Paula McLain: Napkeringő

„Egy ​nap Karen majd könyvet ír róla – megírja őt, és ezzel örökre eggyé kovácsolja kettejüket. És én hiányzom majd azokról a lapokról.”

Karen Blixen nevét széles körben ismertté tette az emlékiratain alapuló Távol Afrikától című mozi, amely a dán bárónő és az angol Denys Finch Hatton szerelméről szól. Ám arról nem mesél a film, hogy ebben a kapcsolatban létezett egy titokzatos harmadik…

Paula McLain, A párizsi feleség című sikerkönyv szerzőnője új regényében az 1920-as évek Kenyájának gyarmati világába repíti vissza az olvasót. A Napkeringő a félelmet nem ismerő és elbűvölő fiatal angol arisztokratának, Beryl Markhamnak állít emléket.

Beryl egy angol lord gyermekeként nő fel Brit Kelet-Afrikában, a későbbi Kenyában. Miután az édesanyja elhagyja, apja és a birtokukon élő kipszigisz törzs neveli fel. Szabadon csatangol, bennszülött fiúkkal fut versenyt, és mindent megtanul a versenylovakról. Rendhagyó neveltetésnek köszönhetően öntörvényű fiatal nővé cseperedik, aki lelkes rajongója a vadonnak, és minden porcikájában érti és érzi a természet finom egyensúlyát. Ám egy nap minden, amit addig ismert és szeretett, semmivé foszlik, és Beryl végzetes kapcsolatok sorába menekül.

Szokatlan stílusával felkelti a Boldog-völgyi társaságként elhíresült bohém és dekadens közösség figyelmét, és lelki társat talál Karen Blixen írónőben és szerelmében, Denys Finch Hattonben. Végül ez a karizmatikus kalandor lesz az, aki utat mutat Berlynek saját szíve vadregényes útvesztőjében. Szenvedélyes szerelmükben talál rá önmagára és hivatására – a repülésre.

McLain elsöprő erejű története a 20. század eleji Afrika varázslatos vidékén járva egy rendkívüli nő életét tárja elénk, aki jóval megelőzte saját korát, s volt mersze szabadnak lenni, még akkor is, ha ezért nagy árat kellett fizetnie. Rabul ejtő olvasmány az elszántságról és az akarat erejéről.

Számomra azért is volt érdekes ez a regény, mert Karen Blixen Volt egy farmom Afrikában kötete valósággal elbűvölt, amikor korábban olvastam. Nagyon kedves karakterré vált számomra Karen, az ültetvényes asszony, ezért most örültem, hogy még akkor is, ha nem róla szól ez a történet, de valamilyen szinten mégis jelen lesz és reméltem, hogy egy hasonlóan érdekes, a férfiak világában is sikeres nőt ismerhetek meg Beryl Markham személyébe, erre az írónő számomra pedig garancia volt. Kevesen tudják elmesélni olyan színesen és varázslatosan az 1900-as évek elejét, mint Paula McLain.

A regény során bepillantást nyerhetünk Karen Blixen életébe egy másik nézőpontból, ahol véleményem szerint kicsit sem hízelgően ábrázolják. Egy hisztis, a szerelembe foggal körömmel kapaszkodó és egyáltalán nem összeszedett nő képe bontakozik ki, ami bevallom az előzmények után igencsak meglepett.

Karen és szeretője, Denys kapcsolatában volt egy titokzatos harmadik fél, aki árnyékban maradt, de mégis karizmatikusan ott volt kettőjük körül. A titokzatos nőt pedig ezáltal a regény által ismerhetjük meg. A nőt, akinek elsőként sikerült betörni a kemény és férfias lóversenyek világába és később aviátorként szelte a levegőt, feláldozva nagyon sok, számára is fontos érzelmi kötődést és értéket. 

Beryl még gyermekként került Kenyába, ahol igen hamar csak az apjára számíthatott, majd 16 éves kora után csak magára, hiába ment férjhez mégis egyedül kellett boldogulnia, ezáltal belevág egy kalandos életbe, ahol szinte nem ismer korlátokat, amit eltervez azt vagy így, vagy úgy, de megvalósítja, még akkor is, ha igen magas árat fizet érte. 

Beryl visszaemlékezése nagyon élvezetes formába került az olvasó elé, a történések peregnek és folyamatosan valami lázba tartja a képzeletünket. Teljes és átfogó társadalomrajzot ugyan nem kapunk a gyarmati helyzetről, de ízelítőt igen a fekete kontinens titokzatos világából, ami remek hátteréül szolgál az elbeszélésnek és kontrasztot teremt Beryl és hazája között. Gyönyörű leírások és gördülékeny elbeszélés jellemzi végig a regényt, ezt nagy pozitívumként értékelem. 

A karakterek, leginkább Berylé remekül kidolgozottak és elevenek, lehet érezni Berylen a belőle áradó optimizmust és elhivatottságot, de ugyanakkor azt is, hogy egy olyan nő, aki nem hajlandó a kompromisszumra, ha valamit a fejébe vesz. Nagyon megszerettem ezt a kemény női szereplőt, még akkor is, ha volt olyan élethelyzete, vagy cselekedete, amivel nem tudtam azonosulni, de az élet márpedig ilyen, nem éppen úgy történik minden ahogy elterveztük és erre Beryl életútja nagyon jó példa. 

Egy teljesen más Kenya rajzolódik ki előttünk, ahol nem minden romlatlan és gyönyörű, hanem egy igenis kemény gyarmatosító világ találkozik a vad Afrikával, ami bizony feszültségek és nehézségek forrásává válik és ahol az erkölcsöket igen lazán értelmezték a 20. század első felében. Itt élnek, küzdenek és szeretnek a regény szereplői, ezáltal mi is megízlelhetjük Afrika kegyetlenebb énjét is. Nagyon érdekes volt egy ilyen nézőpontból olvasni a kontinensről, az őslakókról és a gyarmatosítókról. Szerettem a regényt az első laptól az utolsóig, elvarázsolt és megérintett. 

Egyetlen hiányérzetem maradt, mert ezt is meg kell említenem, mégpedig, hogy Beryl repüléshez fűződő kapcsolata nem volt olyan kidolgozott, mint a szerelmi élete, pedig ez is egy nagyon érdekes része lehetett volna történetnek, hiszen ez életének egyik meghatározó és kulcsfontosságú eseménye volt. Igen, nekem emiatt egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit elkapkodott volt a befejezés, hiszen mégiscsak átrepülte ez a nő az Atlanti-óceánt és erre vonatkozóan nem kapunk túl bőbeszédű leírást.  

A regényt 5/4 csillagra értékeltem.

Aki szeretné Beryl történetét egyenesen Beryl tollából olvasni, akkor elárulom, hogy kiadta az önéletrajzi írását, amire én magam is nagyon kíváncsi lettem:

https://moly.hu/konyvek/beryl-markham-kovetem-a-napot

Továbbá szívből ajánlom Karen Blixen önéletrajzát, a Volt egy farmom Afrikábant

https://moly.hu/konyvek/karen-blixen-volt-egy-farmom-afrikaban

Durica Katarina: Szlovákul szeretni - Csodálatos időutazás a 80-as évekbe és vissza

Hol ​​az otthon? Ahol a legjobb. Ahol a mobiltöltőd tartod. Ahol automatikusan csatlakozik a wifihez a net. Ahol a szomszéd visszaköszön. Ahová kora tavasszal elteszed a télikabátod. Ahol a januári árleszállításkor vásárolt karácsonyi díszeket tárolod a következő karácsonyig. Ahol jó az illat. Ahol a postaládán ott a neved. Ahol, ha eltéved valaki, útba tudod igazítani

Durica Katarina regénye fordulatos időutazás, amelyből megtudhatjuk, milyen volt szlovákiai magyarnak lenni a 80-as években, majd felnőtt fejjel szembesülni a gyermekkor elhallgatott titkaival. Milyen előítéletek működnek ma is, és van-e feloldozás a múlt bűneire? Életképes lehet-e egy képzeletbeli és valós határokon átívelő szerelem?
Petra egy bécsi galéria megbízásából Tanzániába utazik, hogy potom pénzért kézműves dísztárgyakat vásároljon. A déli kontinensen egy európai kalandorok által lakott hostel fogadja, ahol új barátokra tesz szert, de az önfeledt pillanatokra súlyos bűntény árnyéka vetül
Sali a ruandai mészárlások elől menekülve jut el Belgiumba, majd az USA-ba, de lelki sebeire sehol sem talál gyógyírt. Petra az a nő, aki mellett végre igazán önmaga tud lenni, de vajon a szerelmük kibírja-e a megpróbáltatásokat?
Paul feladja jól jövedelmező irodai állását, mert kiölte belőle a szenvedélyt. Szabadon szeretne élni, kötöttségek nélkül. Dar es Salaamba utazik, hogy körbebiciklizze a Kilimandzsárót. Itt találkozik Petrával és Salival, akik szintén a boldogságot keresik
Mindeközben Károly, a csallóközi magyar emigráns akiből a hetvenes években Karol lett Pozsonyban, majd Charles Ausztráliában utolsó óráiban eléri, hogy újra együtt legyen a család.

A történet elején Petra, a szlovákiai magyar lány Tanzániába utazik műkincseket vásárolni egy galéria számára, azonban ez csak egy nagy utazás kezdete és a történetet alapozza meg, ennél sokkal több rejlik benne, mely igazán olvasás közben fog kiteljesedni.

Nagyon szerettem ezt a titokzatos Afrikai életmódot és tájat, úgy ahogy az írónő leírta. Számomra Afrika maga a csoda, rejtély és valami megfoghatatlan lazaság, melyre a könyvből áradó afrikai életérzés csak rásegítette.

Petra szemével maga Afrika a nagybetűs Kaland, melyre egy lány, aki nem függ senkitől és semmitől önszántából vállalkozik. Mit vállalkozik? Egyenesen beröppen a fekete kontinens legmélyére és megállja a helyét, a félelmeit legyőzve igyekszik a saját maga számára kijelölt úton haladni. A szereli szál, ami Petra és Sali között bontakozik ki Afrikában csak hab a tortán. Igazán érzelmes és szerelmes pillanatoknak lehetünk tanúi.

Úgy éreztem, hogy Petra akár valós személy is lehetne, igazi 21. századi független nő, aki nem feltétlen az anyaságot és az irodához köthető munkát tekinti az élete értelmének, hanem nem fél belevágni élete kalandjába és ezáltal megvalósítva az álmait. Ez számomra nagyon pozitívan hatott, végre egy karakter, aki nem félt kiteljesedni és ezt nem is szégyelli, emellett érezni lehetett, hogy jól érzi magát a bőrében. 

Nagyon szerettem a kultúrák találkozását és a művészetet becsempészve igazán érdekes volt megismerni egy műkincsek beszerzésére szakosodott iparág szereplőit. Ezen a vonalon sikerült egy bűnügyi szálat is beleírni a történetbe, ami szerintem pont jókor érkezett, mert feldobta a történetet és valahogy csatlakoztatta az Európa és Afrika között futó szálakat, melynek továbbra is Petra maradt a főszereplője.

Nagyon sok etnikai kérdést is felvetődik feszegetve a rasszizmus témakörét is a jelenben és a múltban egyaránt. Mindezt olyan formában tárja az olvasó elé, hogy engem is elgondolkodtatott és megérintett a téma. 

Itt rá is térnék a múltbeli szálra, mivel Petra emlékein át megismerjük a Csehszlovák régió küzdelmét az 1980-as években, amely annak ellenére, hogy magyarként Magyarországon éltem az 1980-as években, mégis oly közeli volt és sok emlék visszatért olvasás közben, amit gyerekkoromban megéltem és átéltem itthon. Emellett számos olyan plusz információval gazdagodtam, amely számomra sem volt evidens, de valóban megtörtént a szlovákiai magyarokkal.

Szerintem ez egy olyan regény, amelyet érdemes elolvasni akkor is ha egzotikus tájakra vágyunk és akkor is, ha a történelem egy szeletéből szeretnénk egy kis harapást. Akik megélték az 1980-as éveket azok számára emlékeket és érzéseket fog előcsalogatni a könyv, talán olyanokat is, melyeket már rég a tudatunk elzárt részén tárolunk. A fiatalabb generációnak pedig számos olyan történelmi érdekességet tartogat majd, amit érdemes megismerni, hiszen itt élünk a szomszédaink mellett, akikről mi magunk sem tudunk sok olyan tényt, amit ez a regény feltár.

A fekete kontinens egy kis sötét történelmi darabkáját is megismerjük, melyről talán eddig csak elvétve, vagy éppen egyáltalán nem is hallottunk. Az Afrikáról becsempészett történelmi adalékot is nagyon érdekesnek és szívbemarkolónak találtam, elszorult néha a torkom is.

A történelmi részektől pedig nem szabad megijedni, hiszen igazán olvasmányos formában tárul fel, belengi a könyvet, mint egy finom pókháló.

Akik félnek attól, hogy az írónő pusztán történelmi keretek között mozog, azokat megnyugtatom, hogy nem fognak ők sem csalódni, sőt rengeteg kellemes élmény vár rájuk is. A romantikus szál nem mindennapi és a végkifejlet is igazán formabontóra sikeredett, emellett pedig lesz még izgalom, mind Afrikában, mind pedig Európánba, hiszen Petra egy percet sem unatkozik és ezáltal mi olvasók is szárnyalunk a kontinensek között időben és térben egyaránt.

Az írónő oldala