Erich von Däniken- Istenek szemtanúja és egy kis helyzetjelentés

Volt egy elhatározásom, hogy idén újra aktívabban fogok bejegyzéseket gyártani, de sajnos eddig nem így alakult. 

A világban kialakult helyzetet talán nem is kell részleteznem, hiszen mindannyian megéljük, átéljük. A digitális karantén korát éljük. A gyermekeink itthon tanulnak, mi pedig jó esetben a home office rejtelmeit próbáljuk magunkévá tenni. 

Emellett sokan aggódunk és figyelünk. Nem is részletezném ezt tovább, hiszen mindannyian tudjátok miről beszélek. 

Az év eddig úgy alakult, hogy jutott időm olvasgatni, annak ellenére, hogy van egy új munkahelyem, amely új kihívásokat támaszt, vannak gyermekeim, egyikük felvételi előtt áll, digitálisan nyomul a tanteremben, több vagy éppen kevesebb sikerrel és egy bölcsis örökmozgóról is gondoskodom, teszem most mindezt itthon. Ehhez hozzáadhatom a saját főiskolai tanulmányaimat, digitálisan,  döcögősen. 

Mondhatjuk, hogy új év, új kihívások, extrém módon és módszerekkel.

De száz szónak is egy a vége itthon vagyunk, egészségesek vagyunk, így ebből próbáljuk kihozni a maximumot, amit a helyzet megenged. 

Tehát, ami pozitívum, az az, hogy amíg a nagy pihen, a kicsi alszik  én bepötyögtem a legutóbb befejezett olvasmányomról egy rövid szösszenetet.

Erich von Däniken - Istenek szemtanúja

Az ​„ősi idegenek” teória atyja most előrukkol mindennel, amiről eddig hallgatott. Fél évszázada, mióta ír, Däniken soha nem ingott meg abban a hitében, hogy a prehisztorikus időkben más bolygók lakói idejöttek kapcsolatot teremteni az emberiséggel, és azóta is figyelnek bennünket. Hogy tudta ilyen kitartóan állítani, hogy ufók léteznek és időnként embereket rabolnak el, hogy megvizsgálhassák őket? Miért ismétli újra meg újra ebbéli álláspontját a hivatalosan elfogadott történelemírás ellenében, miközben kritikusai lenéző hangon, igen ellenségesen támadják?

A válasz az: Erich von Däniken azokhoz szól, akik hajlamosak elfogadni az elméleteit. Aki már látott ufót, vagy akit elraboltak, az hisz neki! Még ha a beavatottak kevesen is vannak.

Ebben a könyvében a nyolcvannégy éves író olyan szemtanúkat sorakoztat fel, olyan titkokat és történeteket mesél el, amelyeket mind ez idáig megtartott magának, és bemutat olyan beszélgetéseket és összefüggéseket, amiktől tátva marad a szája az olvasónak.

Däniken neve nem volt ismeretlen számomra, hiszen számos könyvet publikált, illetve az Ősi idegenek sorozata is igazán érdekes volt. 

Ezt a kötetet izgalommval vettem kézbe, hiszen azt reméltem, hogy egy remek kalandozás lesz az író által eddig titokban tartott történetei között. 

http://www.daniken.com/en/

Ennek ellenére nem pontosan ezt kaptam, bár meg lett volna erre is a lehetőség. Ami tetszett, hogy egy csipet Indiana Jones érzés végig ott volt a feltárt érdekességek között. Ott volt a lehetőség, hogy egy remek kalandos beszámoló születhessen meg izgalmasabbnál izgalmasabb eredményekről és helyszínekről. Ennek ellenére némiképpen csalódtam, mert az egyes események semmiféle sorrerndet nem követtek, olyan hol itt, hol ott érzésem volt az olvasás során. Hol Jézus nyomában volt, hol pedig egy házaspár UFO észlelésével foglalkozott, majd ugrottunk a piramisokhoz, vagy éppen Peruba. De számomra nem is ez volt a legnagyobb probléma, hiszen még csak-csak elolvasgattam az egyes részeket, hanem az nem tetszett, hogy sokszor visszautalt a korábbi köteteire és ezáltal némiképpen befejezetlenül, vagyis inkább kurtán furcsán leírva hagyta az egyes részeket. Elhiszem, hogy az a céla, hogy előkapja a kedves olvasó a többi kötetet is, de sajnos erre nem mindig van mód és lehetőség. Emellett számomra végig olyan olvasási élményromboló önigazolás és bizonyítási kényszer jelent meg, ami rontott az élményt. Folyamatosan arra tért ki az író, hogy őt mennyien nem szeretik, mennyi ellenlábasa van és mennyire megpróbálják őt ellehetetleníteni. Ezek a kis értekezések folyamatosan mezavarták, megszakították a valódi élményolvasást, amelyet a történetek önmagukban biztosítottak volna. Véleményem szerint jobb lett volna, ha a véleményének szentel egy rövidebb -átugorható- fejezetet és hagyja az olvasót elmerülni az ősi civilizációk egy lehetséges történetében. 

Nem azt szeretném ezzel mondani, hogy nem tetszett a könyv, mert az így ebben a formában nem lenne igaz. A történetek érdekesek voltak, elgondolkodatóak, de számomra sok volt benne a zavaró tényező is, ami miatt nem tudtam maximálisan az olvasásra koncentrálni. Emellett örültem volna, ha egy témát befejez és akár az expedicióit részletesebben is feltárja, mert így mindenből egy keveset kaptunk, de nem azt, amire egy értő, kíváncsi olvasó vágyott. 

Ajánlom ettől függetlenül a téma kedvelőinek és a szkeptikusoknak is, mert Däniken egy inspiráló, de megosztó személyiség, ami az írásain keresztül is remekül érződik.