Májusi zárás

A május olyan gyorsan elrepült, hogy már észre sem vettem, mire lassan a korlátozások végéhez érünk már-már meg is szokom a helyzetet. 

A digitális oktatás még kitartott ebben a hónapban is, emiatt néha a hajamat tépegettem. Ezúttal nem csak a gyerkőc tanítása/ellenőrzése vonatkozásában, hanem a főiskolai beadandóim és online vizsgáim miatt is. 

Ez utóbbi helyzetet azért alaposan meg kellett szokni, nagyon nehéz így kamera előtt teljesíteni, gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Emellett még figyelni is, hogy a látótérbe a romokban heverő lakás látképe ne lógjon nagyon bele. Bizony, néha (ha-ha, nem annyira néha) előfordul, hogy nem ágyazok be, stb. 

Szóval karantén szempontjából gyorsan eltelt már ez a hónap, emellett nagyokat sétáltunk, fagyiztunk, a hónap végén pedig a kicsivel kimerészkedtünk a játszótérre és a piacra is. Nem vagyok paramami (túlzottan, meg nem mindenben, értitek?), így nem zavart, hogy végre van egy kis gyerektársasága, mászókázik, élvezi a tavaszi napocskát, meg csinálja azokat a tevékenységeket, amelyek korábban minden gyerkőc számára természetesek voltak. 

Ezen kívül a kertben is nagy változások jöttek, lett magaságyásom, tele paradicsommal, paprikával, sőt készül a következő kettő, amibe egyéb zöldségek és fűszernövények fognak kerülni. 

 

Szóval haladunk, illetve én igazán tartalmasan le tudtam foglalni magamat, igaz ezt a gyerkőcök vonatkozásában nem mindig mondhatom el, mert néha a tűrőképességük végére értek, együtt és külön-külön is. A kerti munka nem kötötte le őket annyi időre, mint engem. 

Térjünk át a könyves májusra! 

Még áprilisban olvastam újra az Így éltünk Mezopotámiában Agatha Christie Mallowan memoárt, amely a férjével eltöltött régészeti élményeiről mesél az olvasóknak. A bejegyzés viszont csak májusban került ki a blogra, így gondoltam illik megemlítenem. Majd keményebb témára váltva, jött egy amerikai sorozatgyilkos üldözéséről szóló oknyomozó kötet,  Michelle McNamara: Eltűnök a sötétben. Egy nagyon érdekes önéletrajzi ihletésű vallomásregény követte, ami nem más, mint Deborah Feldman: Unortodox kötete. Ez a könyv az Amerikában élő elszigetelt zsidó közösség nem mindennapi életét mutatja be, egy nő szemszögéből. Majd borzongás helyett, egy teljesen más jellegű King elbeszélés következett,  ez nem volt más, mint Stepen King, Emelkedés című írása. Az író kimozdult a komfortzónájából, de szerintem mindenképpen érdemes elolvasni tőle ezt a fantasyt is. A romantika és a második világháború sem maradhatott ki ebben a hónapban sem. Egy két idősíkon játszódó regényt olvastam, egyenesen a francia bortermelő vidékről. Ann Mah, A szőlőskert titka kiváló kikapcsolódást nyújtott, pici romantika, pici rejtély és történelem. Mindenből egy kevés, de ettől függetlenül igazán kellemes olvasás volt ez a regény is.  A hónap nem telhetett el Agatha Christie nélkül. Ezúttal egy olyan gyűjteményt olvastam el, amely az írónő természetfeletti novelláit gyűjtötte egy csokorba. A szokásos Christie stílus és intelligens megoldások vártak rám Az utolsó szeánsz című kötetben. 
Gyermeknapi programajánlómmal együtt egy igazán rendhagyó mesét is értékeltem, mi családilag nagyon szerettük Molnár Krisztina Rita írását, Mákszem és Gubó eltűn(őd)ik.

Témáztam a csajokkal, jól kibeszéltük a címeket. Szerintem érdekes írások születtek, ha van kedvetek nézzétek meg a témában született bejegyzéseket is. 

Aztán megnéztem, hogy milyen friss megjelenésekkel számolhatok, mivel mostanában elég kaotikus minden megjelenés, így érdemes pontosan utánanézni, hogy megjelent-e az adott könyv, de az is előfordulhat, hogy az e-book sokkal hamarabb elérhető, mint a nyomtatott verzió. Tájékozódás innentől a kulcsszavunk! 

A hónapban elolvastam még, terveim szerint hamarosan bejegyzés is készül hozzájuk:

A beszerzéseim a bezártság miatt valahogy a sokszorosára emelkednek a normál időszakihoz képest, ki érti ezt? (költői kérdés, természetesen)

Ismét kedvet érzek magamban ahhoz, hogy magyar szerzőktől is egyre többet olvassak, mivel az utóbbi időben volt pár nagyon jó tapasztalatom, így úgy döntöttem, hogy beszerzek pár magyar regényt, lesz, ami lesz alapon. Remélem ezúttal sem fogok csalódni. Voltak impulzus vásárlások is, mint Rita Falk könyve, az első részt olvastam, azután valahogy nem volt ingerenciám hozzá, de most a cím valahogy megtetszett. A fehér város csöndjét pedig nagyon vártam, már el is kezdtem olvasni és eddig nagyon tetszik, igaz picit bő lére van eresztve, de a történet és a karakterek úgy tűnik, hogy nagyon rendben vannak.

Olvasási tervet nem készítek júniusra, mert nem tudom tartani, miután egy regényt befejezek, akkor a hangulatomnak éppen megfelelőt veszem elő. Mivel több könyvet olvasok egyszerre, így nálam tényleg csak a hangulatomtól függ, hogy éppen melyikkel haladok majd jobban, melyikkel lassabban. Aztán van olyan is, hogy félreteszem egy időre, mint Frances Mayes, Találkozunk a piazzán kötetét, mivel kicsit más, mint amit vártam, így lassabban haladok vele. Sokkal inkább egy útleírásra emlékeztet, nem pont olyan, mint az előző könyvei. Nem rossz, de most nem sodor magával Olaszország, talán azért sem, mert a világban uralkodó helyzet elkedvetlenít az ilyen jellegű írásoktól. Emellett a Berlin nővérei sorozat második részét is nyúzom, picit az első után kezd sok lenni, pedig tetszik. 

Amin nagyon meglepődtem, hogy Molyon átvehettem a 10000 oldal 2020-ban kitüntetést. A karantén egyik pozitív eredménye a sok elolvasott oldal lett. Hurrá! 

Nálatok milyen volt május?