Laura Barrow: Hívd haza a kanárikat

 Fülszöveg: Történet ​három nővérről, akiket messze sodort egymástól az élet, de most ismét találkoznak, hogy szembenézzenek a lezáratlan múlttal ebben a családról, gyászról, titkokról és megbocsátásról szóló, megható regényben.

Savannah még csak négyéves volt, mikor ikertestvére, Georgia eltűnt, és azóta sem került elő. Ennyi évvel később talán erre a rejtélyre is fény derül. Savannah meggyőzi nővéreit, hogy ássák ki az időkapszulát, melyet még gyermekkorukban rejtettek el a régi házuk udvarán. Ám a három lánynak a hazatéréssel együtt szembe kell néznie a múlt kísérteteivel és makacs nagyanyjukkal, Mamóval is.

Az előásott emlékek között kutakodva egy fényképre bukkannak, mely Georgia eltűnésének napján készült, és felfedeznek rajta egy ismeretlen nőt a háttérben. Míg a nővérei tovább akarnak lépni, Savannah elhatározza, hogy megkeresi a titokzatos nőt, és így talán az igazsághoz is közelebb kerül. Mikor a régi feszültségek, versengések és emlékek a felszínre törnek, mindannyian kénytelenek átgondolni, mit tudnak arról a sorsdöntő napról, egymásról és önmagukról. Miközben próbálják kideríteni, mi történhetett Georgiával, mindegyikük felismeri azt, amit Mamó mindvégig tudott: az összetartás és egymás támogatása a legfontosabb.

Befejeztem ezt, a kívül, belül gyönyörű történetet. Hát, ez valami csoda volt, pont jókor talált meg a törtémet. Mostanában sok pörgős, vidám könyvet olvastam. Szinte ki voltam éhezve egy mélyebb, érzelmesebb, összetettebb történetre.

Mamó a történet központi karaktete, nála fut össze a múlt és a jelen összes szála. Az unokái, négyen voltak, lányok, de már csak hárman vannak, amikor kiássák az eltemetett időkapszulát, ami emlékek hadát és egy rejtélyt is a nyakukba zúdit. Nem könnyű a saját nehéz sorsuk és mindennapjaik mellett helyretenni a lelkükben zajló harcot, de mindent megtesznek azért, hogy a múlt ne uralja tovább az életüket. Eközben további, nem várt történések zaklatják fel a családot, a kérdés pedig minvégi az, hogy ilyen mélyről van e még lehetőségük eljutni a boldogsághoz, a megbocsájtáshoz és az elengedéshez.

Szerettem a karakterek összetettségét, a megrajzolt női sorsokat és összességben az egész történetet. Nagyon jól ívelt történetvezetés, valósághű karakterek, a dél forrósága, gyász, szeretet és a család fontossága, egyszerűen mindenből tökéletes arányokat kap az olvasó.

Nehezen befogadható, de valóban hatásos történet. Ez a regény megérinti a szívet, ha akarjuk, ha nem. Beszippant, a váltott idősík pedig a generációs problémákat is kiválóan lenyomatolja. Nem tudok nem legekben írni erről a regényről, ami olyan valóságosnak hatott, hogy szinte láttam magam előtt Mamót, a lányokat és a kisváros minden egyes lakóját. A rejtély talán nem is volt olyan rejtélyes, de teljesen adta magát ebben a keserédes történetben. 

Érdemes megismerni a történetet, amit én a #hóbortosnyár kihíváshoz olvastam. Kár lett volna kihagyni, a hétvégi fülledt, meleg idő pedig kiváló atmoszférát teremtett a könyvön kívül is. 

Olvassátok, szeressétek, hagyjátok magatokat bevonódni a lassú katarzisélménybe. 

C. J. Cooper : A könyvklub

Te mernél fenntartás nélkül bízni a szomszédasszonyodban?

Egy eleve kudarcra ítélt munkahelyi szerelem vége után Lucy Shaw felejteni akar: elhatározza, hogy új életet kezd. Egy, a nyüzsgő Londontól távol eső cotswoldi faluba költözik. Hamarosan korban hozzáillő barátokra talál, és reméli, hogy művészi ambícióit is megvalósíthatja.

Azonban a múltja utoléri új szomszédja, Alice személyében. Az álságos fiatal nő javaslatára könyvklub keretében hetente megidézik régmúlt korok vitatott erkölcsű hősnőit, amivel Alice-nek sikerül egymás ellen fordítania a jó barátokat és kegyetlen bosszút állnia korábbi képzelt sérelméért.

Ezután már semmi sem az, aminek látszott. Se idilli béke, se barátság, csak rejtélyek és torokszorító félelem…

Hirtelen felindulásból vásároltam meg a regényt, talán ezért is történhetett meg az, hogy teljesen mást nyújtott, mint amit elsőre vártam volna. Bevallom, hogy a címe volt az, ami egyáltalán a látókörömbe terelte magát a könyvet, na meg a borítója. Úgy gondoltam, hogy egy könnyed, csajos történetet kapok, ahol a könyveké és a vidéki tájé a főszerep, ráadásul mindezt stílusosan Angliával megspékelve. 

Nem is tévedhettem volna nagyobbat. A fülszöveg elolvasása után kezdett gyanússá válni, hogy inkább krimi, talán thriller vonalon fog mozogni a téma. 

A történet szerint megérkezett Alice az idilli kisvárosba és beköltözött a Lucy melletti házba. Innentől megindul egy bosszúhadjárat, aprólékosan kidolgozott lépések alapján, ami végül rettegéshez vezet, de valójában senki nem ismeri az okokat, csak gyanítja, hogy valami munkálkodik az megszokott környezetében. Ahogy mindenki el van foglalva a saját kis titkával úgy lesz egyre szövevényesebb az ok és okozati háló, amit Alice tart kézben. A kérdés pedig mindvégig ott munkál, hogy ki fogja elnyerni méltó büntetését?

A karakterek látszólag barátok, de inkább közeli ismerősöknek nevezném őket, valójában senkiről nem tudunk meg túl sokat, ami számomra kicsit zavaró volt. Örültem volna, ha nem csak az egyes karakterek kisebb-nagyobb titkába kapunk betekintést, hanem megtudunk egy kicsit többet is akár a külsőségeket, akár a belső vívódásokat tekintjük. A regény során csak felszínes ismeretséget tudunk kötni a szereplőkkel. Lucy és Alice talán a kivételek ez alól, hiszen ők a regény fő mozgatórugói, tőlük indul és velük zárul a titok. 

Nem mondom, hogy bármelyik szereplő is közel tudott volna kerülni hozzám, ami lényeges lenne számomra, hogy bele tudjam élni magam a cselekménybe. Itt sajnos kívülálló maradtam. 

Alice karaktere volt számomra izgalmasabb, a mániákusság és a módszeresség jegyeit nagyon jól hozta. Lucy viszont néhol bugyutának tűnt, sőt talán a lány a vonaton karakterét is magán hordozta, amit nem szerettem. Nem mindig volt érthető, hogy mit miért tesz, miért nem látja a nyilvánvalót és miért megy bele olyan butaságba, amiről egyértelműen tudta, hogy veszélyezteti őt. 

Az angol kisvárosi légkör sem jön át a lapokon, nagyjából bárhol a világban játszódhatott volna. Szerettem volna, ha ez a légkör, a dermesztő atmoszféra sokkal jobban megjelenik az olvasás során. 

A könyvklubot viszont úgy érzem, hogy nagyon jól beleépítette az írónő a történetbe, szerettem azokat a részeket olvasni. Örültem, hogy valós irodalmi klasszikusok jelentek meg a választott könyvek között, tetszett ahogy a karakterek vitáztak egy-egy regény fő mondanivalóján. 

A  villanásnyi izgalmak  után, meg a viszonylag érdekes levezetést követően a titok hatalmas csalódás volt. Ennél valami sokkal ütősebbre számítottam egy thrillertől. 

Nem gondolom, hogy rossz vagy unalmas lett volna a regény, de a cím és a fülszöveg alapján többet vártam. Nagyon hamar kiolvastam, mert ettől függetlenül kíváncsi voltam a nagy titokra, meg arra, hogy mi lesz a szereplőkkel, de nem lett életem thrillere.