Annak ellenére, hogy Agatha Christie évtizedek óta nincs velünk mégis folyamatosan az olvasók érdeklődésének középpontjában van a regényei és az élete által. Sokakat izgat, hogy mi történt az írónővel 1926-ban, amikor 11 napra eltűnt a nyilvánosság elől. Bevallom rám is nagy hatással van az írónő munkássága, hiszen rajta keresztül szerettem meg a krimiket, ezért folyamatosan van A.C. regény a polcomon, ha valami biztosra vágyom, akkor csak leemelem valamelyik regényét és elmerülök a csavaros észjárással megírt történetben.
Tudjuk, hogy sokan és sokféleképpen feldolgozták már azt a rejtélyes 11 napot, amikor az írónő eltűnt a nyilvánosság elől. Én magam is több szemszögből megvilágított életrajzi kötetet, történetet olvastam, de mindig elcsábulok egy-egy újdonságra, amit az írónő neve fémjelez, vagy éppen Ő kerül a történet középpontjába. Talán a legnagyobb hatással Jared Cade-től az Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap című életrajzi ihletésű írás volt rám. Sokáig velem is maradt az elbeszélés, így a Mrs. Christie rejtélyes eltűnésének elolvasását követően azt kell mondanom, hogy nagyon sok ízben visszacsengtek Cade szavai.
Tudom, hogy az írónő sok-sok kutatást tett bele ebbe a regénybe, de az olyan rajongók számára, mint én nem sok újdonságot tudott nyújtani, legalábbis tartalmilag, de szerencsére a történetmesélése megállta a helyét.
A regény alappillére, hogy 1926. decemberében Agatha vélhetően édesanyja halálával, férje hűtlenségével egy olyan állapotba került, amikor kicsit maga is a regényeinek szereplőjévé avanzsált, menekült. Talán a figyelemfelhívás kedvéért, talán sokkos állapotban, - de nagyon is tudatosan felépítve - eltűnt a nyilvánosság szeme elől. A regény nagyon szépen végig tudta követni az életrajzi könyvekben szereplő cselekményeket, adatokat, fontos személyeket. Újdonságot csak halványan tudott belevinni az írónő, igaz az elbeszélés két idősíkon futtatása mégis szórakoztatóvá tudta a tenni az írást. Az egyik idősíkon kibontja az eltűnéshez vezető körülményeket Agatha szemszögéből, a másik síkon pedig Archie által ismerjük meg az eltűnés napjainak történéseit, az ő vívódásait, gondolatmenetét, e kettősség által pedig nagyon jól haladunk előre a csúcspont felé.
Kezdetben kicsit furcsa volt, hogy Agatha helyett Archie szemszögéből mutatja be az írónő a 11 nap eseményeit, de hamar rá kellett jönnöm, hogy igazán üdítően hat, mert Marie Benedict-nek nagyon jól sikerült a férfi gondolatait megjelenítenie, szinte mozifilmként peregtek a jelenetek, folyamatosan fokozta az izgalmakat.
A két idősík pedig egy kis csavarral a regény végén szépen összefut, egymást húzta a két szál. Nagyon tetszett ez a felépítés, pedig elég nehéz jól megírni a két idősíkon játszódó regényeket, de most sikerült.
Úgy gondolom, hogy azok az olvasók, akik nem ismerik annyira behatóan az írónő életrajzát kiválóan fognak tudni szórakozni az olvasás során, a rajongók pedig most feleleveníthetik az eltűnést és előzményeit egy picit a hagyományostól eltérő kivitelezésben. Összességében tehát, egy feszültséggel teli, jól kibontott, gördülékeny regény volt, kiváló életrajzi háttérrel, de mégis olvasmányos formában. Jó szívvel ajánlom olvasásra, még úgy is, hogy továbbra sem lehetünk biztosak a 11 nap rejtélyének megoldásában, talán ez Agatha fricskája a világ felé, hiszen sosem tárta fel a megoldást, így továbbra is marad a találgatás.
Fülszöveg: 926. december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla. Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára, aki mindent elmesélt, amit anyjától csak hallott, ráadásul olyan fényképekkel is megajándékozta, amelyeket még soha nem publikáltak. Ezt a könyvet Agatha Christie nem hivatalos életrajzának is nevezhetjük, hiszen az eltűnés előtti és utáni éveiről is beszámol. Izgalmas, új nézőpontú mű egy tehetséges és bölcs asszonyról.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése