2011. január 15., szombat

Karen Blixen, Volt egy farmom Afrikában


A volt egy farmom Afrikában elolvasása után én is azt kívántam bárcsak lenne egy farmom Afrikában, de tényleg szinte vágytam rá, hogy ott élhessek én is ezek között a fantasztikus emberek között a meseszép tájakon.
Ez pont az a könyv, melynek olvasása során együtt tudunk sírni, nevetni, élni a szerzővel, átrepülünk 1914-be, Afrikába, a Ngong-hegyek lábához. Az írónő olyan szemléletesen írja le a tájat, állatokat, embereket, mint még ezelőtt egy vadász, vagy útikönyvben sem olvastam, egyszerűen mesébe illő, hátborzongató, elandalító, színes és vibráló, káosz és a csoda között valahol félúton sétálunk végig az eseményeken kicsit csapongva, de itt még ez sem tudott elvenni a regény élvezeti értékéből. Szenvedés, szerelem, bánat és öröm mind osztályrészül jut neki és egyben nekünk olvasóknak is, mert olyan, mintha tényleg együtt lélegeznénk a könyvvel.
Az emberek mindennapjain keresztül kapunk betekintést az afrikai életbe, életszemléletbe, amely teljesen eltér a megszokottól, egy teljesen más világ, ami európai szemmel csak nehezen elfogadható, felfogható.
Karen Dinessen (Karen Blixen) dán úrilányként kerül Afrikába, és ott válik igazi szárnyaló íróvá a 17 éve alatt, melyet Afrikában töltött a bennszülöttekkel, kikuju, szomáli és maszáj emberekkel, a kultúrák között őrlődve.
A könyv alapján készült Sydney Pollack film Meryl Streeppel és Robert Redforddal fantasztikus, de közel sem annyira, mint maga a könyv, mely tényleg szárnyra kapja az olvasót.
Ui.: A régebbi kiadás borítója nekem sokkal jobban tetszett, de persze ez már csak apróság, a könyv tartalmán szerencsére mit sem változtat.


Nincsenek megjegyzések:

Kövess e-mailben is