2016. február 5., péntek

Sara Crowe: Campari reggelire-Egy nem nekem íródott lányregény

Sara Crowe: Campari reggelireAz ember élete tele van borzalmas dolgokkal: elhunyt rokonok szelleme kísérti, befuccsol a szerelmi élete… és odaég a pirítós.
1987-ben Sue Bowl élete fenekestül felfordul. Édesanyja halála miatt úgy érzi, önmagából vesztett el valamit. Aztán az apja is összebútorozik egy Ivana névre hallgató rettenetes férfifalóval.
Ám Sue-t mindig arra bíztatta az anyja, hogy hozza ki mindenből a legjobbat – neki pedig ott volt a szavak szeretete és pár fura rokon. Sue végül Coral néni roskadozó családi otthonába, Green Place-be kötözik, amelyet szép lassan egyre több különc és csodabogár kezd el benépesíteni. A denevérekről nem is beszélve…




Sara Crowe regénye, a Campari reggelire nálam elbukott. Több helyen is dicsérték és a borítója olyan jópofa volt, ezért nagyon vártam, hogy elkezdjem az olvasást. 

Az olvasás előtt, mint mindig most is átnéztem a fülszöveget és megdöbbenve láttam, hogy egy nagyobb kiadó, nevezetesen az Athenaeum nem fordít kellő figyelmet a nyelvtanilag is helyes szövegezésre, de mindjárt meg fogjátok látni, hogy miről van szó. 

Ne tudjátok meg hányszor akartam elhajítani a könyvet, de végül a becsület kedvéért elolvastam, de nagyon csalódott vagyok. Azt nem tudtam egyértelműen eldönteni, hogy a magyar fordítás miatt lett-e ennyire halovány a regény, vagy eleve nem volt egy remekmű, bár sejtésem szerint is-is. A könyv hemzsegett a hibáktól, elírásoktól és a magyar nyelvet sutba vágó szerkesztési hibáktól. A font helyett dollárt írtak és ez még csak a kisebb probléma volt. Ne is menjünk messzire, a könyv hátsó borítóján a fülszöveg feletti résznél az alábbi okosság olvasható: „Tanulj meg önmagamért élni”. Mi van? Könyörgöm! Ne! Legalább az szembetűnő részeket nézzék át. 

Számomra annyira zavaró volt, hogy ezután a könyvben már jobban felfigyeltem a hibákra, sőt egy idő után már kerestem is őket, mivel a regény nem tudott lekötni.

A történet alapjában véve nem lett volna olyan rossz, hiszen az írónő a 80-as évekbe helyezte Sue-t, a 17 éves angol kamaszt, ami egy ódon házzal kiegészítve nagyon is a kedvemre való lett volna. Azonban ott voltak a furcsa nevű szereplők (Coral, Loudolle, Cameo, Icarus, Buddleia), akiket nem tudtam hova tenni, talán egyedül Coral az idős nagynéni vitt némi színt az amúgy fekete és fehér történetbe. Az összecsapott történet és a funkció nélküli, szinte robotként megjelenő szereplők, mint például az admirálisok számomra érdektelenek maradtak. 

A regénybe az írónő megpróbált mindent belesűríteni, úgy, mint gyász, szerelem, titok, szenvedés, de itt most a kevesebb néha több elv remekül beválhatott volna. Pont emiatt nem tudott egyik szál sem kibontakozni, ezt nagyon nem szerettem. Emellett Sue sem nőtt a szívemhez, annak ellenére, hogy a helyzete sajnálatot kellett volna, hogy keltsen, sajnos bennem inkább egy koravén kamasz, vagy éppen egy furcsa felnőtt benyomását keltette, mindamellett, hogy néha annyira gyerekes volt. Nem hiszem, hogy a kamaszok ilyenek lennének, mint Sue, szerintem az írónő nem igazán végzett kutatómunkát eme témában. Még mielőtt elfelejteném, -mert legszívesebben ezt tenném- Sue író szeretne lenni, így a szárnypróbálgatásaiból mi olvasók is kapunk, de bár ne kapnánk. 

Nem is szeretném tovább ragozni. 


Összegezve


Egy lassú folyású felejthető történet, túl sok felesleges szereplővel. Sem nem humoros, sem nem érzelmes, inkább langyos. A végére igaz tartogatott egy pici fordulatot, de mire odáig eljutottunk engem már nem igazán érdekelt. Sajnos ez most nagyon nem tetszett, pedig, mint említettem lett volna ebben lehetőség, Anglia, ódon ház, szerelem, írás, klub, gyász mind-mind jó alapja lehetett volna egy remek történetnek.
 

Elárulom, hogy a Moly-on mindössze kettő csillagot adtam a regénynek, amiből egy a borítót illeti.

3 megjegyzés:

Szilvamag írta...

Fú, ennyire rossz lenne? Nálam itt csücsül a polcon, még nem olvastam. Azért szereztem be, mert csak jókat olvadtam róla.... lehet kár volt? :/

Kritta írta...

Sajnos ez nekem nagyon nem jött be,eleve rossz szájízzel kezdtem neki, mert elvágta magát a könyv a hátsó borítón található bődületes hibával, után pedig egymást követték a kisebb, nagyobb bakik, amire egyre kiélezettebb lettem. Úgy összességében sokat rontott a történeten a magyar kiadás hibáktól hemzsegő szövegezése is, pl. a dollárt és a fontot is keverték, stb. Szóval elolvastam, de ennyi.

Szilvamag írta...

Köszi az infót, akkor annyira nem sietek vele. :)

Kövess e-mailben is