A középkorú Nathan Bright hónapok óta először találkozik fiatalabbik öccsével, Bubbal a birtokaikat elválasztó kerítésnél, a kietlen ausztrál vidék kellős közepén. Bár a világtól elszigetelt házaik háromórás autóútra vannak egymástól, a fivérek közvetlen szomszédok. Középső testvérük, Cameron holtan hever a lábuknál. Ő tartotta kézben a családi birtok ügyeit, és egy nap valamiért egyedül vágott neki a pusztának, ahol a könyörtelenül tűző nap senkit sem kímél.
Nathan, Bub és Nathan fia visszatérnek Cameronék farmjára, a család többi tagjához: fivérük feleségéhez, lányaihoz és anyjukhoz, valamint régóta velük élő alkalmazottjukhoz és két nemrég leszerződtetett idénymunkásukhoz. Miközben Cameron halálát gyászolják, megkezdődik a gyanakvás, és Nathan azon kapja magát, hogy kénytelen feltárni a titkokat, amelyeket a Bright család jobb szeretne a szőnyeg alatt tudni.
A kegyetlen pusztaságban játszódó regény megrázó történetével és hús-vér karaktereivel ismét igazolja, hogy az Ausztráliában élő és dolgozó Jane Harper korunk egyik legizgalmasabb krimiszerzője.
Jane Harper Aszály című regényét meglehetősen kedveltem, majd jött A természet ereje, ami nagy csalódás lett. Úgy gondoltam ezek után, hogy nem fogom elolvasni a harmadik magyarul megjelent kötetét, Az eltűnt férfit, de végül mégis adtam egy esélyt a regénynek.
A mérleg nyelve leginkább azért billent az elolvasom választás irányába, mert Aaron Falk, aki az előző két részben nyomozóként volt jelen most nem került a karakterek közé.
Az írónő hasznára vált, hogy elengedte Falkot, mert most valami nagyon ütőset tudott összehozni az új irányvonal által.
Az írónő hasznára vált, hogy elengedte Falkot, mert most valami nagyon ütőset tudott összehozni az új irányvonal által.
Egy teljesen önálló, Ausztrália kies tájain, sivatagi körülmények között játszódó regényről van szó.
Az elszigeteltség és a magány érzése az első laptól az utolsóig kitart, egy fantasztikus miliőt teremtve ezáltal.
A történet nagyon intenzív, amit már az elején is érezni lehet, ahogy az első pár oldal rögtön egy halálesettel kezdődik. Cameron Brightot a sivatag egy rejtélyes helyszínén, a farmer sírjánál holtan találják, látszólag erőszakra utaló jelek nélkül halt meg. Öngyilkos lett, eltévedt, megölték? Senki nem tudja...
A sírhoz érkezik két testvére, Nathan és Bub, valamint Nathan fia, Xander. Mindannyian értetlenül állnak a történtek előtt, akárcsak a hirtelen kirendelt hatóság, aki gyorsan pontot is tesz az ügy végére, legalábbis az ő szemszögükből el van rendezve. A regény folyamán megismerjük Cameron Bright családját, akik elszigetelten élnek a farmon, valamint azokat az embereket, akik vele valamilyen módon kapcsolatba kerültek, ahogy a két idénymunkást, akik a farmon élnek, vagy azokat, akik ritkán, de kapcsolatban állnak a családdal.
A kérdés pedig egészen a végéig ott lebeg a fejünk felett: Hogy halt meg Cameron Brigth?
A történet középpontjában a Bright család áll, akik nem éppen hétköznapi karakterekből tevődnek össze, ez számomra nagyon érdekes olvasási élményt nyújtott, szinte pszichológiai tanulmányt is lehetnek írni a kapcsolatrendszerükről, gondolataikról, tetteikről.
A családot a haláleset utáni időszakban ismerjük meg, amikor mindenki, felnőtt és gyermek egyaránt furcsán viselkedik, de egy idő után rájövünk, hogy a mozgatórugóik a múltban gyökereznek.
Az írónő remekül adagolta apránként a múltban történt eseményeket a szereplők vonatkozásában, nagyon érdekes volt, ahogy a múlt befolyásolni tudta a jelent is, azáltal, hogy a szálak össze-össze keveredtek, mi pedig szép lassan megismerkedtünk a szereplőkkel. Talán elsőre azt is mondhatnám, hogy egy családregényt kaptunk, ahol a krimi szál telejsen másodlagos, de igazából a kettő teljesen elválaszthatatlan lesz egymástól, mert ok és okozat áll egymással szemben.
Az egész regényben nagyon intenzíven jelenik meg a környezet, a magány és az elszigeteltség. Nagyon feszült alaphangulatot biztosít mindez, amire a karakterekkel egy olyan családi kört tudott megrajzolni Harper, amivel tovább tudta fokozni az amúgy is zaklatott hangulatot.
A szereplők nagyon erősek, céltudatosak, kitartóak, de sérülek voltak, amely remekül belesimult a megjelenített környezetbe, párhuzam rajzoldódott ki a jellemrajz és a kies táj között. Nagyon szerettem ezt a nyomasztó megismerést, mind az emberek, mind pedig a táj vonatkozásában. Érdekes karakterábrázolás volt tapasztalható, minden karakter saját belső vívódással és kollektív problémával is rendelkezett, amely külön-külön úton vezetett minket, de végül egy egységgé állt össze a szemünk előtt.
Kevenc karakterem a fiatal, Xander volt, aki fantasztikusan éles meglátásokkal, a korát meghazudtoló, de egyáltalán nem zavaró bölcsességgel állt a családi körön némiképpen kívül, segítve ezzel a cselekmény kibontakozását. Ő képviselte a semleges, némiképpen kívülálló oldalt, az egyetlen olyan személy volt, aki olyan kérdéseket tudott feltenni, amelyre a szorosabban érintettek nem voltak képesek. A nyugodtságával, fiatalságával egy nagyon erős karaktert kaptunk, aki a sok negatívumot némiképpen ellensúlyozni tudta.
Nagyon sok olyan témát vet fel a regény, amely a bolygó bármely pontján aktuális lehet, de így ebben az elzárt világban talán még élesebb kontrasztban látjuk. A családon belüli erőszak, öngyilkosság lehetősége, a nemi erőszak, párkapcsolati problémák, vagy éppen a mentális problémák mind olyan témák, amelyek önállóan is nagyon komolyak, egységben viszont lehengerlőek, ahogy itt ebben a regényben meg is tapasztaljuk. A segélykiáltások általában nem jutnak el minden esetben a megfelelő helyre, ezért egy idő után a felszínre fognak törni az elfolytások, de kérdés, hogy milyen formában.
A vége pedig számomra meglepetés volt, nem erre számítottam, de nagyon tetszett ez a felkavaró lezárás. Vajon meddig képes az ember tűrni, hol az a pont, amikor átlép egy bizonyos ponton és dönt a saját vagy éppen mások sorsáról?
Annyira lekötött a család és a múlt képkockáinak összerendezgetése, hogy ettől tudott megdöbbentő lenni a regény, elemi erővel egészen mélyre hatolni a gondolataimban.
Történet Ausztárlia vad vidékéről, teli titkokkal és egy család történetével, mindez remek író stílusban tálalva.
A kérdés pedig egészen a végéig ott lebeg a fejünk felett: Hogy halt meg Cameron Brigth?
A történet középpontjában a Bright család áll, akik nem éppen hétköznapi karakterekből tevődnek össze, ez számomra nagyon érdekes olvasási élményt nyújtott, szinte pszichológiai tanulmányt is lehetnek írni a kapcsolatrendszerükről, gondolataikról, tetteikről.
A családot a haláleset utáni időszakban ismerjük meg, amikor mindenki, felnőtt és gyermek egyaránt furcsán viselkedik, de egy idő után rájövünk, hogy a mozgatórugóik a múltban gyökereznek.
Az írónő remekül adagolta apránként a múltban történt eseményeket a szereplők vonatkozásában, nagyon érdekes volt, ahogy a múlt befolyásolni tudta a jelent is, azáltal, hogy a szálak össze-össze keveredtek, mi pedig szép lassan megismerkedtünk a szereplőkkel. Talán elsőre azt is mondhatnám, hogy egy családregényt kaptunk, ahol a krimi szál telejsen másodlagos, de igazából a kettő teljesen elválaszthatatlan lesz egymástól, mert ok és okozat áll egymással szemben.
Az egész regényben nagyon intenzíven jelenik meg a környezet, a magány és az elszigeteltség. Nagyon feszült alaphangulatot biztosít mindez, amire a karakterekkel egy olyan családi kört tudott megrajzolni Harper, amivel tovább tudta fokozni az amúgy is zaklatott hangulatot.
Errefelé az ember vagy előre gondolkodott, vagy nem, de annak ára volt.
A szereplők nagyon erősek, céltudatosak, kitartóak, de sérülek voltak, amely remekül belesimult a megjelenített környezetbe, párhuzam rajzoldódott ki a jellemrajz és a kies táj között. Nagyon szerettem ezt a nyomasztó megismerést, mind az emberek, mind pedig a táj vonatkozásában. Érdekes karakterábrázolás volt tapasztalható, minden karakter saját belső vívódással és kollektív problémával is rendelkezett, amely külön-külön úton vezetett minket, de végül egy egységgé állt össze a szemünk előtt.
Kevenc karakterem a fiatal, Xander volt, aki fantasztikusan éles meglátásokkal, a korát meghazudtoló, de egyáltalán nem zavaró bölcsességgel állt a családi körön némiképpen kívül, segítve ezzel a cselekmény kibontakozását. Ő képviselte a semleges, némiképpen kívülálló oldalt, az egyetlen olyan személy volt, aki olyan kérdéseket tudott feltenni, amelyre a szorosabban érintettek nem voltak képesek. A nyugodtságával, fiatalságával egy nagyon erős karaktert kaptunk, aki a sok negatívumot némiképpen ellensúlyozni tudta.
Nagyon sok olyan témát vet fel a regény, amely a bolygó bármely pontján aktuális lehet, de így ebben az elzárt világban talán még élesebb kontrasztban látjuk. A családon belüli erőszak, öngyilkosság lehetősége, a nemi erőszak, párkapcsolati problémák, vagy éppen a mentális problémák mind olyan témák, amelyek önállóan is nagyon komolyak, egységben viszont lehengerlőek, ahogy itt ebben a regényben meg is tapasztaljuk. A segélykiáltások általában nem jutnak el minden esetben a megfelelő helyre, ezért egy idő után a felszínre fognak törni az elfolytások, de kérdés, hogy milyen formában.
A vége pedig számomra meglepetés volt, nem erre számítottam, de nagyon tetszett ez a felkavaró lezárás. Vajon meddig képes az ember tűrni, hol az a pont, amikor átlép egy bizonyos ponton és dönt a saját vagy éppen mások sorsáról?
Annyira lekötött a család és a múlt képkockáinak összerendezgetése, hogy ettől tudott megdöbbentő lenni a regény, elemi erővel egészen mélyre hatolni a gondolataimban.
Történet Ausztárlia vad vidékéről, teli titkokkal és egy család történetével, mindez remek író stílusban tálalva.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése