A könyvet ajánlásra olvastam el, de nagyon örülök, hogy kézbe vehettem Samantha Vérant regényét, mert egy igazi szeretetcsomag volt, kezdve a gyönyörű magyar borítóval, zárva a finom receptekkel és azzal a személyiségfejlődéssel, amin a szereplők és picit mi magunk is átmegyünk az olvasás során.
Kezdjük is a történettel! Az olvasás elején egy felkapott New Yorki étterem konyhájában megismerjük Sophie-t, akinek nagy álma, hogy Michelin csillagos éttermet vezethessen, amiért keményen küzd is egészen fiatal kora óta. Azonban a karrierje egy pillanat alatt romba dől, a Franciaországban élő nagymamája pedig ezzel egyidejűleg kórházba kerül. Elkeseredésében Sophie elutazik Franciaországba, hogy rég nem látott nagymamája, grand-mére Odette mellett legyen, ott, ahol a gyermekkora nyarait töltötte és megszerette az ételeket, a főzést.
Azonban teljesen mást talál ott, mint amire emlékezett, új kihívásokkal találja szemben magát a karrierje és a magánéletére vonatkozóan egyaránt.
A regény évszakok szerint követi végig Sophie fejlődését, elindul az ősztől és úgy halad a tavasz felé. Nagyon tetszett ez a felépítés, nagyon jól illett a regény keserédes hangulatához, a színekhez, az ízekhez és az illatokhoz.
A romantika mellett az intrika is hangsúlyosan jelenik meg, illetve a gasztro vonal is nagyon szépen belesimul a történetbe, lényegében kiegészítőként van jelen, amivel tompítja az éleket, a feszültséget.
„A TAVASZ, A MEGÚJULÁS és az újrakezdés évszaka a vártnál egy hónappal korábban, teljes díszben beköszöntött. Amerre nézett az ember, minden gyarapodni és virágzani látszott – beleértve engem is. „
A regény valójában egy romantikus köntösbe bújtatott fejlődésregény is. Sophie az útja során felfedezi, hogy mi az, ami az életében valóban fontos, meglátja azokat a hibákat, amelyeket elkövetett az elmúlt években. Szerethető, ahogy igyekszik megismerni önmagát és a környezetében lévő embereket is megpróbálja olyannak látni, amilyenek valójában. Ehhez azonban szüksége volt a mellékszereplők, mint a nagymamája, új barátnője, Phillippa, valamint a gyermekkori játszótársa, Rémi iránymutatásaira, illetve arra, hogy tükröt tartsanak elé.
Izgalmas utat jár be Sophie a kétségbeesés állapotától egészen a reményig. Élvezetes olvasmány volt, amit nagyon hamar sikerült elolvasnom. Nem mondom, hogy habkönnyű romantika, de amellett, hogy remekül kikapcsolt igazán konstruktív tudott lenni, elgondolkodtatott az emberi kapcsolatok, a fontossági sorrend kérdéséről.
A helyszínt pedig egy francia chateau adja, ezzel kapcsolatban maradt egyedül pici hiányérzetem, örültem volna, ha több leírást kapunk, ezáltal jobban megismerjük a környezetet is. Az atmoszféra ettől függetlenül jól illett a történethez.
Ami szintén pozitív az az, hogy a kötet végén kiegészítésként találhatunk pár francia ételreceptet, amiket kipróbálhatunk, mint például a sütőtökös veluté-t, ami végigkíséri Sophie történetét. Itt nem kell nagy dolgokra gondolni, mert nem leszünk a receptek kipróbálása után sem séfek, de mégis úgy érzem, hogy helyük van a könyvben, ihletet meríthetünk belőlük.
Ezen felül, ami nekem még nagyon tetszett az pedig egy, szintén a könyv végén található olvasási segédlet volt, ami lényegében önismereti kérdéssor is egyben, amit a saját életünkre vonatkozóan is meg tudunk válaszolni, illetve evidenciákon elgondolkodni.
Tökéletes nyár végi olvasmány lehet, ha a Te is szereted a különleges ételeket, Franciaországot és a romantikát, de nem riaszt el némi szívszorító történés sem.
Fülszöveg: Mit meg nem tennénk a sikerért, a szerelemért…
Sophie Valroux amerikai, de Franciaországban született. Nagy álma, hogy nő létére igazi sztárséf legyen. Amikor kisgyerek volt, nyaranta a nagymamája sok mindenre megtanította az ételekről, a főzésről. Gimnázium után pedig elvégzi a konyhaművészeti képzőintézmények fellegvárának számító Culinary Institute of Americát.
Már a küszöbén áll, hogy Sophie dédelgetett álma valóra váljon, de ekkor egy pillanat alatt atomjaira hullik a karrierje: kirúgják a menő étteremből. Csőstül jön a baj: imádva szeretett nagymamája stroke-ot kapott. Sophie az éjjeli géppel Franciaországba utazik.
Gyerekszemmel úgy emlékezett, egyszerű kisbirtok volt ez, de most aprócska francia luxuskastélyban találja magát, amelynek szőlőskertje van, és amelyben két étterem üzemel. Sophie, ahogy megpróbálja újra megvetni a lábát a konyhán, apránként ráébred, már az álmai sem a régiek – lassanként megváltozott, hogy valójában mire vágyik.
A könyvet köszönöm szépen a Next21 Kiadónak!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése