Arnold. Bori. János. Liza. Egy zöldséges. Egy banktisztviselő. Egy történelemtanár. Egy háziasszony. Látszólag semmi közös nincs bennük. De a város, ahol élnek, a rendszerváltás, amely megfosztja őket álmaiktól és lehetőségeiktől mégis összeköti őket.
„Van az úgy, hogy az ember olvasni kezd, és azt veszi észre, hogy bár korán fekvő, már hajnal van és még egy szemhunyásnyit sem aludt. Falja a sorokat, mert tudni akarja, mi lesz a mesterien megalkotott hősökkel. Aztán reggelre már tudja, hogy Lugosi Viktória ezen az éjjelen gazdagabb lett egy rajongóval.”
Péterfy-Novák Éva
Lugosi Viktória 1962-ben született Budapesten. Író, újságíró. Két regény, az Ajvé (2000) és a Dafke (2009), valamint egy meseregény, a Hümmögő (2002) szerzője. Ez utóbbi megjelenésének évében elnyerte Az Év Gyermekkönyve Ibby-díjat.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már most, megjelenés előtt elolvashattam Lugosi Viktória legújabb kötetét, a Vándorhomárt. Kicsit félve, kicsit óvatosan kezdtem el az olvasást, nem tudtam pontosan mire számíthatok, mire készüljek, hiszen csupán annyit tudtam, hogy öt történet fog megelevenedni a lapokon, öt fő karakter életútját ismerhetjük meg. Ráadásul mindehhez egy bonyolult háttér adja a díszletet, mégpedig a rendszerváltás időszaka.
Ahogy elolvastam az utolsó történet utolsó sorát is, bizony kellett vennem egy mély levegőt, és ez által picit megnyugodni, lelassulni, ismét visszatérni a 21. századba.
A történetek igazából egy nagy egység kisebb részei voltak, fantasztikus írói megoldással, a nagy egészből alakították ki saját magukat önálló, egyedülálló és kerek történetekké az egyes novellák. Nagyon szerettem ezt a megoldást.
Szinte elfelejtette az ember, hogy a szereplők sorsa összefonódik, de a legvégén az írónő nem hagyott kétséget, odavágott és egy remek fricskával zárta a sorait. A frenetikus zárás minden egyes történetnél megtalálható volt, hiába gondoltam arra, hogy az első részhez képest már nem igazán tud újat hozni a következő történet befejezése, amikor minden egyes résznél sikerült ismét megdöbbentenie, úgy, hogy néha csak ültem és néztem ki a fejemből, nehéz volt feldolgozni az olvasottakat.
Egy picit utána olvastam Lugosi Viktória munkásságának, mert nagyon érdekelt az író személye is, aki ezek mögött a keserédes, lebilincselő és drámai történetek mögött áll.
Kiderült, hogy újságíró és kommunikációs szakember, aki első kézből tapasztalta meg azt a korszakot, ami Magyarországot jellemezte a rendszerváltás időszakában. Tehát ő is átélte, és úgy gondolom, hogy ettől tudott hiteles lenni az írása is. Igen, hiteles volt, az első szótól az utolsóig, biztos vagyok benne, hogy a kiragadott események megtörténhettek volna a valóságban is. Akkoriban mindenki ismert egy Jánost, egy Borit, egy Arnoldot, egy Lizát és természetesen személyes kedvencemet, Alízt is.
Szerettem azt, hogy egy bizonyos életérzést, egy megfoghatatlan, de mégis valós miliőt közvetített felénk, olvasók felé a kötet minden egyes sora. Szinte magam előtt láttam a kor tipikus tárgyait, embereit, sőt még azt a bizonyos illatot is érezni véltem, a Félelem illatát. Igen, így nagybetűvel!
"Fáradt. Mintha szörnyű súly volna a vállán. Fáj minden mozdulat. Nyilván ezért vette fel ezt a görnyedt tartást, amit a koszos villamosablak is visszatükröz. A ládacipelés, az tette ilyenné."
Ezek, az egyes történetekben megjelenő karakterek voltak a szocializmus jellemző figurái, persze kicsit sarkítva, élesítve a kontrasztokat, de mégis nagyon találóan ábrázolva.
A regény nagyon nagy erőssége a karakterábrázolás volt, számomra ez adta meg az abszolút pozitív olvasási élményt, amellett, hogy a korszak is remekül volt ábrázolva, de mégis maguk a figurák jelentették azt a bizonyos pluszt, amitől én azt mondom, hogy egy történet lebilincselővé tud válni. Igen, szándékosan írtam figurát, mert úgy érzem, hogy ezek a karakterek inkább a korszak figurái, bábjai voltak, akik lehettek bárkinek a szomszédjai, gyerekei, férjei és feleségei. Folyamatosan magas fordulatszámon pörgött mindegyik történet. Ezt a felgyorsult ritmust először meg kellett szoknom, de utána szinte letehetetlenné vált a könyv, olvastam este és reggel, még evés közben is, ahogy volt öt percem már nyúltam is a könyvért és vártam a csodát, amit az olvasási élmény nyújtott. Tette mindezt úgy, hogy az összes történet nagyon komor volt, picike vidám foltok feltűntek ugyan, de nem maradtak velünk. Ez utóbbit nem is bántam, mert ez itt és most így volt nagyon kerek és egész, legalábbis számomra, aki a rendszerváltást megelőzően született, azonban mindössze képeim, benyomásaim maradtak meg a regényben megjelenített korszakról.
Ezek a benyomások, képek viszont élessé váltak, emlékképek jöttek és suhantak tovább, néha picit kilépve a regény lapjai közül, elmerülve a saját emlékeimbe, majd újra az éppen aktuális történetbe szó szerint visszazuhanva folytattam az olvasást.
Számomra kedvenc karakterré Alíz vált, az ő történetét vártam a legjobban, és bevallom bizony meg is könnyeztem. Nagyon ritkán csordul ki a könnyem egy történet hatására, most két alkalommal is megtörtént. Számomra Alíz volt a legszerethetőbb, leginkább bátor és erős karakter, aki az érzelmeimre hatva tudott közel kerülni hozzám, talán azonosítottam őt a saját nagymamámmal is, nem tudom, de jó érzés volt olvasni, hogy léteztek, létezhettek ilyen nemes lelkű emberek.
Úgy gondolom, hogy ezt az öt történetet akkor is érdemes elolvasni, ha megélték, átélték az adott korszakot, és akkor is, ha kizárólag a családi anekdoták, elbeszélések által ismerték meg ezt, a kicsit furcsa, kicsit bizarr, de mindenképpen érdekes világot, ráadásul itthon, Magyarországon.
Számomra az idei év egyik legszívhezszólóbb olvasmányává vált a Vándorhomár. Egyértelműen az érzelmeimmel játszott az írónő, tette mindazt úgy, hogy észre sem vettem egészen addig, amíg a történések padlóra nem küldtek, miközben még többre és többre vágytam. Vágytam az érzelmi hullámvasútra, egy letűnt, de mégis ismerős korszakra, annak minden apró rezdülésére, örömére és bánatára.
Vándoroljatok bátran a Vándorhomárral időn és téren át!
Borító: Első ránézésre nagyon illik a történethez, a történetben megjelenő korszakhoz 4 pont
Karakterek: Nagyon erős karakterábrázolás jellemzi a történeteket egészében és önállóan is. A karakterek mindvégig erősek tudtak maradni. 5 pont
Történet: Számomra mind az 5 történet tudott valami pluszt, valami olyan érzést nyújtani, ami miatt a gerincemen végigfutott a hideg. Nagyon furcsa keserédes, fordulatos és ritmusos történetek elevenedtek meg a lapokon. 5 pont
A Könyvet és az olvasási élményt köszönöm a Libri Csoportnak (Park Könyvkiadó)!
A kötet a fenti linken előrendelhető. Várható megjelenés: 2018.05.31.
Meghívó - Könyvbemutató:
Mikor?
2018.06.06. 19-21 óra között
Hol?
Central European University
Az esemény facebook oldala: itt elérhető
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése