Michelle Marly: Coco Chanel és a szerelem illata

Fülszöveg: 1919. Párizs. 

Coco Chanel, a párizsi divat nagyasszonya szép szakmai sikereket ért már el, mikor a magánélete szörnyű válságba jut. Szerelme autóbalesetben életét veszti, s a boldogtalan nő képtelen a gyásszal megbirkózni. Támogató barátnője segítségével idővel új életcélt talál, amikor a szeretett férfival közös ötletüket, egy Chanel-parfüm megalkotását veszi tervbe. A nagy csoda, a Chanel No 5 megálmodása az első lépés egy olyan úton, amelynek a vége a szerelem illatának felfedezése. A gyötrelmes útra a saját múltjának árnyaival is küzdő Coco szerető lelki társat kap a sorstól, a karizmatikus Dmitrij Romanov herceget.

Véleményem: 

Egy igazi kis ékszerdoboz ez a regény. Annak ellenére, hogy életrajzi ihletésű számomra mégis érzelmesen jeleníti meg a világ egyik legkedveltebb parfümjének, a Chanel No.5-nek a születését. A parfüm születését pedig Coco élete és érzései keretezik.  

Ami elsőre felkeltette a figyelmemet az az volt, hogy Michelle Marly egy rövid életszakaszt jelenít meg a regényében ( 1919-1922). Elsőre nem tudtam megítélni, hogy kevés lesz-e ez az időszak egy igazán jó, érzelmekkel teli Coco Chanel regényhez, de szerencsére nem így történt. 

Korábban már olvastam Coco Chanel életrajzot, így kicsit tartottam is tőle, hogy esetleg most is egy teljesen hasonló történetet olvashatok, azonban ez is alaptalan félelemnek bizonyult. 

Természetesen az életrajzi alapok megmásíthatatlanok, de a tálalás igazán kellemes olvasási élményt nyújtott. 

Tetszett, hogy Michelle Marly nagyon alaposan tárja fel mind a parfüm, mind pedig Coco vonatkozásában a legapróbb rezdüléseket, fontos részleteket. Érezhető volt az író felkészültsége, ami nagyon kellemes írói stílussal és magyar fordítással találkozott. 

A borító, rajta a Szajnával és Coco-ra emlékeztető nőalakkal felkelti az érdeklődést, már az első benyomás vissza tud repíteni egészen az 1920-as évek Franciaországába. 

Nagyon szeretem, azt, amikor a regények erős női karakterekkel hatnak az olvasó érzelmeire. Szerintem Coco pedig tökéletes alap bármilyen érzelmekkel, divattal átszőtt regényhez. Megismerjük az érzelmes, a kemény, a gyásztól maszkot viselő Cocot. Nagyon izgalmas személyiség bontakozik ki a lapokon. Gabrielle Coco Chanel maga a Nő, amit ebben a regényben is mindvégig érezhetünk, érzékelhetünk, talán picit irigyeljük, de vele együtt örülünk és sírunk is. Nagyon sokoldalúan jelent meg Coco, ami jó hatással volt a regényre, tetszik az, amikor egy karakter ennyire izgalmas, kidolgozott. Nagy hatással volt rám Coco, számomra ő a top üzletasszony, aki sokaknak példát mutathat kitartásból és akaraterőből. 

"Gabrielle életében már sok férfi szerepet kapott. Hitvány alakok, mint az apja, unatkozó katonatisztek, mint az első szeretői, elegáns urak, mint a nagy szereleme."

"Barátaitól eltérően Gabrielle korán kelő volt. Megszokta, hogy reggel hétkor kezdi a munkát, és a biológiai órája akkor is kiverte kora reggel az ágyból, amikor szabadságon volt."

A Coco mellett megjelenő karakterek többnyire a kor híres figurái voltak, akik szintén nagyon jól be tudtak illeszkedni a regénybe, és remek keretet adtak Gabrielle mellé. Hitelesek voltak a jellemábrázolások, nem kaptak olyan pluszt, amivel túlzónak hatottak volna. 

A szerelmi szálak pedig annak ellenére is mély érzéseket generáltak, hogy maga az élet írta őket, de talán ettől is tudtak megjelenni ennyire mélyen, nyomot hagyva az olvasóban is. 

Teljesen elvesztem a regényben, egyáltalán nem érdekelt, hogy korábban már ismertem Gabrielle sorsát, a parfüm útját. Egyszerűen sodródtam ebben a világban, és szívtam magamba ezt a keserédes atmoszférát. Az atmoszférát pedig tovább erősítették a fantasztikus leírások. 

"A sárga fényszórók áttörték a Szajnáról felszálló ködöt, amely úgy borította be a folyóparti út kőriseit, égerfáit és bükkjeit, mint egy nagy, fehér vászonkendő. Akár egy halotti lepel, gondolta Étienne Balsan. "

Mindvégig ott lebegett a könyvben a divat és a stílus, illetve magának Coco-nak az emléke. 

Összegezve:

Igazi örömolvasás volt ez a regény. 

Mindvégig szerettem olvasni ezt az érzelmekkel, illatokkal, divattal átitatott regényt. Néhol melankolikus, néhol felemelő érzéseket csalt ki belőlem. Furcsa kettős volt ez, de pont ettől volt szép olvasni, megismerni az igazi Coco-t, olvasmányos formában.  

A stílusnak, az atmoszférának és a remek karakterábrázolásnak köszönhetően peregtek a lapok az ujjaim alatt. Nagyon kellemes kikapcsolódást nyújtott ez a kicsit életrajzi, kicsit mesébe illő sorsot elbeszélő regény. Remélem egyszer nekem is lesz egy No.5-ösöm, mert aki egyszer megszagolja, azt nem ereszti az emlék, és valahogy ilyen Coco élete is. 

Végezetül:

"Nincs jövője annak a nőnek, 

aki nem visel parfümöt."

                       Coco Chanel

A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak! 

Megjelenés éve: 2018

Oldalszám: 428

ISBN:  9789630993234

Fordító: Várnai Péter

Pikáns Hemingway Naomi Wood-tól

A ​párizsi feleség csupán a történet kezdete volt…

Hadley, Pauline, Martha és Mary. Ernest Hemingway feleségeként mind a négyen tudták, milyen generációjuk leghíresebb, legvonzóbb íróját szeretni, és általa szeretve lenni. Mindannyian azt gondolták, hogy szerelmük örökké tart majd, és mindannyian tévedtek: egyik nő sem volt képes megtartani őt.
A négy részben elmesélt, valódi szerelmes leveleket és táviratokat a történetbe szövő Mrs. Hemingway feltárja a drámai szerelmi háromszögeket, amelyek tönkretették Hemingway házasságait. Az 1920-as évek bohém Párizsától az 1960-as évek hidegháborús Amerikájáig ívelő, a híres „elveszett nemzedék” alakjaival teli regény a szenvedély, szerelem és szívfájdalom lebilincselő története.

Naomi Wood alapdiplomáját Cambridge-ben, mesterdiplomáját és doktorátusát a Kelet-angliai Egyetemen szerezte. A Mrs. Hemingwayt megalapozó kutatása során eljutott a londoni British Librarytől a washingtoni Kongresszusi Könyvtárig, valamint felkereste Ernest Hemingway otthonait és törzshelyeit Chicagóban, Párizsban, Antibes-ban, Key Westben és Havannában. A Mrs. Hemingwayt jelölték Dylan Thomas Díjra, amely az egyik legrangosabb, fiatal íróknak járó elismerés.

Annak ellenére, hogy a könyv a Mrs. Hemingway címet kapta én úgy gondolom, hogy sokkal inkább Hemingway-t helyezi a középpontba történet. Az író életének fontos eseményeibe is betekintést kaphatunk a kapcsolatain keresztül. Nem állítom, hogy jól megismerhetjük az író legrejtettebb érzelmeit, de egy viszonylag átfogó képet kapunk kalandozásairól, néha beleszőve egy-egy mű születéseink hátterét is. 

Naomi Wood véleményem szerint alapos kutatómunkát végzett a regény megírása előtt, ezáltal kapott egy nagyon jó kiindulási alapot, melyhez hozzáadhatta a saját képzeletének termékét. Bevallom nekem tetszett ez a valóság és képzelet egyvelege, életszerű, de ugyanakkor szórakoztató történetet olvashattam.

Négy nő és egyetlen közös pontjuk az imádott férfi, Hemingway, aki valamilyen titkos módszerrel taszítja, de ugyanakkor vonzza is ezeket a nőket, akik mindannyian egy függőségi viszonyba kerülnek a már-már gyermeteg és önző Hemingway-jel, így némiképpen egymással is. Hemingwaynek folyamatosan szüksége volt a megújuló szerelmi viszonyra és házasságra, ezért is érezhetjük, hogy ugyanazt a négy történetet olvassuk csak éppen az évszámok változnak. Számomra folyamatosan úgy tűnt, hogy valamilyen mentális problémával kell szembenézni a kor nagy írójának, amit az újabb és újabb viszonyok, majd házasságok általi pótcselekvéssel igyekezett kordában tartani, vagy éppen leplezni. 

Hadley, Pauline, Martha és Mary, férjük által mindannyian az érdeklődés és a társadalmi élet középpontjába kerültek, de csúnyán meg is szenvedték a híres Hemingway-jel folytatott viszonyukat, majd házasságukat.  Négy olyan nő életútja rajzolódik ki előttünk, akik önmaguk által is sikeresek, erősek tudtak volna lenni, mégis inkább egy férfi határozta meg az életüket. Úgy éreztem nagyon önző és gyerekes volt az író és ennek ellenére mégis érezni lehetett, hogy volt egyfajta kisugárzása, ami a művein keresztül is érezhető, mind a mai napig.

Hadley-vel

Pauline-nal

Martha-val

Mary-vel

                                           

Képek forrása: http://www.hemingwayhome.com/wives/

Szerettem olvasni a történetet, annak ellenére, hogy csak egy-egy kiragadott részletet, azaz a viszonyok elejét és a házasságok végét ismerhettük meg, sőt mondom ezt mindannak ellenére, hogy tudtam, hogy a cselekmény leginkább fikción alapul. 

A kor nagyon szépen rajzolódik ki az események sokaságában, a gyönyörű ruhák és mulatságok magával ragadóak, a háború pusztítása és ezáltal a személyiségek alakulása is szépen megjelenik a lapokon, valóban élvezetes volt a jól megalkotott háttér miatt is az olvasás. 

Összességében remek kikapcsolódást nyújtott a regény, tette ezt leginkább a stílusával - mely valóban egy hullámvasutazással ért fel-  és a történetvezetésével annak ellenére, hogy a feleségeket néha bosszantónak találtam és nem tudtam velük azonosulni.

Rövid betekintést nyertünk Ernest Hemingway kalandoktól cseppet sem mentes, néha önző, néha vakmerő és esetenként elismerésre méltó életébe. A nagy happy end itt elmarad, tehát nem  romantikus kalandok sora tárul elénk, hanem egy-egy esetenként kalandos, mélabús, vagy éppen megdöbbentő szerelmi történet.

A Moly-on 4 csillagra értékeltem a regényt.