2016. február 24., szerda

Louise Walters: Levelek a bőröndből - egy felkavaró történet nőkről nőknek

Ki lehetett az a férfi a II. világháború viharaiban, akinek a kedvéért szerelme nemcsak a vezetéknevét, hanem keresztnevét is megváltoztatta?
Roberta Pietrykowski, a 30-as éveiben járó antikvárius minden társaságból kilóg, így aztán nem jár társaságba. Egyetlen öröme, hogy munkahelyén, az Old and New Bookstore polcain sorakozó könyvek titkait lesi: régi képeslapok és levelek után kutat. Családjának féltett titka kerül elő, amikor édesapja egy bőröndöt hoz be a boltba, tele könyvekkel. A bőrönd belsejében a Mrs. D. Sinclair név olvasható, Roberta nagymamájának gyöngybetűivel írva. Ki lehet Mrs. Sinclair? Ki lehet a titokzatos Jan, ha nem Roberta nagyapja? Miért nem találja meg Roberta a nagyszülei házassági kivonatát?





Ez a könyv még hosszú ideig velem marad, a történet, a női sorsok és maga a történelem egy darabkája elevenedik meg. 

Először Robertával ismerkedhetünk meg jobban, aki napjainkban egy régi stílusú könyvesboltban dolgozik, ahol azzal telnek a napjai, hogy könyveket porolgat és gyűjti a régi könyvekben fellehető emlékeket. 

A könyvekben elrejtett dolgokat találok: lepréselt virágokat, hajtincseket, jegyeket, címkéket, nyugtákat, számlákat, fényképeket, képeslapokat, mindenféle fajtát. 

Roberta igazából úgy éreztem csupán mellékszereplő, annak ellenére, hogy biztos, hogy az írónő sokkal inkább rá szeretett volna építkezni. Számomra Roberta kicsit furcsa, annak ellenére, hogy felnőtt, független nő mégis néhány dologban gyermeteg gondolkodása van és nem mindig hoz megfelelő döntéseket, például többször is érzéketlen és túl megbocsájtó. 
A Robertáról szóló részeket közel sem élveztem annyira, mint ami a nagymamájáról Dorothy-ról szólt. 

Dorothy életét egészen fiatal korától kezdve ismerjük meg, ami végül egy nagyon szép lezárással fejeződik be. Egy dolgos, tettre kész és igen erős asszony életútja tárul a szemünk elé, amihez a II. világháborút éppen megélő Anglia adja a hátteret. Dorothy nagyon sok mindenre képes a szerelemért és az anyaságért, de olyan nehéz választás elé állítja a sors, amibe sokan belerokkannának, de nem Dorothy. Ő inkább meglátja a jót a rengeteg rossz között és képes kézbe venni a saját életét megváltoztatni a nevét és megvalósítani azt, amire mindig is vágyott. 

Dorothy előhúzta a bőröndjét az ágy alól, letörölte róla a port, remegő kézzel kireteszelte és kinyitotta.

Egy hihetetlenül jól felépített és szimpatikus karaktert ismertem meg, teljesen bele tudtam élni magam a helyzetébe, hiszen annyira valóságosan elevenedett meg az élete a lapokon, hogy szinte magam előtt láttam Dorothy-t, azaz Dorothea-t. Láttam, amint a mezőn áll és a gépeket nézi, vagy éppen ahogy kiteríti a mosott ruhát, fantasztikusan elevennek hatott a karakter, ezért is kerülhettem a hatása alá. 

Jan Pietrykowski a másik olyan karakter, akit nagyon megkedveltem, mert nagyon erős, de nem fél kimutatni az esendőségét, szinte látszott, ahogy egy kemény embert is kikezdenek a háború borzalmai, annak ellenére mondom ezt, hogy a történet a két női életútra volt kihegyezve. Jan igazi sajnálatot ébresztett bennem és nagyon drukkoltam azért, hogy rendbe jöjjenek a dolgai és teljesüljön a vágya. Szerettem, ahogy rajongott, ahogy élt és gondolkodott, igazi jó ember volt, a hibái ellenére, mert a makacssága őt is a rossz irányba terelte, amit nagyon sajnáltam. 

A könyv végét nem bírtam ki sírás nélkül, pedig megmondani sem tudom, hogy mikor sírtam könyvön utoljára. Ez a történet viszont ezt hozta ki belőlem, egy idős nő esendősége és a saját elméjének a rabjaként, ahogy újra és újra átéli a régi szép és ijesztő időket és annak ellenére, hogy nem mutatja ki a külvilág felé tisztában van a körülötte zajló eseményekkel és tudatában van annak is, hogy hazudnak neki, mert bár megöregedett (110 éves, ami a szellemi képességeit tekintve kicsit hihetetlen), de még vannak érzései, emlékei és a külvilág elől elrejtett tudata. Gyönyörű lezárást kapott a regény, nagyon szerettem és megindított.

Remek egyvelege jelennek és múltnak. A II. világháború számomra mindig érdekes téma, most, hogy női szemszögből olvashattam erről még inkább felkeltette az érdeklődésemet, hiszen a nők másként élték meg és látták ezt a sötét korszakot. 

A titkok pedig végig átszövik a történetet, ami szintén ad egy említésre méltó pluszt a regénynek. 
Ki is valójában Mrs. D. Sinclair?

Alapjában véve nagyon szeretem a női sorsokról szóló, évtizedeken átívelő családregényeket, ez pedig egy volt a jobbik fajtából. Olvasmányos, kalandos és megrendítő, több szempontból is. Nem mondom, hogy hibátlan volt, mert néhol nem értettem, hogy mit miért tesz például Roberta, de ez teljesen elenyésző volt ahhoz az élményhez képest, amit Dorothea és Jan részéről kaptam.  

Továbbá nagyon szerettem azokat az apró részleteket, amikor Roberta a könyvekben megtalálja az ottfelejtett leveleket, feljegyzéseket és "felolvassa" nekünk, olvasóknak.

Bátran ajánlom olvasásra minden nőtársamnak, mert ilyenkor érezzük, hogy mi magunk mennyire szerencsés korba és szerencsés csillagzat alatt születtünk, amikor egy ilyen nehéz helyzetben lévő asszony sorsa tárul elénk, aki a nehézségek ellenére is erős tudott maradni mindenek felett.

Új kedvencet avattam.  



Nincsenek megjegyzések:

Kövess e-mailben is