C. J. Cooper : A könyvklub

Te mernél fenntartás nélkül bízni a szomszédasszonyodban?

Egy eleve kudarcra ítélt munkahelyi szerelem vége után Lucy Shaw felejteni akar: elhatározza, hogy új életet kezd. Egy, a nyüzsgő Londontól távol eső cotswoldi faluba költözik. Hamarosan korban hozzáillő barátokra talál, és reméli, hogy művészi ambícióit is megvalósíthatja.

Azonban a múltja utoléri új szomszédja, Alice személyében. Az álságos fiatal nő javaslatára könyvklub keretében hetente megidézik régmúlt korok vitatott erkölcsű hősnőit, amivel Alice-nek sikerül egymás ellen fordítania a jó barátokat és kegyetlen bosszút állnia korábbi képzelt sérelméért.

Ezután már semmi sem az, aminek látszott. Se idilli béke, se barátság, csak rejtélyek és torokszorító félelem…

Hirtelen felindulásból vásároltam meg a regényt, talán ezért is történhetett meg az, hogy teljesen mást nyújtott, mint amit elsőre vártam volna. Bevallom, hogy a címe volt az, ami egyáltalán a látókörömbe terelte magát a könyvet, na meg a borítója. Úgy gondoltam, hogy egy könnyed, csajos történetet kapok, ahol a könyveké és a vidéki tájé a főszerep, ráadásul mindezt stílusosan Angliával megspékelve. 

Nem is tévedhettem volna nagyobbat. A fülszöveg elolvasása után kezdett gyanússá válni, hogy inkább krimi, talán thriller vonalon fog mozogni a téma. 

A történet szerint megérkezett Alice az idilli kisvárosba és beköltözött a Lucy melletti házba. Innentől megindul egy bosszúhadjárat, aprólékosan kidolgozott lépések alapján, ami végül rettegéshez vezet, de valójában senki nem ismeri az okokat, csak gyanítja, hogy valami munkálkodik az megszokott környezetében. Ahogy mindenki el van foglalva a saját kis titkával úgy lesz egyre szövevényesebb az ok és okozati háló, amit Alice tart kézben. A kérdés pedig mindvégig ott munkál, hogy ki fogja elnyerni méltó büntetését?

A karakterek látszólag barátok, de inkább közeli ismerősöknek nevezném őket, valójában senkiről nem tudunk meg túl sokat, ami számomra kicsit zavaró volt. Örültem volna, ha nem csak az egyes karakterek kisebb-nagyobb titkába kapunk betekintést, hanem megtudunk egy kicsit többet is akár a külsőségeket, akár a belső vívódásokat tekintjük. A regény során csak felszínes ismeretséget tudunk kötni a szereplőkkel. Lucy és Alice talán a kivételek ez alól, hiszen ők a regény fő mozgatórugói, tőlük indul és velük zárul a titok. 

Nem mondom, hogy bármelyik szereplő is közel tudott volna kerülni hozzám, ami lényeges lenne számomra, hogy bele tudjam élni magam a cselekménybe. Itt sajnos kívülálló maradtam. 

Alice karaktere volt számomra izgalmasabb, a mániákusság és a módszeresség jegyeit nagyon jól hozta. Lucy viszont néhol bugyutának tűnt, sőt talán a lány a vonaton karakterét is magán hordozta, amit nem szerettem. Nem mindig volt érthető, hogy mit miért tesz, miért nem látja a nyilvánvalót és miért megy bele olyan butaságba, amiről egyértelműen tudta, hogy veszélyezteti őt. 

Az angol kisvárosi légkör sem jön át a lapokon, nagyjából bárhol a világban játszódhatott volna. Szerettem volna, ha ez a légkör, a dermesztő atmoszféra sokkal jobban megjelenik az olvasás során. 

A könyvklubot viszont úgy érzem, hogy nagyon jól beleépítette az írónő a történetbe, szerettem azokat a részeket olvasni. Örültem, hogy valós irodalmi klasszikusok jelentek meg a választott könyvek között, tetszett ahogy a karakterek vitáztak egy-egy regény fő mondanivalóján. 

A  villanásnyi izgalmak  után, meg a viszonylag érdekes levezetést követően a titok hatalmas csalódás volt. Ennél valami sokkal ütősebbre számítottam egy thrillertől. 

Nem gondolom, hogy rossz vagy unalmas lett volna a regény, de a cím és a fülszöveg alapján többet vártam. Nagyon hamar kiolvastam, mert ettől függetlenül kíváncsi voltam a nagy titokra, meg arra, hogy mi lesz a szereplőkkel, de nem lett életem thrillere.