2012. január 29., vasárnap

Bud Spencer: Különben dühbe jövök

Nagyon örültem, amikor megjelent Bud Spencer önéletrajzi könyve, igaz az elolvasására csak múlt decemberben sikerült időt szakítanom, de lehet, hogy csak tudat alatt halogattam az elolvasását, mert nem szerettem volna, ha valami egészen mást kapok, mint amit a filmek alapján elképzeltem róla. Itt kell megjegyeznem, hogy valójában tényleg mást kaptam, de mégsem változott meg tőle a szemléletem erről a kedves mackó alkatú nevettetőről.


Gyerekkorom nagy sztárjai Bud Spencer és Terence Hill voltak, az ő filmjeik mentek a kerti mozikban és a videó lejátszókon, igen azok voltak a ’70-es, ’80-as évek…
Carlo Pedersoli-ként látta meg a napvilágot 1929-ben Nápolyban. Talán sokan nem is gondolnák, hogy fiatalon igen kiváló és remek testfelépítésű! sportoló volt.

A könyv egész kicsi gyermekkorától mutatja be az életét, fűszerezve némi társadalmi háttér információkkal is.
A filmek világába is véletlen csöppent, pusztán azért mert éppen anyagi nehézségei voltak és valahogy fedeznie kellett a kiadásait, sosem voltak színészi ambíciói, felesége révén került egy híres rendező családjába, de még így sem gondolta, hogy színésszé kellene válnia, de a pénz előteremtése a statiszta szerepek által lett biztosítva az akkor már egyre erősebb fizikummal rendelkező Carlonak.
Az olasz westernek virágkorát élték, jókor volt jó helyen, amikor szerepet kapott Terence Hill mellett a Nincs kegyelemben és ez meghozta számára a sikert is és új művésznevet. Megszületett Bud Spencer.







Ezt követték közös munkáik,melyek közül a legismertebbek:


Önállóan is szép sikereket ért el:

Bombajó boxoló, Piedone és az Extralarge sorozat, hogy a nálunk is legismertebbeket említsük.


Említést tesz a betegségéről, amelyet az élet szeretetével és pozitív hozzáállása által győzött le, az utazásairól, a házasságáról és családjáról, az evés szeretetéről,de ahogy én érzem életének eme részleteibe csak pont annyira enged betekinteni amennyire ő szeretné, felszínesen. El tudtam volna képzelni, hogy a magánéletéről picit többet enged megtudni, nekem ez kicsit hiányzott.
Egyébként a könyv letétele után is tényleg azt éreztem, hogy ő ugyanaz az ember, akit a filmeken megismertünk nem visel álarcot és nem játszik szerepet. Szerethető, egyszerű, nagylelkű kedves mackó.
A mi gyerekeinknek is jót tenne, ha egy Bud Spencer szegezné őket a képernyőre, a mai „hősök” helyett. 

Nincsenek megjegyzések:

Kövess e-mailben is