Már két hét is eltelt a karanténból (na jó, igazából a kijárási korlátozás betartását jelenti, mert nem vagyunk karanténban, de kb. így is fogalmazhatunk), ami ugye annyit tesz, hogy a lakásból történő kijárást a minimális létfenntartáshoz szükséges elintéznivalókra szorítjuk vissza. #maradjotthon
Mi is így tettünk és teszünk is az elkövetkező napokban, hetekben, hónapokban.
Nem állítom, hogy a hangulatom nem ingadozik de mivel kettő kiskorú is itthon tartózkodik, így nem engedhetem meg, hogy elsüllyedjek ebben az embertpróbáló időszak által megírt forgatókönyvben.
Muszáj az online oktatást biztosítani az éppen 8. osztályt végző gyermekemnek, mindezt úgy, hogy közben egy kettő éves ott nyűzsög a lakásban, néha bizony nem pici hangerővel.
Szóval igyekszem én, igyekszem, de a lakás nem kicsit romokban hever, itt egy legó, ott egy baba, ma pedig egy építőkocka miatt vágtam le egy ilyet:
Ja, nem volt ám ilyen kecses, csak szólok. Azonban nem árt vigyázni, mert ugyebár az orvosi ellátás is eléggé light-os üzemben megy, legalábbis sebészetileg.
Szóval nem engedhető meg, hogy csak úgy lazán megsérüljön az ember lánya. Ennek érdekében igyekszem szórakoztató központ, tanár, feleség, házvezetőnő és ANYA is lenni, ez utóbbi erősen háttérbe szorul a hivatások mellett, amelyeket jelenleg betöltök, itthon.
A bejegyzés apropója, hogy hoztam a mai nap KARANTKID olvasmányait, amiből a kicsivel szemezgettünk, amíg a nagy a biológia, irodalom, képzőművészet és még ki tudja minek a rejtelmeiben merült el. Néha egy-egy Anya! Ezt nem értem! felkiáltás elhangzott, amikor pattantam és próbáltunk együtt valamilyen megoldást kitalálni, hogy estig be is tudjuk küldeni a nagyjából elfogadható minőségű feladatokat.
Bevallom, néha úgy érzem, hogy el fogunk veszni, úgy családilag ebben a digitális oktatásban, hiába igyekeznek a tanárok, azért így, ebben a formában ez valljuk be, hogy nem ugyanaz.
A kicsivel ezeket böngésztük ma délelőtt:
Ki emlékszik még Hunyor-major kedves állatszereplőivel készült sorozatra?
A kisfiam régebben nagyon szerette, így a könyvespolcon ott lapult a sorozat egyik része, nagyon kellemes kikapcsolódás volt a szereplők bőrébe bújva szórakoztatni a legfiatalabb generációt.
Aztán a piros-sárga étteremláncnál a család összegyűjtötte nekünk a menühöz járó kis könyvecskéket. A mesék két ikerpár és szüleik hajmeresztően kalandos történeteit elevenítik meg. Cressida Cowell viszonylag rövid, hasznos tudást is átadó 12 részből álló kis könyvesorozattal szórakoztatja a gyermekeket. Nagyon hasznos, akár táskában is elférő darabok, bárhol elővehetőek, és olvashatóak, nézegethetőek.
Aztán egy matricás foglalkoztatófüzet is előkerült, amibe ragasztgattunk szép számmal, meg beszélgettünk a kis képekről.
Barátnőm, Bori sem hiányozhat az aktulális olvasmányaink közül. Könnyen azonosulnak a kis szereplővel a kicsi lányok, már 2 éves kor körül is érdeklődve hallgatják Bori történeteit, mivel az ok a való élethez igazított eseményeket, élethelyzeteket vesznek alapul.
A farmos kis könyvecske is nagy érdeklődésre tartott számot, hiszen mostanában nagy szerepet kaptak az állatok a kislányom fantáziájában. Hasznos kis figyelemlekötő könyvecske ez is.
Kis kikapcsolódásnak a mini Trixy füzetecskék is jó figyelemlekötők. Rövid történetek, színes képek, mini kiadás, a gyerkőcök apró kezei közé való kis füzet.
Aztán alváshoz már Tony Wolf, Mesél az erdő című mesekönyve került elő, mert ilyenkor jobb egy hosszabb lélegzetvételű történetet felolvasni, mert az itthoni alvás nem megy olyan zökkenőmentesen, mint a bölcsiben szokott menni.
Ma nagyjából ezek a gyermekkönyvek voltak nálunk napirenden. Holnap gondolom teljesen más kötetek fognak lekerülni a polcról.
Véleményem szerinte nem kell mindet elejétől a végéig elolvasni - legalábbis 2 éves kor körül -, hanem addig érdemes lapozgatni, olvasgatni egy-egy kötetet, amíg a kicsit biztonsággal le tudjuk kötni vele. Ez az időtartam lehet 5 perc, de talán 15 is, ne keseredjünk el, ha még nem figyel oda hosszabb ideig. A lényeg, hogy egy rövid időt hasznosan töltünk el, és ami a legfontosabb, hogy közösen.
Délután, amikor alvás nélkül már nehezebb lekötni a figyelmét a könyvek helyett előkerülnek a mozgásos, vagy éppen a kreatív játékok.
Ma pl egy szívárvány készült felhőkkel, csak úgy papírból. Még a kis 2 évesünk is simán elszórakozik a papírcsíkokkal és nagyon örült, hogy részt tudott venni az alkotási folyamatban. Miután elkészültünk már tehettük is az ablakba.
Majd a szobában is könnyedén készíthetünk akadálypályát. Ma éppen a felfújt lufikat letettem a szobában, a feladat pedig annyi volt, hogy szlalomozva el kellett köztük haladni, úgy, hogy a lufik a lehető legkevésbbé mozduljanak el. Elárulom, nem könnyű, de a nagy is beszállt a játékba. Tesi óra letudva (vagy nem).
Amikor jó idő van akkor vagyunk olyan szerencsések, hogy ki tudunk menni a kertbe, így a levegőzést meg tudjuk oldani viszonylag könnyedén.
Nálunk így telnek a napok, szép lassan, de a lehetőségekhez képest vidáman. A takarítást, rendrakást pedig nyugodtan engedjétek el, legalábbis én elengedtem.
Nálatok milyenek a Karantkid napok?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése