Miért és hogyan olvasok párhuzamosan sok könyvet?

 Ebben a rövid bejegyzésben azt szeretném picit körbejárni, hogy miért is olvasok, illetve hogyan is olvasok párhuzamosan sok könyvet. Azért gondoltam, hogy megosztom veletek a gondolataimat, mert erre vonatkozó kérdéseket gyakran kapok a közvetlen környezetemtől, illetve üzenetként is az olvasóktól.

Tény, hogy sok könyvet kezdek el egyszerre, sőt mondhatom azt, hogy nagyon-nagyon sokat, legalábbis az átlag olvasóhoz képest. Tudom, hogy a legtöbben megelégszenek 1, 2, de legfeljebb 3 elkezdett könyv váltogatásával, én viszont nem. Úgy gondolom, hogy ez függ az ember beállítottságától, hogy mennyire szeret, tud több dologra is koncentrálni, több szálat is a gondolatai közül előhívni, attól függően, hogy éppen melyik könyvet olvassa. Nálam ez utóbbi nem okoz gondot, bármelyik könyvet veszem is fel, - akár az eltelt időtől függetlenül is - nagyjából pár sor után ugyanúgy fel tudom venni a fonalat, bele tudom magam élni a történésekbe, mintha csak ezt az egyetlen könyvet olvasnám folyamatosan. Én egyszerűen olvasás szempontjából így működöm, régóta bevett szokásom, amin nem szeretnék változtatni, de nem is állítom, hogy mindenkinek ezt kellene követnie. 

Az aktuális olvasásaim száma általánosan 5-6 darabra könyvre tehető, de megesik, hogy 8-9-re felemelkedik ez a szám.

Aktuális olvasmányaim:

−46%

Ahogy láthatjátok jelenleg éppen 6 db kötet várja, hogy mikor olvasom tovább.

A kiválasztás elmondhatom, hogy nálam leginkább hangulatfüggő, így mindig az adott hangulatomnak megfelelően kapom fel a könyvet, ezért van az, hogy általában több zsánert futtatok egyszerre. 

Mesélek valami vicceset is, képzeljétek el, hogy mindig van egy aktuális kádkönyvem, amelynek több fontos kritériumnak is meg kell felelnie:

- legyen könnyedén olvasható

- fizikálisan könnyen fogható legyen

- ne legyen dráma, ha véletlenül valahogy vízbe pottyanna (eddig ez egyetlen egyszer fordult elő velem életem során, de az ördög nem alszik ugyebár)

- már bejáratott író legyen, olyan, akivel nem nyúlok mellé

- a mostani kádkönyvem Agatha Christie, A titokzatos stylesi eset című regénye, mint újraolvasás.

Aztán ott van jelenleg kettő P.G. Wodehouse, ami egyformának tűnhet olvasási szempontból, de a hangulata mindkettőnek kicsit más, így váltakoztatom őket, hogy mikor éppen melyikkel szeretnék haladni, a humor garantált, tehát szomorkásabb, terheltebb napokon biztos befutó, meg nem is kell rohannom vele, tovább tart, később kell valami humoros olvasmány után néznem. Aztán, amikor megcsömörlök, akkor írót váltok zsáneren belül. Ez ilyen egyszerű nálam.

Agatha Mezopotámiai utazása pedig minden évben újrázós, idén most éreztem, hogy szeretnék újra kalandozni a kedvenc házaspárom egyikével, mert annak ellenére, hogy ez a kötet hosszú ideig készült egyáltalán nem vált hátrányára. Bármikor el tudok merülni a régészet, a puritán élet és Mezopotámia szépségeiben Christivel. 

Obama a lassan haladós, elmélyülős, ráérős "hulladékidőben" elővehető könyv. Ez olyan, amit nem lehet csak úgy felvenni és letenni bármikor, időt kell hagyni rá, hogy értőn tudjam olvasni. A terjedelme miatt pedig ez is egy olyan kötet, ami sokáig velem marad. 

Az Elsuttogom százszor az, amit nagyjából akkor veszek elő, ha valami teljesen máshoz lenne kedvem, ráadásul igyekszem mindig egy magyar írót is a tarsolyban tartani. 

Emellett több könyvet is most fejeztem be, tehát ez a lista még romantikussal és thrillerrel is általában kiegészül, hogy esténként lenyugtassam, esetleg borzoljam a kedélyemet, természetesen hangulattól függően. 

Többeket azért érdekelt, hogy miként olvasok párhuzamosan sok könyvet, hogy esetleg ők is ezáltal több könyvet tudnak elolvasni egy adott idő alatt, de én úgy gondolom, hogy ez nem egy olyan készség, amit magunkra kellene erőltetnünk, mivel ez  nem egy verseny. Mindenkinek úgy érdemes olvasni, hogy az értően történjen, ami pedig a leglényegesebb olvasási élményt tudjon átélni. Ezt az élményt átélhetjük egy könyv olvasása során is, de lehet párhuzamos olvasások által is, a lényeg, hogy ne erőltessünk rá magunkra olyan megfelelési vágyat, amely nem mi vagyunk. 

 

Egyszerűen csak élvezzük az olvasást, a felfedezést!