2017. április 10., hétfő

Paula McLain: Napkeringő

„Egy nap Karen majd könyvet ír róla – megírja őt, és ezzel örökre eggyé kovácsolja kettejüket. És én hiányzom majd azokról a lapokról.”
Karen Blixen nevét széles körben ismertté tette az emlékiratain alapuló Távol Afrikától című mozi, amely a dán bárónő és az angol Denys Finch Hatton szerelméről szól. Ám arról nem mesél a film, hogy ebben a kapcsolatban létezett egy titokzatos harmadik…
Paula McLain, A párizsi feleség című sikerkönyv szerzőnője új regényében az 1920-as évek Kenyájának gyarmati világába repíti vissza az olvasót. A Napkeringő a félelmet nem ismerő és elbűvölő fiatal angol arisztokratának, Beryl Markhamnak állít emléket.
Beryl egy angol lord gyermekeként nő fel Brit Kelet-Afrikában, a későbbi Kenyában. Miután az édesanyja elhagyja, apja és a birtokukon élő kipszigisz törzs neveli fel. Szabadon csatangol, bennszülött fiúkkal fut versenyt, és mindent megtanul a versenylovakról. Rendhagyó neveltetésnek köszönhetően öntörvényű fiatal nővé cseperedik, aki lelkes rajongója a vadonnak, és minden porcikájában érti és érzi a természet finom egyensúlyát. Ám egy nap minden, amit addig ismert és szeretett, semmivé foszlik, és Beryl végzetes kapcsolatok sorába menekül.
Szokatlan stílusával felkelti a Boldog-völgyi társaságként elhíresült bohém és dekadens közösség figyelmét, és lelki társat talál Karen Blixen írónőben és szerelmében, Denys Finch Hattonben. Végül ez a karizmatikus kalandor lesz az, aki utat mutat Berlynek saját szíve vadregényes útvesztőjében. Szenvedélyes szerelmükben talál rá önmagára és hivatására – a repülésre.
McLain elsöprő erejű története a 20. század eleji Afrika varázslatos vidékén járva egy rendkívüli nő életét tárja elénk, aki jóval megelőzte saját korát, s volt mersze szabadnak lenni, még akkor is, ha ezért nagy árat kellett fizetnie. Rabul ejtő olvasmány az elszántságról és az akarat erejéről.

Számomra azért is volt érdekes ez a regény, mert Karen Blixen Volt egy farmom Afrikában kötete valósággal elbűvölt, amikor korábban olvastam. Nagyon kedves karakterré vált számomra Karen, az ültetvényes asszony, ezért most örültem, hogy még akkor is, ha nem róla szól ez a történet, de valamilyen szinten mégis jelen lesz és reméltem, hogy egy hasonlóan érdekes, a férfiak világában is sikeres nőt ismerhetek meg Beryl Markham személyébe, erre az írónő számomra pedig garancia volt. Kevesen tudják elmesélni olyan színesen és varázslatosan az 1900-as évek elejét, mint Paula McLain.

A regény során bepillantást nyerhetünk Karen Blixen életébe egy másik nézőpontból, ahol véleményem szerint kicsit sem hízelgően ábrázolják. Egy hisztis, a szerelembe foggal körömmel kapaszkodó és egyáltalán nem összeszedett nő képe bontakozik ki, ami bevallom az előzmények után igencsak meglepett.
Karen és szeretője, Denys kapcsolatában volt egy titokzatos harmadik fél, aki árnyékban maradt, de mégis karizmatikusan ott volt kettőjük körül. A titokzatos nőt pedig ezáltal a regény által ismerhetjük meg. A nőt, akinek elsőként sikerült betörni a kemény és férfias lóversenyek világába és később aviátorként szelte a levegőt, feláldozva nagyon sok, számára is fontos érzelmi kötődést és értéket. 

Beryl még gyermekként került Kenyába, ahol igen hamar csak az apjára számíthatott, majd 16 éves kora után csak magára, hiába ment férjhez mégis egyedül kellett boldogulnia, ezáltal belevág egy kalandos életbe, ahol szinte nem ismer korlátokat, amit eltervez azt vagy így, vagy úgy, de megvalósítja, még akkor is, ha igen magas árat fizet érte. 

Beryl visszaemlékezése nagyon élvezetes formába került az olvasó elé, a történések peregnek és folyamatosan valami lázba tartja a képzeletünket. Teljes és átfogó társadalomrajzot ugyan nem kapunk a gyarmati helyzetről, de ízelítőt igen a fekete kontinens titokzatos világából, ami remek hátteréül szolgál az elbeszélésnek és kontrasztot teremt Beryl és hazája között. Gyönyörű leírások és gördülékeny elbeszélés jellemzi végig a regényt, ezt nagy pozitívumként értékelem. 

A karakterek, leginkább Berylé remekül kidolgozottak és elevenek, lehet érezni Berylen a belőle áradó optimizmust és elhivatottságot, de ugyanakkor azt is, hogy egy olyan nő, aki nem hajlandó a kompromisszumra, ha valamit a fejébe vesz. Nagyon megszerettem ezt a kemény női szereplőt, még akkor is, ha volt olyan élethelyzete, vagy cselekedete, amivel nem tudtam azonosulni, de az élet márpedig ilyen, nem éppen úgy történik minden ahogy elterveztük és erre Beryl életútja nagyon jó példa. 

Egy teljesen más Kenya rajzolódik ki előttünk, ahol nem minden romlatlan és gyönyörű, hanem egy igenis kemény gyarmatosító világ találkozik a vad Afrikával, ami bizony feszültségek és nehézségek forrásává válik és ahol az erkölcsöket igen lazán értelmezték a 20. század első felében. Itt élnek, küzdenek és szeretnek a regény szereplői, ezáltal mi is megízlelhetjük Afrika kegyetlenebb énjét is. Nagyon érdekes volt egy ilyen nézőpontból olvasni a kontinensről, az őslakókról és a gyarmatosítókról. Szerettem a regényt az első laptól az utolsóig, elvarázsolt és megérintett. 

Egyetlen hiányérzetem maradt, mert ezt is meg kell említenem, mégpedig, hogy Beryl repüléshez fűződő kapcsolata nem volt olyan kidolgozott, mint a szerelmi élete, pedig ez is egy nagyon érdekes része lehetett volna történetnek, hiszen ez életének egyik meghatározó és kulcsfontosságú eseménye volt. Igen, nekem emiatt egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit elkapkodott volt a befejezés, hiszen mégiscsak átrepülte ez a nő az Atlanti-óceánt és erre vonatkozóan nem kapunk túl bőbeszédű leírást.  

A regényt 5/4 csillagra értékeltem.

Aki szeretné Beryl történetét egyenesen Beryl tollából olvasni, akkor elárulom, hogy kiadta az önéletrajzi írását, amire én magam is nagyon kíváncsi lettem:
https://moly.hu/konyvek/beryl-markham-kovetem-a-napot

Továbbá szívből ajánlom Karen Blixen önéletrajzát, a Volt egy farmom Afrikábant
https://moly.hu/konyvek/karen-blixen-volt-egy-farmom-afrikaban


0 megjegyzés:

 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon