Fejős Éva, Hotel Bali

Sokkal többet vártam a regénytől, mint amit kaptam. Először olvastam Fejős Éva regényt, de meg kell vallanom majdnem letettem a felénél, ott egy kicsit érdekesebb lett, de nem annyira, hogy azt mondjam, hogy elgondolkodtatott volna, vagy akár csak megérintett volna a történet. A karakterek nem voltak annyira aprólékosan kidolgozva, hogy akármelyik szereplő helyébe képzeljem magam, végig külső szemlélő maradtam, ezt pedig nem kedvelem annyira.

Arra számítottam, hogy egy laza, pörgős írás lesz, tele fordulattal, csattanókkal, humorral és nem utolsó sorban Balival. Ehhez képest az események nagy része Budapesten játszódik, négy nő szemszögéből, akik 17 évvel ezelőtt részesei voltak egy fiatalkori tragédiának, ami később kiderül, hogy nem is végződött akkora tragédiával, mint mindvégig hitték (bár konkrét utalások az elején nincsenek arról, hogy mi is történt, bár végig lehetett sejteni). Mégis 17 évig rágják magukat rajta, ahelyett, hogy a 21. századi lehetőségeket pl. google használnák, vagy egyszerűen csak a telefont felvennék és beszélnének egymással a lányok, nem, ehelyett 17 évig élnek idegen országban, kivéve az egy okosat, aki a 3 butuska szereplő kárán learatta a babérokat, legalábbis arra a 17 évre. Szóval nem volt nekem sem életszerű a történet, sem elég szórakoztató, nem kapcsolt ki, inkább idegesített egy kicsit.

Mindettől függetlenül, hogy nem lett a kedvencem még meg fogok próbálkozni a Bangkok tranzittal, hátha jobban fog tetszeni, bár egy kis időnek azért el kell telnie, hogy levegyem a polcról.

Ui: Picit azért örülök, hogy nem vettem meg, inkább csak kikölcsönöztem, mert újraolvasni biztos nem fogom.