Fodor Sándor: Csipike -Videóval, azaz első videós próbálkozásom is helyet kapott

Mekkorák vagyunk valójában? És mekkorának látjuk magunkat környezetünk tükrében? És jóságunk vajon mennyire kényszer, amely önértékelésünk kisszerűségéből fakad? Már gyerekként szembesülünk, ha meseszinten is, ezekkel a problémákkal és a játék, amely képes feloldani minden harcos ellentétet, Csipikében sem vall kudarcot. Lenyűgöző álomvilág, s bár gyerekekhez íródott, valahol a majdani felnőtthöz is szól játékosságával, tanulságaival, értékeivel. A kissé cinikus író a végén a mesét felolvasó apukákra, anyukákra kacsint és így búcsúzik: « mindenki sírt, nagyon szép volt. Tartalom: Csipike, a gonosz törpe, Csipike és Kukucsi, Csipike, a boldog óriás, Csipike és Tipetupa

Egy kis újdonságot hoztam a blogra, mégpedig egy videó formájában.

A bejegyzés végén találtok majd egy videót is a könyvről, ami mellőz  minden profizmust és teljesen vágatlan lesz, ezért előre is elnézést kérek. Az ugyan szót nem használom ilyen gyakran, mint ahogy az most feltűnhet nektek, na, de a lámpaláz mindent vitt. Le szeretném már most szögezni, hogy nem szeretnék átmenni vloggerbe, de úgy gondoltam, hogy időnként lesznek kisebb videók az oldalon. Leginkább olyankor gondoltam elkészíteni őket, amikor egy-egy érdekes könyvvel találkozom, amiről úgy érzem, hogy meg szeretném mutatni egy picit jobban, még az is lehet, hogy azt a kis részét is megmutatom a szobának, ahol a bejegyzéseket írom, vagy találkozhattok majd kicsomagolós videóval is. Ezek a tervek, amiből remélem sikerül is valamennyit megvalósítani és majd menet közben kiderül, hogy van-e rá egyáltalán igény. Kérlek ne tartsátok magatokban a véleményeteket, mert ez egy számomra is új és bizonytalan terep, ezért fontosak  a Ti visszacsatolásaitok is.

A mai bejegyzés egy egészen elképesztő és közel sem friss megjelenésű meseregényről fog szólni, nevezetesen Fodor Sándor Csipikéjéről.

Nekem egy 1984-es bukaresti Ion Creanga Könyvkiadó által kiadott példányom, van, amely egy teljes kiadása a négy Csipike történetnek, melyek 1966 és 1970 között születtek, sőt még egy kéziratból is került a kiadványba. 

A mese négy nagyobb részre tagolódik: Csipike a gonosz törpe, Csipike és Kukucsi, Csipike,  a boldog óriás, valamint Csipike és Tipetupa, ez utóbbi kézirat volt a kötetbe kerülése előtt. A nagyobb részek több rövidebb történetecskét tartalmaznak, ezért akár esti mesének is ideálisak lehetnek.

Most éppen a fiam olvas fel a pocaklakónak ezekből a mesékből, melyet láthatóan és érezhetően mindketten élveznek, sőt bevallom én magam is örömmel nosztalgiázom. 

A meglepő az volt számomra, hogy ezek a mesék mennyire mások így felnőttként hallgatva. Korábban nem vettem észre, hogy Csipikének mennyi jellembeli hibája van, például hatalmaskodó, ez csak most tudatosult bennem. Be kell vallanom, hogy igencsak meglepődtem, hogy Csipike nem az a jóságos erdei kis lény, aki mindvégig a képzeletembe élt, hanem igenis néha gyarló és gonosz tud lenni. Döbbenet volt ez a felismerés. Tollat tépked a madarak szárnyából, meghúzta a nyúl fülét, szeretne megrugdosni valakit és még sorolhatnám. 

"- Azt hiszem, Vadmalac, hogy példátlanul buta vagy- fakadt ki a türelmes Csipike, aki már azt sem tudta, honnan szerezzen elrettentő példát. "

Sokszor vannak Csipikének zavarba ejtő kinyilatkoztatásai is, ami mellett régebben csak elsuhantam, de most rögtön az elején, már az első résznél olvassuk, hogy vidáman megállapítja Vadmalacról, hogy példátlanul buta. Később ezt csak tetézi. 

Persze ez a mai gyerekeknek szintén nem fog feltűnni, mivel ennél már sokkal keményebb világban nőnek fel, de korábban véleményem szerint még igazán újszerűnek számíthatott ez a szókimondó kis lény és ezáltal talán a szüleinket, nagyszüleinket picit meg is döbbentette a mese egy-egy jelenete, még akkor is, ha nekünk gyerekeknek ezt éppen nem mondták ki.

Ettől a felismeréstől eltekintve még mindig lenyűgözve hallgatom Csipike, a Vadmalac, Rettenetes Réz Úr, Kukucsi és Tipetupa történeteit. Igazán élethű erdő elevenedik meg és a gonoszkodás mellett igazi értékek is helyet kapnak.

"- Volna egy jó ötletem - szólalt meg Kukucsi. - Fordítsunk hátat egymásnak, és haragudjunk, ha már mindenáron haragudni akarsz. Aztán, ha felébredünk, megünnepeljük a kibékülést."

 Csipike nagyrészt Rusz Líviának köszönheti a karakterét és azt, hogy sok gyermek még felnőtt korában is emlékezni fog rá, amint meglátja valahol Csipike kicsit pocakos, csíkos nadrágba bújtatott manósapkás alakját. A könyv véleményem szerint sokkal kevesebb lenne ezek nélkül a bájos és kifejező rajzok nélkül. 

Csipike egyszeri és megismételhetetlen, bátran ajánlom a meséket elolvasásra, remek közös időtöltés a gyerekekkel.