Lauren Graham, a Szívek szállodája és a Vásott szülők rajongott sztárja szellemes, elbűvölő, humorosan szívhez
szóló bemutatkozó regényt írt egy kezdő színésznőről, aki New Yorkban igyekszik
előrelépni a pályáján, miközben ép elméjét is szeretné megőrizni. Az Egy nap
talán reményekről és álmokról szól, arról, hogy milyen fiatalnak lenni a
nagyvárosban, s valamire mélységesen, őrülten, elkeseredetten vágyakozni. Arról
szól, hogyan talál rá egy fiatal színésznő a szerelemre, hogyan találja meg
önmagát, s ami New Yorkban talán mindennél nehezebb: hogyan talál színészi
munkát magának. „Graham tehetséggel ragadja meg, hogy milyen ambiciózus,
reménnyel teli fiatalnak lenni New Yorkban." CANDACE BUSHNELL „Lauren
Graham stílusa annyira friss és mulatságos, a könyv annyira tele van remek
szövegekkel, hogy ez azonnal megragadott, ám hogy éjszaka is fennmaradtam
olvasni, az főleg rokonszenves szereplőinek (plusz a telefirkált filofax
lapoknak), az ellenállhatatlan romantikus fordulatoknak és az izgalmas
cselekménynek köszönhető." MEG CABOT
Hamarosan megjelenik Lorelai, akarom írni Lauren Graham önéletrajzi kötete, a Gyorsan elhadarom, azonban én még az első regényénél az Egy nap talánnál tartok, ami egy várólistás darabom volt.
Nemrég fejeztem be az olvasást és meglepő, de elégedetten tettem le a regényt. Eddig Laurent kizárólag a Szívek szállodája komikájaként azonosítottam, de nem csak a színészetben tehetséges a nő, hanem remekül tud írni is. Nagy Szívek szállodája rajongó voltam egy időben, aztán persze lecsengett, de a karakter még sokáig elevenen élt az emlékezetemben, ezért is tudtam, hogy muszáj elolvasnom Lauren regényét, ha fele olyan jó is, mint a filmben nyújtott alakítása én már akkor is boldog leszek.
Frances Banks színészpalánta kalandjait követhetjük nyomon a '90-es évek New Yorkjában. Megismerhetjük ahogy próbálja megtalálni a saját útját a csillogó színészi karrier irányába és közben próbál egyensúlyt teremteni a lakbér, a pincérnői állása és a társas kapcsolatainak kuszaságában. Annak ellenére, hogy Franny egy szép nő, neki sem megy minden olyan egyszerűen, bizonytalan önmagába és a képességeivel sincs teljesen tisztában, sőt néha balul sülnek el a dolgai, mint ahogy ez bármelyikünkkel megeshetne, de ettől függetlenül mer nagyot álmodni, ami már eleve díjazandó.
A leírások magával ragadtak, szinte láttam, ahogy az emberek munkába rohannak, vagy éppen az egyik meghallgatásról a másikra sietnek, közben beugranak egy new yorki telefonfülkébe, hogy lehallgassák az otthoni üzeneteiket, mert még nem mobilfüggők, vagy éppen megebédelnek egy étterembe, miközben tülkölnek a sárga taxik és pezseg az élet. Szerettem, hogy egy csokornyit kaptunk a hamisítatlan New Yorkból.
Franny egy kicsit naiv, tudjátok, olyan igazi elvarázsolt színészpalánta, remek adottságokkal, amit nem mindig tud a saját előnyére fordítani. Tetszett ahogy Franny jön-megy a nagyvárosban, rohan a meghallgatásokra, mindig elfelejti felhívni az apját és szinte érezni, ahogy perzsel körülötte a levegő, igazán szerethető egyszerű karakter volt, ezért könnyű volt azonosulni vele.
Nem tudtam azonban eldönteni, hogy ez egy félig -meddig önéletrajzi ihletésű regény-e vagy sem, de annyi bizonyos, hogy Lauren nagyon hasonló habitusú lehetett Frannyéhoz a fiatal éveiben, lehet, hogy ő is magasan, kusza hajkoronával, esetlenül botladozott a színészi karrier felé. Ettől függetlenül nem is az a lényeg, hogy Franny Lauren-e vagy sem, hanem az, hogy annak ellenére, hogy nem minden poén ütött, mégis egy könnyed, szórakoztató történetet olvashattam.
A regény felépítésénél különösen szerettem Franny naplóbejegyzéseit, bár picit Bridget Jones-os volt, de nem bántam, mert remekül illeszkedett a regénybe és néhol megtörte, illetve meg is akadályozta, hogy lapossá váljon a cselekmény. Szerintem Franny a '90-es évek bullett journalját vezetgette.
Apropó nekem is van ám már 2005 óta bullet journalom, csak eddig nem tudtam, hogy így hívják :) Benne van minden fontos történés, ami érintettem az életemet, belépők, feljegyzések, rajzocskák. Mielőtt elkalandozom nézzük is a lezárást, ami egy kicsit hiányos volt számomra, nem tudom, hogy van-e még több Franny történetében, személy szerinte jobban örültem volna mondjuk egy 10 évvel később.... befejezésnek, de majd kiderül, hogy lesz-e folytatás és lesz-e abban is elég löket még egy Franny storyhoz.
Összességében viszont egy könnyed, csajos regény, nőkről nőknek színesen, sziporkázóan és nem utolsó sorban szól a színészek titokzatos világának kulisszatitkairól is, úgy elbeszélve, hogy közben mosolyt csal az arcodra.
JÖN!
Ebben a kötetben Lauren Graham egy pillanatra megállítja az időt, és végignéz eddigi életén. Hangos nevetésre késztető történeteket mesél a gyerekkoráról, a karrierje beindításának időszakáról és arról, amikor évekkel később a Vásott szülők forgatásán a lakókocsijában ülve feltette magának a kérdést: „Te most… ööö… befutottál?” Őszintén beszél arról is, milyen szinglinek lenni Hollywoodban („Már vadidegenek is aggódtak értem, olyan sokáig voltam szingli.”), arról, amikor egy alkalommal meghallgatáson vett részt a feneke, valamint arról is, milyen volt zsűritagnak lenni A kifutóban („Mintha csak divatalapú rövidzárlatot kaptam volna.”). Visszaemlékszik, milyen élmény volt, amikor megkapta a pergő nyelvű Lorelai Gilmore szerepét, valamint milyen érzés volt kilenc évvel később újra felvenni a szerepet, és mit jelentett neki mindez.
A könyvet fotók és a Szívek szállodája: Egy év az életben forgatása közben Graham által vezetett napló részletei színesítik. Olyan, mint egy kellemes, otthon töltött este, amikor mindent alaposan kibeszélünk a legjobb barátunkkal, nevetünk, történeteket mesélünk, és persze mindent gyorsan elhadarunk.
Megjelenés éve: 2017.04.18.
Kiadó: Gabo
