Fülszöveg:A nagy sikert aratott A mi kutyánk hülye – Az én gazdáim hülyék című könyv régen várt folytatása Zazi kutya és gazdái mostanra lángelmei magasságokban szárnyaló szellemi képességeiről. Mert időközben persze hogy kiderült, hogy a nevezetteknek mégiscsak van sütnivalójuk. Hovatovább agyasok. Sőt: géniuszok. Figyelem: a könyv olvasásához tömérdek hahaha és hihihi szükségeltetik!
Szerintem mindenki a saját kis kedvencét tartja a legcukibbnak, legokosabbnak, de vajon mi az, amivel Kaszás György mégis tud valami újat, valami mást átadni az olvasóinak, amivel meggyőz minket, hogy az Ő kutyájuk, Zazi tényleg zseni?!
Bevallom, kíváncsivá tett ez a röpke 152 oldalas kis könyvecske a vidám borítójával és figyelemfelkeltő címével. Leginkább tette mindezt azért, mert humoros könyvet általában nehéz írni, hiszen lehet, hogy egy poénon valaki jót nevet, még mások póker arccal veszik ugyanazt a viccet. Szóval nehéz műfaj a humor, legalábbis én így gondolom, ezért mindig örülök annak, hogy vannak bátor írók, magyarok is, akik a humor zsánerét választják, sőt találnak hozzá kiadót is.
Kicsit utánanéztem Kaszás Györgynek és az ő munkásságának. Sajnos túl sok információt nem sikerült felkutatnom, de azért megtudtam, hogy huszonsok éve kreatívgondolkodás- és nyilvánosbeszéd-trénerként, coachként működik (lira.hu) és fontos számára az őt körülvevő környezet. Egyaránt ír szakmai és humoros köteteket.
Térjünk is vissza jelen bejegyzés központi kötetére, A mi kutyánk zsenire. A vidám borítón túljutva amin rögtön megakad a szemünk azok nem mások, mint Elek Lívia vidám kis illusztrációi. Szerintem nagyon kedves és szinte elengedhetetlen, hogy a humort jópofa rajzokkal kísérjék. Ettől sokkal élettelibb lesz a szöveg is és jobban stimulálja az érzékeinket és a humor is sokkal jobban átjön az olvasás során.
Nálam a rajzokkal már akkor telitalálatot lőtt volna ez a könyv, ha szöveg nem lenne mellette. Azonban szerencsére a rajzok mellett a szöveg is tetszetős.
Tartalmas humorbombákat kapunk, ami az olvasás során kellemesen robban szét. Nem megy túlzásokig az író, egyszerűen azt kell mondanom, hogy szórakoztató rövid fejezeteket kínál. Szerintem nem érdemes egyszerre kiolvasni a könyvet, még akkor sem, ha csábítóan rövidkék a kis részek, mert azt tapasztaltam, hogy kisebb adagokban még nagyobbat üt. Olyan jófajta felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt szóló esti kis szösszenetek ezek, amelyeket egy kellemes pihentető alvás előtt szeretek én magam is olvasni.
Külön tetszett, hogy a szerzői kis anekdoták után egy éles váltással Zazi, kutyahősünk is szót kap, mert szót is érdemel. Innentől az ő szemszögéből folytatódik a kötet.
Nekem egyértelműen Zazi része volt a kedvencem, nagyon tetszett, hogy kutyafejjel milyenek is lehetünk mi, gazdik. Sok dologban magunkra ismertem, hiszen a mi Theodorunk is hasonlóan láthat minket, láthatja az őt körülvevő embereket, környezetet.
Nagy szeretettel ajánlom ezt a humoros, a nevetőizmokat bőven megdolgoztató egyúttal kedves, de némi tanulsággal is szolgáló kötetet mindazoknak, akik szeretik az állatokat és a humort.
Így zárásként néhány kis szösszenet a kötetből:
Az én gazdáim éles elméjűek. Ám néha mégis olyan furcsák. Mondok egy példát. Nem hengergőzik a kutya!, mondják mindig, amikor épp hengergőzök. Nem hengergőzik a kutya. Na, de melyik kutya nem hengergőzik, ha én akkor momentán hengergőzök? Van itt netán egy másik kutya, amelyik viszont nem hengergőzik? Nincs. Miért mondják hát azt, hogy nem hengergőzök, amikor hengergőzök?
Az óvatosság hipotézis
A póráz arra való, hogy a gazdi ne szökjön el, vagy ne adj' isten! ki ne fusson az úttestre az autók közé.
A könyvet köszönöm a Corvina Kiadónak!
A képek és a szöveg szerzői jogvédelem alatt állnak, másolásuk, megjelentetésük a szerző engedélye nélkül tilos!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése