Kisiskolás könyvajánló - Lackfi János: Aranyalma, zsák zsizsik; Miért vagyok gyerek?; Kányádi Sándor: A világlátott egérke

Iskolakezdés idején szerintem sokunkban felmerül a kérdés, hogy milyen könyveket érdemes forgatnia a gyermeknek. Amiatt is fontos kérdés ez, mivel ebben a fogékony életszakaszban érdemes még kiemeltebben odafigyelni, hogy mik azok a könyvek, amit kételyek nélkül adunk gyermekünk kezébe, mit olvashat egyedül, mi az, amihez még kell a szülői segítség és azért számunkra is hozza az olvasás örömét. Ilyenkor a gyermekek még tele vannak kérdésekkel, szeretik a rövid meséket, verseket és a gazdag illusztrációkat. Ez utóbbi szempontjából nem elhanyagolható, hogy legyen úgy kivitelezve, hogy esztétikusan jelenik meg és meg is tudja ragadni a gyermeki képzeletet. Valljuk be ez nem egyszerű küldetés. Ebben a bejegyzésben három, iskolába induló, kimondottan a kisiskolás korosztálynak szóló kötetet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. 

Lackfi János munkásságát követem és szeretem is, ezért nagyon örültem, hogy megjelent a vicces ÁBÉCÉ -je Aranyalma, zsák zsizsik címmel. 

Szerintem itt már eleve elmondhatjuk azt, hogy maga a cím is figyelemfelkeltő, ezért kislányommal együtt érdeklődve kezdtük lapozgatnia  könyvet, melynek borítójáról egy vicces béka és csiga szemezett velünk.

Ahogy az előszóban is visszaköszön, úgy nekem is sikerült egyből Móra Ferenc, Zengő ABC-jére asszociálnom, mert bizony, én még kisiskolásként azt forgattam és emlékeim szerint nagyon is szerettem. 

A könyv az ABC betűit követve halad A-Zs-ig. Minden betűhöz kettő vers tartozik, majd ezt követi egy játékos feladat. 

A versek megfelelnek a hagyományos elvárásoknak, mindent tudnak, amit egy verstől elvárunk, így ezekre nem is térnék ki.  Sokkal inkább a versek tartalmát szeretném kiemelni. Vidáman, viccesen és a gyermekek nyelvén szólnak ezek a versek, mégis egytől egyig mindegyik tartalmaz valami olyan pluszt, amitől a gyerekek érzik rajta a modern világlátást, azonosulni tudnak a verssel és sajátjuknak érzik azt. 

Az illusztráció, a színvilág, a tartalom végig azt éreztetik a gyermekkel és felnőttel egyaránt, hogy ilyen könyvekből lenne érdemes tanulni, mert figyelemfelkeltőek, elűzik az unalmat és garantáltan jókedve lesz a kis olvasóknak. 

Úgy gondolom, hogy az alsós korosztálynál nem lehetet mellé lőni ezzel a könyvvel, biztos vagyok abban, hogy mindenki megtalálja a maga kedvenc versét és feladatát, miközben játszva gyakorolja a betűket. A Móra Könyvkiadó a kor igényeit figyelembe véve méltó folytatását adta gyermekeink kezébe Móra Ferenc munkásságának. Bátran állítom, hogy az ilyen könyvektől lesz izgalmasabb, szerethetőbb a gyermekek számára az olvasás és írás készségének elsajátítása és tökéletesen előkészíti a későbbi értő olvasást is. 

Át is térnék a második ajánlóra, amely egy versválogatás, Miért vagyok gyerek? címmel. Iskolásoknak ajánlott, vagány versekről van szó, itt már a felső tagozat 5.,6. osztálya is kedvére tud majd válogatni. Tehát, ez a válogatás egy picit tágabb korosztályt céloz meg, így nagy előnye a könyvnek, hogy sokáig tudjuk forgatni.

Olyan híres költők versei is helyet kaptak benne, mint Áprily Lajos, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, de, hogy napjainkból is említsek Varró Dániel, László Noémi és Szabó T. Anna és Finy Petra. Ezt a remek sort még sokáig folytathatnám, mert megközelítőleg 50 költő verse köszön vissza a lapokról. 

A kötet nagyobb témakörök köré szerveződik, úgy mint: 

- A világ és én

- Legyek, verebek és többiek

- Ilyen is a családunk

- Viszonyok

- Amilyen kedvem van

- Egyszervolt, holnemvolt

Ami igazán érdekesség volt számomra, hogy olyan versek is szép számmal helyet kaptak, amiket még én sem ismertem, ezt plusz pozitívumként említeném.

Az időben korábban íródott versek közül is több újdonságot jelentet, de biztos vagyok benne, hogy vissza fogok térni hozzájuk, mert szeretem a kötetben helyet kapó költők munkásságát. 

Ilyen új kedvencem lett Ranschburg Jenő: Barátság, szerelem rövid verse vagy éppen Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja (ezt valamikor már hallottam, de a feledés homályába mertült, pedig nem kellene, mert érdekes vers) és ott van például Havasi Attilától A csótány veszése, ami igazán újszerű és biztos, hogy imádni fogják a gyerekek, mert ugye milyen menő, ami picit undi bogár?. 

Emellett az illusztráció is vidámságot sugall, még rakéta mászóka is megjelenik a lapokon (nem tudom emlékeztek-e még rá kedves olvasók?).

Összességében egy nagyon használható kötetről van szó, ami sokszor lekerülhet a polcról és esetleg a versmondó versenyek világában is szerepet kaphat, ha merünk végre kilépni a kötelező klasszikusok árnyékából, mert bizony megérne egy misét. Ez egy olyan gyűjtemény, ami könnyen megszeretteti a versek világát, mert egyszerre hagyományos és újító, tehát minden témához megtaláljuk azt a verset, ami leginkább passzol és feltölt. Nálunk már hetek óta az éjjeliszekrény szerves része lett és még szerintem sokáig az is fog maradni, esténként jó egy-egy verssel lazítani gyermeknek és felnőttnek egyaránt. 

A harmadik olvasmány pedig nem más, mint egyik kedvenc költőm, Kányádi Sándor, az Alma, alma című verse, ami egyszerűen belém ívódott, bármikor el tudom mondani, mert rövidsége ellenére, tartalommal teli és eleven. Pont ezt vártam ettől a meseregénytől is. 

A Világlátott egérke című állatmesét szeretném a figyelmetekbe ajánlani. A mese nagyjából kettő perc alatt elolvasható fejezetekre osztott, ezért a kezdő olvasók számára is teljesen jól olvasható, megérthető. 69 oldalon 20 fejezet során kalandozhatunk a kisegérrel és társaival.

Az író remekül keveri a régi mesék jellemzőit az újakkal. Kányádi számomra egy újító, mindig valami frisset tudott mutatni a költeményeivel, meséivel. A főiskolai vizsgáim során is többször hoztam fel példaként munkásságát, a gyermekirodalomra való hatását, újításait. 

Kislányommal estéről estére remek kalandokban volt részünk a mezei és a városi egérrel. Az ellentétek itt is nagyon jól voltak megjelenítve. A szereplők kedvelhetőek, a történet a társadalom egy, a gyermekek számára is befogadható lenyomata, amit számukra a szereplők tesznek életszerűvé. Az iskola megjelenítése pedig remek feszültségoldó azon kis olvasók számára, akik nemrégiben lépték át az iskola küszöbét. 

Az eredeti írás 1985-ben látott napvilágot. Azt hiszem az is jelzi a kötet sikerét, hogy már nem ez az első kiadás, sőt, fel is újították, hogy még élvezetesebb köntösben jelenhessen meg. 

Úgy gondolom, hogy egy mese attól sikeres, hogy a gyerekek mellett a felnőtteket is megszólítja, számukra is tud jófajta olvasási élményt nyújtani. Amikor a felnőtt úgy olvas fel, hogy nem élvezi azt, amit olvas, nos, az áthat a mesére és a gyermekre is. Ebben az esetben viszont ettől nem kell tartani, a kis állatok szülőt és gyermeket egyaránt elszórakoztatnak estéről estére. A versek és az illusztrációk pedig tovább fokozzák az amúgy is kellemes olvasási hangulatot. 

Mi itthon nagyon szeretünk mesét olvasni és mindig örülök, amikor egy kiadó igényes gyermekirodalmat jelentet meg, olyat, amibe a szívük és lelkük is kicsit belekerül. A Móra Kiadónál egyértelműen érzem azt, hogy törődnek a kiadványaikkal és törekednek azt olyan formában átnyújtani a családoknak, amitől élmény lesz az olvasás az egész családnak. Én magam szeretettel ajánlom a kiadó összes kötetét, de, ha a 6-10 éves korosztálynak kerestek valamit, akkor feltétlenül nézzétek meg ezeket a köteteket is. (a címekre kattintva elérhetőek a könyvek)

A köteteket köszönöm a Móra Könyvkiadónak! 

Gyerekkel az autóban, avagy milyen mesekönyvek jönnek velünk

Nem tudom Ti, hogy vagytok vele, de én úgy gondolom, hogy gyerekekkel utazni nehéz, legalábbis nem egyszerű. Várakozni orvosi rendelőben, ügyintézés során még nehezebb. Egy 2-7 éves örökmozgót lekötni szinte lehetetlen, de mégsem teljesen esélytelen. 

A táskámba mindig rakok 1-2 mesekönyvet, mert sosem tudom mikor lesz rá szükség, elárulhatom többször volt már ilyen alkalom, ilyenkor nagyon jól  jött az előrelátásom.

Mindig törekszem arra, hogy:

-viszonylag kicsi könyv legyen, ami könnyen elfér a táskámban, vagy akár a zsebemben is.

- színes legyen

- könnyed olvasmány legyen

- interaktív is lehet, ha többet kell várakozni, ilyen például a matricás füzet

- rövid mesékből álljon, amit akár 10 perc alatt is el lehet olvasni

- korosztálynak megfelelő legyen

A Trixi könyvek igazán pici, zseb kompatibilis kiadások. Könnyedén elférnek bárhol, mindösszesen 200 Ft az áruk, rövid meséket tartalmaznak, a klasszikus átdolgozásoktól kezdve a tematikus kiadásig. A tél köré is több kötet épül, de összességében mindegyikről elmondható, hogy az utazó könyv minden kritériumának megfelel. Ami pedig a legjobb, hogy rengeteg könyvecske közül válogathatunk, így sosem válik unalmassá a sorozat. Az én beszerzési helyem a drogéria, ami mindig útba esik és általában landol is egy könyvecske a kosaramban. 

Trixi könyvek

A játékos matricás füzetek nagy kedvenceim. Gyönyörű, színes kivitelezés, ráadásul oktató jelleggel. Mi éppen a Farm tematika köré ragasztgatjuk be a matricákat, közben megismerkedünk a farmon élő állatokkal, az ott megtalálható épületekkel, eszközökkel. Amikor kirándulunk és meglátunk mondjuk egy szalmabálát már rögtön tudunk asszociálni. Bizony, mi ezt már tudjuk, hogy micsoda, miért van ott, hogy hívják, mivel a könyvbe már beragasztottuk ezt a matricát, miközben megbeszéltük, hogy mit érdemes tudni az adott életkorban róla. Játékosan, interaktívan fejleszti a gyermekek tudását, képzeletét, finommotorikáját. 

Szalay könyvek

A Bogyó és Babóca könyvecskék nagyon jók lehetnek utazás közben, mivel a legtöbb könyv kemény lapokból áll, könnyedén lapozgatható. Az egyes szereplők köré épített könyvek a gyermekek számára ismerős rajzokkal operál, lényegében ez a könyv is hasznos ismereteket ad át. A gyermekek megtanulhatják a tárgyak, virágok, élőlények neveit, leginkább olyanokat, amelyekkel a mindennapi életben is találkozhatnak. 

Nagyon örültem, amikor belenéztem a könyvbe és olyan oldalakkal is találkoztam, ami a könnyebben felismerhető tárgyak mellett például a virágokra koncentrált. Számtalan virág nevét ismerheti meg a gyermek, ráadásul aranyos rajzokkal illusztrálva. Az én kislányom például nagyon örült, amikor a könyv alapján felismert az udvaron egy virágot és tudta, hogy a hóvirággal már találkozott a Gömbi kötetben. A kisfiúk a Bogyó kötetben megismerhetik a különböző járműveket. Úgy gondolom, hogy azok a gyermekek, akik szeretik az írónő történeteit ezzel az ismeret átadó könyvecskékkel is szívesen fognak ismerkedni. 

Ezeket a könyveket mi még ki szoktuk egészíteni a klasszikus történetmesélő könyvekkel is, mostanában a karácsonyi Bogyó és Babóca mesét vittük magunkkal, mert szeretem a könyveket valahogy az aktuális évszakhoz is társítani. Akik ismerik a történetet, azok számára ezek a mesekönyvek is kedvesek lesznek. A jól ismert grafika jelenik meg a viszonylag egyszerű történetvezetés mellett. Utazáshoz ezeket a köteteket is bátran ajánlom, hiszen könnyen olvasható és nézegethető. 

Bartos Erika

Végül egy kicsit összetettebb mesét ajánlok, Egbert egér utazását Mihályi Antaltól. Lényegében egy meseregény a kisegérről, Egbertről és Csucsuról, a túlsúlyos macskáról. Nagyon szeretem, hogy rövid fejezetekből épül fel, ami szintén utazáshoz kiváló. Humoros kalandok során ismerhetjük meg a szereplőket, mely által a barátság témaköre is hangsúlyozásra kerül, ami a korosztály számára a mindennapok egyik nagy kérdéskörét is lefedi. Nagyon jó kikapcsolódás a 4-7 éves korosztály számára. 

Nektek milyen könyvek vannak az utazótáskátokban?

Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság, 2021-ben is aktuális

 

Vajon ​mire van szükség ahhoz, hogy gyerekeink érvényesüljenek, beváljanak az életben? Valóban annyi mindenre, és olyan eszeveszett tempóban, mint azt a világ ma sugallja?

Vekerdy Tamás szerint a válasz: nem. Nem az lesz sike­res felnőtt, aki kisgyerekkorában már fel­nőtt módon hajtott és teljesített, hanem az, aki teljes értékű kisgyerekéletet élhetett.

Szülőként az érzelmi biztonság megadása a legjobb lehetőségünk arra, hogy megvédjük gyerekeinket a normálisnál nagyobb mértékű szorongástól, a sodródástól, a személytelen, így személyiséget roncsoló kapcsolatoktól.
Aki érzelmi biztonságban, testi-lelki értelemben ölelő melegségben nő fel, az gyerekként és később felnőttként is jóval eredményesebben tudja megoldani és kiegyensúlyozottabban átvészelni az élet nehézségeit.

Ez az értékelés egy főiskolai beadandómként készült el, hiszen mostanában elég sok szakkönyvet forgatok, leginkább neveléstudomány témakörben. 

Vekerdy Tamás az egyik olyan "tanító" volt, aki úgy gondolom, hogy a gyermeki lélek egyik szakavatott szakértője is egyben. Tőle mindig szívesen olvasok, nem csak olyankor, amikor kötelező, hiszen sokat lehet meríteni a gondolataiból, könnyedén átültethető az elmélet a gyakorlatba, a saját mindennapjainkba. 

„Egyetlen szempont önmagában soha nem lehet igazi. Az igazság mindig sokoldalú, s mint a régiek mondták: egyszerre tizenkét oldalról lehet csak befogni.”

Elsőre, az, ami engem megragadott maga az előszó volt. Nagyon tetszett, hogy Vekerdy Tamás már az elején leszögezte, hogy ő inkább beszélget a hallgatósággal az előadás személytelenebb mivoltával szemben.  Azt szereti, amikor a közönség kérdez, vitatkozik, megnyílik. Ez számomra már eleve olyan pozitív megnyilvánulás, nézőpont, amitől kedvem lesz kézbe venni a könyvet és kíváncsian fordulni a tartalom felé is.

A könyv felépítése az író előadások során tartott beszélgetéseinek a kivonata, bár a szerkesztés miatt ez nem annyira észrevehető.

Az első érdekes téma, amit felvet, nem más, mint az, ami oly sokunkat foglalkoztat: Mi a titka azoknak a felnőtteknek, akik „értenek a gyerekek nyelvén”?

A könyvben elsőre a Waldorf-pedagógiára tér ki Vekerdy, melyet rögtön érdekes esetekkel is szemléltet, amikor a Waldorf-pedagógia és az értelmi fogyatékosok vonatkozásában ér el átütő sikereket. Több ilyen történetet is elmesél az író. Egyik ilyen eset, amikor egy norvég Waldorf-alapokon nyugvó Down-kóros-telepen meghívták Székely Györgyöt (Georg Kühlewind), hogy tartson előadást. Meglepetésére az előadás nyelvét nem értő gondozottak foglaltak helyet a közönség első soraiban. A legnagyobb meglepetés akkor érte, amikor vicceket mesélt az előadás közben akkor elmosolyodtak, még az előtt, hogy azok elmosolyodtak volna, akik értették az angol nyelven elhangzó viccet.

Felmerülhet a kérdés, hogy mit tud olyan pluszt nyújtani a Waldorf-pedagógia, ami a sérült embereken segíteni tud, hogy a lehető legteljesebb életet élhessék.

A válasz talán abban rejlik, hogy az alternatív pedagógiát képviselő, elfogadó szakemberek (Édouard Séguin, Pető András, Montessori) úgy néznek a sérült emberekre, hogy „mögéjük”, „föléjük” tekintenek.  Ez annyit jelent, hogy tudják, hogy teljes értékű emberek, mint bárki más, csak az a problémájuk, hogy nem tudnak épen megnyilvánulni ebben a testi burokban. Ez a szemlélet az, ami gyógyítani, fejleszteni és lehetőséget is tud adni.

Továbbá az író fontosnak tartja kiemelni - amin érdemes mindenkinek elgondolkodnia -, hogy „ha aszerint nézel rá, hogy mivé lehetne, akkor segíted őt a fejlődésben.” Ez az a gondolat, ami engem a legjobban megfogott és elgondolkodtatott a könyv olvasása során. Valóban érdemes úgy néznünk a sérült vagy kibontakozóban lévő egyénre, hogy milyen lesz, mennyire értékes ő maga is, függetlenül a képességeitől, mert mindenkiben ott rejlik a lehetőség.

Az is nagy igazság, hogy sok pedagógus sajnos ezt az alapvető tényt elfelejti, ennek következtében a rosszul megválasztott mondataival, még, akkor is, ha a fejlődést szeretné előmozdítani, kárt okoz az individuumban, amely épp a kibontakozás útján halad.

Arra is felhívja az író a figyelmet, hogy minden ember, gyermek, akár ép, akár sérült egy autonóm lény. Ezt valóban soha nem szabad elfelejtenie senkinek.  

Kinek ne lenne ismerős az iskolás évei alapján elhangzott intések, feddések közül néhány jól ismert mondat?!

Az olyan mondatok, mint „Te kisfiam teljesen reménytelen eset vagy!” Valljuk be, hogy életünk, tanulásunk során mindenki hallhatta az ehhez hasonló, tételezzük fel, hogy a jobbra ösztönző mondatokat, amelyek sajnos nem a kívánt hatást érik el a legtöbb esetben.

Erre is érdemes odafigyelni munkánk, vagy magánéletünk során. Válogassuk meg, hogy mit és hogyan szólunk a gyermekhez, de akár felnőttekhez is.

A legjobb, amit tehetünk, hogy „csak” segítünk a gyermeknek abban, hogy meg tudja csinálni, legyen az akár a lecke, a tananyag vagy bármi más.

A Waldorf szemlélet nagyon érdekesen fogalmaz, a fej, a szív és a kéz egységes iskolájának tekinti (Pestalozzi). Ahol a fej a közismeretek, a szív az érzelmek, a művészetek és a kéz a praktikus tevékenységek megfelelője.

A fent említett nagy nevek megegyeztek abban, hogy fontosak a megszerzett tudás, de a legfontosabb a szeretet. A szeretetet megismerő erőnek tartották, azaz a másik ember szemszögéből veszem szemügyre a világot, azaz decentrálok. Ez is mennyire érdekes és kipróbálásra érdemes meglátás, amely mindannyiunk számára meglepetéseket tartogathat, csak vennünk kell a fáradtságot, hogy odafigyeljünk, megértsünk másokat.

Második fontos kérdése, hogy kell-e fejleszteni a gyermeket?

A válasza pedig nagyon egyszerű: Nem, nem kell!

A szülőknek viszont mindig van egy konkrét elképzelésük a gyermekeikkel kapcsolatban. Fontos kérdés, hogy törekszik-e arra, hogy önmagát tudja kibontakoztatni a gyermek?

Az író álláspontját érdemes megfontolni, miszerint egy egészséges gyermeket nem kell fejleszteni, csak viselkedjünk vele normálisan, játszunk vele, hagyjuk kibontakozni.

A következő nagy kérdéskör, hogy mit várunk az óvodától?

Vekerdy Tamás hangsúlyozza, hogy nem az az óvoda lényege, hogy „topmenedzser képzést” kapjon a gyermek, hanem itt is az a megfelelő álláspont, ha hagyjuk megérni, mint almát a fán és magától érje el az iskolaérettséget. Erre is, mint minden fejezetre remek anekdotákat hoz fel példaként.

Fontos megemlíteni a derűt, amely állapothoz a megfelelő endorfintermelődést azt biztosítja, hogy a gyermek testi és lelki értelemben is biztonságban van. Érdemes erre törekednünk. Itt is remek példákat kapcsolhatunk a fejezet megismeréséhez.

Az adja meg az érzelmi biztonságot a gyermeknek, ha szeretik, elfogadják.

 „Én én vagyok, és azt szeretném, ha látva látnának, és ilyenként, amilyen vagyok, szeretnének.”

A beszéd egy másik sarkalatos, visszatérő eleme a könyvnek. Kihangsúlyozza az író, hogy nagyon helytelenül tesszük, ha javítgatjuk, korrigáljuk a gyermek beszédét. A kisgyermeket nem kell beszélni tanítani és nem szabad korrigálni. Úgy gondolom, hogy erre jogosan hívja fel a figyelmet az író, mert talán ebbe a hibába esünk bele gyakran mindannyian, én magam is többször elkövettem ezt a hibát, amiről korábban bevallom, azt sem tudtam, hogy hiba. Fontos a spontán és kreatív nyelvhasználat elősegítése.

Az iskola is minden szülő számára a kihívás kategóriába tartozik. Érdekes, hogy a magyar felnőttek a középiskolai tananyag 9%-ra emlékeznek. Felnőttkorban sokkal jobb eredmény várható, ha viszonylag kis, példaként szolgáló anyagon az anyaggal való bánás intenzív képességét fejleszti ki, mint az óriási anyag megtanulását elváró iskola. Sokszor az oktatási rendszer résztvevői elszenvedik, hogy a meghatározott célokat csak a gyerekeken keresztül lehet elérni, sokszor csak az ő rovásukra. A szülő pedagógus, gyermek háromszög, ami ellenfeleket állít egymással szembe az elvárt kritériumok miatt, így mindannyian a rendszer elszenvedőivé válnak, a gyermekek érdeke sokszor sajnos háttérbe szorul. Néha elegendő lenne, ha a gyermek másik pedagógushoz kerül, akivel jobban tud együtt dolgozni.

Csapó Benő kutatásaiból is tudható, hogy az átlagos magyar iskola letöri a gyermek kíváncsiságát. Nagyon fontos, hogy gyermekünk számára megfelelő iskolát válaszunk, ahol jól érzi magát.

Az író vallja, hogy a kisgyermekkor alapvetően fontos az egész életpálya alakulása szempontjából is, melyben a családnak fontos szerepe van. Kulcsszóként az „elfogadást” jelöli meg. Az érzelmi intelligencia korlátlanul fejleszthető, ezt érdemes mindig szem előtt tartani. Arra kell törekedni, hogy a „gyerek azzá legyen, aki!”.

A kisgyermekkor problémáira, mint evés, alvás, szobatisztaság, dackorszak, büntetés is kitér a könyv, melyek közül egy, vagy több szinte minden családnál a napirendre kerül, mint megoldandó feladat.

A dackorszak első azonosulása a NEM, nem vagyok azonos másokkal. Én akarom, az akarat válik fontos tényezővé.

A büntetés a legrosszabb kényszermegoldás.

Az evés vonatkozásában az alaptétel, hogy a gyerek érzi, hogy éppen mire van szüksége, még akkor is, ha az nem igazodik a felnőttek elvárásaihoz. Vannak furcsa evési szokásaik a gyerekeknek, de az nem baj. Ahogy az író is írja: „ Ahol az étkezésből problémát csinálnak, ott valóban probléma lesz belőle.”

A szobatisztaságból is leginkább a szülők csinálnak problémát, mert a gyermekek általában maguktól, praktikák nélkül 2-2,5 éves korukra szobatiszták lesznek.

Az alvásnál pedig a legfontosabb, hogy a gyermeknek korán kell lefeküdnie, mielőtt még átlendülne a holtponton. A fektetés előtt érdemes biztosítani a gyermek számára a megfelelő, aktív mozgás lehetőségét. Fontos emellett, hogy a kezdetektől megtanítsuk, hogy egyedül aludjon el.

A félelem és agresszió is megjelenik minden kisgyermek életében. Eleinte a instabil testhelyzettől, az erős hangtól félne, később ez szeparációs szorongássá változik, majd megjelennek a képzeletében aktív félelmet generáló képzetek. Nem szabad ijesztgetni a gyermekeket például a zsákos emberrel, mert a gyermek mindezt átéli, megéli. A reális félelmeit pedig érdemes megértéssel fogadni. A félelmekre nem gyógyszer és szoktatás a megoldás. A természetes félelem természetes ellenszere: a mese.

Az agresszió egyik kiváltója, „ha a gyermeket nem fogadják el olyannak, amilyen, ha valami mást akarnak tőle, mint ami az ő természetéből fakad.”

Az egyik legaktuálisabb témakör a képernyő előtti gyermek. Ahogy az író fogalmaz a képernyő a testi mozgást és a lelki feldolgozó tevékenységet is bénítja. Ha nincs mozgás és nincs feldolgozás, akkor mindegy mennyire jó az a műsor, amit a gyermek néz az agresszió mégis meg fog jelenni. Érdekesség, hogy a legjobban a rajzfilmben látott agresszió emeli meg az „agressziós görbét”. Ez utóbbira talán nem is gondolunk, amikor a gyermeket leültetjük a képernyő elé.

A testvérharc is érdekes, sokakat érintő témakör. Az újonnan érkező gyermek a már meglévő gyermekre frusztrálólag hat. A rossz reakció a szülő részéről, ha ráparancsol a gyermekre, hogy a testvérét szeretnie kell. A megoldás az érzelmi nyomaték nélküli magyarázat.

A mesék, regények olvasásának fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni, így nem csoda, hogy jelen könyvben is egy fejezetet szentelt neki Vekerdy Tamás. A mese annak ellenére, hogy megerősíti, hogy a világ nem csupán jó, hanem ténylegesen van mitől szorongani, de azzal szembe lehet nézni és le lehet győzni a gonoszt. A mese visszacsatolás a gyermeknek a szorongására, de üzenet is, hogy az, hogy fél valamitől az nem baj, az elfogadott, a mese pedig hozzásegíti a feldolgozáshoz, a félelem legyőzéséhez. Érdemes törekedni meseolvasás közben a minél dallamosabb és ritmikusabb hanglejtésre, amely fokozza a befelé figyelő tekintetet. Érdemes fejből mesélni, mert a gyermekek számára ez a legjobb együttlét érzése, meghittséget árasztva.

A mesék kiválasztásánál érdemes mindig figyelembe venni az életkort is, érdemes mindig tájékozódni az ajánlott irodalomról. Azok a gyermekek, akiknek minden nap meséltek bizonyíthatóan jobban teljesítenek az anyanyelvi órákon azoknál a kortársaiknál, akiknél nem volt élőbeszédes mindennapos mesemondás. Fontos, hogy a szülők maguk is jó példát mutassanak a gyermekeiknek az olvasás vonatkozásában, tudatosan neveljük az olvasást kedvelővé gyermekünket.

A gyermek életkorának és képességének megfelelő könyvet olvasson, először kevés szöveg, sok kép, majd jöhetnek a klasszikusok, pl. Gulliver. 9-10 éves kor körül, amikor a gyermeket a világ nagy kérdései kezdik foglalkoztatni, előkerülhetnek az eposzok, az ótestamentumi történetek, amely Waldorf-ajánlás is az életkorra vonatkozóan. 10-12 éves korban következhetnek a regények, pl. Tom Sawyer. A kamaszoknak pedig már a nagyregények ajánlhatok, de akár a divatos vámpírregények is megfelelő olvasmányok lehetnek, vagy a Harry Potter.

Nagyon érdekes volt az a fajta írói stílus, szakértői megnyilvánulás, amit Vekerdy Tamás a könyv megírása során alkalmazott. Szakemberként, de mégis emberként tudott megjelenni a könyv lapjain, karöltve a szülőkkel, nagyszülőkkel és a gyerekek felől a pedagógusokkal, akiket mindvégig egyenrangú partnerként, vitapartnerként tudott kezelni és megjeleníteni.

A könyv olvasmányos, informatív, érdekes volt. Minden szülőnek, nagyszülőnek, pedagógusnak és gyermekekkel szoros vagy kevésbé szoros kapcsolatban lévő olvasónak ajánlom. Garantáltan mindenki fog találni számára hasznos és talán meglepő információkat is, amit a gyermekekkel való foglalkozások, találkozások során tud majd alkalmazni, hasznosítani, vagy csak elgondolkodtatja, és némiképpen átlendíti a nehézségeken.

Emellett a fontos témák mellett számtalan a gyermeket és a szülőket érintő témát dolgoz fel a könyv. Ilyen például az értékre nevelés, a hazugság, ez utóbbit kb. 5 éves korára érti meg a gyermek, melynek kezeléséhez is remek útmutatót tár elénk a szerző a különböző életkorok vonatkozásában. A droghelyzet fontossága is előtérbe kerül. Ami tilos az minden serdülőben kíváncsiságot ébreszt. Remek példát hoz a könyv az játékszermentes óvoda, amikor a játékok elpakolása arra ösztönzi a gyermekeket már kora gyermekkorban, hogy nem a tárgytól függjenek, hanem kezdjenek el egymással is játszani. Ezt ma már drogprevenciós óvodai programnak is nevezik, mert a gyerekek közötti kialakuló kapcsolat remek drogmegelőzési lehetőség.

Az eszménykeresés is mai világunkban kiemelt témakör, mert a fiatalok rajonganak színészekért, zenészekért, stb. A probléma abban gyökerezik, hogy a gyerekek életében ezek az eszményképek jelen vannak, de a gyerek az övékében nincs. Fontos, hogy legyen megfelelő eszménykép a gyermek előtt.

A gyerekek már magzati korban érzékeli a szülő kapcsolatait, a gyermekek mindig érzékelik a szülők kapcsolatát, erre érdemes odafigyelni. Fontos, hogy a szülő a konfliktusokat vállalja a gyermek előtt, nem a „kőtagadás” a megoldás, mert a gyerek megérzi a mérgező légkört maga körül. Ha új szereplő lép be a szülő életében, akár patchwork családként fognak élni érdemes minél hamarabb bemutatni, nem érdemes rejtegetni az új partnert.

Végül megemlíti a bontakozó szexualitást és a sokak számára kínos kérdéskörhöz tartozó szexuális felvilágosítás témakörét is. A kamaszkor konfliktusaival zárja a témák sorát.

A könyv nagyon hasznos, érdekes a gyermekek nevelésével kapcsolatos témákat vet fel, amit érdemes minden szülőnek átgondolnia és hasznosítania egy-egy remek gondolatot. Kiemelésre érdemes az írói stílus, az amivel Vekerdy Tamás egyszerre szól szakemberhez és szülőkhöz közérthető, elgondolkodtató formában. Személy szerint nagyon örülök, hogy kézbe vettem és elolvastam a könyvet, sok számomra is hasznos fejezetet találtam, amit a magánélteben tudok hasznosítani, ezért minden korosztály számára ajánlom, mert hasznos olvasmány és gondolatébresztő „beszélgetés”.  

Az ajánlót Vekerdy Tamás soraival zárnám:

„ A kérdező embereket szeretem. Azokat, akik a másik ember véleményére kíváncsiak.”

 

 Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak! 

 

Kiránduljatok el egy könyvért - Gyermeknapi könyv- és programajánló a Skanzenből

Ez a hétvége nem kizárólag a pünkösdi ünnepkörről fog szólni, hanem itt van bizony a gyermekek napja is. Minden évben ilyenkor a családok legtöbbször kicsit kimozdulnak valahova, hiszen válogathatnak  számos rendezvény közül, amelyek speciálisan a gyermekeknek szólnak. 

Idén azonban ez a jeles nap is másképpen alakul, eltérő keretek  közé kell szorítanunk a családi programokat, azonban lemondanunk mégsem kell róluk! 

A figyelmetekbe szeretnék ajánlani egy olyan lehetőséget, amely kapcsolódik az olvasáshoz is, amellett a gyermekek is nagyon szokták szeretni ezeket a szabadban eltölthető programokat is. Két legyet üthetünk egy csapásra. 

Kimozdulunk, ez az egyik pozitívum, amire már mindenki ki van éhezve, a másik pedig, hogy a gyermekünk olvasóvá nevelését is könnyedén hozzá tudjuk kapcsolni a családi programhoz. 

Melyik gyermek ne örülne annak, ha a kirándulást, a gyermeknap élményét később, otthon is köthetné valamihez, teszem azt egy könyvhöz. A könyv szülőkkel történő közös olvasása pedig remek alkalmat kínál, akár hónapokkal később is, hogy közösen felidézzük az együtt töltött időt. 

Vallom, hogy nagyon fontos a gyermekekkel történő  közös olvasás, képnézegetés, beszélgetés a könyvekről, hiszen ezzel meg tudjuk alapozni gyermekünk későbbi kapcsolatát a könyvekkel, az olvasással. 

A mostani vasárnap pedig remek lehetőségeket rejt  az élmény és az olvasás összekapcsolásához. 

A helyszín: 

 Skanzen - Szabadtéri Néprajzi Múzeum, amely Budapesttől nem messze helyezkedik el, a festők városában, Szentendrén.

Jelen információkat a múzeum oldaláról hoztam (2020.05.29.), aktuális információk a múzeum oldalán bővebben is elérhetőek. 

Amit tudni érdemes mielőtt elindulnátok: 

Újdonság, hogy május 31-től még több épület nyílik meg a múzeum szabadtéri állandó kiállításában. Ezek fokozott biztonsági intézkedések mellett látogathatók, melyről a helyszínen részletesebben tájékoztatunk.

Emellett számos élménypont kínál kikapcsolódási lehetőséget: a látogatók hétvégente újra birtokba vehetik a következő helyszíneket: Boszorkánykonyha, Dédanyáink konyhatitkai, Csodapajta, Fény Háza, a Fa-Ház interaktív kiállítása, a Gyerekgazdaság szabadtéri játékai, Játékudvar, Mézeskalács, Állattartó tanya, Gyöngyfűzés, Mesekert játszótér. Néhány új, biztonságos szabadtéri játékkal is készülünk (mezítlábas ösvény, tollaslabdapálya, ugróiskolák, óriásbútorok, aszfaltrajzolás, fotózkodós helyszínek, játszóterek, játékos pihenők, játékos totó).

május 30. (szombat):  sétálójeggyel látogatható a múzeum

május 31. (vasárnap):  normál belépőjeggyel látogatható a múzeum

június 1. (hétfő):  A MÚZEUM NYITVA - normál belépőjeggyel látogatható a múzeum

NE FELEJTSÉTEK EL: Maszkot vigyetek magatokkal, a zárt terekbe történő belépés céljából! 

Kirándulásra, olvasásra fel! 

Fülszöveg: A jó mesék nemcsak a csodák birodalmát nyitják meg a gyerekek előtt, hanem útravalóul is szolgálnak számukra. Molnár Krisztina Rita meséje igazi hamuban sült pogácsa: olyan világot idéz, amelyben régi mesteremberek tudása elevenedik meg azzal a céllal, hogy a mai gyerekeknek is hasznára váljék. A mese kíváncsi és bátor ikerpár hőse, Mákszem és Gubó kalandos utat járnak be a Skanzenben, melynek során egy másik valóságsíkot és önmagukat is mélyebben megismerik. A történetet azoknak ajánlom, akik nem félnek a látható dolgok mögött rejlő titkokat megismerni.

A könyvről: 

Ezt az a könyv, amit jó szívvel ajánlok figyelmetekbe, amely nem más, mint Molnár Krisztina Rita: Mákszem és Gubó eltűn(őd)ik című meséje, Schall Eszter illusztrációival. A könyv nem csak egyszerűen egy kedves mese a gyermekeknek, hanem igazi élményutazás, egy olyan helyszínen, amit a történet olvasása előtt együtt bejárhatunk. 

A könyv egy játék keretein belül került hozzám, de nagyon megörültem neki, hiszen évente egyszer biztos, hogy ellátogatunk a szentendrei Skanzenbe. Leginkább ünnepek alkalmával szeretjük beiktatni egy-egy családi kirándulásként, hiszen olyankor igazán él a múzeum, megelevenedik a múlt, szó szerint. 

A mesét pedig a 3 éves kislányommal együtt olvastuk el. Nagyon bíztam abban, hogy ő is élvezni fogja a közös olvasást, elárulom nem is kellett csalódnom. Kellemes kikapcsolódás volt az egyes fejezetek után közösen feleleveníteni a számára is maradandó élményt nyújtó elemeket, legyen az a játszótér, a tanya vagy a gyertyamártó helyszíne. 

A könyv hátoldalán pedig Boldizsár Ildikó ajánlása olvasható, akit én nagyon kedvelek, mint író, mesekutató. Pedagógia tanulmányaim során ismerkedtem meg a munkásságával, amit  nagyra értékelek, így úgy gondolom az ajánlása garancia a kiváló meséhez.  

"Molnár Krisztina Rita meséje igazi hamuban sült pogácsa: olyan világot idéz, amelyben régi mesteremberek tudása elevenedik meg azzal a céllal, hogy a mai gyermekeknek is hasznára váljék." 

Ennél szebben meg sem lehetett volna fogalmazni a könyv értékét, lényegét. 

Ezt követően csemetémmel bátran vetettük bele magunkat az ikrek, Virág, azaz Mákszem és Gábor, alias Gubó nem mindennapi Skanzen kalandjába. 

Ami rögtön feltűnt a könyv vonatkozásában az az illusztráció volt. Ahogy kinyitjuk a könyvet egyből egy térképpel találkozunk, amely a sétánk során ismerős helyszíneket jelöli. Azokat a helyszíneket, amelyek a gyermekek fantáziáját is biztosan megragadták a látogatás során. Játszótér, gyertyamártó, vízimalom, vasútállomás, stb., ugye, hogy ismerősen hangzanak ezek a megállók? 

A történet 12 fejezetből épül fel, így alkalmas arra, hogy esti meseként napról napra előkerüljön Mákszem és Gubó meséje, de egy, a Skanzeneben eltöltött osztálykirándulást követően, akár osztályfőnöki óra témájához is nagyon jól illeszthető ez a mese.  

Az ikrek osztálykiránduláson vesznek részt a Skanzenben Zsuzsa nénivel és kedves múzeumi segítőjükkel, a "múzeumnénivel", Tamarával. A hely annyi kalandot kínál, hogy Gubó lemarad a csoporttól, de Mákszem még idejében észreveszi, azonban így mindketten szem elől tévesztik az osztályukat. A két kis lurkó nem esik kétségbe, hanem inkább a csoport keresésére indulnak, miközben megismerkednek a Skanzen nevezetességeivel, közben pedig rengeteg kedves, mesébe illő segítővel és sok-sok ismerettel, önismerettel gazdagodtak. 

A kis szereplők eltérő karakterrel rendelkeznek, egyikük talpraesett, cserfes kislány, másikuk megfontolt, igazi kis mai fiúcska, aki inkább megfigyeli a dolgokat és nagyon  érdekli a technika. A különbözőségük ellenére nagyon jól kiegészítik egymást, működik köztük az összhang. Megkedveltük a kis szereplőket. 

A mese amellett, hogy a gyermekek számára igazi kalandos utazást kínál, amely során számos kalanddal, új kifejezésekkel, elfeledett mesterségekkel ismerkednek meg, a  kötet a felnőttek számára is tartogat meglepetéseket, olyan érzéseket, amelyek visszarepítik őket a gyermekkorukba, hiszen melyikünk ne emlékezne például a krumplicukorra?

Irodalmilag is teljesen rendben van a mese, kellemes írói stílusával magával ragadja a képzeletet, amellett olyan ízes, régies magyar szavakkal találkozhatunk, mint kőhupli,  rőzse, szatócs, felspulnizott zsinegek. Például kislányom és én is imádtuk a Telihold néni, Illatos Lányka, Mákszem és Gubó neveket is, amelyek szinte önmagukban mesélő jelleggel bírtak, ezek a beszédes nevek szinte megelevenítették a szereplőket. 

A néphagyomány éltetés témakörében kimagasló értékkel bíró meséről beszélhetünk, nagyon fontos témának adott mesés vonatkozást az írónő, amit az illusztrációkkal csak megerősítésre kerültek. Úgy gondolom, hogy kell a múlttal is foglalkozni, megismerni az elfeledett foglalkozásokat, az azokhoz kapcsolódó tárgyi eszközöket, fogalmakat. Amennyiben mindez mesés formában kerül a gyerkeke elé az csak hab a tortán.  Molnár Krisztina Rita írónőnek és Schall Eszer illusztrátornak sikerült megragadni a népi élet fontosságára történő figyelemfelhívásnak azon formáját, amivel a fiatalabb korosztályt is meg tudták szólítani, de a felnőtt korosztálynak is tudtak értéket közvetíteni. A történet szép lassan halad a medrében, nem kapkod, hanem ráérősen, szinte elbeszélget a gyermekekkel, gondolatokat ébreszt, teszi mindezt követhető a Skanzen tematikájához és célkitűzéséhez illő hangnemben, ritmusban.

A könyvet "leteszteltem" a kislányommal együtt, így bátran ajánlom már egészen 3 éves kortól közös olvasásra ezt a gazdagon illusztrált, titkokat és a gyermekek számára igazi kincseket rejtő mesét. Ilyenkor még inkább az egyes fejezetek utáni beszélgetések, az élmények felelevenítése és a képek alapján történő mesélés nyújtják a nagyobb élményt, a kicsit nagyobbaknál pedig maga a tényleges történet kerülhet a középpontba, hiszen számukra könnyen összekapcsolódik a mese és a valóságban megélt élmény, amely alapján fel tudják idézni a saját kirándulásukat is, ráadásul az emlékezetükben hosszabb távon is megmaradó élményként. 

Ez a könyv remek egy múzeumi séta után, de akkor is, amennyiben még csak tervezzük, hogy gyermekeinkkel ellátogatunk a Skanzenbe. 

Vidám gyermeknapot kívánok! 

Kiadó: Szabadtéri Néprajzi Múzeum

Kiadás éve: 2015.

Oldalszám: 94

Kiadás: keménytáblás

ISBN: 9789786155128

Mindennapi karanténságok, Vol.1.

Már két hét is eltelt a karanténból (na jó, igazából a kijárási korlátozás betartását jelenti, mert nem vagyunk karanténban, de kb. így is fogalmazhatunk), ami ugye annyit tesz, hogy a lakásból történő kijárást a minimális létfenntartáshoz szükséges elintéznivalókra szorítjuk vissza. #maradjotthon

Mi is így tettünk és teszünk is az elkövetkező napokban, hetekben, hónapokban.

Nem állítom, hogy a hangulatom nem ingadozik de mivel kettő kiskorú is itthon tartózkodik, így nem engedhetem meg, hogy elsüllyedjek ebben az embertpróbáló időszak által megírt forgatókönyvben. 

Muszáj az online oktatást biztosítani az éppen 8. osztályt végző gyermekemnek, mindezt úgy, hogy közben egy kettő éves ott nyűzsög a lakásban, néha bizony nem pici hangerővel. 

Szóval igyekszem én, igyekszem, de a lakás nem kicsit romokban hever, itt egy legó, ott egy baba, ma pedig egy építőkocka miatt vágtam le egy ilyet:

Ja, nem volt ám ilyen kecses, csak szólok. Azonban nem árt vigyázni, mert ugyebár az orvosi ellátás is eléggé light-os üzemben megy, legalábbis sebészetileg. 

Szóval nem engedhető meg, hogy csak úgy lazán megsérüljön az ember lánya. Ennek érdekében igyekszem szórakoztató központ, tanár, feleség, házvezetőnő és ANYA is lenni, ez utóbbi erősen háttérbe szorul a hivatások mellett, amelyeket jelenleg betöltök, itthon.

A bejegyzés apropója, hogy hoztam a mai nap KARANTKID olvasmányait, amiből a kicsivel szemezgettünk, amíg a nagy a biológia, irodalom, képzőművészet és még ki tudja minek a rejtelmeiben merült el. Néha egy-egy Anya! Ezt nem értem! felkiáltás elhangzott, amikor pattantam és próbáltunk együtt valamilyen megoldást kitalálni, hogy estig be is tudjuk küldeni a nagyjából elfogadható minőségű feladatokat. 

Bevallom, néha úgy érzem, hogy el fogunk veszni, úgy családilag ebben a digitális oktatásban, hiába igyekeznek a tanárok, azért így, ebben a formában ez valljuk be, hogy nem ugyanaz. 

A kicsivel ezeket böngésztük ma délelőtt:

Ki emlékszik még Hunyor-major kedves állatszereplőivel készült sorozatra? 

A kisfiam régebben nagyon szerette, így a könyvespolcon ott lapult a sorozat egyik része, nagyon kellemes kikapcsolódás volt a szereplők bőrébe bújva szórakoztatni a legfiatalabb generációt. 

Aztán a piros-sárga étteremláncnál a család összegyűjtötte nekünk a menühöz járó kis könyvecskéket. A mesék két ikerpár és szüleik hajmeresztően kalandos történeteit elevenítik meg. Cressida Cowell viszonylag rövid, hasznos tudást is átadó 12 részből álló kis könyvesorozattal szórakoztatja a gyermekeket. Nagyon hasznos, akár táskában is elférő darabok, bárhol elővehetőek, és olvashatóak, nézegethetőek. 

Aztán egy matricás foglalkoztatófüzet is előkerült, amibe ragasztgattunk szép számmal, meg beszélgettünk a kis képekről. 

Barátnőm, Bori sem hiányozhat az aktulális olvasmányaink közül. Könnyen azonosulnak a kis szereplővel a kicsi lányok, már 2 éves kor körül is érdeklődve hallgatják Bori történeteit, mivel az ok a való élethez igazított eseményeket, élethelyzeteket vesznek alapul.

A farmos kis könyvecske is nagy érdeklődésre tartott számot, hiszen mostanában nagy szerepet kaptak az állatok a kislányom fantáziájában. Hasznos kis figyelemlekötő könyvecske ez is.

Kis kikapcsolódásnak a mini Trixy füzetecskék is jó figyelemlekötők. Rövid történetek, színes képek, mini kiadás, a gyerkőcök apró kezei közé való kis füzet.

Aztán alváshoz már Tony Wolf, Mesél az erdő című mesekönyve került elő, mert ilyenkor jobb egy hosszabb lélegzetvételű történetet felolvasni, mert az itthoni alvás nem megy olyan zökkenőmentesen, mint a bölcsiben szokott menni.

Ma nagyjából ezek a gyermekkönyvek voltak nálunk napirenden. Holnap gondolom teljesen más kötetek fognak lekerülni a polcról.

Véleményem szerinte nem kell mindet elejétől a végéig elolvasni - legalábbis 2 éves kor körül -, hanem addig érdemes lapozgatni, olvasgatni egy-egy kötetet, amíg a kicsit biztonsággal le tudjuk kötni vele. Ez az időtartam lehet 5 perc, de talán 15 is, ne keseredjünk el, ha még nem figyel oda hosszabb ideig. A lényeg, hogy egy rövid időt hasznosan töltünk el, és ami a legfontosabb, hogy  közösen. 

Délután, amikor alvás nélkül már nehezebb lekötni a figyelmét a könyvek helyett előkerülnek a mozgásos, vagy éppen a kreatív játékok. 

Ma pl egy szívárvány készült felhőkkel, csak úgy papírból. Még a kis 2 évesünk is simán elszórakozik a papírcsíkokkal és nagyon örült, hogy részt tudott venni az alkotási folyamatban. Miután elkészültünk már tehettük is az ablakba. 

Majd a szobában is könnyedén készíthetünk akadálypályát. Ma éppen a felfújt lufikat letettem a szobában, a feladat pedig annyi volt, hogy szlalomozva el kellett köztük haladni, úgy, hogy a lufik a lehető legkevésbbé mozduljanak el. Elárulom, nem könnyű, de a nagy is beszállt a játékba. Tesi óra letudva (vagy nem).

Amikor jó idő van akkor vagyunk olyan szerencsések, hogy ki tudunk menni a kertbe, így a levegőzést meg tudjuk oldani viszonylag könnyedén. 

Nálunk így telnek a napok, szép lassan, de a lehetőségekhez képest vidáman. A takarítást, rendrakást pedig nyugodtan engedjétek el, legalábbis én elengedtem. 

Nálatok milyenek a Karantkid napok?

Legyenek háziállataid! - Állati jó hajtogató

Fülszöveg: „Roppant szórakoztató” – Isniff Books 
Készíts és gyűjts 10 cuki hajtogatós papír állatkát! 
Rakd össze és játssz a papír kisállatokkal! 
Sabita, Dönci, Grace hercegnő és az ő puha, pikkelyes, tollas barátaik új társaságra vágynak – Rád! Minden állat magával hozza kedvenc ételét és kellékét, hogy minél otthonosabban érezze magát nálad.

Véleményem: 

Egy Állati jó(pofa) hajtogató érkezett hozzánk a napokban, amit nagyon vártunk. 

Ahogy azt sejteni lehet, ebből a könyvből bizony hajtogatni lehet, nem is akármiket, jobban írva, akárkiket, hanem rögtön egy egész állatfarmot. 

A kisállatok mindig elbűvölik a kisebb és nagyobb gyermekeket egyaránt, de sajnos nem minden esetben van mód arra, hogy otthon háziállatokat tartsunk. Ilyenkor kezdünk mi, szülők keresgélni az alternatívák között és bevetjük a különböző praktikáinkat, - akár egy könyv formájában is -, hogy gyermekünk boldog legyen. 

Azt persze nem állítom, hogy a papírból készült állatkáink is fel fognak érni az igazi szőrgombócokkal, de azt garantálom, hogy sok vidám percre elterelik majd a gyerekek gondolatait. Gyermekünk új kedvencei pedig újabb játékokra fogják őket sarkallni, tehát véleményem szerint ez a könyv igazán alkalmas fejlesztőjátéknak. Lehet történeteket kitalálni egyedül vagy társasággal, de elkísérhetik gyermekeinket az óvodába/iskolába is az új "barátaik". Biztos mindenki kíváncsi lesz, hogy honnan vannak ezek a helyes origami állatkák, a végén pedig egy egész állatkertet lehet majd összehozni.

Ami még érdekes lehet, leginkább a szülőknek: 

Általában mindig bajban vagyok, ha teszem azt egy születésnapi meghívó kerül elő a táskából. Sosem vagyok benne biztos, hogy mit kellene ajándékozni egy-egy zsúr alkalmával, aminek örül, akik kapja, de mégsem egy anyagi csőd a megvásárlása. Emellett mindig igyekszem figyelni arra is, hogy ne egy unalomig ismételt ajándék lapuljon a szatyorban, de bevallom ez sem mindig egyszerű. 

Most viszont eljött az a pillanat, amikor megtaláltam az egyik legjobb ajándékot. Ez az a kreatív, interaktív könyv és játék egyben, amit jó szívvel odaajándékozok a családban, baráti körben éppen ünneplő aprónépnek. 

Összegezve: 

Miért jó ajándék ez a könyv?

- Korosztályban egy széles spektrumot lefed (kb. 3-10 éves korig)

- Kreatív ajándék

- Az állatkákat a legtöbb gyermek szereti

- Az origami könnyebb változatával akár egyedül is el tudnak szöszmötölni a gyerekek

- A 10 állatka játékra csábít, akár egyedül, akár társaságban

- Esztétikailag is teljesen rendben van a könyv

- Egyéniségekként jelennek meg az állatok (nevük van, tudjuk, hogy mit szeretnek/nem szeretnek), amit a gyerekek tovább is gondolhatnak.

- Remek ajándéknak is
- Fejleszti a kézügyességet

Mely állatkákat találjuk meg a könyvben és kelthetjük életre?

- Sabita - cica

- Dulika - kutya

- Dönci - hörcsög

- Ubi - tengerimalac

- Karola és Karcsi - madarak

- Grace hercegnő - öleb

- Sugi - papagáj

- Fufi - nyúl

- Kitti - teknős

- Tuli, Bandita és Csillag - halak

A könyv és a benne található megelevenedő állatok remek szakemberek kezei alól kerültek ki. 

Ruby Taylor felelt a színes, játékos megoldásokért, mint grafikus, Richard Jewitt, pedig a papírok mágusaként az állatkák megelevenítéséért. 

Számomra nagyon kedves lett ez a kreatív könyv, annak meg különösen örültem, hogy még a kiskamaszomat is a székhez szegezte, utána pedig a 11 hónapos húgának elkezdett mesélni az állatokról, akinek szintén nagyon tetszettek ezek a színes kis papírból készült állatkák. Igaz, neki még picit korai a kezébe venni, de a polcon dísznek is megállják a helyüket, a mesékbe pedig azóta bevonjuk az új "barátainkat" is. 

Egy kis videóval szeretném Nektek bemutatni, hogy mennyire egyszerű is valójában elkészíteni ezeket a cukiságokat. Szülőként kipróbáltuk mi is, hogy milyen jó móka a hajtogatás, de bevallom a gyerkőcnek jobban ment. :) 

A könyvet köszönjük az Álomgyár Kiadónak! 

Kiadás éve: 2017 

Oldal: 68

Fordította: Barna Eszter

Mindentudók klubja, avagy történelmi csalogató gyerekeknek

Mi történik, ha egy ausztrál régészházaspár meghívást kap egy ásatásra? Természetesen viszik magukkal a gyerekeiket is! Igen ám, de mihez kezd magával három kisgyerek Egyiptomban vagy éppen Párizsban? Természetesen rejtélyek után kutatnak!

Egy törött amulett nyomában elindulva felgöngyölítenek egy ősi rejtélyt, és még új barátokra is találnak… Innen már csak egy lépés, hogy megalakítsák a Mindentudók Klubját!

Nagyon szeretem a történelmi vonatkozású regényeket, ismeretterjesztő kiadványokat és ezt a nézőpontot igyekszem a gyermekem részére is elfogadhatóvá, szerethetővé tenni. Valljuk be, hogy nem mindig könnyű a csemetéket rávenni, hogy valami tartalmasat is olvassanak a képregényeken és egyéb vad, talán nem is éppen nekik való történeteken túl. Szerencsére a fiam ilyen szempontból egyre inkább partner, elfogadja azokat az olvasmányokat - többnyire -, amelyeket ajánlok neki. Ennek érdekében folyamatosan kutatom az olyan köteteket, amelyek játszva és érdekes formába adják át a tudást a gyerekeknek, de olvasás közben azért mégsem unatkoznak. 

Most pontosan egy ilyen 6 részes sorozatra bukkantam, melynek az első részét szeretném bemutatni. Remélem lesznek olyan szülőtársak, akik hasznosnak találják a bejegyzést.

A felállás adott, 3 gyerkőc, régész szüleik és Egyiptom. A kaland pedig máris borítékolható a piramisok lábánál.

A történet

Laura, aki 11 éves 2 testvérével, a 9 éves Robinnal és az 5 éves Petrával, valamint régész szüleikkel Egyiptomba érkezik. A három kalandvágyó gyerkőc megismerkedik a 10 éves árva, egyiptomi kisfiúval Ahmeddel és a majmával, Thottal. Egy törött amulett, egy titokzatos járat és Amon papnője vár rájuk a piramis mélyén, de a kalandoknak ez még csak a kezdete. 

"Minden akkor kezdődött, amikor az apukám hétéves korában eldöntötte, hogy márpedig ő régész lesz, nem pedig orvos, ahogyan az apja (vagyis nagypapám) szerette volna. Vagyis nem... Azt hiszem, inkább akkor kezdődött, amikor az anyukám ősemberek, múmiák és úgy egyáltalán, évszázadokkal ezelőtt meghalt emberek fogazatának tanulmányozására adta a fejét."

Elsőre a könyv kinézete ragadja meg a szemet, gyönyörű fényes, sima és letisztult borítót látunk, a hátoldalán pedig  a rövid tartalmi ismertető mellett a könyvre jellemző színes grafika fogadja az olvasót. Ahogy kinyitjuk a könyvet egyből láthatjuk, hogy gyermekszemnek könnyed és színes tipográfiai megoldásokkal találkozunk, továbbra is a gyönyörű fényes és gazdagon illusztrált lapok viszik tovább a borítón megismert irányvonalat. 
Szeretem, hogy a fontosabb részek más színnel kiemelésre kerültek, mely kiemelések folyamatosan a figyelem fenntartását ösztönzik. 

Maria Mañeru egy igazán informatív és szórakoztató könyvsorozatot írt a 6+ korosztály számára. 

A Tutankhamon Átka a sorozat első része, a szereplők megismerésén és első megélt kalandjukon túl hasznos történelmi ismereteket is csepegtet az ifjú olvasók kobakjába. A gyerekek játszva tanulnak, észre sem veszik, de jelentős történelmi alakokkal és fogalmakkal ismerkednek meg. Megtudhatják, hogy ki volt Tutankhamon, Thot, vagy éppen mit jelentenek az olyan kifejezések,, mint szarkofág, szkarabeusz, vagy az egyiptomi piramisok.

Mindehhez a könyv végén képekkel ellátott kislexikon nyújt hasznos segítséget. 

"Nyugtalanított, hogy itt a falak ilyen öntörvényűen mozognak ide-oda, de meg kellett állapítanom, hogy egyébként praktikus megoldás."

A nyelvezete egyszerű, könnyed. Az író nagyon eltalálta azt a stílust, amit a gyerekek könnyen elfogadnak. Néhol nem kertel, nem kezeli le az olvasót, bizony szóba kerül halál, örökbefogadás és némi rémisztgetés is. Szeretem amikor az író nem gügyög, hanem partnerként kezeli a kis olvasóit, szinte bevonva őket a történetbe. 

A mese szól az összetartásról, a titoktartásról, a történelemről és a kalandokról. 

Nagyon örülök hogy még további 5 köteten keresztül találkozhatunk a kis mindentudóinkkal, így folyamatosan szélesíthetjük gyermekeink tudását és akár mi magunk is jól szórakozhatunk egy közös olvasás során. 

Ajánlom a sorozatot minden szülő figyelmébe, akik szeretnék gyermekeiknek érdekes és izgalmas formában átadni a történelmi tudást. 

A könyvet köszönöm a Napraforgó Kiadónak!

Megjelenés: 2017

Oldalszám: 144

Illusztrálta: J. Barbero és E. Losada

Fordította: Rusznák György