Vigyázat! A Fülszöveg Cselekményleírást tartalmaz.
Fülszöveg: Hogyan tűnhet el egy gyerek nyom nélkül?
A nyolcéves kislány, Daisy Mason eltűnik egy egyszerű családi vacsoráról. A csendes kertvárosban senki nem látott semmit – legalábbis ezt mondja mindenki.
Adam Fawley detektív ugyanakkor tudja, hogy tíz ilyen esetből kilencben csak olyan ember lehet a tettes, akit az áldozat ismert. Vagyis valaki hazudik.
Az óra ketyeg, könnyen kifuthatnak az időből…
Az Egy közeli ismerős egy új detektívsorozat első darabja, mely lázban tartja a brit krimiolvasókat és megjelenése óta előkelő helyen szerepel Anglia minden sikerlistáján.
„Cara Hunter máris úgy ír, mint egy profi. Imádnivaló tempó, egyre csak emelkedő feszültség”- The Times
„Magával ránt a rejtély, Hunter hagyja, hadd találgass – az utolsó oldalig ” – Daily Express
„Az egyik legjobb thriller, amit valaha olvastam” – Kathryn Croft
Véleményem:
Cara Hunter debütáló regénye, Az egy közeli ismerős az Adam Fawley sorozat első része.
Amint már említettem egy korábbi bejegyzésben, az idei nyár nálam erősen a borzongásról szól, szólt, amivel talán a nagy meleget szeretném kompenzálni. Így amikor lehetőségem adódott választani a 21. Század Kiadó friss megjelenésű thrillerjei közül rögtön Cara Hunter izgalmasnak ígérkező regénye mellett tettem le a voksomat.
Oxfordról szerintem mindenkinek van egy elképzelése, hiszen nagyon sok film és regény helyszínéül szolgált már. Ebben a regényben viszont egy olyan környezetbe kalauzol minket az író, ahova csak a helyi lakosok - itt jegyezném meg, hogy Cara Hunter első kézből ismeri a helyszínt, ahová a regény cselekményét elhelyezte - nyernek betekintést. Oxford luxus után sóvárgó kertvárosi miliője az,ahol kibontakozik a rejtély.
Az alaptörténet már önmagában ígéretes. Eltűnik egy 8 éves kislány, Daisy Mason miközben a család és a szomszédok egy közös kerti partyn szórakoznak, ahol jelen van Daisy is. A hatóság Adam Fawley vezetésével elkezd versenyt futni az idővel, mivel a megtalálás esélyei óráról órára csökkennek, és gyanítják, hogy valaki tudja, hogy mi történt a gyermekkel.
Egyetlen negatívumot tudok megemlíteni, így ezzel kezdeném. Érzésem szerint a regényben túl sok volt azokból a tévutakból, amelyek a nyomozós szálat voltak hivatottak irányítani. A sok felesleges/becsapós információ néha nem volt életszerű, ami ezáltal lassította a nyomozást is.
Innentől már tényleg csak jókat tudok mondani a regényről, mert nagyon élveztem ezt az olvasási élményt.
Egyetlen negatívumot tudok megemlíteni, így ezzel kezdeném. Érzésem szerint a regényben túl sok volt azokból a tévutakból, amelyek a nyomozós szálat voltak hivatottak irányítani. A sok felesleges/becsapós információ néha nem volt életszerű, ami ezáltal lassította a nyomozást is.
Innentől már tényleg csak jókat tudok mondani a regényről, mert nagyon élveztem ezt az olvasási élményt.
Kezdeném azzal, hogy szerintem nagyon eltalálta az írónő a helyszínt, mert bennfentesként sikerült egy olyan atmoszférát teremtenie a regény hátteréül, ami elvarázsolt minket olvasás során. Szinte láttam magam előtt a háziasszonyokat, amint próbálják élni a közönségnek - értsd: szomszédok - szánt kirakatéletüket. A háttérben viszont mindenkinél ott lapult az a bizonyos csontváz, ami borítékolható volt, hogy egyszer ki fog esni a szekrényből.
Ahhoz, hogy a karakterek életének legsötétebb kis titkait is megismerhessük mindenképpen történnie kellett valaminek, ami a regény gerincét adja. A nyomozás elindításához szükséges alapot egy cseppet sem szokványos eltűnés adja. A 8 éves, okos, szép Daisy Mason egyszerűen köddé válik, a hazugságok pedig eltűnésének pillanatától folyamatosan szövik a hálójukat, amelybe a szereplők sorra beleragadnak, nekünk pedig ki kell találnunk, hogy ki a pók a történetben.
A karakterek ábrázolása kiválóra sikerült, mindegyik karakter érdekes volt valamilyen szempontból. Igazi csemege minden szereplő a pszichológiai vonatkozásokat is kedvelő olvasóknak.
Adam Fawley nyomozó kapja meg az ügyet, aki személyes tragédiája miatt próbál megbirkózni a feladattal, ami nem mindig egyszerű számára sem. Ahogy haladunk előre a regényben a nyomozó hátteréről is egyre többet tudunk meg, ezáltal én magam akarva akaratlanul szimpatizálni kezdtem vele. Amellett, hogy egy erős karaktert ismerhetünk meg egyre több apró kis részletet kapunk, amitől egy, a munkáját maximálisan tisztelő, szerető férj és apa képe bontakozik ki előttünk, aki bár nem tökéletes, de mégis mindvégig nagyon emberi tudott lenni.
A szülők és a testvér karaktere megérne egy alapos elemzést külön-külön is. Azonban úgy gondolom, hogy náluk az egységet nézve válik igazán érdekessé a hozott érzelmi háttér miatt a történetük. Mindhárom karakter súlyos terheket cipel, amit kivetítenek a jelenlegi életükre, ami a legnagyobb baj, hogy leginkább egymásra. A vívódásaikat nagyon érdekes volt feltérképezni, ahogy haladtunk előre folyamatosan ambivalens érzések kerítettek a hatalmukba. Nehéz volt eligazodni ezen a három, nagyon jól kidolgozott szereplőn. A sorsuk pedig tartogatott meglepetést, nem is kicsit.
Ami még számomra érdekes volt az a narratívaként szolgáló kitérők beiktatása (kihallgatási jegyzőkönyvek, satjótájékoztató, facebook, twitter hírfolyam). Izgalmas újdonság volt az, ahogy az író több helyen megszakította az elbeszélést egy-egy twitter, facebook hírfolyammal, mintha éppen most zajlana a beszélgetés egy adott csoporton belül. A csoportokban, mint úgy általában megindul a találgatás, a hamis információk áradata és az uszítás, ez utóbbi magas fokon. Nagyon tetszettek ezek a figyelemfelkeltések, amelyek gyakran tévútra tudtak vinni még engem is az olvasás során. Azáltal, hogy a különböző felületek a mindennapjaink részét képezik a regény olvasása során bele tudtunk helyezkedni a nyomozó szerepkörébe, mert a mai világban a médiumoknak köszönhetően mindenki remekül informált, de néha elvakult. Ebből a hozzáállásból most leiskolázott mindenkit az írónő, és talán picit el is gondolkodunk mielőtt nyilvánosan is véleményt nyilvánítunk a jövőben.
A szülők és a testvér karaktere megérne egy alapos elemzést külön-külön is. Azonban úgy gondolom, hogy náluk az egységet nézve válik igazán érdekessé a hozott érzelmi háttér miatt a történetük. Mindhárom karakter súlyos terheket cipel, amit kivetítenek a jelenlegi életükre, ami a legnagyobb baj, hogy leginkább egymásra. A vívódásaikat nagyon érdekes volt feltérképezni, ahogy haladtunk előre folyamatosan ambivalens érzések kerítettek a hatalmukba. Nehéz volt eligazodni ezen a három, nagyon jól kidolgozott szereplőn. A sorsuk pedig tartogatott meglepetést, nem is kicsit.
Ami még számomra érdekes volt az a narratívaként szolgáló kitérők beiktatása (kihallgatási jegyzőkönyvek, satjótájékoztató, facebook, twitter hírfolyam). Izgalmas újdonság volt az, ahogy az író több helyen megszakította az elbeszélést egy-egy twitter, facebook hírfolyammal, mintha éppen most zajlana a beszélgetés egy adott csoporton belül. A csoportokban, mint úgy általában megindul a találgatás, a hamis információk áradata és az uszítás, ez utóbbi magas fokon. Nagyon tetszettek ezek a figyelemfelkeltések, amelyek gyakran tévútra tudtak vinni még engem is az olvasás során. Azáltal, hogy a különböző felületek a mindennapjaink részét képezik a regény olvasása során bele tudtunk helyezkedni a nyomozó szerepkörébe, mert a mai világban a médiumoknak köszönhetően mindenki remekül informált, de néha elvakult. Ebből a hozzáállásból most leiskolázott mindenkit az írónő, és talán picit el is gondolkodunk mielőtt nyilvánosan is véleményt nyilvánítunk a jövőben.
Nagyon tetszett a krimi szál, folyamatos kételyek gyötörtek olvasás során, és bevallhatom, hogy sokszor az előítéleteim is téves nyomra vezettek. Majdnem el kellett jutnom a történet végéig mire kitaláltam, hogy igazából mi történhetett a kislánnyal. Mivel valóban sokáig a történet részesévé tudtam válni, - mint "nyomozó" -, ezért úgy gondolom, hogy egy nagyon jól megírt, a szokványostól eltérő befejezésű könyvet olvashattam. A regény végig izgalomban tartott és lekötötte a figyelmemet, sőt folyamatosan erős érzelmi hullámvasúton tudott tartani.
A vége pedig egy olyan érzés volt, mintha fejbe vágtak volna, egyrészt azért, mert nagyon csattanós vége lett, másrészt, mert picit dühített, hogy nem láttam a fától az erdőt és nem jöttem rá hamarabb a megoldásra. Azonban úgy gondolom mindez csak és kizárólag azt bizonyítja, hogy egy gondosan megírt, manipulatív történetvezetéssel bíró és eseménydús regényt olvashattam.
Nagyon izgatott vagyok, a sorozat további részei miatt, mert kíváncsivá tett, hogy amennyiben egy debütáló regény ennyire jó tudott lenni, akkor vajon még milyen plusz van az írónő tarsolyában.
Végezetül, a fordító, Gömöri Péter is kiváló munkát végzett a regény vonatkozásában, remek a stílus, az angol hozzáállás is át tudott jönni az olvasás során, és szerintem ez elég is az olvasók számára nyújtható olvasási élmény szempontjából.
A borító stílusos, illet a regényhez és egységes a külföldi kiadás borítójával, ami így volt tökéletes.
Összességében:
Egy mindvégig magas fordulatszámon pörgő cselekményről van szó, a karakterek erősek, izgalmasok és a vége mindent vitt. Nyomozás, pszichológia, Oxford és borzongás, aminek mi, olvasók is részesei lehettünk. Könnyű elveszni a történetben, ami a remek írói stílusnak, a fordításnak és az újszerű cselekményvezetésnek köszönhető.
A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak!
Oldalszám: 400
Kötés: puhatáblás
ISBN: 9786155759482
Fordította: Gömöri Péter
Megjelenés éve: 2018
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése