Fülszöveg: Egy ezüstkereskedő boltjának páncélterméből megcsonkított holttest kerül elő. A rendőrség először azt hiszi, egy büntetett előéletű fegyveres rabló az, de nem mindenki biztos benne, hogy jól gondolják. Többek között Decima Mullins sem, ezért fordul Cormoran Strike magánnyomozóhoz: meg van ugyanis győződve róla, hogy a páncélteremben talált holttest a barátjáé, gyermeke apjáé, aki hirtelen, titokzatos körülmények közt tűnt el.
Minél jobban beleássa magát az ügybe Strike és társa, Robin Ellacott, az annál zavarosabbnak tűnik. Nem egyszerű ezüstkereskedő üzletről van szó: a bolt a londoni Szabadkőműves-központ mellett található, és szabadkőműves ezüsttárgyakra specializálódott. És mint kiderül, a fegyveres rablón és Decima barátján kívül is akadnak eltűnt személyek, akikre ráillik a páncélteremben talált holttest leírása.
Az ügy egyre bonyolultabbá és veszélyesebbé válik, miközben Strike-nak egyéb problémája is akad: Robin és barátja, a rendőr Ryan Murphy kapcsolata úgy tűnik, egyre komolyabbá válik, és Strike még sosem érezte ennyire sürgetőnek, hogy bevallja Robinnak, ő hogyan érez iránta.
A fémjelzett ember izgalmas, összetett története Strike és Robin viszonyában is előrelépést hoz: a sorozat minden rajongójának rég várt olvasmánya.
Igazából nagyon vártam, hogy elérhető legyen a legújabb Cormoran Strike történet, amely a Gabo gonodozásában jelent meg, A fémjelzett ember címmel.
Ez már a nyolcadik része a sorozatnak, de amennyire vártam ezt az olvasási élményt, nos, pont annyira vagyok letört a több, mint 1000 oldal elolvasása után. Sajnos most nem azt az atmoszférát, nyomozati élményt kaptam, amit korábban már megszoktam. Valahogy a történet egyik aspektusa sem hozta a
azt a wow érzést, mint korábban. Ezer fölötti oldalszámmal több hétig kínlódtam, sajnos, sokszor letettem, mert túl tömény és kusza volt a történet, a karakterek pedig unalmasak voltak és ráadásul követhetetlenül sok szálon bonyolították az amúgy sem túl izgalmas történéseket.
Persze igazságtalan lenne, ha nem említeném meg, hogy voltak nagyon jó részek is, amelyek Robinhoz és Cormoranhoz voltak köthetők, így ők továbbra is a kedvenc karaktereim közé tartoznak. Tetszett, hogy kicsit érzelmesebb oldalukat, belső gondolataikat is jobban megjelenítette az írónő. Emellett a szabadkőműves szál is jó lett volna, ha a fókuszt nem vitték volna el az események szempontjából indokolatlanul bevont megfigyelések.
Mivel a történet maga kicsit olyan nyafogósba, szerteágazóba ment át, így nem lett a kedvenc részem, de várom a folytatást, hátha visszatalál a sorozat a kezdeti színvonalhoz.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése