy rejtélyes és erőszakos bűnöző ötven betöréses nemi erőszakot követett el és legalább tíz embert gyilkolt meg Kalifornia különböző városaiban az 1970-es évek végétől több mint tíz éven át. Három évtizeddel később Michelle McNamara bűnügyekkel foglalkozó újságíró eredt az elkövető nyomába, megszállottan kutatott és publikált az ügyről, hogy igazságot szolgáltasson az áldozatoknak.
Egy rejtélyes és erőszakos bűnöző ötven betöréses nemi erőszakot követett el és legalább tíz embert gyilkolt meg Kalifornia különböző városaiban az 1970-es évek végétől több mint tíz éven át.
A Kaliforniai Gyilkosnak nevezett pszichopata ragadozó titokban figyelte meg kiszemelt áldozatait: tökéletesen ismerte a szokásaikat, a napirendjüket, majd a kertvárosi házakba behatolva éjszaka, váratlanul támadta meg őket. Maszkban, gyakran félmeztelenül, kést szorítva a torkuknak. Miközben a fejlődő Kaliforniában modern lakóparkok épültek, a sorozatgyilkos a hálószobák démonává vált, a legjobb detektívek és rendőrök mégsem tudták azonosítani és elkapni. A támadások végül abbamaradtak, a gyilkos pedig hosszú időre eltűnt az éjszakában…
Három évtizeddel később Michelle McNamara bűnügyekkel foglalkozó újságíró eredt az elkövető nyomába, megszállottan kutatott és publikált az ügyről, hogy igazságot szolgáltasson az áldozatoknak. McNamara azonban váratlanul meghalt, mielőtt befejezhette volna a könyvet, így végül nem élhette meg a gyilkos letartóztatását sem, amihez közvetetten maga is hozzájárult.
Az Eltűnök a sötétben egyszerre izgalmas nyomozás és pillanatkép egy korról. Miközben eleven prózája elkíséri az olvasót Kalifornia utcáin a gyilkos nyomában, érzékenysége révén megismerjük az áldozatokat, a családi traumákat, a rendőröket, valamint betekintést nyerünk a nyomozás részleteibe, eredményeibe és zsákutcáiba. Megérthetjük, hogy az eset miként változtatta meg a modern bűnüldözést.
Korábban még nem hallottam az amerikai írónőről, Michelle McNamara-ról, ami talán nem is meglepő, hiszen inkább oknyomozó újságíróként tartották számon, egészen 2016-ban bekövetkezett haláláig.
Halála álmában következett be, mindössze 46 éves volt, egy gyönyörű kislányt, egy ismert humorista férjet, Patton Oswalt-ot, valamint a mindennapjait kitöltő megoldatlan bűnügyet hagyott hátra. Az írónő olyan megszállottsággal dolgozott a megoldatlan bűnügyeken - leginkább éjszaka, amíg a családja aludt -, amit csak a legelhivatottabb nyomozók ismerhetnek, de talán még ők sem. Annyira alaposan és precízen gyűjtögette az információkat, hogy szinte a megszállottság határát súrolta az általa véghez vitt virtuális hajsza. Az adatokat, teóriákat pedig az általa életre hívott blogon, a Tru Crime Diary-n osztotta meg a többi elhivatott, önjelölt nyomozóval. McNamara sokkal tovább ment a nyomozásban, mint egy átlag nyomozó, hobby nyomozó vagy egyszerű érdeklődő, ő megvásárolt és cserélt is a feketepiacon anyagokat, bizonyítékokat. Sokat utazott, felvette a kapcsolatot az ügy nyomozóival, hogy bejárja a helyszíneket, megossza a gondolatait és új információmorzsákat csipegessen fel, de attól sem riadt vissza, hogy az áldozatokkal beszéljen, DNS-t vigyen fel az internetes keresőkbe, a google earth-ön járja be az utcákat vagy éppen telefonkönyvekből nyerjen ki információkat. A gépén számtalan file volt elmentve, amelyek az ügyhöz kapcsolódtak, sok közülük a haláláig feldolgozásra várt. Ilyen kő kemény oknyomozó újságíró volt McNamara, aki ugyan elkezdte a könyv megírását, de azt befejezni már sosem tudta.
Tényirodalmat írni az egyik legnehezebb, leginkább azért, mert száraz, sokszor hatalmas adatmennyiséget és információhalmazt kell lefednie. Legtöbbször nem is sikerül olyan érdekes könyvet írni ebben a műfajban, amit az átlagos olvasó is be tud fogadni, legfeljebb a téma elhivatott szakértői számára lehet lenyűgöző.
Nézzük meg mit tud ez a könyv, miért gondolom úgy, hogy érdemes elolvasni, annak ellenére, hogy valóban némiképpen száraz, sok információt magában foglaló könyvről beszélhetünk.
Rendszerető, rendszerező és tényekre hagyatkozó embernek tartom magamat, így nem áll távol tőlem a részletekbe menő megfigyelés, ezért bele is vetettem magam a könyvbe, bár tudtam, hogy nem könnyű maga a téma sem, nem virágok ültetéséről fog értekezni. Még így is meglepődtem, hogy egy ennyire szisztematikus, talán megszállott újságíró, mint McNamara kellett ahhoz, hogy egy ilyen bűnügyi tényregényt jól megírjon. Ez a könyv nem pusztán elmeséli a ragadozó ténykedését, hanem apró részletességgel felboncolja minden egyes lépését, minden részletet kinagyítva kapjuk meg mi, olvasók az információkat.
A könyv szerkezeti felépítése önmagában is érdekes, ide és oda ugrálunk az időben, de nem elég, hogy a gyilkos vonatkozásában kapkodjuk a fejünket, még az írónő életéből is csepegtetnek kisebb epizódokat, amelyek igazán jól fel tudták dobni a töményen adagolt borzalmat. Emellett a későbbi szerkesztők, akik befejezték a könyvet szintén itt is ott is "beleszólnak", azaz narrálják a történéseket, hiszen ők maguk is bevallják, hogy nem tudják utánozni az írónő zseniális szerkesztési módszerét.
Ez az időbeli, térbeli ugrálás bevallom végig kissé zavaró tényező maradt számomra, de ettől függetlenül szép lassan kezdett összeállni az, hogy miként kell olvasni ezt a könyvet, ritmust tudott neki adni. Amikor sikerült ráéreznem, akkor rögtön elkezdtem én magam is analízálni a gyilkost, próbáltam összerakni a mozaikokat, de a valóság nagyon távol áll attól, mint amikor például a Gyilkos elmék sorozatot nézi az ember. Itt az élet írta a szabályokat, a lehetőségek pedig az 1970-80-as években még igencsak korlátozottak voltak, hol volt még a DNS analízis?!
Most egy érdekes időutazó nyomozást olvashatunk, megfigyelhetjük azt, ahogy a mai kor nyomozói, oknyomozó újságírói kiragadják a múlt egy darabkáját és a mai tudással próbálják meg elővarázsolni azt a sorozatgyilkost, aki annak ellenére, hogy a profilja alapján nem rendelkezett magas intelligenciával mégis rejtve tudott maradni a világ és a hatóság szeme elől.
Nagyon érdekes volt olvasni, hogy mindenki, aki részt vett a nyomozásban másként látta az elkövetőt, a nyomokat akkoriban csak lassan kapcsolták egymáshoz, a földrajzi nyomkövetés pedig még sehol sem volt, így a Kaliforniai Gyilkos folyamatosan kicsúszott a hurokból. Az általa sorozatban elkövetett borzalmak, melyeket elég részletesen, de mégsem horrorisztikusan megismerünk egyre rémisztőbbek, zavarba ejtőbbek lettek. McNamara pedig csak adagolja és adagolja a részleteket, úgy, hogy ő maga minden apró rezdülést elemezett, ezáltal felépítve a gyilkos karakterét, így tudott hinni abban, hogy el fogja kapni a rémet. A rendületlen hite is adott egy olyan plusz löketet az írásnak, ami miatt érdekes és hiteles tudott lenni.
Nagyon tisztelem az írónőt azért, hogy megpróbálta a lehetetlent, úgy, hogy nem állt rendelkezésére mindaz az eszköztár, mint a hatóságoknak, de ő időt, energiát nem kímélve az ügy nagykövetévé vált, amely által nem hagyta feledésbe merülni a nyomozást. Amellett, hogy tiszteletre méltó az elhivatottsága, számomra kicsit ijesztő is volt ez a furcsa vonzalma a titokhoz, legfőképpen ehhez a gyilkoshoz.
Azt nagyon sajnálom, hogy azt a nyomozati részt, az elkövető életútját nem ismerjük meg, ami az írónő halála utáni történéseket tárhatta volna fel, de a könyv erre már nem tudott kitérni, a kiadás megtörtént és a világot bejárta a Kaliforniai Gyilkos utáni hajsza, amit egy nő hívott életre párhuzamosan a hatóságok évtizedeken átívelő erőfeszítéseivel.
A könyv pedig a férj Patton Oswalt gyönyörű gondolataival zárul, amely szerintem a legjobb rész lett, mert annyira szívhez szóló és szépen megírt, hogy le a kalappal előtte, hogy szerepet tudott vállalni azzal, hogy hagyta a feleségét szárnyalni, még akkor is, amikor minden reménytelennek tűnt, kitartott és tovább vitte az örökségét.
"Az lenne az igazság legcsodálatosabb formája, ha az maradna meg tovább az emberekben, hogy milyen beteg ember volt ő valójában, és nem az, hogy pontosan ki is volt ő. Michelle miatt bízom abban, hogy így lesz még jó sokáig azok után, hogy már én sem leszek." Patton Oswalt
Összességében
Az Eltűnök a sötétben egy érdekes szerkezeti felépítésű, jól megírt bűnügyi tényregény, amely által végig tudjuk kísérni azt a nyomozást, amit egy évtizedekig rejtve maradó sorozatgyilkos brutális ténykedése hívott életre. Az írónő a szakmája egyik legjobbja volt, remek oknyomozó újságíró, aki a reménytelen helyzetekben is meglátta azt a pici fényt, ami előbbre vitte. McNamara hite, kitartása és remek írói stílusa átjárja a könyvet, igaz néha nehéz követni a történéseket, de eközben furcsa módon érdekes is megismerni a legapróbb részleteket. Végig találgathatunk, talán egy picit mi magunk is amatőr profilozókká lépünk elő, ahogy apránként csipegetjük fel az információkat a gyilkosról. Nem könnyű műfaj, a történet is rátelepszik az emberre, de mindenképpen érdemes elolvasni, ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy miképpen zárult a Kaliforniai Gyilkos és Michelle McNamara ördögi játszmája.
A kötet nyomán 6 részes HBO sorozat készül, amely június 28-án kerül műsorra.
Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve: 2020.
ISBN: 9789635040377
Oldalszám: 440
Fordította: Beke Cz. Zsolt
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése