Sara Collins: Frannie Langton vallomásai

Fülszöveg: Frannie ​Langton, a hajdan rabszolgasorban élő cseléd ellen brutális kettős gyilkosság a vád: a hatóságok szerint megölte gazdáját, a tudós George Benhamt és annak különc francia feleségét, Marguerite-t. Sorjáznak a terhelő tanúvallomások, melyekben Frannie csábítóként, boszorkányként, mesteri cselszövőként és szajhaként jelenik meg.

Frannie azonban azt állítja, hiába múlik rajta az élete, képtelen felidézni, mi történt azon a végzetes éjszakán. Van azonban valami, amit el tud mondani: saját, kiszolgáltatott és hányattatott életének történetét, mely egy jamaikai ültetvényen kezdődött, ahol gazdája, egy velejéig romlott tudós szörnyű kísérleteiben segédkezett, és amely könnyen lehet, hogy az akasztófán ér véget.

Vallomása megpecsételheti a sorsát, ugyanakkor az igazság olyan bűnöket is leplezhet, melyek borzalmasabbak akár a gyilkosságnál is…

A Frannie Langton vallomásai egyrészt lélegzetelállító első regény, másrészt pedig egy olyan nő jellemrajza is, akinek sorsát a saját tettei alakítják egy olyan világban, amely az elpusztítására tör.

Nagyon vártam ezt a gyönyörű regényt, ami a külső mellett belső szépségéről is bizonyosságot tett. Ez most olyan nagyröptűen hangozhat, de valóban nagyon kellemes irodalmi élményben volt részem az olvasás során, így talán megengedhető ez a picit elvont megállapítás is. 

Már az, ahogy kézbe vesszük a könyvet ad egy esztétikai élményt, mivel nagyon szép ez a borító. Második lépésként - rögtön ahogy az első pár oldalt elolvastuk- elmerülünk ebben a keserű, sötét, borzongató, de a kíváncsiságot nagyon is felcsigázó történetben. 

"A tárgyalásom úgy veszi kezdetét, ahogy annak idején az életem: kiálló, vadul bökdöső könyökök, lökdösődés, köpködés."

Az író zsenialitást mutatja a regényben megjelenő idősíkok felosztása, melyek keretbe fogják a legfontosabb időszakot. Elindulunk a tárgyalás napjától, amikor Frannie Langtont, volt jamaicai rabszolgát megvádolják azzal, hogy megölte a gazdáját, a híres kutatót, valamint feleségét. Itt repüljünk vissza az 1800-as évek elejére és imerjük meg Frannie velőig hatoló visszaemlékezéseiből a sötét múltat, ami a bizarr cukornádültetényről, ahonnan akkor gazdája, Langton London egyik úri házába adja szolgálatba. Frannie munkát kap ugyan, de ezzel koránt sem érnek véget a megpróbáltatásai, hanem igazából itt indul el egy olyan folyamat, ami Franniet az igazságszolgáltatás karmai közé taszítja. Mire újra a tárgyalóteremben találjuk magunkat már ismerjük Frannie sötét múltját, gondolatait, érzéseit, vívódásait, az ok és okozati összefüggéseket. Vajon milyen véget ér ez az elképesztő utazás? A gyilkosság volt a legszörnyűbb bűn, amire fény derül?

"Mindenkit ugyanaz az indulat feszít, mindenkit felajzott a "szörnyű kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok szenzációja." Így fogalmaztak a Morning Chronicle-ban, amely újság maga is e szenzáció tintafekete termésének betakarítása körül tüsténkedik."

A regény az írónő első regénye, ami számomra meglepő volt, jó értelemben, de az is igaz, hogy mostanában többször találkoztam igazán jó debütáló regényekkel, ezért lassan megszokom, egyre bátrabban nyúlok ilyen kötetekhez.

Azt kell írjam, hogy a történetet körbelengte a rejtély illúziója, mert valójában minden az orrunk előtt zajlott, de egy kicsit mindig el tudta előlünk rejteni a valóságot az írónő. Egyetlen olyan motívum volt, amin nagyon meglepődtem olvasás közben, mert annak ellenére, hogy teljesen logikus volt, én mégsem vettem észre, és itt most nem Frannie és a gazdája, Langton között fennálló titkokra gondolok. A felfedezésem elemi erővel zúdult le, szerintem  a történet egyik legmegrázóbb mozzanatává tudott válni, annak ellenére, hogy nagyon apró utalás történt csak ennek vonatkozásában. 

Érdekes korrajzot kapunk, ahol kirajzolódnak a rabszolgatartó társadalomban, a távoli gyarmatokon megjelenő szörnyűségek, melyekről a legvadabb álmainkban sem gondolnánk, hogy léteznek. Azonban Londonban sem bújhatnak el a csontvázak a szekrényben, mert szép sorban kipotyognak, pont az orrunk elé. Nagyon élvezetesen, olvasmányosan jelennek meg a kor társadalmi rétegei, valamint a köztük lévő nagyon éles ellentétek. A fekete és fehér jóval több, mint gondolnánk, a regényben erről is érzékletes, átfogó képet kapunk.

A karakterek mindegyike remekül megrajzolt, felépített. Nem igazán tudtam bennük hibát találni, vagy csak olyan zseniálisan elterelte a hiányosságról a fényt a történetvezetés, hogy nem tudtam foglalkozni velük. Nagyon szerettem, hogy mélyen, szinte húsbavágóan őszinte gondolatokat kaptunk, a legsötétebb bugyrokba ereszkedhettünk le, nem szépítettek a szereplők gondolatain. Nekem a hibátlanhoz közelítő karakterábrázolás érzetét adta a regény. 

Egyik szereplő sem került közel hozzám, nem tudtam velük sorsközösséget vállani, de itt nem bántam, hogy objektív szemlélőként lehettem jelen, inkább, mint egy titkos megfigyelő, aki a legbensőbb titkokat is láthatja, de őt nem látják. Úgy éreztem, hogy a karakterek élnek, hús vér emberek, egy nagyon bizarr világba zárva. 

A kedvenc motivumom a regényben az olvasás, a tudás iránti vágy megtestesülése volt, nagyon szépen vitte bele ezeket a vágyakat az írónő a történetbe. 

"A regény olyan, akár valami nagy pohár meleg ital, egy vers azonban vastüskeként hatol a fejbe."

Az olvasás közben végig olyan érzésem volt, mintha valaki piszkálgatná az idegevéződéseimet. Nagyon mélyre tudott hatolni ez a történet, pont olyan komor volt, mint mostanában a világunk, nagyon jól illik a hangulathoz, mélabús, letargikus, abszurd, felkavaró, és még ki tudja hány jelzővel illethetném, amelyektől elmondható, hogy igen, ez egy remek olvasási élmény volt. 

Összegezve

Impulzív, lebilincselő, ezért jó szívvel ajánlom elolvasásra ezt a történelmi misztikus thrillert, szerintem kell hozzá egy hangulat, leginkább azért, hogy ne telepedjen ránk, mint egy sötét lepel, de mikor elolvastuk biztos, hogy nagyon furcsa, de kellemes élményként fogunk sokáig visszagondolni rá. Emellett Sara Collins nevét szerintem érdemes megjegyeznünk, mert nagyon nagyot úszott, akarom mondani írt! Bravó!