Anna Banks: Posszeidón

Mit tennénk, ha hirtelen kiderülne, hogy képesek vagyunk cápákkal és egyéb tengeri herkentyűkkel társalogni, vagy éppen a víz alatt beszélni?  

Nehéz kérdés, de pont ettől is jó a könyv, hogy ezt a kérdést feszegeti nagyon üde, fiatalos és olvasmányos formában. 

Anna Banks Poszeidón kötete, mint a Szirénia öröksége trilógia első része múlt év októberében jelent meg a Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is. Én azóta vadászok rá és most nemrégiben egy könyvtári példány elérhetővé vált. Nem is halogattam sokáig elsiettem érte, majd ez lett a soron következő olvasmányom. A sellőkkel eddig kizárólag Ariel a kis hableány mesén keresztül kerültem kapcsolatba, ezért nem volt túl sok előképzettségem a témában. Így szinte tiszta lappal indítottam a könyv olvasását.

Ennek ellenére mire a történet végére értem rengeteg érdekességet megtudtam a lenti világról, a rostáláson (párválasztási szokások) át a múltőrzőkön keresztül a két uralkodóház  ( Triton-Poszeidón) titkain át a szirének testfelépítéséig. Egyszóval igen átfogó információ halmazt kapunk, ami szerencsére egyáltalán nem volt tömör, vagy éppen zavaró a történet szempontjából.

A könyv egy vicces jelenettel és egy tragédiával indul, ami már megadja az alap feszültséget, ami sajnos nem  fokozódik a történet folyamán, de végig ott motoszkál, hiszen Emma szirénsége (bizony nem sellő!) innen datálódik. A lendületes, humoros rész viszont végig megmarad, mosolyt csal az arcunkra és közben azt vesszük észre, hogy a szereplők Emma, Galén, Galén testvére, Raína, aki eleinte egy útálatos dög, és a kicsit pipogya Tóraf a szívünkhöz nő. Egyedül Emma anyukájával nem tudtam mit kezdeni, igaz végig tudtam, hogy miért, de kíváncsi voltam, hogy mit fog kihozni belőle a szerző és sajnos mivel függővég, -miért is ne lenne az egy trilógia első része esetében-a megoldás még várat magára, van miért izgulnunk a továbbiakban is. 

A Floridai tengerpart ugyanúgy megjelenik, mint a víz alatti Titanic roncs, kicsit azt a részt én jobban kifejtettem volna, nekem ott lehetett volna egy picit több élmény az említés szintjén túl, mert érdekes egy ilyen történelmi szálat is beleszőni, ami a víz alatti élethez köthető,de imádtam a tenger alatti barlangokat, az aknamezőket, nagyon érdekes volt alámerülni és belesni a víz alá, főleg, hogy egy tengeri Adonisz  Galén volt a kalauz, vele bármikor alámerülnék én is. 

Galén a tengeri fenség Emma nyomába szegődik, követi New Jersy-be, hogy kiderítse valójában milyen módon tartozik a szirének közé a szép, szinte áttetsző bőrű, ibolyaszín szemű, szőke lány, aki bár nem hordozza a szirének tipikus jegyeit mégis egyértelműen rendelkezik a szirének között is ritka kivételes tehetséggel, irányítani tudja a tenger élőlényeit, ami egyszer a fennmardásukhoz nélkülözhetetlen lehet. 

Kedvencem: Emma, aki nagyon jól kezeli a váratlan és akár kínos szituációkat is, emellett erős és gyenge is tud lenni.

Érdekes: Raína, aki először egy utálatos dög, akit később mégsem lehet nem szeretni

Semleges: Tóraf, valahogy ő volt az, aki nem hiányozhatott a történetből, de semmi extra

Szívdöglesztő: Galén, aki kék szemű, napbarnított, izmos, jófej és kitartó, pont olyan amilyennek egy tengeri fenségnek lennie kell.

Fura: Először nekem nagyon furcsának tűnt, hogy az összes szirén rajong a tengeri halakért, azt eszik szinte minden étkezésnél, bár végül már értettem, hogy miért is esznek halat, megvilágosodás volt a köbön.

A borító magával ragadó, akárhányszor ránéztem úgy éreztem, hogy a víz alatt vagyok és a sima, néma tenger vesz körül, nagyon szép színek és a lány a borítón szintén gyönyörű, olyan Emmás, szinte el is hittem, hogy Ő van a borítón. A történet és a borító teljes összhangban van és ez elég ritka. Új kedvenc borítom van, kár, hogy könyvtári, mert ez az a könyv, amit szívesen látnék a polcomon is. 

Az írásmód egészen újszerű az E/1 és az E/3 személyben történő mesélés váltakozik Emma és Galén szemszögéből, nekem nagyon tetszett ez a fajta megoldás, követhető és nem sablonos. 

Fiatalok, szimpatikusak, szerelmesek, bíznak, vívódnak és élnek, mindez nem mindennapi formába öntve, igazi könnyed YA regény. Egy délutáni limonádé mellé kiváló olvasmány, némi fantasy érzéssel, de akár igaz is lehetne, mert könnyeden, a kellő részletességgel van elmesélve. Egy-egy zavaró momentumon átlépve új kedvenc YA regényem lett Rainbow Rowell Eleanor és Parkja mellett 

Tűkön ülve várom a folytatást, ami remélem idén már kapható is lesz.

Fülszöveg:

Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nem képes egykönnyen túltenni magát a traumán. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen. Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére bármilyen kockázattal jár is.
Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?