Agathatát csúnyán rászedik, megvezetik egy kamugyilkosság kamubűnjelével. A kínos epizód alkalmasnak látszik a lejáratására, ám ő felveszi a kesztyűt. E kompromittáló akciónak látszólag semmi köze ahhoz a megbízáshoz, amelyet kevéssel korábban az egyik helyi üzemtől kapott Agatha nyomozóirodája: a főnökség ipari kémkedésre gyanakszik.
Agatha és csinos fiatal segítője, Toni azonban jó szokásuk szerint szimatot fognak, és a gyanakvókra kezdenek gyanakodni. Hamarosan bekövetkezik egy haláleset, ami a bíróság szerint baleset volt, okozóját az üzem udvarán élő szamárban jelöli meg. Javasolja: tegyék el láb alól szegény fülest. Csakhogy országos mozgalom indul a megmentésére. Vajon sikerül-e végül? És vajon beigazolódik-e Agatha gyanúja az üzemmel kapcsolatos üzelmekről? És Agatha „több mint barátja”, Sir Charles Fraith vajon elveszi-e a helyi újgazdag família leányát? Amúgy pedig a nyomozónő vigasztalódik-e szerelmileg?
Immáron 30. részéhez érkezett az Agatha Raisin sorozat, kimondani is sok, az pedig még inkább, hogy töretlenül szeretem a sorozatot és követem is a megjelenéseket.
Agatha ebben a részben is hozza a formáját, továbbra is magánnyomozóként praktizál, karöltve csinos segítőjével Tonival, valamint felbukkan az elmaradhatatlan Charles és Roy is.
Egy akkumulátor gyárban kapnak egy látszólag remek megbízást, érdekes ipari kémkedés ügyében. Azonban hamar befigyel egy láb az erdőben, mellyel elindul Aggie kálváriája és ismételten nem kis slamasztikában találja magát. Ezúttal remek kiegészítő karakter Csitt-Csatt, a szamár, akire rákerül Agatha méregdrága kabátja is, hogy abban parádézzon tovább. A gyár egy alkalmazottja meghal, Csitt-Csatt pedig Agathaék nélkül igen nagy pácban ülne, de mivel a kis társaság kézbe veszi az ügyet, így gondolhatjátok milyen nyomozás veszi kezdetét.
Dióhéjban ennyi a történet, nem eget és földet megrázó, de azért megkapjuk a szokásos formulát.
Úgy érzem, annak ellenére, hogy sokak a régi Beaton-féle nyomozást vélik visszaköszönni, én magam inkább azt éreztem, hogy valahogy most nem volt a legjobb formájában az írónő. Az első részek színvonalát számomra továbbra sem hozta, de az előző két részhez képest tényleg kicsivel viccesebb, komplexebb lett. Személy szerint az akkumulátor gyár dolgozóival egyáltalán nem voltam kibékülve, nagyon kuszák voltak a karakterek, azt éreztem, hogy valójában funkció nélkül vannak ilyen sokan és csak növelik a szereplők számát.
A könyv közepétől éreztem azt, hogy Aggie valóban él, vicces, tudjátok a megszokott kedves karakter. A vidéki atmoszférát most nagyon hiányoltam, számomra a helyszín nem idézte meg a vidéki Angliát, amit korábban olyan jól hozott az írónő.
A szamaras részek kicsit butácskára, olyan csacsisra sikeredtek, de nem bántam, hogy kicsit ezzel dobta fel az írónő a nyomozást, eltért a megszokottól, így ez számomra pozitív, vicces volt.
Agatha - természetesen - ismét új "párra" lel, de ezúttal valahogy ez sem tudott annyira lenyűgözni, mert már elcsépelt volt. Nem jött a romantikus vonalhoz semmiféle plusz, amitől meg tudtam volna emelni a kalapomat, ezt kicsit sajnáltam is. Ettől függetlenül nem Agatha vonatkozásában, de maradt olyan szál, ami sajnos elvarratlan maradt.
Továbbra is remekül hozta az erős nő, de mégis oly gyenge, főleg akkor, amikor férfiakról van szó érzést, hogy valahogy nem tud bosszantani még a szokásos Aggie és Roy féle nyávogás sem. Továbbra is szeretem az összes karaktert, bár Tonit valahogy még mindig kicsit gyengének tartom, de ez szerintem leginkább azért van, mert Agatha túl erősen pulzál melletteÍ mindvégig.
Az írónő bekövetkezett halála miatt már csak egy rész maradt a magyar olvasók részére, a 31., amit nagyon sajnálok, mert cosy mistery terén számomra az Agatha Raisin sorozat a No1.
Amennyiben egy szórakoztató, vicces, könnyed krimit kerestek, akkor továbbra is ezt a sorozatot tudom szívből ajánlani. Aki egyszer ráérez a sorozatra azt nem ereszti egészen addig, még az utolsó részt is el nem olvasta, ami garantáltan gyorsan bekövetkezik.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése