2016. február 18., csütörtök

Rachel Cohn - David Levithan: Dash és Lily kihívások könyve

Kétféle ember létezik: aki imádja a karácsonyt, és aki szívből gyűlöli. Dash az utóbbi csoporthoz tartozik. Ám úgy tűnik, ez a karácsony más lesz, mint a többi: egy könyvesboltban – kedvenc írója műveinek szomszédságában – egy piros noteszt talál. A füzetke eredeti gazdája, Lily, aki rajong a karácsony minden szépségéért, különös rejtvényeket agyalt ki a szerencsés megtalálónak. Dash úgy dönt, belemegy a játékba. Elkezdik egymásnak küldözgetni a piros noteszt különböző kihívásokkal, mégpedig csodabogár rokonok és barátok segítségével. Hiszen idén úgyis mindketten szülők nélkül maradtak karácsonykor: az övék az élet és New York! És hogy Lily és Dash végül összetalálkoznak-e? És elég az a szerelemhez, ha két vadidegen – egy mogorva és egy széplélek – egy füzet lapjain levelezget egymással? Aki tudni szeretné a választ, olvassa el, milyen kihívásoknak kell megfelelniük, hogy erre egyáltalán esélyük legyen, és közben merüljön el a városok városának ünnepi forgatagában!


A Dash és Lily című könyvvel karácsony tájékán találkoztam, amikor is sok-sok kép keringett facebookon, aminek a fő témája a karácsonyi ajándékként kapott könyvek voltak. Ez a tendencia legfőképpen bloggerek oldalán volt tapasztalható, mert a többiek inkább megmaradtak a gyerek-kutya-kaja-karácsonyfa vonalon, ami nem baj, de ezeket gyakran átpörgetem, a könyveket viszont szinte minden alkalommal megcsodálom, annak meg kimondottan örülök, ha mindezt egy ízléses fotó kapcsán tehetem meg. Imádom amikor mindez a kakaós csiga/gőzölgő forrócsoki/cuki bögre kiegészítőkkel kerül megvalósításra, mintegy modern csendéletként, de picit kezdek eltérni a témától. Szóval mindig örömmel nézem az ilyen jellegű képeket és valahogy szemet szúrt, hogy ez a könyv igen sok képen szerepel. Elhatároztam, hogy amint lehet megnézem magamnak ezt a figyelemfelkeltő borítóval bíró, leginkább fiataloknak szóló kötetet. Mivel először a borítóval találkoztam, anélkül, hogy elolvastam volna a fülszöveget állíthatom, hogy nagyon bejött, nem tudom ki, hogy van vele, de a sok szívecske ellenére - amit alapjában véve nem szoktam díjazni - ez most nyerő volt, a vidám és színes utcarészlet pedig telitalálat.


http://www.ardorny.com


Majd jött és ment a karácsony és az új év első hónapja is, de nekem egy picit várnom kellett a könyvre, mivel csak a legutóbbi könyvtár látogatásom alkalmával tudtam elcsípni. Lévén, hogy a kötet célközönség a kamaszok és a fiatal felnőttek, ezért nem voltam benne biztos, hogy szeretnék-e egy saját példányt, így inkább vártam. 

Miután szépen elhoztam a könyvet rögtön belevágtam az olvasásba és röpke kettő nap alatt végeztem is vele. 
Ez a gyorsaság köszönhető volt annak, hogy az alapötlet nagyon egyedi volt és a stílus is kellemesen könnyed hangvételűre sikeredett, azonban sikeresen megmaradva a realitások mentén. 

http://www.pw.org/literary_places/strand_book_store

Úgy gondoltam, hogy annak ellenére, hogy a szerelem terén nem éppen most bontogatom a szárnyaimat New York és a karácsony miatt még szerethetem a könyvet, hiszen ebből a csodás városból is ígérkezett egy jó adag. Az pedig egy picit sem érdekelt, hogy a könyv a karácsony köré épül fel, mert én pont ugyanúgy bele tudok feledkezni az ünnepi hangulatba akár a nyár közepén is, mint decemberben, szóval a február még bőven belefért.

Az alapot egy "elveszett" notesz szolgáltatta, ami valójában csak arra várt, hogy egy arra érdemes megtalálja, felvegye a kesztyűt és ezáltal érdekesebbnél érdekesebb kihívásokat találjon ki egymásnak elhagyó és megtaláló egyaránt. A kis piros noteszt Dash az intelligens, de kicsit morcos, a karácsonyt pedig éppenséggel utáló kamasz találja meg és ezzel kezdetét veszi egy őrült bújócska, amikor Lily, a félénk, de érdekes lány a hunyó és Dash próbál folyamatosan elbújni, mindehhez a hátteret pedig a karácsonyi New York biztosította. 
A másik szálon pedig a két fiatal éli a saját életét, mely nem mentes a mai kamaszoknál is tapasztalható problémáktól. Érdekes csavarokat kölcsönöz a történetnek, hogy a hétköznapi szál mellett követhetjük nyomon a kis piros noteszben hagyott üzenetek alapján kibontakozó kapcsolatot, ami elé többször is akadályok gördülnek és egyáltalán nem lehetünk biztosak a végkifejletben. Bevallom néhol nekem túl érettnek tűnt a két fiatal gondolkodása és levélváltása...

"Vigyázz, mit csinálsz, mert soha senki nem az, akinek látni akarod. És minél kevésbé ismersz valakit, annál inkább hajlamos vagy azt hinni, hogy ő az, akit magadban hordozol."

Igazából a nagy durranás számomra elmaradt, amit én nagyon vártam volna. Inkább úgy jellemezném, hogy egy megbízható, könnyed, néhol humoros történetet olvashattam kellemes háttérrel megfestve. A karakterek egytől egyig kedvelhetőek voltak. Nagyon szerettem például a kicsit pikírt nagynénit, a jópofa, bár enyhén perverz nagybácsit is, igazi üde színfoltok voltak, emellett Lily és Dash is nagyon kedvelhetőek maradtak mindvégig, a maguk csodabogár módján. 

http://www.newyork.com/


Összegezve

Számomra olyan volt a történet, mint egy hullámvasút, voltak szárnyalások és zuhanórepülések, mert annak ellenére, hogy jó volt mégsem éreztem, hogy zseniális. Ez a hiány pedig pont a mélypontok miatt volt érezhető, hiszen voltak olyan részek, amikor már-már nem történt semmi és nem villanyoztak fel az események, csak csorgott a történet, aztán hirtelen jött egy vicces jelenet, vagy egy olyan történés, ami kimozdította a cselekményt a holtpontról és az ott és akkor jó volt. Annak örültem volna, ha végig azt érzem, hogy Huha!, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy a célközönség részére ez az utóbbi idők egyik legjobb olvasmánya lehet, mert intelligens, vicces, fiatalos és egyedi.

Egy ilyen könyv után szerintem mindenki áhítozik a karácsonyi New York után és talán titkon reméli, hogy egyszer ő maga is rálel egy ilyen rejtélyes kis piros noteszre. 
Mert miért is ne létezhetne a valóságban is ez a notesz? 

Nincsenek megjegyzések:

Kövess e-mailben is