2017. április 24., hétfő

Lucinda Gray: Az Aranykalitka

A tizenhat éves Katherine Randolph egy virginiai farmon nő fel, így el sem lehetne képzelni számára távolabbi világot az angliai Walthingham-birtoknál. Öröksége folytán azonban belecsöppen az 1820-as évek angol elitjébe, és még arra sem jut ideje, hogy ezt megszokja, amikor bátyja rejtélyes körülmények között meghal. Képtelen elfogadni, hogy baleset történt, majd a következő tragédiát sem. Furcsa látogatók kezdik zaklatni a ház lakóit, és főhősünk számára is egyre több sötét összefüggés rajzolódik ki. Vajon bírni fogja Katherine idegekkel, amíg rájön az igazságra?Ha szereted a krimibe illő, váratlan fordulatokat és bírod a feszültséget, akkor ne félj, nézz a gyönyörű díszletek mögé, ahol az elfeledett múlt kísért.

Kezdeném azzal, hogy viszonylag ritkán olvasok YA, azaz fiatal felnőtteknek szóló regényeket, viszont most a fő okom, hogy mégis kézbe vettem ezt a regényt, bevallom a borítója volt. Bizony, néha tudok ennyire felszínes is lenni. 
Amit elsőre látunk, az egy gyönyörű ruhába öltözött nő, aki háttal áll az olvasónak egy ódon kovácsoltvas kapu előtt és néz az ismeretlenbe, ahol esik a hó a fák között. Ez a kép annyira megfogott, hogy igazából nem is érdekelt elsőre, hogy milyen maga a történet, még a fülszöveget is csak átfutottam, mégis tudtam, hogy el kell olvasnom a regényt. 
Azt érzem, nagyon jól tette a kiadó, hogy megtartotta az eredeti borítót, mert szerintem nehéz lett volna szebbet alkotni ehhez a történethez. 

Majd ahogy elkezdtem olvasni a történetet rájöttem, hogy valójában nem is áll tőlem annyira messze ez a fiatal korosztályt megcélzó regény, hiszen egyrészt történelmi regény, másrészt romantikus és harmadrészt még rejtély is van benne. Mikor mindezt tudatosult bennem nagyon rövid idő alatt, már bátran folytattam az olvasást és elkezdtem igazán élvezni, ahogy belemerültem ebbe a titokzatos világba.
Ettől függetlenül a misztikus jelzőt én itt és most félre tenném és helyette azt mondanám, hogy gótikus kliséket alkalmazott az írónő a feszültség fokozására, annak ellenére, hogy józan ésszel tudni lehetett, hogy itt a rejtély a földi halandók irányába mutat inkább, de persze nem volt rossz megoldás egy titokzatos lényt is emlegetni, hiszen a helyszín mindehhez remek lehetőséget biztosított. 

A titok, úgy ahogy van megalapozta az egész regényt és végig ott motoszkált bennem a megoldás utáni vágy is, amit a szereplőkkel közösen végül logikusan meg is fejthettem. Szerettem, hogy annak ellenére, hogy fiatalok a célközönsége az írónő mégis vissza mer nyúlni az 1820-as évekhez, ahol nem biztos, hogy azokat az értékeket és cselekményeket lehet kibontakoztatni, amire vevő egy mai tizenéves korosztály. Ennek ellenére mégis működött a regény dinamikája és nem hiányzott, hogy nem mobiltelefonon és interneten nevelkedő szereplőkkel találkoztam a lapokon, bár lehet, hogy erről az igazi célközönség másképpen vélekedne, ezt nem tudom, de úgy gondolom, hogy szinte bárkit képes magával ragadni Az Aranykalitka, csak nem szabad túl nagy elvárásokkal nekikezdeni, egyszerűen élvezni kell.


Képtalálat a következőre: „golden cage”
https://balroop2013.wordpress.com/2014/08/16/the-golden-cage/
Az aranykalitkára visszatérve nagyon találó cím, hiszen az adott korban valóban ez jellemezte a férfiak hozzáállását a női nemhez és ebből a tipikus viselkedésből csak nagyon kevesen tudtak kitörni, ehelyett inkább élték a rájuk osztott női szerepet egy olyan háztartásban, ahol ugyan minden csillogott, de a férfi akarata érvényesült. Persze itt is, mint szinte minden hasonló regényben megjelenik egy nő, jelen esetben a 16 éves Katherine Randolph, aki amerikai neveltetésének köszönhetően már a maga korában sem volt hajlandó mindent evidensként felfogni, még akkor sem, miután egy családi tragédiát követően Angliába kerül, ahol még élnek a szigorú etikett szabályai és a nők elnyomása sem ritka. A Walthingham birtokon is egyre jobban fokozódnak a rejtélyek, amelyek Katherine-t nem hagyják nyugodni és ezáltal egy őrült hajszába keveredik, ahol senkiben sem bízhat és senki sem az akinek látszik. 

A romantikus szál miatt kicsit csalódott vagyok, mert reméltem, hogy jobban ki fog bontakozni, de sajnos ez a rész mindvégig kevés maradt, viszont volt, ami kárpótolt érte, úgy, mint a környezet szemléletes leírása. Az elmegyógyintézeti rész engem például teljesen magával ragadott, szinte láttam magam előtt, hogy valójában milyen lehetett egy ilyen zárt intézménybe kerülő asszony sorsa, aki talán nem is volt őrült, de a családja férfi tagjainak szemszögéből valamilyen okból útban volt és ezt a megoldást választották a szégyen  -  ,vagy bármi egyéb ok, ami a családra rossz fényt vet- elkerülésére.
Nagyon szemléletes volt, hogy még az ép elme, is egy idő után a környezet hatására könnyedén megbomolhat. 

Katherine karakterével elégedett vagyok, a műfajnak teljesen megfelelt, nem a kor tipikus nőideálja, aki hajlandó a saját akaratát a férfiak uralta világban meghajtani mások előtt. Merész és kicsit azt mondanám tipikus lázadó amerikai, aki már az adott korban is kilógott a hagyományos neveltetés kereteiből, nem lehet rá azt mondani, hogy aranykalitkában nevelkedett volna. Annak ellenére, hogy senki nem hisz neki mégis annyira erősen ragaszkodik a saját igazához, hogy a saját életét is képes veszélybe sodorni, így érezhető volt a tizenévesekre jellemző magatartás is az érettebb mellett, nagyon jó volt ez a kettősség.
A regény többi karaktere igazából nem került túlzottan kibontásra, ezért közel sem tudtak kerülni hozzám, nagyjából nem is tudok mit írni róluk, mert úgy érzem, hogy több lehetőség lett volna bennük, de nem kapták azt meg, egyedül Katherine volt az, aki az olvasót leginkább megérinthette és ezáltal felkelthette az érdeklődését. 

Kapcsolódó kép
https://uk.pinterest.com/pin/551339179357007974/
Még azt is szerettem, hogy nem éveket ölelt fel a történet, hanem mindössze nagyjából két hetet, amely bőven elegendő volt a cselekmény kibontására és befejezésére is, mégsem éreztem, hogy hiányoznának a nagy lépték, amely más regényeknél megesik, hogy éveben kifejezhető.
Külön kiemelném, hogy a csavar viszont a rövid idő ellenére is ott tudott lenni a regény végén, aminek személy szerint kimondottan örültem, mert nem igazán vártam rá, de mégis tudott még egy plusz lökést adni, ahhoz, hogy megkedveljem a történetet.

Összességében nagyon gördülékenyen tárta elénk az írónő a rejtélyes történetet, beágyazva egy miniatűr elzárt angol elit által élt furcsa világába, melybe könnyen belel lehetett süppedni és nagyon hamar magába is szippantott. Legfőképpen azt élveztem olvasás közben, ahogy megjelent ez a rideg kor és helyszín, a maga hideg és számító angol nemeseivel. Elmondhatom, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy nyitottan álltam a YA műfajhoz, hiszen, mint tapasztaltam köztük is találhatunk olyan érdekes és olvasmányos regényt, amely akár az "idősebb" korosztályt is érdekelheti. Az idősebb itt nagyon idézőjeles, mert én magam nem szeretem ezeket a korosztályos kategóriákat, sőt azért mondom mindezt bátran, mivel a harmincas éveim közepén még bőven a fiatal korosztályhoz sorolom magamat, sőt, ez szerintem egyáltalán nem kortól függő érzés, hiszen felnőtt korban is találhatunk élvezetet akár egy mesekönyvben is, nem igaz? Akkor miért pont a YA maradna ki?  Szerintem bátran olvassunk a korosztályos jelzéseket figyelmen kívül hagyva, hiszen nem tudhatjuk, hogy hol találunk rá arra a történetre, ami megfog, vagy éppen elszórakoztat minket. 

Fentiek alapján bátran ajánlom mindenkinek, aki egy laza, könnyed kikapcsolódásra vágyik, de mégsem rózsaszín felhőre, és szeretne részese lenni egy kis nyomozásnak a viktoriánus korban egy fiatal leányzóval, érdekes háttérrel és némi gótikus hatással.

Nincsenek megjegyzések:

Kövess e-mailben is