1942. február.
A Prinz Eugen a Rajna hadművelet egyedüli túlélőjeként végül épségben befutott Brestbe. A testvérhajók, a Scharnhorst és a Gneisenau már egy ideje az elfoglalt franciaországi kikötő viszonylagos védelmét élvezték. A hajókat megjavították, feltöltötték. Azonban Hitler parancsa véget vetett a látszólagos nyugalomnak.
A berlini Főparancsnokság elrendelte a három nagy hajó hazatérését. A parancs értelmében a La Manche csatornát jelölték ki a kockázatos és vakmerő hazaút helyszínéül. A hadművelet, az Alvilág háromfejű kutyája után, a Cerberus fedőnevet kapta…
Véleményem:
2018.07.13. , pénteken jelent meg Izolde Johannsen legújabb regénye, A furfangos fivérek, amely a Birodalom tengeri bástyái sorozat 4. része. A sorozat a 2. világháborút helyezi a középpontba, ráadásul minden alkalommal valamilyen érdekes nézőpontból, eddig kevésbé ismert aspektusból. A regény egy lenyűgöző, részletes és olvasmányos összefoglaló nagyregénye a Scharnhorst és a Gneisenau csatacirkálók történetének és Erich Bey életrajzának.
Személy szerint engem mindig lenyűgöznek a történelmi háttérre rendelkező regények, a 2. világháború pedig kimondottan közel áll a szívemhez. Nagyon tetszik, hogy Izolde rengeteg izgalmas részletet, egy egész történelmi tanulmányt és haditechnikai tudást nyújt át nekünk, olvasóknak. Számomra továbbra is lenyűgöző, hogy egy női író tollából kerül ki egy ilyen fergeteges regényfolyam, amely mindig tud valami újat, valami izgalmasat mutatni. A regények olvasása során folyamatosan úgy érezhetjük, hogy mi is részeseivé válunk a csatáknak, a karakterek vívódásainak, örömeinek és bánatainak. Az írónő figyelmét egyetlen apró pici részlet sem kerüli el, ennek köszönhető, hogy minden alkalommal érezzük a rengeteg kutatómunka eredményét és azt a precizitást, amely az írónő munkásságát az elejétől kezdve övezi, melynek vonatkozásában abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az elejétől kezdve végigkövethettem és megismerhettem.
 |
| Gneisenau |
Az olvasással nem haladtam olyan gyorsan, mint ahogy gondoltam, mert muszáj volt teljesen elveszni a történetben, amit csak oly módon tudtam megtenni, hogy az olvasások előtt teljesen ráhangolódtam a történetre, a korra és a karakterekre. Azonban bátran állíthatom, hogy megérte a rászánt idő, mert egy zseniális regényt olvashattam, ami lekötötte a figyelmemet az elejétől a végéig és rengeteg olyan tudással gazdagodtam a témában, amelyek eddig nem voltak a birtokomban, hiszen az iskolai történelemórák soha nem mennek bele ilyen mélységekbe, illetve személy szerint még filmen sem láttam ilyen ismeretanyagot, hiszen ott kizárólag, vagy döntő hányadban a látványra szokták helyezni a hangsúlyt.
Üdítően hat továbbra is az írói stílus, amiben nem tudok hibát találni, egyszerűen szeretem olvasni Izolde írásait, kellemes felüdülés.
A történet szerint 1942-ben járunk a Scharnhorst és a Gneisenau csatacirkálók parancsnokait és legénységét, valamint a cirkálók addigi történetét ismerhetjük meg. Visszaemlékezés formájában elevenednek meg a cirkálók addigi dicső tettei és háborús szerepük. Azonban ebben az évben kezdett bebizonyosodni hogy Németország nem volt megfelelően felkészülve a tengeri hadviselésre és még nem rendelkezett megfelelő számú felszíni hajóegységgel ahhoz, hogy az ellenséges flották felett megszerezhesse a végső győzelmet. A hadihajók dicsőségének és vergődésének bemutatása egészen más színben tűnik fel a német hadi tengerészek szemszögéből. Maga a történet Németország kronológiai szemszögéből mutatja be és foglalja magába a kezdetekben dicső, később hanyatló majd vereséget szenvedő mivoltát. Egészen a hajók építésétől, felszerelésétől a végső csatáig. A történet, mivel történelmi regényről van szó előre eldöntetett, azonban mindenképpen dicséretre méltó annak levezetése és előadásmódja.
"- A Honi Flotta, ereje végső megfeszítésével próbál úrrá lenni a nyomáson. Az, hogy a kikötőnket ennyire támadták, azt jelenti számomra, hogy a hajóink elpusztítása élet vagy halál fölött dönt majd. Nem hagyhatják, hogy elmeneküljünk.- Ők azon tanakodnak, hogyan pusztítsanak el minket. A Führer pedig azon dolgozik, hogyan vigyen haza mindannyiunkat felelte végül a tüzérfőnök. Dominik keserűen bólintott. "
 |
| Erich Bey ellentengernagy, hajórajparancsnok |
A regény atmoszférája sugározza a katonák érzéseit, a mindennapi teendők bemutatásával pedig a korszakra jellemző feszült, de izgalmas időszakot adja át. Érződik a kezdetekben jelenlévő bizalom és hit, majd felváltja a csüggedés és kétely, legvégül a belenyugvás az elkerülhetetlenbe.
A haditechnikai részek véleményem szerint precízen kidolgozottak és a történelmi feljegyzéseken alapulnak, tehát teljesen korhűek. A hajók felszereltsége és különböző átalakításaik mindvégig végigkövetik a hajók valós életútját, sérüléseit és változtatásait. Bár egy külső szemlélődő részére nehezebben elképzelhető egy távolságmérő berendezés vagy egy nehéztüzérségi üteg amint éppen tüzet nyit és a másodlagos tüzérség is okozhat némi gondolkodást de összességében a kor haditechnikái teljesen hitelesen jelennek meg és mindvégig szerves részét képezik a történetnek.
Összességében
Egy szenvedélyes, kidolgozott és kiváló történelmi háttérrel rendelkező regény. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, azt hogy mennyire érezni lehet az olvasás során a regénybe fektetett munkát és törődést. Az regény attól válik igazán élvezetessé, hogy minden egyes kis mozaikdarab a helyén van, a történet pedig továbbra is filmszerűen pereg a szemünk előtt.
Bátran ajánlom olvasásra nem csak a téma kedvelőinek, hanem mindenkinek, aki szeretne picit elmerülni egy izgalmas történelmi korban, ahol a szereplők élnek, az atmoszféra mesteri . Zseniális időutazás, vissza egészen 1942-be, amikor fekete fellegek lebegtek a világ felett.
Az íróról:
A regényt bármilyen meglepő is, egy hölgy írta, név szerint Dénesi Ildikó, aki Izolde Johannsen írói álnéven írja történelmi regényeit. Számomra lenyűgöző, hogy egy női író a történelem egy igen erős korszakáról ennyire alapos, felkészült és minden részletre kiterjedő írásokat tud az olvasók elé tárni.
Dénesi Ildikó
2003-ban indult a Konkrét Könyvek Kiadó Országos Regényíró pályázatán, ahol ifjúsági regény kategóriában II. helyezést ért el és kiadási jogot kapott, így egy év múlva a Magyar Írók Könyvműhely Kiadó megjelentette regényét A tolvajfejedelem címmel.
2006 és 2011 között a Mercator Stúdiónál tevékenykedett, ekkor vette fel választott írói álnevét.
2013-tól az Underground Kiadónál jelenteti meg sorozatait.
2007-től a TIT Hajózástörténeti, -Modellező és Hagyományőrző Egyesület (TITHMHE) tagja,
2015-től a Történelmiregény-írók Társasága (TRT) tagja.
2015-ben létrehozta a Kriegsmarine-csoportot, melynek tagjai közt számos tanácsadó, történész, tengerészkapitány (köztük egy volt NATO-tiszt), hazai és külföldi hadászati- és modellező szakértők, grafikusok és fordítók segítik munkáját.
Történelmi regényeket íróként részese annak a nemzetközi rehabilitációs munkának, mely a német haditengerészet kötelékében tevékenykedő hajóparancsnokok életrajzának, munkásságának bemutatását tűzte ki célul.
Korábbi értékelésem:
A könyvet köszönöm Izolde Johannsen írónőnek!
A téma kedvelőinek továbbá szívből ajánlom a regénysorozat Facebook csoportját, amely a tengerhajózási regénysorozatokkal - kiemelten a II. világháborús német haditengerészet nagy felszíni hadihajóinak története és parancsnokainak életrajzaival - foglalkozik.Ezen túlmenően, hírek a készülő kéziratokról, új megjelenésről,további tervekről.
Kiadó: Underground
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 458
ISBN: 9786150023762
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése