A tizenkét éves
Dámamezey Alíz Alexandrának csupán három dolog számít: Anya, aki folyton
ostorozza; a mágia és a szín, amelyek messziről kerülik; és Apa, aki mindig is
szerette. Apa egy szál vonalzóval a kezében tűnik el Fenyérhátról, és három
évvel később Alíz még mindig nem adja fel a reményt, hogy egyszer megtalálja.
Apát ugyanis még a kalandoknál is jobban szereti, és hajlandó elindulni élete
legnagyobb utazására, hogy a nyomára bukkanjon. Kedvenc gyerekkori
olvasmányai, például a Titkos kert és a Narnia Krónikái ihlették a népszerű
Tahereh Mafit eme új világ megalkotására, ahol a szín fizetőeszköznek számít, a
kaland elkerülhetetlen, a barátságra pedig a legváratlanabb helyeken talál rá
az ember.
A nagysikerű Ne érints trilógia szerzője ezúttal a képzelet határain segít
átlendülni az olvasóknak ebben a lebilincselő, modernkori tündérmesében.
A történet szerint Fenyérháton a szín a legnagyobb érték, de Dámamezey Alíz Alexandra mégis pigmentáció nélkül születik, ezért kirekesztettnek érzi magát és titkolja a csodás képességét is, így egy magába zárkózó, mérges karakternek tűnhet az elején. A kirekesztettség érzését fokozza, hogy az egyetlen személy, Apa, akit nagyon szeretett eltűnt, az Anyjával és testvéreivel pedig nincs jó kapcsolata, sőt a Tálentumon sem arat kimagasló sikert. Ekkor tűnik fel Zsombérki Olivér, aki a segítségét kéri és felajánlja számára azt, amire a legjobban vágyik. Innen indul a két gyermek kalandja Illaberekben, a mágikus világban.
Tahereh Mafi egy igazi varázsló, a szavak varázslója. A gyönyörűen megírt színek és tájak már rögtön az olvasás elején magukkal ragadtak és onnantól nem volt kiút Illaberek száz eldugott falujából. A faluk mind-mind eltérőek voltak varázslat és leírás szempontjából is, csak győzze az olvasó kapkodni a fejét, hogy éppen milyen mágiával, vagy furcsa lakókkal találja szembe magát oldalról oldalra.
Alíz valósággal felrobbantotta a képzeletemet, annak ellenére, hogy nem rendelkezett színekkel és a regény elején egy kicsi mérges lánykának tűnt, mégis a regény legszínesebb egyénisége rajzolódott ki előttem. Egy pompás hősnőt kaptunk, aki sötét kalandokat él meg. Alíz a legszívósabb, legbátrabb és egyben legfurcsább 12 éves, akivel eddig olvasmányban találkoztam. Néha azt éreztem, hogy picit gyermeteg a karakter, de erre jött rögtön valami olyan váratlan fordulat, ami minderre rácáfolt és tovább tudta lendíteni a történetet és a karaktert is fejlődőképessé varázsolta.
Zsombérki Olivérrel kapcsolatban úgy éreztem, hogy Alízt karakterét hivatott a regény folyamán jobbá tenni és felemelni. Annak ellenére, hogy egy érdekes karakter mégis azt éreztem, hogy Alíz mellett néha háttérbe szorult. Eleinte nem is igazán tudtam emiatt megkedvelni, de a regény közepénél jött az az érzés, hogy ők ketten remek csapatot alkotnak és jól kiegészítik egymást.
Olivér és Alíz között remekül működtek a párbeszédek is, melyet egy nagyon egyedi narráció szakított meg időnként. Teljesen működőképes volt a narráció és a párbeszédek váltakozása, a regény célközönsége, azaz a fiatal korosztály számára így követhetővé és egyúttal magyarázóvá is tette a regényt, szerettem ezt a történetvezetést.
A magyar fordításban nagyon eredetire sikerültek a nevek, ezt külön szerettem, annyira élettel telivé varázsolták a szereplőket és a leírásokat is. Ilyenkor érzem azt, hogy mennyire ízes és kifejező a magyar nyelv.
Meg kell említenem azt is, hogy mennyire tetszett a világok felépítése -igaz néha egy térkép jól jött volna, hogy tudjam hol van fent és lent- , egy percre sem lankadt a figyelmem, mindig valami új, színes, vagy éppen borzongató került a szemem elé. Szerettem ezeket a leírásokat olvasni és faluról falura vándorolni a szereplőkkel együtt. Néha bevallom el is felejtettem, hogy mi a céljuk ,amit meg szeretnének valósítani, mert annyira lenyűgözött a világok felépítése, a faluk leírása és az élénk képek megjelenése. A leírásnál egyetlen dolgot hiányoltam, amit azért meg kell említenem, mégpedig a mágia részletesebb leírását, mert igaz, hogy mindenki rendelkezik valamilyen képességgel, de nem igazán derült ki, hogy ezek a képességek pontosan hogyan működnek és miként tudják vele uralni a világokat. A regény elején ez a hiányosság picit zavaró volt, de még így is viszonylag hamar rá lehetett érezni erre a kicsit furcsa és varázslatos világra.
Nem tudom más is fogja-e érezni, vagy az írónő kimondott szándéka volt-e, hogy az olvasó olvasás közben már jól ismert művekre asszociáljon. Számomra olyan jól ismert regények képei jelentek meg, mint Alice csodaországban, Narnia Krónikái, Harry Potter, vagy éppen Percy Jackson. Bevallom, hogy annak ellenére, hogy némi hasonlóságot fedeztem fel egy-egy leírásnál, vagy jelenetnél egyáltalán nem volt zavaró, talán a gyerekek még örülni is fognak, amikor ráismernek egy-egy, általuk is szeretett történetre.
A történet befejezése viszonylag gyors volt, ahhoz képest, hogy korábban milyen részletes leírást kaptunk szinte minden apróságról, azonban a lezárás megoldása még így is ütősre sikerült, nagyon jól illet a történethez.
A regény által újraélhetőjük, vagy éppen megélhetjük azt az érzést, hogy a gyerekek - jöjjön bármi - még legyőzhetetlenek, vagy legalábbis még ez a képzet él bennük és ehhez fogható nyitottsággal állnak a problémákhoz és oldják meg azokat. Számomra ez a mondanivaló és érzés nagyon erősen hatott olvasás közben.
Egy olyan fantasyt olvashattam, ami igaz, hogy sötétebb, mint a címe sejtetni engedi, de mégis a fiatal korosztály számára is megfelelő, a mai kor igényeit kielégítő olvasmány. Bátran ajánlom olvasásra korosztálytól függetlenül is, mert könnyedén el lehet merülni egy mágikus világban, ahol a karakterek közel kerülnek az olvasóhoz és egy picit mindenki gyereknek érezheti magát, a fantáziájára hagyatkozhat.
Külön pozitívum, hogy a borító nagyon jól illik a tartalomhoz, örülök, hogy végre egy kívül és belül is szép könyvet tarthattam a kezemben.
Összességében egy sötétebb történet került ötvözésre az esti mesék bájával. Érdekes, furcsa és egyben nagyon erős regény. Illabererk lenyűgöző világa hamar beszippant és rabul ejt mindenkit.
A könyvet köszönöm a Ciceró Könyvstúdiónak!
Kiadó: Ciceró
Megjelenés éve: 2017
Oldalszám: 336
Fordította: Heinisch Mónika
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése