Fülszöveg: Az ízig-vérig amerikai Kate visszatér családja ősi burgundiai pincészetébe, ahol felfedez egy elveszett naplót, egy ismeretlen rokont és egy sötét titkot, amit családja a második világháború óta rejteget.
Kate álma, hogy beléphessen a világ borszakértőinek legpatinásabb klubjába, ám ehhez le kell tennie a hírhedten nehéz bormesteri vizsgát. Kétszer már felsült, a harmadik próbálkozás az utolsó esélye. Amikor Kate váratlanul munka nélkül találja magát, és már csak néhány hónap választja el a vizsgától, Burgundiába utazik, hogy az őszt a nemzedékek óta a családjához tartozó borászatban töltse, elmélyítse tudását, és újra közelebb kerüljön a rokonaihoz. Egyvalakit próbál csak elkerülni: a szomszéd Jean-Lucöt, élete első és egyetlen szerelmét.
A birtokon Kate a családi ház ódon pincerendszerének lomtalanítása közben egy rejtett kamrára bukkan, ahol francia ellenállók röplapjait és egy kivételes borkollekciót talál. Kate kutatni kezd a családtörténetben. A nyomozás visszarepíti a második világháború sötét napjaiba, és megismerteti egy rokonával, akiről még sosem hallott: nagyapja nővérével, akit fiatal lányként ért a náci megszállás.
Ahogy egyre többet tud meg a családjáról, az ellenállás és kollaborálás közti határvonal mindinkább elmosódik, és Kate-nek választ kell találnia két döntően fontos kérdésre: Pontosan mit csinált a családja a háború éveiben? És mi történt azzal a néhány palack felbecsülhetetlen értékű borral, ami hiányzik a pincéből?
A SZ Ő L Ő S K E R T T I T K A
A mai értékelésem egy friss megjelenésről fog szólni, ami nem más, mint Ann Mah, A szőlőskert titka című regénye.
Még el sem kell olvasni ahhoz a fülszöveget, hogy vágyat érezzünk arra, hogy elolvassuk magát a könyvet is, mert a borító valami gyönyörűséges. Annyira szépen elkapta a nap állását és a szőlős hangulatát a kép, hogy egyből kedvünk támad elmenni, akár Burgundiába egy ilyen pompás ültetvényre.
Miután sikerült a borító okozta mámorból magamhoz térnem rá kellett jönnöm, hogy a tudtom nélkül ismét egy, a második világháborúhoz visszanyúló történethez nyúltam. Idén és az elmúlt évben is ez nagyon sokszor megesett velem, hol akarva, hol akaratlanul. Mostanában úgy tűnik, hogy a téma rabjává váltam, mert egyre jobban érdekelnek a háború olyan részletei is, amivel a történelemkönyvek ritkábban foglalkoznak.
Ez a regény is a háború egy nem annyira ismert szakaszát eleveníti fel, mégpedig olyan formában, hogy két idősíkon játszódik a történet. Az egyik történés napjainkban zajlik, még a másik rész a 2. világháború idején játszódik. A két idősík között azonban érezhető az egyensúly, ami köszönhető az azonos családi köteléknek és az azóta is virágzó birtoknak.
A történet kezdetén megtudjuk, hogy Kate, annak ellenére, hogy soha nem akart visszatérni mégis visszatér a szülőföldjére, Meursaultba, Burgunidiába a családjához, hogy finomítsa a borral kapcsolatos ismereteit, mivel egy rangos megmérettetés vár rá. Eközben segít rendet rakni a családi ház pincéjében, unokatestvére zsidó származású feleségének és egyben barátnőjének, Heathernek. A kezdetben unalmasnak tűnő munka váratlan fordulatot vesz, amikor megtalálják egy eltitkolt rokon, Héléne naplóját. A napló pedig egy elfeledett, rémséges korszakba repíti vissza őket, ahol a kollaboráció, a németek és az éhínség megváltoztatta az embereket. A gonosz az olyan csodás falvakba is beférkőzött, mint Meursault. A napló által megelevenedik Burgundia szőlőskertjeibe is beférkőző 2. világháború egyik szőrnyű szakasza. A pincékben pedig ott rejtőztek a titkos "kincsek", amit mindenki áhított, régen és most is. A múltban történő kutakodás mellett Kate-re még vár egy bonyodalmakkal teli szerelmi szál kibogozása is, ami az ő életére van hatással.
A könyv végére vajon feltárul a szőlőskert és Héléne titka?
"Semmi pénzért be nem vallottam volna, de ez az igazság: megesküdtem rá, hogy sosem térek vissza erre a helyre. Ó, igen, ezerszer is álmodtam a hullámzó lankákon elterülő szőlőkről, az égbolton fehéren izzó napkorongról, a lüktető fényekről és puha árnyékokról, de álmaim itt mindig sötét fordulatot vettek: az ég belefulladt a nehéz viharfelhőkbe, és a feltámadó szélben komor titkokat sugdostak a falevelek."
A két idősík nem ismeretlen írói megoldás, nagyon jól lehet vele fokozni a feszültséget, ahogy történt ez most is. A Cher journal! részekben Héléne és családja mindennapjait, küzdelmeit, gondolatait ismerhetjük meg, azt az időszakot, amikor mindenki idegei pattanásig feszültek és sokakból kijött a legrosszabb énjük a túlélésért való harcokban. Mindez pedig egy szőlőtermelő kisvárosra vetítve, amit nem kerültek el a háború borzalmai és a megszállók általi nyomás sem. Persze mindenhol voltak kollaboránsok és ellenállók, ahogy itt is, viszont ahhoz, megtudjuk, hogy mi történt valójában Hélénnel és a családja többi tagjával, ahhoz végig kell követnünk a napló által szép lassan csepegtetett történéseket. Ez a rész adott egy komor bájt, feszültséggel teli alaphangulatot a regénynek.
Eközben Kate is fejtörésre ad okot a jelenben, az ő vonatkozásában egy igazán bonyolult szerelmi szál miatt rághatjuk le a körmünket. A kutatási rész nem tudott számomra annyira izgalmas lenni, de Kate és Jean-Luc kapcsolatának alakulása annál inkább.
A karakterek közül Kate és Héléne váltak a fő mozgatórugókká, ők vitték előre a történetet az idősíkokon át. A rejtély is általuk állt össze egy kerek egésszé. A jelenben és a múltban kibogozott szálak csak együtt működtek, így folyamatosan figyelemmel kellett kísérni mindkét eseménysorozatot.
A szereplők önmagukban egyáltalán nem voltak erősek, bevallom Kate néha idegesített is, mert olyan mulya volt, de egységként nézve már egy sokkal hatásosabb képet kapunk. Azt sajnálom, hogy Jean-Luc karaktere nem kapott túl nagy mozgási lehetőséget, eléggé belesüppedt a háttérbe. Összességében az elbeszélés gördülékenysége feledtette ezeket a karakterbeli hiányosságokat.
A leírások voltak, azok, amik jelen esetben számomra nagyon sokat adtak hozzá az olvasási élményhez. Élveztem, hogy a történet Burgunidában játszódik, a megszállás alatti részek, valamint a jelenben játszódó történések által ismerjük meg a tájat, a szőlőtermesztést, a borok és az ott élő emberek gondolkodását, vágyait. Nagyon szép párhuzamot lehetett állítani a jelen és a múlt között. Érzékletes leírások követték egymást, csodásan mesélt az írónő.
Azt nem állítom, hogy a történet nagyon egyedi lenne, mert valójában már számtalanszor találkozhattunk a múlt és jelen között váltakozó írói megoldással, sőt a történetet is elmesélték már mások is, más helyszínekkel, más rejtéllyel. Ennek ellenére az írói stílust nagyon megszerettem, élvezetes volt elmerülni a történetben.
Megragadott a történelmi vonatkozás is, a helyszín és maga a bor, a szőlő jelentősége. Nagyon tetszett ahogy életet tudott vinni a történetbe. Sokat megtudunk a szőlőtermesztők háborúban megélt helyzetéről, a bor jelentőségéről és arról, hogy miként próbáltak túlélni az emberek egy lehetetlen élethelyzetet.
A regény vonatkozásában érezni, hogy az írónő elég komoly kutatómunkát végzett, mind a történelmi, mind pedig a borászat, a borok témakörében.
Összességében egy titkokkal és bájos, színes leírásokkal teli, kellemes írói stílusban előadott történetet olvashatunk. Nem eget és földet rengető regény, de mindenképpen olyan, ami kellemes kikapcsolódást ígér, gyönyörű tájakon, történelmi mélységekbe repítve minket. Igazán komfortos olvasási élményt adott ez a könyv.
Kiadás éve: 2020.
Oldalszám:
ISBN: 9789633247518
Fordította: Babits Péter
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése